(Ps.)-Athanasius, Expositiones in Psalmos
FWF Project 32988
Available under the Creative Commons Attribution 4.0 International (CC BY 4.0)
2025-10-02
In Bearbeitung.
Liste der Textzeugen:
| Abkürzung | Handschrift |
|---|---|
| A1 | Mediolan. Ambros. M 47 sup. |
| A2 | Mediolan. Ambros. B 106 sup. |
| A3 | Mediolan. Ambros. C 98 sup. |
| B1 | Oxon. Bodl. Auct. D. 4. 1. |
| B2 | Oxon. Coll. S. Trin. 78 |
| B3 | Oxon. Laudon. gr. 42 |
| C | Paris. Coislin 10 |
| G | Genua, Franzon. Urbani 3 |
| L1 | Flor. Med. Laurent. Plut. 5. 30 |
| L2 | Flor. Med. Laurent. Plut. 6. 3 |
| M | Mosq. Sinod. gr. 194 |
| N2 | Athen. B.N. 45 |
| O | Vat. Ottob. gr. 398 |
| P1 | Paris. gr. 166–167 |
| P2 | Paris. Coislin 187 |
| P3 | Paris. gr. 164 |
| P4 | Paris. gr. 165 |
| P5 | Paris. Coislin 12 |
| P6 | Paris. gr. 139 |
| P7 | Paris. gr. 146 |
| P8 | Paris. Suppl. gr. 1157 |
| V1 | Vat. gr. 754 |
| V4 | Vat. gr. 1747 |
| V5 | Vat. gr. 1422 |
| Z | Venet. Marc. gr. Z. 17 |
– V1 M O B1 B2 B3 V5 P7
κατὰ σάρκα – ἀνατίθησιν] τεχθησο[μένῳ] [ἀνατίθησιν(?)] B2 || ὁ Δαυΐδ] ὁ μέγας Δαυΐδ V5 P7 || ἠλπικότας – καλεὶ] post ἠ- evanida B2 || μὴ πορευθέντας] μὴ τί πορευθέντας B1 | μήτε πορ[ευθέντ]ας B2 || μὴν] -ν supra lin. add. O || ἐν ὁδῷ ἁμαρτωλῶν] evanida B2 || μήτε ἐπὶ καθέδραν] μήτε ἐπὶ καθέδρᾳ O | μὴ δὲ ἐπὶ καθέδρας V5 P7 || κεκαθικότας λοιμῶν] λοιμῶν καθεστηκότας V1 M O | [κα]θε[σθέντας(?)] λο[ιμῶν] B2 || τρία – λοιμοί] om. B2 || τρία] τρία** M || τάγματα – τοῦ σωτῆρος] παρὰ ἰουδαίοις τὰ κατὰ τοῦ σωτῆρος V5 P7 || παρὰ ἰουδαίοις] παρ᾿ ἰουδαίοις B3 || γραμματεῖς φαρισαῖοι] γραμματεῖς καὶ φαρισαίοι B1 B3 || οἳ καὶ κληθεῖεν] οἳ καὶ κλήσει ἂν B1 | καὶ κληθεῖεν B3 || εἰκότως] ἀληθῶς V5 P7Die Expositio, die den Kommentar zu einem Psalm einleitet, dient als allgemeine Einführung (Hypothesis). Die Erläuterung einzelner Verse (oder Zeilen) des Psalms obliegt den darauffolgenden Expositiones. Gleich zu Beginn findet jedoch eine ambivalente Anwendung dieses Musters statt. Nach einer allgemeinen Betrachtung des ersten Psalms (Τὴν ἀρχὴν – ἠλπικότας), mündet exp. 1 in eine Erklärung von Ps 1,1. Zwei Handschriften scheinen von der Mehrdeutigkeit der ersten Expositio betroffen zu sein. Der Schreiber von V1 (Typus XIX) zählt im Rahmen der Zählung der Expositiones in Centurien exp. 1 als die allererste (Α´), wiederholt diese Zahl jedoch nicht neben dem Psalmtext, weder neben der Überschrift (Ψαλτήριον ⁘ Ἀλληλούια ⁘) noch neben Ps 1,1a. In der Randkatene B2 ist gar kein Zeichen vorhanden, das exp. 1 mit dem Psalmtext verknüpft. Darüber hinaus wurde sie in dieser Handschrift erst nach exp. 6 (zu Ps 1,3a) am unteren Rand ausgeschrieben und liegt somit außerhalb des Chors. Die anderen hier berücksichtigten Katenen beziehen exp. 1 auf Ps 1,1. In der Textkatene B1 (Typus I) steht sie zwar nach Ps 1,1c (= Lemma), jedoch vermerkte der Schreiber am inneren Rand, dass sie drei Zeilen (= Ps 1,1) erklärt: [ἐρμηνεία τοῦ Ἀθανασίου(?)] [εἰς] τοὺς [τ]ρεῖς [σ]τίχους. Denn in dieser Katene stellt Ps 1,1 kein einheitliches Lemma dar, sondern jede der drei Zeilen, aus denen es sich zusammensetzt, wird separat kommentiert. In der Folge hat exp. 1 nur Ps 1,1c als Lemma, und nicht, wie ursprünglich für sie vorgesehen, den gesamten ersten Vers. Auch in der exegetischen Anthologie B3, die hinsichtlich der Expositiones derselben Familie wie B1 angehört, wird exp. 1 auf Ps 1,1 bezogen ('Μακάριος ἀνὴρ', ἕως 'οὐκ ἐκάθισεν' = Lemma). Dabei wird der in dieser Handschrift anderswo für Expositiones angewandte Terminus 'Hypothesis' nicht verwendet. Des Weiteren wurde exp. 1 in den zur selben Familie gehörenden Randkatenen V5 P7 (Typus XV) und L2 A3 (Typus XVI) nicht als Hypothesis angesehen, da sie nicht im Abschnitt zu finden ist, in dem die Hypotheseis zu Ps 1 gesammelt sind. Stattdessen ist sie Teil des Kommentars (dort ist sie irrtümlich mit Ps 1,1b verknüpft). L1: exp. 1 fehlt. Nach Ps 1,1c (= Lemma) wird wie gewohnt an erster Stelle das Scholion des Hesychius aufgeführt (nr. 3 in Ps 1,1c [Antonelli; PG 27,652]). An zweiter Stelle folgt eine Erklärung, die Athanasius zugeschrieben wird. Es handelt sich dabei jedoch um zwei miteinander verbundene Glossen (Τὴν τῶν κακῶν ἐργασίαν κατὰ διάδοσιν γινομένην [= Analecta sacra II 445,24–25] + ἀκαθάρτων κακῶν). Dies kann ein Hinweis dafür sein, dass exp. 1 ursprünglich auch in der Tradition dieser Textkatene enthalten war, und zwar wie in B1 nach Ps 1,1c. P1: exp. 1 fehlt. Es gibt jedoch am äußeren Rand drei Glossen, die ihren Ursprung in exp. 1 haben könnten: ο[ἱ] γρα[μματείς], φαρ[ισαῖοι], νομικοί (jeweils zu den Wörtern des Psalmtextes ἀσεβῶν, ἁμαρτωλῶν, λοιμῶν, die am äußeren Rand mit roter Tinte wiedergeschrieben werden). Syrische Version (Epitome): Eine inhaltliche Parallele ist vorhanden (γραμματεὶς – λοιμοί). Montfaucon: In seiner Erstausgabe der Expositiones konnte er nur Τὴν ἀρχὴν – ἠλπικότας edieren (darin fehlt κατὰ σάρκα). Diese gekürzte Fassung findet sich in keiner der in der Präfatio seiner Erstausgabe genannten Handschriften (P1 [Typus XIX], P6 und Paris. gr. 148 [Typus III], P7 [Typus XV]. Zwar ist exp. 1 in P7 vollständig bezeugt, aber anonym, sodass sie unbemerkt blieb. Es ist daher mehr als wahrscheinlich, dass Montfaucon ein Incipit verwendet hat, das er in der Präfatio zu einem Buch von A. Arnold aufgefunden hatte und das er ebenfalls in der Präfatio zu seiner Erstausgabe zitiert hat (siehe oben, p. XXX). Den fehlenden Teil von exp. 1 hat Montfaucon in Ergänzung zu seiner Erstausgabe aus der Sammlung von Colville veröffentlicht (siehe oben, p. XXX). Aus textkritischer Perspektive findet diese Ergänzung ihre Entsprechung im Typus XIX (V1 M O), wobei sie sich lediglich durch die Variante τὰ τάγματα anstelle von τάγματα unterscheidet.
urn:cts:etf:psath.expps.grc:1
– V5 P7
V5 P7 (Typus XV): Dieses Dubium wird Athanasius zugeschrieben. Die anderen hier betrachteten Katenen haben es nicht. Das Exemplum aus den Passionsgeschichten wird auch in zwei Kommentaren des Hesychius verwendet (schol. nr. 3 in Ps 1,1c [Antonelli; PG 27,652] und comm. brevis in Ps 1,1a [1 Jagić]). Es ist daher möglich, dass dieses Dubium nicht aus den Expositiones, sondern aus dem dritten Kommentar des Hesychius, seinem Commentarius magnus, stammt. Weder Paris. gr. 654 noch Paris. gr. 139 (Typus III) besitzen ein vergleichbares Fragment (siehe Dorival V 347–350). Montfaucon (P7): exp. 2 wurde aufgenommen, aber mit der Korrektur von τὴν συνέλευσιν in καὶ τὴν συνέλευσιν.
urn:cts:etf:psath.expps.grc:2
– P6 Z
N2 (Typus III): Dieses Dubium ging mit der ersten Lage verloren. P6 Z (Typus III): Bei Ps 1 werden lediglich zwei Erklärungen des 'Athanasius' berücksichtigt, nämlich exp. 3 und exp. 6. Obwohl diese Handschriften in Bezug auf Autorennamen normalerweise zuverlässig sind, liegt in diesem Fall wahrscheinlich eine fehlerhafte Zuweisung vor. Diese Annahme wird durch Codex Barocci 235 (s. IXex., f. 14r [Catena in Psalmos Typus VI]) der Catena Palestinensis gestützt, wo 'Asterius der Arianer' als Autor dieses Fragments genannt wird (= Asterius, fr. 2 in Ps 1,1 [249 Richard]). Das Nebeneinander von δηλοῖ (d. h. David?) und ὡς φησὶν (d. h. Jesus?) wirkt darin etwas ungeschickt, als sei eine ursprüngliche Fassung komprimiert worden. Ein ähnliches Fragment, das von den Sammelkatenen V5 P7 (Typus XV) ebenfalls Asterius zugeschrieben wird, ist noch kürzer (jeweils auf f. 25v): Διδασκαλίας γὰρ ἡ καθέδρα κατὰ τὸ ἐπὶ τῆς καθέδρας Μωσέως. L1: Siehe den Kommentar zu exp. 1. Montfaucon (P6 P7): exp. 3 dürfte aus P6 stammen, wurde aber an zwei Stellen korrigiert: ἐπὶ τῆς Μωσέως καθέδρας wird zu ἐπὶ τῆς καθέδρας Μωσέως (nach P7?) und τῶν παρανόμων wird zu τῶν πονηρῶν (ohne handschriftliche Grundlage?).
urn:cts:etf:psath.expps.grc:3
– V1 M O P1 A1 V4 B2
Τῷ – δηλονότι] Ν[ό]μῳ, τουτέστιν τῷ εὐαγγελι[κῷ]: – V4 | Oὐκ ἔμειν[αν ἐν τοῖς(?)] εὐαγγ[ε]λικ[οῖς δη]λο[νό]τ[ι]: – B2M O: exp. 4 liegt zwischen den Psalmzeilen. B2: Möglicherweise ist eine Paraphrase von exp. 4 vorhanden, aber mit Ps 1,1c (λοιμῶν) verbunden. Syrische Version (Epitome): Eine inhaltliche Parallele ist zu finden. Montfaucon (P1): exp. 4 wiedergegeben.
urn:cts:etf:psath.expps.grc:4
– V1 M O P1 A1 B2 V5 P7
Τὸ] -o ex corr. O || ἠμελημένως δεῖ] ἡμελημένoς δὴ M | ἡμελημένως δὴ O | δεῖ ἠμελημένον V5 P7 || δεῖ μελετᾶν] post δ- evanida B2 || τοῦ κυρίου τὸν νόμον] τὸν [νό]μ[ον τοῦ] [κυρίου(?)] B2 | τὸν νόμον τοῦ θεοῦ A1M O: exp. 5 liegt zwischen den Psalmzeilen. V5: Innerhalb der Gruppe der Fragmente zu Ps 1,2 wird exp. 5 präziser mit Ps 1,2b verbunden (mittels Obelos). Syrische Version (Epitome): Eine inhaltliche Parallele ist zu finden. Montfaucon (P1 P7): exp. 5 entspricht P1, allerdings wurde τοῦ κυρίου τὸν νόμον zu τὸν νόμον τοῦ κυρίου korrigiert.
urn:cts:etf:psath.expps.grc:5
– V1 M O P1 A1 B1 B2 L1 P6 Z L2
Ξύλον – κηρυσσόμενον] Ἐξ ὁμοιώσεως παραβολῆς· ὕδατα, αἱ θεῖαι γραφαί· ἐν τούτοις γὰρ πιαίνεται ὁ τὸν νόμον κυρίου μελετῶν: – A1 || ἀναγέγραπται] [ἀνα(?)][γέ]γρ[α]π[τ]α[ι] B2 || Ξύλον] Ἐξομολογήσεως ἤτοι παραβολῆς (glossa?) ante ξύλον add. P6 Z || θεοπνεύστῳ γραφῇ] θείᾳ γραφῇ B1 | γ[ραφῇ] B2 || κατὰ – κηρυσσόμενον] om. B1 || ξύλον ζωῆς ἐστιν] om. V1 P1 || πᾶσι – αὐτῆς] [τοῖς(?)] ἀ[ν]τ[ε]χ[ομένοις] [πᾶσιν αὐτῆς(?)] B2 || αὐτῆς] αὐτοῦ O L1 L2 | αὐτ[οῦ(?)] M | [ταύτης] B2 || λέγει – κηρυσσόμενον] om. B2 L2 || οἱ πιστεύσαντες Χριστῷ] οἱ πιστεύσαντες τῷ Χριστῷ P1 | οἱ πιστεύοντες τῷ Χριστῷ M O | οἱ πιστεύοντες Χριστῷ L1 | οἱ πιστεύοντες εἰς Χριστὸν P6 Z || μετασχηματίσει] μετασχηματίζει Z || σύμμορφον] πρὸς τὸ γενέσθαι (cf. Phil 3,21var) ante σύμμορφον add. V1 P1 | σύμορφον P6 || διεξόδους – κηρυσσόμενον] evanida M | om. L1 || τὰς θείας γραφάς] τὰς θείας φησὶ γραφάς P1 P6 Z || ἔστιν – κηρυσσόμενον] κύριον ἐστιν εὐρεῖν κηρυττόμενον P6 Z || Χριστὸν] *** Χριστὸν OA1 P6 Z: In beiden Fassungen von exp. 6 wird einleitend behauptet, dass die im Psalmtext verwendeten Bilder durch ein Gleichnis auszulegen sind. Bei P6 Z muss eine Textkorruption vorliegen (ἐξομολογήσεως aus ἐξ ὁμοιώσεως). exp. 6 liegt in A1 in Form einer verkürzenden Paraphrase vor. Die Auslegung von "Holz", "Baum" als ein im Alten Testament zu findendes Bild für Christus wurde zur Gänze ausgelassen. P1: Ein leerer Zwischenraum ist vor διεξόδους δὲ ὑδάτων. Auf diese Weise wird ein Themenwechsel signalisiert. M O: Die exp. ist zweiteilig: Der erste Teil wird eingeleitet durch das Halblemma καὶ ἔσται ὡς τὸ ξύλον; der zweite Teil durch παρὰ τὰς διεξόδους. B1: exp. 6 Hesychius zugeschrieben. B1: exp. 14 irrtümlich Hesychius zugeschrieben. Syrische Version (Epitome): Eine inhaltliche Parallele ist zu finden (ξύλον ζωῆς). Montfaucon (P1 P6): P1 wurde durch P6 ergänzt (mit Ἐξομολογήσεως ἤτοι παραβολῆς und ξύλον ζωῆς ἐστι) und ὑδάτων wurde zu τῶν ὑδάτων korrigiert.
urn:cts:etf:psath.expps.grc:6
– V1 M O P1 B2 L1 V5 P7 L2
Καρπὸν – αὐτοῦ] om. B2 || νοήσεις] νόησον L1 || φύλλα] φύλλον V5 P7 L2 || αὐτοῦ] αὐτῆς M || τῶν ἐντολῶν] post τῶν ἐντολῶν· add. οὐκ ἀποπεσεῖται· οὐ γάρ ἐστι τί τῶν ἁγίων πρᾶγμα ἢ λόγος, ὅπερ οὐκ εἰς ἀγαθὸν ἤξει πέρας· τοῖς γὰρ ἀγαπῶσι τὸν θεὸν, πάντα συνεργεῖ εἰς ἀγαθόν (= glossa in Ps 1,3c [ex Aquila; cf. Field II 87] + fons ignotus in Ps 1,3 [cf. Rom 8,28]) L1M O L2: exp. 7 liegt nicht im Hauptkommentar, sondern zwischen den Psalmzeilen. B1: exp. 7 irrtümlich Theodoret zugeschrieben. L1: In Abweichung von der restlichen Überlieferung ist exp. 7 zweiteilig: Καρπὸν – πίστιν folgt nach Ps 1,3b; Φύλλα – ἐντολῶν nach Ps 1,3c. Der zweite Teil ist durch zwei Zusätze erweitert. Erstens durch eine Glosse, die aus einer hexaplarischen Variante gewonnen wurde (Aquila). Diese findet sich auch in anderen Handschriften wie V1 (f. 37v), B2 (f. 5v). Ob es sich um eine Glosse oder hexaplarische Variante handelt, war der Schreiber von V1 möglicherweise unsicher: Die ersten Buchstaben zeichnet er als Majuskeln aus (wie für hexaplarische Varianten vorgesehen); die folgenden als Minuskeln (wie für Glossen vorgesehen). Der zweite fremde Körper in der exp. von L1 ist eine Auslegung von Ps 1,3, die durch ein Bibelzitat untermauert wird. Dieses Bibelzitat findet sich auch in V5 (f. 26r) in Gestalt einer Marginalie neben Ps 1,3d–4a. Syrische Version (Epitome): Eine inhaltliche Parallele ist zu finden (τὴν ὀρθὴν πίστιν). Montfaucon (P1 P7): exp. 7 entspricht P1, allerdings mit Auslassung von ὀρθὴν. Montfaucon edierte diese Expositio ein zweites Mal in den Ergänzungen zu seiner Editio princeps. Dort befindet sie sich im Kontext eines größeren Fragments. Die Ergänzungen stammen aus der Sammlung, die Colville in El Escorial zusammengestellt hatte.
urn:cts:etf:psath.expps.grc:7
– V1 M O
Ἄλλα] ἀλλὰ M O || ἀποδοῦναι] ἀποδίδωσιν V1 || ἐρεῖν] ἐρεῖ V1V1: exp. 9a mit Ps 1,4b verbunden. Das Ἄλλα γὰρ scheint jedoch in direkter Beziehung zu οὐχ οὕτως (Ps 1,4a) zu stehen. M O: Theodoret (comm. in Ps 1,4a [PG 80,872 B12–14 sub Ps 1,5]) ohne Trennung verbunden mit exp. 9b. Diese Einheit wird Theodoret zugeschrieben. Die beiden Fragmente folgen in V1 aufeinander, aber getrennt.
urn:cts:etf:psath.expps.grc:9a
– V5 P7
Beide Handschriften verbinden diese Fassung der exp. 9a mit Ps 1,5. Καθ᾿ ὑπερβατὸν - δικαίων wurde als fons ignotus von G. Dorival bereits herausgegeben (IV 368, fr. 13). Montfaucon wurde auf exp. 9a nicht aufmerksam, da sie in P7 anonym vorliegt (ἄλλως).
urn:cts:etf:psath.expps.grc:9apar
– V1 M O P1 B2 L1 V5 P7
Διὰ – ῥιπιζομένῳ] om. M O || Διὰ τοῦτο μὲν· διὰ τὸ] Διατοῦτο τὸ L1 V5 P7 || ἀλλ᾿ ὁμοίους – ῥιπιζομένῳ] ὑπὸ ἀνέμου ῥιπίζονται V5 P7 | οἱ ἀνέμου ῥιπιζόμενοι L1 || ἄνεμον δὲ νοήσεις] ἀνέμους δὲ νοεῖν L1 | ἄνεμον δεῖ νοεῖν V5 P7 || πορεύεσθε] πορεύεσθαι M O || οἳ2 – θεμέλιος] om. B2 || οἳ2] οἱ M O | ὅτι L1 | καὶ V5 P7 || τὴν τοιαύτην] τὴν αὐτὴν P1 || οὐ γὰρ ἐστήκασιν εἰς Χριστὸν] ὅτι οὐκ ἔγνωκαν Χριστὸν L1 | ὅτι οὐκ ἐγνώκασι Χριστὸν V5 P7 || τῶν πιστευόντων στήριγμα] τῶ πιστεύοντι στηριγμὸς V5 P7 || θεμέλιος] θεμέλιον P7 | post θεμέλιος· add. τὸ γὰρ (γὰρ om. V5 P7) εἰς κρίσιν φησὶν οὐκ εἰς ἐρώτησιν θεοῦ (θεοῦ om. V5 P7) (= Origenes, schol. [?] in Ps 1,5a; cf. Analecta Sacra II [446,23–24], Ps-Evagrius, fr. 9 [278 Rondeau – Géhin – Cassin]) P1 V5 P7M O: exp. 10 liegt in der inneren Kolumne. V5 P7: Nicht nur exp. 9a, sondern auch exp. 10 wird mit Ps 1,5 verbunden. P1 V5 P7: exp. 10 endet mit einer Aussage, die ursprünglich eine selbständige war. Diese wird in der Überlieferung Origenes zugeschrieben, z.B. in V1 (f. 37v). Obgleich unter dem Namen des Origenes laufende Erklärungen in vielen Fällen auf Evagrius zurückgehen, behandeln die Editoren des Evagrius diesen Fall als Spurium. Die Behauptung, dass David (φησίν) den Stichos (τὸ, i.e. οὐκ ἀναστήσονται) "in Bezug auf das Gericht" und nicht "in Bezug auf die Befragung Gottes" gesagt habe, wirkt kryptisch. Der Vergleich mit der Version in den Analecta sacra scheint nahezulegen, dass es sich dabei um eine komprimierte Fassung handelt. Montfaucon: exp. 10 mit Erweiterung aus P1 (= PG 27,64 A6–7), nicht aus P7. Syrische Version (Epitome): Eine inhaltliche Parallele ist zu finden (πορεύεσθε – αἰώνιον). Montfaucon (P1 P7): exp. 10 entspricht P1. Allerdings wurde τῶν πιστευόντων zu πιστευόντων und εἰς τὸ πῦρ zu εἰς πῦρ korrigiert.
urn:cts:etf:psath.expps.grc:10
– V1 M O P1 A1 A2 V4 V5 P7
γινώσκει] γινώσκει* O || τιμᾷ] τιμῶ M | ἀγαπᾷ * A1 || κατὰ – παρ᾿ ἐμοί] om. A1 || ὑπὸ θεοῦ] ὑπὸ τοῦ θεοῦ M V5 P7 || πρὸς Μωϋσῆν] εἰς Μωσῆν P1 || γινώσκω] post γινώσκω σε παρὰ πάντας add. ἀντὶ τοῦ τιμῶ σε V5 P7 || παρ᾿ ἐμοί] ἐν ἐμοί P1 | ἐναντίον μου V5 P7Montfaucon (P1 P7): P1 wurde durch die Übernahme von ἀντὶ τοῦ τιμῶ σε aus P7 ergänzt.
urn:cts:etf:psath.expps.grc:11
– V1 M O P1 B3
ἀσεβεῖς καὶ] ἀσεβεῖς τὲ καὶ P1 || τοῦ ἰουδαίων ἔθνους] τῶν ἰουδαίων B3 || διὰ – μέτοχοι] δι᾿ ἃς τῶν τοιούτων ὀνομάτων γεγόνασι μέτοχοι B3 || ὧν] ὧ- ex corr. M |M O (Typus IV): exp. 13 bilden mit exp. 14 eine Einheit. B1 (Typus I): Die Hypothesis zu Ps 2 aus den Expositiones fehlt. Es ist hingegen die Einleitung zu Ps 2 aus Theodoret (comm. in Ps 2 [PG 80,873 B12–C4]), die Athanasius zugeschrieben wird, wie folgt: σχόλιον, εἰς τὸ δεύτερον ψαλμὸν τοῦ ἁγίου Ἀθανασίου. Der Text des Theodoret steht nicht vor dem Psalmbeginn in der Abteilung, die in B1 den Hypotheseis gewidmet ist, sondern nach den Exegesen zu Ps 2,1. Syrische Version (Epitome): exp. 13 wird vollständig wiedergegeben. Montfaucon: exp. 13 stand nur in P1 zur Verfügung.
urn:cts:etf:psath.expps.grc:13
– V1 M O G P1 A1 A2 V4 B1 B2 B3 P6 Z V51 P71 V52 P72 L2 A3
Φρύαγμά] Ὑπερηφανεύσαντο ἐμεγαλοφρόνησαν· (= glossa) ante φρύαγμα add. B2 || Φρύαγμά – ἵνα τί1] Φρύαγμά ἐστι τὸ ἀλόγιστον φρόνημα· ἀπὸ κοινοῦ δὲ τὸ ἵνα τί ἐφρύαξαν: – A2 || Φρύαγμά – φρόνημα] in lacuna (ut vid.) G | om. P1 | Φρύαγμα ἐστὶν, τὸ ἀλόγιστον φρόνημα: – V4 B1 | ... φρύαγμα δέ ἐστι, τὸ ἀλόγιστον φρόνημα: – B2 | Φρύαγμα τὸ ἄλογον φρόνημα P6 Z | om. V52 P72 || ἀπὸ κοινοῦ – τοῦ γένους] om. V4 B1 B2 V51 P71 || ἀπὸ κοινοῦ – κενά] om. A1 || ἀπὸ κοινοῦ] ἀπὸ κοινοῦ δὲ P6 Z | om. B3 || ἵνα τί καὶ διὰ τί] ἵνα ᾖ καὶ διὰ τί P6 Z B3 | τουτέστιν διὰ τί P1 V52 P72 L2 A3 || ἵνα τί] bis scriptum O || πῶς – τοῦ γένους] καὶ πῶς οὐχὶ κενὰ τὸν σωτῆρα τοῦ γένους μὴ δεξάμενοι G || γὰρ] om. A1 || οὐ κενὴ γέγονεν αὐτοῖς] οὐκ ἐνὶ αὐτοῖς γέγονεν V5 P7* | οὐ κενὴ αὐτοῖς γέγονεν P7c L2 A3 || μὴ δεξαμένοις] μὴ δεξαμένη V52 P72 L2 A3 || τοῦ γένους] τοῦ βροτίου γένους A1V1: Ps 2,1a–b bilden, wie im Bibelcodex B, einen einzigen Stichos. B1: exp. 14, die unmittelbar nach dem Lemma Ps 2,1 steht, wird irrtümlich Theodoret zugeschrieben. Es folgen zwei eigenständige Erklärungen, die jeweils aus zwei Glossen bestehen. Die zweite Erklärung (= Ὑπερηφανεύσαντο, ἐμεγαλοφρόνησαν; siehe App.) wird Athanasius zugeschrieben. A1: exp. 14 ist in zwei Erklärungen geteilt: Φρύαγμά – φρόνημα steht nach Ps 2,1a; πῶς – τοῦ γένους nach Ps 2,1b. L2: exp. 14 ist hier nicht völlständig erhalten, sondern zwei Teile davon. Φρύαγμά – φρόνημα befindet sich nicht im Hauptkommentar, sondern unter der Kolumne des Psalmtextes; ἀπὸ κοινοῦ – τοῦ γένους im Hauptkommentar (mit Ps 2,1a verbunden). V5 P7 A3: exp. Wie schon in der Familienvorlage der Fall gewesen sein muss, steht auch hier exp. 17 vor der Erklärung aus exp. 14. Syrische Version (Epitome): Eine inhaltliche Parallele ist zu finden (πῶς – μελέτη). Montfaucon (P1 P6 P7): Der erste Satz von exp. 14 ist aus P6, der Rest aus P1.
urn:cts:etf:psath.expps.grc:14
– V1 M O P1 A1 B1 B2 B3
τε καὶ] καὶ B1 B2 B3M O (Typus IV): exp. 15 liegt nicht im Hauptkommentar, sondern zwischen den Psalmzeilen. P1 (Typus XIX): exp. 15 ist mit einer Erklärung verbunden, die vermutlich ein Scholion des Origenes ist (in Ps 2,2a = Analecta sacra II 449,27–28). Dieser exegetische Komplex wird Eusebius zugeschrieben, denn Scholia des Origenes werden in den Typen IV (M O) und XIX (V1 C P1) nicht Origenes selbst, sondern Eusebius zugeschrieben. A2 V4 (Typus XIV): exp. 15 fehlt. An ihrer Stelle wird ein abgekürztes Zitat aus Asterius (hom. 2,5–6 in Ps 2,2a–b [6,3–13 Richard]) Athanasius zugeschrieben. Syrische Version (Epitome): exp. 15 wird wiedergegeben. Montfaucon: Da exp. 15 in P1 an Eusebius zugeschrieben wird, wurde sie nachträglich in Ergänzung zur Editio princeps aus der Sammlung von Colville publiziert. Dabei handelt es sich um ein breiteres Fragment, das exp. 15 beinhaltet.
urn:cts:etf:psath.expps.grc:15
– G
– G A1
Τὰ – νομικοί] Ἄρχοντας, τοὺς γραμματεῖς καὶ φαρισαίους καὶ νομικοὺς λέγει: – A1A1: exp. 16 wurde umgestaltet. Grund dafür war das Fehlen der Hypotheseis zu Ps 1 und 2 (= exp. 1 und 13) in dieser Katene. In diesen ist die Rede von drei Gruppen (τὰ προλεχθέντα τάγματα), in die die Anführer der Juden eingeteilt werden können. Syrische Version (Epitome): Eine inhaltliche Parallele ist zu finden (Τὰ προλεχθέντα τάγματα).
urn:cts:etf:psath.expps.grc:16par
– V1 M O G P1 A1 B3 L1 P6 Z V5 P7 L2 A3
Ἡ] Κατὰ τοῦ κυρίου, τοῦ πατρὸς λέγει· ante ἡ add. A1 | Εἰ M || Ἡ – τὸν πατέρα] om. L1 || εἰς τὸν Χριστὸν] εἰς Χριστὸν B3 || καὶ1 – γένοιτ᾿ ἄν] καὶ εἰς τὸν αὐτοῦ πατέρα ἀνατρέχει· ἐπεὶ καὶ ὁ πατῆρ ἐν τῶ υἱῶ· καὶ ὁ υἱὸς ἐν τῶ πατρὶ ταυτόν εἰσιν G || εἰς αὐτὸν] εἰσάββατ (ut vid.) O || εἰ – τῷ πατρὶ] εἰ γὰρ ἐν τῷ υἱῷ ὁ πατὴρ· καὶ ὁ υἱὸς ἐν τῷ πατρὶ B3 | εἰ γὰρ καὶ ὁ υἱὸς ἐν τῷ πατρὶ L1 || καὶ2 – γένοιτ᾿ ἄν] non descripsit M || πῶς οὐκ ἂν μία τίς] πῶς οὐχὶ μία τίς (-ς supra lin. add.) B3 | πῶς οὐχὶ καὶ μία τις L1 | πῶς οὐ καὶ μία P6 Z V5 P7 | πῶς [οὐ]χὶ καὶ μία (καὶ supra lin. add.) L2 | πῶς οὐ μία A3 || ἡ εἰς αὐτοὺς ὕβρις] ἡ εἰς αὐτοὺς ὕβρεως (sic) O || ἡ2] ὶ (sic) L1 | supra. lin. Z || γένοιτ᾿ ἄν] γένητᾶν P1 | [γέ][νοιτἄν(?)] V5 | γένοιτἂν (sic) P7M O (Typus IV): exp. 17 liegt nicht im Hauptkommentar, sondern in der inneren Kolumne. Syrische Version (Epitome): Eine inhaltliche Parallele ist vorhanden. Montfaucon (P1 P6 P7): exp. 17 entspricht P6. Diese gleiche Expositio wurde in Ergänzung zur Editio princeps ein zweites Mal aus der Sammlung von Colville publiziert. Darin ist die eine von P6 abweichende Formulierung enthalten (πῶς οὐκ ἂν μία τις εἴη ἡ εἰς αὐτοὺς ὕβρις;) .
urn:cts:etf:psath.expps.grc:17
– V1 M O G P1 A1 B3 P6 Z V5 P7 L2 A3
Λείπει – αὐτοῦ] Kατὰ γὰρ τοῦ κυρίου γέγοναν· (γέγον[..] A3) V5 P7 A3 | om. G L2 || τὸ] τὸ ex τω corr. O || ἵνα ᾖ] ἵνα τί M || συνήχθησαν] συνῆσαν P6 B3 || κατὰ τοῦ Χριστοῦ] κατὰ τοῦ Χριστοῦ αὐτοῦ M P1 A1 | κατὰ Χριστοῦ B3 || τοὺς δεσμοὺς αὐτοῦ] τοὺς δεσμοὺς αὐτῶν M O A1 P6 B3 || οὐ γὰρ ἤθελον εἴσω] λειπετε ἴσως P6* | λειπειτε ἴσως P6c | λειπει τὲ ἴσως P6corr | λείπειται εἴσω Z || γενέσθαι σαγήνης] σαγήνης (σαγίνης M P7) γενέσθαι M O V5 P7 L2 A3 || περὶ – σαγήνῃ] ᾗπερ ἡ βασιλεία τῶν οὐρανῶν ἀφωμ[ο]ίωται G | om. B3 || ὁμοία] ὁμοίον O || σαγήνῃ] post σαγήνῃ· add. ταύτη τὸ καὶ θηρίοις ἑκόντες νοητοῖς γεγόνασι παρανάλωμα (= glossa?) L2M O (Typus IV): exp. 18 wird irrtümlich Origenes zugeschrieben. Es handelt sich wahrscheinlich um eine Fehlplatzierung des Autorennamens, denn auf diese Expositio folgt ein Fragment des Origenes (PG 23,81 A10–D12). L1: exp. 18 fehlt. An ihrer Stelle steht nach Ps 2,3a ein exegetischer Komplex, der aus einer Glosse (= Suda, lex. s.v. Διαρρήξωμεν [Δ nr. 730 Adler]), Hesychius (Antonelli; PG 27,653) und einer unbekannten Quelle zusammengesetzt ist. Da dieser Athanasius zugeschrieben wird, kann dies darauf hindeuten, dass exp. 18 in der Tradition dieser Textkatene ursprünglich vorhanden war. L2: Die abgekürzte exp. 18 ist umgeben von Erklärungen aus Hesychius (Antonelli und Jagić) zu Ps 2,3. Diese Gruppe folgt unmittelbar nach der Kommentierung von Ps 2,1 (Q2; siehe zu exp. 14). Darin weist die Textlage von exp. 18 Merkmale vor, die sie von den anderen Mitgliedern der Familie absondern: a) Sie bildet eine Einheit mit der Erklärung aus Hesychius (comm. brevis in Ps 2,3 [2 Jagić]); b) Sie enthält keinen Anfangssatz (Kατὰ γὰρ τοῦ κυρίου γέγοναν), sehr wohl aber eine konsistente Erweiterung am Ende. V5 P7 A3: Der erwähnte Anfangssatz ersetzt den ersten Teil von exp. 18. Dieser Satz dürfte zusammengestellt worden sein, um ein Problem in Bezug auf die Verständlichkeit der Familienvorlage zu umgehen. Das Verhalten von L2 in diesem Fall – nicht typisch für dieses präzise Manuskript – scheint diese Annahme zu stützen. Seine Zusammenlegung von Hesychius und Athanasius ist jedoch in den verwandten Handschriften vermieden worden. Syrische Version (Epitome): Eine inhaltliche Parallele ist zu finden (διαρρήξωμεν – σαγήνης). Montfaucon (P1 P6 P7): exp. 18 entspricht P1, aber τοὺς δεσμοὺς αὐτοῦ wurde zu τοὺς δεσμοὺς αὐτῶν korrigiert (nach P6?).
urn:cts:etf:psath.expps.grc:18
– V1 G P1 A1 B2 L1 V5 P7 L2 A3
Περὶ] Tὴν βαρύτητα τοῦ νόμου (= glossa) ante περὶ add. P1 || Περὶ οὗ εἴρηκε] ... oὗ καὶ εἴρηκεν V5 P7 | ... περὶ oὗ καὶ εἴρηκεν A3 | Γέγραπται ἐν εὐγγελίοις L2 || χρηστός ἐστιν] χ(ριστό)ς ἐστιν B2* L1 V5 A3 | χρηστός ἐστιν B2c | χριστὸς καὶ τὸ φορτίον μου ἐλαφρόν ἐστιν P1Syrische Version (Epitome): Eine inhaltliche Parallele ist zu finden (ζυγός μου χρηστός). Montfaucon (P1 P7): exp. 19 entspricht der erweiterten Fassung in P1 (siehe App.)
urn:cts:etf:psath.expps.grc:19
– V1 M O P1 A1 L1
βουλευσαμένους] δηλονότι βουλευσαμένους A1 | βουλευσαμένοις V1* M O | βουλευσαμένους V1cM O (Typus IV): exp. 20 liegt nicht im Hauptkommentar, sondern unter der Kolumne des Psalmtextes. P1: exp. 20 ist mit Theodoret (comm. in Ps 2,4 [PG 80,877 A13–B3]) verbunden. Montfaucon: Die Verbindung von P1, der für exp. 20 als einziger Zeuge zur Verfügung stand, wurde reproduziert.
urn:cts:etf:psath.expps.grc:20
– V1 M O G P1 A1 B1 L1 P6 Z V5 P7
Τότε πότε] Πό[τ]ε τ[ότε] G || ἢ ὅτε ἔλεγον] ἢ ὅτε ἔλεγε(ν) B1 P6 Z | ὅτι ἔλεγον L1 || τοὺς δεσμοὺς αὐτῶν] τοὺς δεσμοὺς G A1 | τοὺς δεσμοὺς αὐτοῦ V5 P7 || τί – ἢ τὸ] τί δὲ τὰ ἐ[ν ὀργῇ λα]ληθέ[ντα]· G || παρ᾿ αὐτοῦ] αὐτοῦ M O | om. A1 || λαληθέντα] λαληθέντα ῥήματα A1 || ἢ τὸ, οὐαὶ ὑμῖν] οὐαὶ ὑμεῖς V1 | οὐαὶ ἡμῖν M O | εἰ τὸ οὐαὶ ὑμῖν B1 | τὸ οὐαὶ ὑμῖν L1 P6 Z || γραμματεῖς καὶ φαρισαῖοι] φαρισαῖοι καὶ γραμματεῖς B1 | γραμματεῖς καὶ φαρισαῖοι ὑποκριταὶ V5 P7 || ὅτι – οὐαί] om. G || ὅτι ἀρθήσεται] καὶ τὸ, ἀρθήσεται P1 | καὶ ἀρθήσεται B1 || τοῦ θεοῦ – οὐαί] om. B1 || τοῦ θεοῦ] om. P1 A1 | post τοῦ θεοῦ add. καὶ δοθήσεται ἔθνη (ἔθνη P7* | ἔθνει P7m.sec.) ποιοῦντι τοὺς καρποὺς αὐτῆς (= glossa?) V5 P7 || καὶ ὑμῖν τοῖς νομικοῖς οὐαί] τὸ αὐτὸ καὶ ὑμῖν οὐαὶ τοῖς νομικοῖς P1 | καὶ πάλιν· καὶ ὑμῖν οὐαὶ τοὶς νομικοῖς A1 | καίτοι· καὶ ὑμῖν τοῖς νομικοῖς τὸ οὐαί L1 | καὶ τὸ καὶ ὑμῖν τοῖς νομικοῖς οὐαί P6 Z | καὶ τό τε ὑμῖν τοῖς νομικοῖς οὐαί V5 P7M O (Typus IV): exp. 22 mit Theodoret (comm. in Ps 2,5 [PG 80,877 B5–C3]) verbunden. In O ist Teil dieses Blocks auch das Fragment, das dieser Expositio ursprünglich getrennt vorausging (Eusebius, fr. 4 in Ps 2,3–4 [Villani]). B1 (Typus I): exp. 22 irrtümlich Hesychius zugeschrieben. Syrische Version (Epitome): Eine inhaltliche Parallele ist vorhanden (ἀρθήσεται – τοῦ θεοῦ). Montfaucon (P1 P6 P7): exp 22 entspricht P1 bis τοῦ θεοῦ. Der Schlusssatz τὸ αὐτὸ καὶ ὑμῖν οὐαὶ τοῖς νομικοῖς wurde wahrscheinlich gemäß P6 korrigiert, allerdings nicht völlig entsprechend zu καὶ τό· καὶ ὑμῖν οὐαὶ τοῖς νομικοῖς korrigiert.
urn:cts:etf:psath.expps.grc:22
– V1 O P1 A1 B2 L1 P6 Z V5 P7
Ὡς ἀποβληθέντος] Ὡς ἀποκλιθέντος L1 || τὴν εἰς τὰ ἔθνη γενομένην] τὴν εἰς τὰ ἔθνη γεναμένην A1 | τῆς εἰς τὰ ἔθνη γενομένης (vel γενομένην) P7 || αὐτοῦ - διηγεῖται] αὐτοῦ πίστιν οὕτω(ς) διηγεῖται P1 L1 | αὐτοῦ πίστιν αὐτὸς ὁ Χριστὸς κατασημαίνει A1 | αὐτοῖς πίστιν διηγεῖται V5 P7 || αὐτοῦ] fort. αὐτῶ P6* | αὐτοῦ (ut. vid.) P6m.sec. | αὐτὰ ZM O (Typus IV): O hat exp. 23 nicht im Hauptkommentar, sondern zwischen den Psalmzeilen. Das graphische Erscheinungsbild legt nahe, dass diese Expositio zusammen mit dem Psalmtext abgeschrieben wurde. M hat sie ausgelassen. P6 Z (Typus III): exp. 23 bildet mit exp. 24 eine Einheit. Montfaucon (P1 P6 P7): Die Einheit von exp. 23 mit exp. 24 wurde gemäß P6 reproduziert. Da in P6 nach dem Wort γενομένην aufgrund einer Rasur nur αὐτ- zu lesen ist – ein -οῦ- darüber ist nur schwer erkennbar –, hat Montfaucon daraus ein αὐτὸς koniziert.
urn:cts:etf:psath.expps.grc:23
– V1 M O B2 V5 P7 L2 A3
Τὴν γνῶσιν] Ἐ[ξαγ]γέλλων (= glossa?) ante τὴν γνῶσιν add. B2 || τοῦ μόνου θεοῦ] τοῦ – θεοῦ V5 P7 L2 | [τοῦ μονογε(?)]νοῦς υἱοῦ [τοῦ θεοῦ] A3 || καὶ τὴν ἐντολὴν] evanida A3 || τοῦ κυρίου] κυρίου M OM O (Typus IV): exp. 25 liegt nicht im Hauptkommentar, sondern in der inneren Kolumne. Sie folgt ohne das Interpunktionszeichen, das Fragmente trennt, auf Evagrius (schol. nr. α´ in Ps 2,5a [282 Rondeau – Géhin – Cassin]). L2: exp. 25 liegt nicht im Hauptkommentar, sondern zwischen den Zeilen des Psalmtextes.
urn:cts:etf:psath.expps.grc:25
– A1
– V1 P1 A1 B2 V5 P7 L2 A3
Ὅρα] Ὁρᾶς A1 || τοῦ μονογενοῦς] τοῦ μονογενοῦς υἱοῦ V5 P7 L2 A3Syrische Version (Epitome): Eine inhaltliche Parallele ist vorhanden. Montfaucon (P1 P7): exp. 26a wurde nicht aus P1 übernommen, sondern später in Ergänzung zur Editio princeps aus der Sammlung von Colville in folgender Fassung veröffentlicht: Ὅρα πῶς τὴν κατὰ σάρκα γέννησιν οἰκειοῦται ὁ Πατὴρ τοῦ μονογενοῦς τοῦ Χριστοῦ. In dieser Fassung schließt sie ein bisher nicht identifiziertes Fragment ab.
urn:cts:etf:psath.expps.grc:26a
– B3
τὸν2] -ν supra lin. add. B3corr. || τούτον] correximus | τοῦτω B3* | τουτο (sic) B3corr– V1 P1
V1 P1: Die Aussage von exp. 27 findet sich in V1 in ähnlicher Form im Schlusssatz eines Fragments von V1 wieder, das Hieronymus von Jerusalem zugeschrieben wird: Ῥάβδος, θεοῦ ἡ ἐξουσία· ἡ κατὰ τῶν ἀπειθούντων τιμωρία· τουτέστιν ἐν τῷ σταυρῷ· ἡ μὲν γὰρ ὕλη ξύλου· ἡ δὲ ἰσχὺς σιδήρου· τινὲς δὲ, τὴν τῶν ῥωμαίων βασιλείαν. Dasselbe Fragment bietet P1 ebenfalls, jedoch mit einer Zuschreibung an Athanasius und in leicht veränderter Form: Τουτέστιν ἐν τῷ σταυρῷ· ἡ μὲν γὰρ ὕλη ξύλου· ἡ δὲ ἰσχὺς σιδήρου· τινὲς δὲ, τὴν τῶν ῥωμαίων ἀρχὴν δηλοῦσιν. Die unterschiedliche Zuschreibung scheint darauf zurückzuführen zu sein, dass das βασιλείαν des Hieronymus-Fragments durch ἀρχὴν δηλοῦσιν in Anlehnung an exp. 27 ersetzt wurde. Die für sich stehende exp. 27 wurde infolgedessen ausgelassen. Syrische Version (Epitome): Eine inhaltliche Parallele ist zu finden. Montfaucon: Das genannte Fragment von P1, das Athanasius zugeschrieben wird, wurde reproduziert.
urn:cts:etf:psath.expps.grc:27
– V1 G P1 V5 P7
Προτροπὴ εἰς μετάνοιαν] Tουτέστιν νοήσατε, πρὸς μετάνοιαν ἐπιστράφητε: – P1 || εἰς μετάνοιαν] post εἰς μετάνοιαν· add. βασιλέας δὲ αὐτοὺς καλεῖ· εἰς ὅπερ εἶχον ἀξίωμα ἀνατρέχει〈ν〉 πείθων· ἐλέχθη γὰρ πρὸς αὐτοὺς τοὺς ὑπακούοντας θεῷ· ὑμεῖς δὲ ἔσεσθέ μοι βασίλειον ἱεράτευμα· ἔθνος ἅγιον· [Ex 19,6] οὗ ἐξέπεσαν διὰ τὴν εἰς τὸν μονογενενῆ δυσσέβειαν (fons ignotus in Ps 2,10 [cf. PG 12,1113 C8–10]) V5 P7V5 P7: Es handelt sich um ein anonymes Fragment unbekannten Ursprungs, dessen Anfang sich mit exp. 28 deckt. Ein ähnliches, aber kürzeres Fragment wurde in der PG 12 (1113 C8–10) gedruckt. Angesichts seiner Kürze könnte man ein Scholion des Origenes vermuten (oder des Evagrius?). Es ist denkbar, dass exp. 28 sich mit diesem Text vereint hat. Es ist jedoch nicht auszuschließen, dass andere Abhängigkeitsverhältnisse vorliegen. Syrische Version (Epitome): exp. 28a wird wiedergegeben.
urn:cts:etf:psath.expps.grc:28
– V1 M O P1 B2 P6 Z V5 P7 L2 A3
Τῆς εὐαγγελικῆς] Ἐπιλάβεσθε τῆς ἐπιστήμης (= glossa; cf. Hesychius, lex. s.v. δράξασθε παιδείας [Δ nr. 2321 Latte]) ante τῆς εὐαγγελικῆς add. B2 | Τῆς ἀγγελικῆς M O || δηλονότι] δηλονότι νομοθεσίας P1M O (Typus IV): exp. 30 liegt nicht im Hauptkommentar, sondern zwischen den Psalmzeilen. L2 (Typus XVI): exp. 30 wurde im leeren Raum am Ende einer Zeile des Hauptkommentars hinzugefügt. Syrische Version (Epitome): Eine inhaltliche Parallele ist vorhanden. P6 Z N2 (Typus III): exp. 30 bildet mit exp. 31 eine Einheit. Montfaucon (P1 P6 P7): exp. 30 entspricht P6 (= P7).
urn:cts:etf:psath.expps.grc:30
– V1 P1 B2 P6 Z
Τοῦ] ... ὁδοῦ δὲ δικαίας ante τοῦ add. P6 Z || ἡ ὁδός] add. V1m.ter.Montfaucon (P1 P6): exp. 30 entspricht P1.
urn:cts:etf:psath.expps.grc:31
– A1
Die gesamte Überlieferung, die hier berücksichtigt wird, liefert für Ps 3 keine Athanasius zugeschriebene Hypothesis. A1: Für Dubium spricht die Tatsache, dass in dieser Handschrift Hypotheseis aus den Expositiones oft herangezogen werden. Innerhalb der ersten zehn Psalmen werden vier davon durch Expositiones eingeführt (Ps 4; 5; 7; 9). Zu anderen Psalmen finden sich Auszügen aus Theodorets Einleitungen in die jeweiligen Psalmen: Zu Ps 7 nach der Hypothesis des "Athanasius" (exp. 82); wahrscheinlich auch zu Ps 2; 6 und 10, in Form von verkürzenden Paraphrasen. Zu Ps 1 besitzt A1 keine Hypothesis; jene zu Ps 8 kann kaum entziffert werden, scheint aber nicht aus Theodorets Kommentar zu stammen. Montfaucon fand einen Ersatz für die fehlende Hypothesis in P7, und zwar in der anonym liegenden Hypothesis des Hesychius (= PG 27,68 C3–12; siehe zu exp. 33b).
urn:cts:etf:psath.expps.grc:33a
– V5hyp P7hyp
V5hyp P7hyp: Derselbe Text ist in zwei Fassungen vorhanden, nämlich am Beginn in Form einer Hypothesis (exp. 33b) und am Ende als Erklärung der letzten Stichoi (exp. 41). Wahrscheinlich wurde exp. 41 von einem Kompilator zur Hypothesis gemacht. Zum einen gab es die Hypothesis des Hesychius (Antonelli; PG 27,657–658 B2–7) – diese folgt in beiden Handschriften unmittelbar nach exp. 33b –, mit einer Deutung von Ps 3 im Licht der Prophetenverfolgung. Zum anderen lag im Zentrum von exp. 41 eine spirituelle Deutung des gesamten Psalmes. Eben diese wurde an den Anfang gestellt. Ihre Conclusio, die spezifisch Ps 3,8c–9a beleuchtet, musste jedoch bei diesem Funktionswechsel umgeschrieben werden.
urn:cts:etf:psath.expps.grc:33b
– V1 O A1 A2 V4 B1 P3 B2 B3 V5 P7 L2 A3
Τὸ – κεῖται] Ἀντὶ τοῦ σφόδρα: – P3 || Τὸ τί] Τὸ O | Τὸ δὲ τί B2O (Typus IV) L2 (Typus XVI): exp. 34 liegt nicht im Hauptkommentar, sondern zwischen den Psalmzeilen. M (Typus IV) hat sie ausgelassen. B1 (Typus I): exp. 34 vom Schreiber am äußeren Rand hinzugefügt. A3 (Typus XVI): exp. 34 steht nicht im Hauptkommentar, sondern am unteren Rand. Montfaucon: exp. 34 konnte in P7 aufgefunden werden, da sie dort ausdrücklich Athanasius zugeschrieben wird.
urn:cts:etf:psath.expps.grc:34
– G
Diese Langfassung ist mit einem leicht angepassten Zitat aus Evagrius (schol. nr. α´ in Ps 3,2a [284 Rondeau – Géhin – Cassin]) verbunden.
urn:cts:etf:psath.expps.grc:34par
– V1 M O G P1 A1 A2 V4 V5 P7
εἰς γὰρ μόνην ἁμαρτίαν] εἰς μόνην γὰρ τὴν ἁμαρτίαν G | εἰς γὰρ μόνην τὴν ἁμαρτίαν P1 A2 V4 V5 P7 | εἰς γὰρ τὴν [ἁμα]ρτίαν A1 || πεποιήκει] πεποίηκεν P1 | πεποιήκει ὁ Δαυῒδ A2 | ἐπεποιήκει V5 P7P1 (Typus XIX): exp. 35 mit Theodor von Mopsuestia (fr. in Ps 3,2b [17 Devreesse sub Ps 3,3]) verbunden. Montfaucon (P1 P7): Die Verbindung von P1 wurde reproduziert, aber πεποίηκεν wurde nach P7 zu ἐπεποιήκει korrigiert
urn:cts:etf:psath.expps.grc:35
– V5 P7
– V1 G P1 A1 B1 V5 P7
Διδάσκει] ... διδάσκει δὲ A1 || θεῷ μόνῳ] μόνῳ θεῷ G || προσιέναι] προϊένε (sic) A1 | προϊέναι V5 P7* | προσιέναι P7corr || δεῖ] δή B1exp. 36 mit Ps 3,5a verbunden (V1 P1 A1) bzw. mit Ps 3,4a (B1), Ps 3,4 (V5 P7). A1: Eine verkürzende Paraphrase des Theodoret (comm. in Ps 3,5 [cf. PG 80,885 C4–7]) ist verbunden mit exp. 36. B1 (Typus I): exp. 36 irrtümlich Hesychius zugeschrieben. Montfaucon: exp. 36 stand nur in P1 zur Verfügung.
urn:cts:etf:psath.expps.grc:36
– V1 P1 A1
Οὗτος – ἀντὶ τοῦ] om. A1 || τῆς προσελεύσεως] τῆς προελεύσεως P1 || ἀντὶ τοῦ] ἀντὶ τὸ (sic) V1 P1 || ἐκ τοῦ οὐρανοῦ] Ἐκ τοῦ οὐρανοῦ δηλονότι: – A1P1 (Typus XIX): exp. 37 ist mit einer Fassung von Didymus (fr. 12 in Ps 3,5 [126 Mühlenberg]) verbunden, die umfangreicher ist als das von Mühlenberg veröffentlichte Fragment. Montfaucon: Der erwähnte exegetische Komplex in P1 wurde nicht übernommen, obwohl dieser nicht Didymus zugeschrieben, sondern anonym belassen wurde. Ps 3,5b wurde erst durch ein umfangreiches Fragment aus der Sammlung von Colville erläutert, das in den Ergänzungen zur Editio princeps enthalten ist. Dieses Fragment beinhaltet einen Satz, der eine adaptierte Fassung von exp. 37 zu sein scheint (᾿Ἢ τὸ, ἐξ ὄρους ἁγίου, ἀντὶ τοῦ, ἐξ οὐρανοῦ).
urn:cts:etf:psath.expps.grc:37
– V1 M O G P1 A1 A2 V4 B2 B3
Τὸν] Ἐγὼ ἐκοιμήθην (= Ps 3,6a) ante τὸν add. V1 | Ἐγὼ ἐκοιμήθην καὶ ὕπνωσα (= Ps 3,6a) ante τὸν add. P1 || Τὸν – ὕπνον] τὸν περὶ τοῦ νοῦ ὕπνον φησὶν P1 | Τοῦ περὶ τὸν νοῦν ὕπνον λέγει B3 || εἰς τὴν ἁμαρτίαν] εἰς ἁμαρτίαν A1 A2 V4 || κατέπεσον] κατέπεσε(ν) P1 A1 A2 V4 B2 B3M O (Typus IV): exp. 38 liegt nicht im Hauptkommentar, sondern in der inneren Spalte. A1: exp. 38 ist mit einer verkürzenden Paraphrase des Theodoret (comm. in Ps 3,6 [cf. PG 80,885 D1–2; 888 Α1–4]) verbunden. P1 (Typus XIX): exp. 38 ist mit Theodoret (comm. in Ps 3,6 [PG 80,885 D1–5]) verbunden. Diese Einheit wird Theodoret zugeschrieben. Syrische Version (Epitome): Eine inhaltliche Parallele ist vorhanden. Montfaucon: exp. 38 konnte nur über den in P1 angebotenen kombinierten Text mit Theodoret erschlossen werden. Montfaucon erkannte, dass der erste Satz dieses Textes eine Expositio ist – und das, obwohl er an Theodoret zugeschrieben wird. In dieser anerkannten Expositio entfernte er auch die ersten Worte, die als eine sekundäre Erweiterung durch den Psalmtext zu deuten sind (siehe App.).
urn:cts:etf:psath.expps.grc:38
– G
– V1 M O G P1 A1 V4 L2
Ἀντὶ – πατάξεις] Ἀντὶ τοῦ πατάξεις τοὺς δαίμονας: – V4 || πατάξεις] πατάξης P1 || οὐ – ἐπετίθεντο] om. V4 L2 || ἠδικημένοι] ἠδικημένοι παρ᾿ αὐτοῦ A1 | ἡδικημένοις P1 || ἐπετίθεντο] ἐπετίθοντο V1 P1V1: exp. 40 ist mit Ps 3,8b verbunden. M O (Typus IV): exp. 40 steht nicht im Hauptkommentar, sondern in der inneren Spalte. Die Glosse συνεδρευόντων zu Ps 3,7b (συνεπιτιθεμένων) ist in O mit dieser Expositio ohne eindeutige Trennung verbunden. A1: Ἀντὶ τοῦ πατάξεις wurde vom Schreiber (A) am äußeren Rand neben Ps 3,8a–b hinzugefügt; οὐ – ἐπετίθεντο findet sich nach diesem Lemma im Haupttext. exp. 40 ist V4 (Typus XIV): exp. 38 und 40 folgen aufeinander, jedoch nicht im Hauptkommentar, sondern unterhalb der Kolumne mit dem Bibeltext. Im Gegensatz zu den meisten umliegenden Fragmenten sind sie nicht durch Zahlen, sondern durch Zeichen mit dem Bibeltext verbunden. Außerdem sind sie, in Abhebung von den anderen Fragmenten auf der Seite, mit roter Tinte geschrieben worden. Die Schwesterkatene A2 hat exp. 40 nicht. L2 (Typus XVI): exp. 40 liegt nicht im Hauptkommentar, sondern über der Kolumne des Psalmtextes. Montfaucon: Obwohl exp. 40 in P1 vorhanden ist, wurde sie nicht übernommen.
urn:cts:etf:psath.expps.grc:40
– V1 M O P1 A1 P6 Z N2 V5exp P7exp
φησὶ κύριε] κύριε φησὶν V5exp P7exp || εὔχομαι – τὸν λαόν] εὔχομαι δὲ τοῦτο (τούτω O) καὶ εἰς πάντα (πάντας O) ἐξενηνέχθαι τὸν ψαλμὸν M O | εὔχομαι δὲ καὶ τοῦτο εἰς πάντα ἐξενεχθῆναι τὸν λαόν P6 Z | τοῦτο δὲ καὶ εἰς πάντα τὸν λαὸν ἐξενεχθῆναι εὔχομαι N2 || ἐξενηνέχθαι] ἐξενεχθῆναι (ἐ- ex corr. P1) P1 A1 P6 Z N2 | ἐπενεχθῆναι V5exp P7exp || ἰστέον – ἡ σωτηρία] om. A1 || ἰστέον] ἴστεον O V5 || εἰς τὴν ἀνθρωπότητα] εἰς τὴν ἀνθρωπίνην φύσιν V5exp P7exp || ἁμαρτοῦσαν – ματαίως ] om. V5exp P7exp || διὰ τοῦτο] δι᾿ αὐτὸ τοῦτο P6 Z N2 || ἁμαρτοῦσαν] ἁμαρτῶσαν V1 M O P1 || παραδεδομένην] παραδιδομένην P1 || τοῖς νοητοῖς] τοῖς ἀνοήτοις P1 | ἐν τοῖς νοητοῖς P6 || καὶ ἐπακουσθεῖσαν – ἡ σωτηρία] καὶ ἐπακουσθεῖσαν παρὰ τοῦ θεοῦ· καὶ μὴν καὶ σωθεῖσαν διὰ τοῦ ἀναστῆναι αὐτὸν ἐκ νεκρῶν δηλονότι· καὶ πατάξαι τοὺς ἐχθραίνοντας ἡμῖν δαίμονας· αὐτὸς γὰρ ὁ τὰς μύλας τῶν λεόντων συνθλάσας κύριος, καὶ αὐτοῦ ἐστιν ἤτοι παρ᾿ αὐτοῦ ἡ σωτηρία P6 Z N2 || αὐτὸς – ἡ σωτηρία] αὐτὸς γάρ ἐστιν ὁ κύριος· ὁ τὰς μύλας τῶν λεόντων συνθλάσας καὶ αὐτός ἐστιν ἤτοι παρ᾿ αὐτοῦ ἡ σωτηρία V5exp P7exp || τὰς μύλας] τὰς μώλας (ut vid.) M* O* | τὰς μύλας Mcorr Ocorr || κύριος] om. M OV1: exp. 41 ist mit Ps 3,9a verbunden. V1 P1: καὶ πατάξαι – δαίμονας hängt von αὐτὸς – ἡ σωτηρία ab. M O P6 Z N2: καὶ πατάξαι – δαίμονας hängt von διὰ ab; αὐτὸς – ἡ σωτηρία sind Nominalsätze. V5exp P7exp: Durch Auslassung (ἁμαρτοῦσαν – ματαίως) und Hinzufügungen (ἐστιν) ist das Problem der mehrdeutigen Abhängigkeit beseitigt. Das Ausgelassene wird zum Herzstück der Hypothesis (= exp. 33b). Syrische Version (Epitome): Inhaltliche Parallelen sind vorhanden (εὔχομαι – τὸν λαόν; καὶ πατάξαι – ματαίως). Montfaucon (P1 P6 P7): exp. 41 entspricht P6, aber τοῖς νοητοῖς ἐχθροῖς wurde ohne handschriftliche Grundlage zu ἐν τοῖς νοητοῖς ἐχθροῖς korrigiert.
urn:cts:etf:psath.expps.grc:41
– V1 M O P1 A1 B1 B2
Τοῦτον] ... τοῦτον δὲ B1 || νικῆσαι] νικῆσαι σωματικῶς A1 || ἀνατίθησι] ἀντιτίθησι A1 || τῷ νικοποιῷ] τῷ θεῷ τῷ νικοποιῷ B1B1 (Typus I): Hesychius (comm. brevis in Ps 4,1 [4 Jagić)] ist mit exp. 42 verbunden, deshalb die Einfügung eines δὲ. Diese Verbindung wird Hesychius zugeschrieben. Syrische Version (Epitome): exp. 42 wird vollständig wiedergegeben. Montfaucon: exp. 42 war nur über P1 verfügbar.
urn:cts:etf:psath.expps.grc:42
– V4 V5 P7
V5 P7: exp. 42 könnte aus einem verlorenen Vertreter des Typus XIV (A2 V4) entnommen worden sein (Q4). Dieser müsste enger mit V4 verwandt gewesen sein als mit A2.
urn:cts:etf:psath.expps.grc:42par
– V1 M O G P1 A1
Ὅμοιον τὸ] Ὅμοιον τῷ V1 G P1 || σοῦ λαλοῦντος] λαλοῦντος σου P1 || ἐρῶ] ἐρεῖ P1 | om. M A1 || πάρειμι] ἐγὼ πάρειμι GM O (Typus IV): exp. 43 liegt nicht im Hauptkommentar, sondern an der Spitze der Kolumne des Psalmtextes. Montfaucon: exp. 42 war nur über P1 verfügbar.
urn:cts:etf:psath.expps.grc:43
– V1 G P1 A1 A2 V4 P6 Z N2
τῶν περιστάσεων ἐξήγαγες] ἐκ τῶν περιστάσεων ἐξήγαγές με A1 || ἐξήγαγες] ἐξήγαγεν P6* | ἐξήγαγες P6corr || εἰς εὐρυχωρίαν – παρεσκεύασας] εἰς εὐρυχωρίαν στῆναι πεποίηκας A1 || εὐρυχωρίαν] εὑρυχορείαν P1Montfaucon (P1 P6): exp. 44 entspricht P1 (= P6).
urn:cts:etf:psath.expps.grc:44
– V1 M O G P6 Z N2 V5 P7 L2 A3
εἰσηκούσθη] εἰσηκούσθην N2 || φησὶν] ἔφη P6 Z V5 P7 L2 A3 || ἐπὶ τοὺς οἰκτιρμοὺς] καὶ ἐπὶ τοὺς οἰκτιρμοὺς M O || ἀνατρέχει] ἀνατρέχειν Z V5 P7 A3 | ἀνατρέχειν με δεῖ N2 || τὸ πᾶν ἐκείνοις ἀνατιθείς] om. P6 Z N2 V5 P7 L2 A3 || ἀνατιθείς] ἂν τιθεὶς OM O (Typus IV): exp. 45 bildet eine Einheit mit exp. 46a. An diese Einheit ist ohne eindeutige Trennung Evagrius (schol. nr. γ´ in Ps 4,3a [290 Rondeau – Géhin – Cassin]) angeschlossen. In O ist diese Einheit durch zusätzliche Fragmente erweitert, die ohne eindeutige Trennung noch vor exp. 45 stehen. Montfaucon (P6 P7): exp. 45 entspricht P6, aber εἰσηκούσθη wurde zu ἐξηκούσθη ohne handschriftliche Grundlage korrigiert.
urn:cts:etf:psath.expps.grc:45
– V1 M O G P1 P6 Z N2 V5 P7
Ταῦτα] om. P6 Z N2 || τοὺς πιστεύσαντας] τοὺς πιστοὺς πιστεύσαντας V5 P7 || πιστεύσαντας] -α-1 supra lin. add. P1 || τῷ πλήθει] τοῦ πλήθους P6 Z N2 || ἑλεῖν τὸν δίκαιον] ἔλεγε τῶν δικαίων P1 V5 P7 | ἑλεῖν τὸν δίκαιον αὐτὰ εἴρηται· P6 | ἑλεῖν τὸν δίκαιον, ταῦτα εἴρηται· Z N2 || αὕτη – ἐστιν] om. G || αὕτη] αὐτ´ M | αὐτοῦ O || φησιν ἡ ἐλπὶς] ἡ ἐλπὶς φησὶ(ν) P1 N2Syrische Version (Epitome): Eine inhaltliche Parallele ist vorhanden (τῷ πλήθει). Montfaucon (P1 P6 P7): exp. 46 entspricht P1, aber ἔλεγε τῶν δικαίων wurde P6 entsprechend zu ἑλεῖν τὸν δίκαιον korrigiert.
urn:cts:etf:psath.expps.grc:46
– A1
– V1 M O G P1 A1 B2
Ἀντὶ τοῦ γνῶτε] Γνῶτε A1 || ἐπὶ πλήθει] ἐπὶ πλήθει δυνάμεως καὶ πλούτου G || τὸν πεποιθότα] πεποιθότα O || ἐπ᾿ αὐτῷ] ἐπ᾿ αὐτόν A1M O (Typus IV): exp. 47 liegt nicht im Hauptkommentar, sondern zwischen den Zeilen des Psalmtextes. A1: exp. 47 bildet nach Ps 4,4 eine Einheit mit exp. 48. Syrische Version (Epitome): exp. 47 wird wiedergegeben. Montfaucon: exp. 47 war nur über P1 verfügbar.
urn:cts:etf:psath.expps.grc:47
– V1 M G P1 A1
Ἀντὶ] Ἐνεστὼς ἀντὶ τοῦ (-οῦ ex corr.) παρεληλυθότος, ante ἀντὶ add. G | Τὸ δὲ εἰσακούσεται· ante ἀντὶ add. A1 || ἐπήκουσεν] εἰσήκουσεν A1 | εἰσήκουσέ μου P1M O (Typus IV): exp. 48 liegt nicht im Hauptkommentar, sondern unter der Kolumne des Psalmtextes (M). O hat sie ausgelassen.
urn:cts:etf:psath.expps.grc:48
– P6 Z N2 V5 P7 L2 A3
Χρόνος – ῥῆμα] ... χρόνος δὲ παρείληπται ἀντὶ χρόνου· τὸ εἰσακούσεται ἀντὶ τοῦ εἰσήκουσεν N2N2: Die Auslegung aus Theodoret (comm. in Ps 4,4 [PG 80,889 D6–892 A13 sub Ps 4,5]) ist mit exp. 48 verbunden. Montfaucon (P1 P6 P7): exp. 48 entspricht P6 (= P7).
urn:cts:etf:psath.expps.grc:48par
– V1 M O G P1 A1 V5 P7 L2 A3
Ὡς – τὴν ὀργὴν] om. G || πρὸς τοὺς ἰδίους] πρὸς τοὺς ἰουδαίους A3 || τὰ τοιαῦτα] ταῦτα P1 | ταῦτα bis scriptum O || ὡς] [καὶ ὡ]ς A1 | ὡς καὶ V5 P7 L2 A3 || δέξησθε] δέ[ξεσθε] A1 || τὴν ὀργὴν] ὀργὴν O || ἀπoφήνατε] ἀποφαίνειν G | ἀπεφήνατε P1 | ἀ[πεφήνατε] A1 || τῇ ἐν ἡσυχίᾳ] τῇ ἡσυχίᾳ V5 P7 L2 A3 || κατανυγῇ] κατανυγῆ V5* L2*vid. | κατανυγήτε (-τε supra lin. add.) V5corr. | κατανύγητε (-τε supra lin. add.) L2c || ἐν ταῖς κοίταις] ἐπ[ὶ ταῖς κοί]ταις A1M O (Typus IV): Eine verkürzende Paraphrase aus Eusebius (fr. 4 in Ps 4,5a [Villani]), exp. 49 sowie ein Zitat aus Gregor von Nyssa (beat. 6 [146,22–147,4 Callahan] in Mt 5,21–22) folgen ohne eindeutige Trennung aufeinander. Während Typus IV hier für Eusebius von der Tradition des Typus III abhängig ist (vgl. P6, f. 16v), stammen exp. 49 sowie die Stelle aus Gregor aus dem Typus XIX (vgl. V1, f. 41v). Syrische Version (Epitome): Eine inhaltliche Parallele ist vorhanden (εἰ καὶ – κατανυγῇ). Montfaucon (P1 P7): exp. 49 entspricht P1.
urn:cts:etf:psath.expps.grc:49
– V1 G P1 B2 P6 Z N2 V5 P7
Διδάσκει] Διδάσκει δὲ P6 Z || πῶς δὲ περιεσόμεθα] πῶς δὲ περιεσόμεθα; P1 | πῶς δὲ περιεσόμεθα τῶν ἐχθρῶν; B2 | om. G | πῶς δὲ V5 P7 || ἢ δίκαια πράττοντες] εἰ δίκαια πράττοντες P1 | εἰ δικαιοπραγμονοῦντες V5 P7 || τοῦτο] ταῦτα B2 V5 P7 || τῷ θεῷ] θεῷ V5 P7P6 Z N2 (Typus III): exp. 50a ist mit der verkürzenden Paraphrase des Eusebius (fr. 5 in Ps 4,6 [Villani]) verbunden. Dieses Gefüge wird entweder Eusebius zugeschrieben (P6 Z) oder es wird mit ἄλλο(ς) eingeführt (N2). Syrische Version (Epitome): Eine inhaltliche Parallele ist vorhanden (δίκαια – τῷ θεῷ). Montfaucon: exp. 50a entspricht P1, aber δίκαια πράττοντες wurde zu δικαιοπράττοντες korrigiert. Dies könnte durch die Variante δικαιοπραγμονοῦντες in P7 ausgelöst worden sein.
urn:cts:etf:psath.expps.grc:50a
– V1 G A1 A2 V4 P6 Z V5 P7
τῶν] om. V5 | supra lin. add. P7P1: Ein Blatt ist verloren gegangen. Möglicherweise befand sich exp. 51 auf diesem Blatt. Syrische Version (Epitome): Eine inhaltliche Parallele ist vorhanden. Montfaucon (P6 P7): exp. 51 entspricht P6.
urn:cts:etf:psath.expps.grc:51
– V1 M O A1 B1 B2 B3 V5 P7
Τὸ φῶς τοῦ κυρίου] Τὸ φῶς τοῦ κόσμου Montfaucon, fort. ex P1 || ὃς] ὡς O || ἐδίδαξεν ἡμᾶς] ἔδειξεν ἡμῖν B1 | ἐδίδαξεν ἡμῖν B2 | διδάξας ἡμᾶς V5 P7 || τὰ ὄντως ἀγαθὰ] τα ὄντα ἀγαθὰ M O || δι᾿ ἃ – ἐσχήκαμεν] διὰ τὴν νοητὴν εὐφροσύνην ἣν ἐσχήκαμεν V1 M | διὰ τὴν νοητὴν εὐφροσύνην ἐσχήκαμεν O | δι᾿ αὐτοῦ [γὰρ] τὴν νοητὴν εὐφροσύνην καὶ δ[ικαι]οσύνην ἐσχήκαμ[εν] A1M O (Typus IV): exp. 52 liegt nicht im Hauptkommentar, sondern zwischen den Zeilen des Psalmtextes. B1 (Typus I): Ein angepasstes Zitat aus Gregor von Nyssa (Ps. inscr. I 4 [35, l. 20–23 McDonough] in Ps 4,7) ist mit exp. 52 verbunden. Diese Verbindung wird Gregor zugeschrieben. P1: Ein Blatt ist verloren gegangen. Möglicherweise befand sich exp. 51 darauf. Montfaucon (P7): Da exp. 51 in P7 nicht an Athanasius zugeschrieben wird – sie ist unbenannt –, stellt sich die Frage, wie Montfaucon an diese Expositio gelangen konnte. Eine Möglichkeit wäre, dass das betreffende Blatt zur Zeit Montfaucons in P1 noch nicht verloren war. Diesem Szenario widerspricht jedoch die Tatsache, dass Montfaucon exp. 53 und 54 nicht veröffentlichen konnte. Das würde bedeuten, dass P1 beide Expositiones nicht hatte, was etwas merkwürdig erscheint.
urn:cts:etf:psath.expps.grc:52
– V1 G M O A1 P6 Z N2
Ἐν τούτοις] Ἐν τούτοις τοίνυν G || εὐθηνοῦντες – τὴν] post εὐθηνο- evandida A1 || εὐθηνοῦντες] εὐθυνοῦντες M O || ἐνόμισαν τὰ ὄντως] evanida A1M O (Typus IV): exp. 53 steht nicht im Hauptkommentar, sondern zwischen den Zeilen des Psalmtextes. P1: Ein Blatt ist verloren gegangen. Möglicherweise befand sich exp. 53 darauf. P6 Z N2 (Typus XVI): exp. 53 anonym (P6 N2) bzw. Hesychius zugeschrieben (Z). Syrische Version (Epitome): exp 53 wird wiedergegeben.
urn:cts:etf:psath.expps.grc:53
– V1 G M O A1 B2 B2marg.
Ἡ κληρονομοῦσά ἐστιν] Kληρονομοῦσά ἐστιν Montfaucon, fort. ex P1 || ἡ θεοφιλὴς ψυχὴ] θεοφιλὴς ψυχῆς A1* | θεοφιλὴς ψυχή A1corr || ἤτοι ἐκκλησία] ἤτοι ἡ ἐκκλησία Montfaucon, fort. ex P1 | ἐστί καὶ ἡ ἐκκλησία A1 | ἤ ἡ ἐκκλ[ησία] B2marg. || τί1 – τὴν πονηρίαν] om. B2marg. || ἃ ὀφθαλμὸς οὐκ ἴδεν] ἃ ὀφθαλμὸς οὐκ εἶδε M O G | etiam Montfaucon., fort. ex P1 | ἅπερ ὀφθαλμὸς οὐκ οἶδεν B2 || καὶ1 – τὴν πονηρίαν] om. B2 || οὖς] οὓς M O G || καὶ2 – οὐκ ἀνέβη] om. G | καὶ τὰ ἐξῆς M O || εὔχεται – εἰσακουσθῆναι] εὔχεται δ᾿ εἰσακουσθῆναι G | [Εὔχετα]ι ἱκετηρίαν ποιουμένη εἰσακουσθῆναι A1 || δὴ] -ὴ ex corr. M | δὲ Montfaucon, fort. ex P1 || ἑαυτῆς – παριστᾶσα] ἑαυτῆς τό τε εὐθὺς παριστᾶσα M O | ἑαυτῆς τὸ εὐθὲς παριστᾶσα G | ἑαυτῆς τό τε εὐθὲς παριστῶσα Montfaucon, fort. ex P1 | τό τε ἑαυτῆς εὐθὲς παριστῶσα A1 || τῶν αἰτίων] τῶν αἰτιῶν M | τῶν ἐναντίων G A1P1 (Typus XIX): Ein Blatt ist verloren gegangen. Möglicherweise befand sich exp. 55 darauf. Μ Ο (Typus IV): Evagrius (schol. nr. α´ in Ps 5,1 [294 Rondeau – Géhin – Cassin]) ohne eindeutige Trennung mit exp. 55 verbunden. A1 G: exp. 55 ist in der Textkatene A1 zweiteilig: Ἡ – ἀνέβη steht nach Ps 5,1 und εὔχεται – τὴν πονηρίαν nach Ps 5,2a. Dem zweiten Teil wurde ein Zitat aus Theodoret (comm. in Ps 5,2–3b [PG 80,896 C10–12]) angehängt. In der Randkatene G findet sich dieselbe Teilung von exp. 55 mit denselben Psalmbezügen wie in A1. V4 (Typus XIV): Die kurze Hypothesis (Καὶ οὗτος ὁ ψαλμὸς ἀπὸ τῆς ἐκκλησίας εἴρηται) kann aus exp. 55 oder Hesychius (Antonelli; PG 27,661–662 C8) entnommen worden sein. B2marg.: Am oberen Rand wurde der erste Satz von exp. 55 durch eine zweite Hand wiederholt, wobei sich diese Fassung leicht von jener des Hauptschreibers unterscheidet (siehe zu exp. 59). Darüber hinaus wurde von derselben Hand Folgendes über der Kolumne des Psalmtextes hinzugefügt: Ἡσυχ(ίου) (καὶ) Ἀθα(νασίου)· ἐκ προσώπου τ(ῆς) ἐκκλη(σίας) προσευχ(ή). Syrische Version (Epitome): Eine inhaltliche Parallele ist vorhanden (Ἡ κληρονομοῦσά – ἀνέβη). Montfaucon: Siehe zu exp. 52.
urn:cts:etf:psath.expps.grc:55
– V1 M O G P1 A1 B1 B2
Ἐν ἀπολαύσει] Ἐν ἀναπαύσει B1 || γενομένη] γενόμενος P1 | γενάμενος B1 || πιστεύω] πιστέω MV1 (Typus XIX): exp. 57 ist mit Ps 5,4a verbunden. Auch Ps 5,3c – wenn nicht sogar Ps 5,2–3b – wird von der Erklärung berücksichtigt. M O (Typus IV): exp. 57 liegt nicht im Hauptkommentar, sondern entweder zwischen den Psalmzeilen (M) oder unter der Kolumne des Psalmtextes (O). G (Typus XIX): exp. 57 bildet mit einer stark gekürzten exp. 58 eine Einheit, die mit Ps 5,3c–4 verbunden ist. Montfaucon (P1): Nach dem Abfall eines Blattes setzt P1 mit exp. 57 wieder ein. Seltsamerweise hat Montfaucon diese Expositio unbeachtet gelassen, und sie erst in einer Ergänzung zur Editio princeps aus der Sammlung von Colville veröffentlicht.
urn:cts:etf:psath.expps.grc:57
– V1 M O G A1 B1 B2 B3 V5 P7 L2 A3
Μέγα – φησιν] om. G || εἰς ἁγνείας καύχημα] ἁγνείας καύχημα B1 B2 | προσευχῆς ἐφόδιον A1 | ἀγωνίας καύχημα V5 P7 L2 A3 || τὸ] τῷ B1 || ἐκ κοίτης] ἐκ τῆς κοίτης V5 P7 L2 A3 || αὐτῆς] αὐτῆς {αὐτῆς} M | αὐτοῦ A1 || παρίστασθαι] προΐστασθαι V5 P7* L2* A3 | παρΐστασθαι P7corr L2corr || ἐν εὐχαριστίᾳ] ἐν ἐξομολογήσει καὶ εὐχαριστείᾳ A1 | εὐχαριστεῖα B1 | ἐν εὐχαριστείᾳ B3* | ἐν εὐχαριστίᾳ B3corr || οὕτω – σε] om. A1 B1 || οὕτω] οὕτως B3 || ἐπόψομαι] ἐπόψομαι δὲ G || τὰ – μυστήρια] τὰ ὅσια καὶ οὐράνια μυστήρια B3B1 (Typus I): exp. 58 wird irrtümlich Hesychius zugeschrieben. Montfaucon: exp. 58 war nur über P7 verfügbar. Dank der Zuschreibung an Athanasius konnte sie als Expositio identifiziert werden. Die darin enthaltene Lesart προΐστασθαι wurde zu παρίστασθαι korrigiert.
urn:cts:etf:psath.expps.grc:58
– V1 M O G P1 A1 A2 V4 B2marg.
εἰσακουσθήσεσθαι] εἰ[σ]ακούσεσθαι B2marg. || θαρρῶ] θαρρὼν (ut vid.) M || ἐπετήδευσα] ἐπιτήδευσα P1 || οὐδὲν ὧν μεμίσηκας] om. A1 || οὐδὲν] οὐδὲ (sic) M O || ἀνομία καὶ πονηρία] ἀνομία M | ἀνομία· παρα[ν]ομία· B2marg. || καὶ παρανομία – δόλος] παραν[ο]μία τε καὶ ψεῦδος· φθόνος, καὶ δόλος G | [καὶ παρανομ][ί][α] καὶ ψεῦδος· φόν[ο]ς κα[ὶ] [δ][ό]λος A1 | καὶ παρανομία· καὶ ψεῦδος καὶ δόλος καὶ φόνος A2 V4 | πον[η]ρία· ψ[ε]ῦδος· φόνος· [καὶ] δόλος B2marg. || παρανομία] πα**ρανομία MM O (Typus IV): Eine verkürzende Paraphrase aus Eusebius (fr. 3 in Ps 5,5–7 [Villani]) ist ohne eindeutige Trennung mit exp. 59 verbunden. In O sind die Grenzen zwischen den umliegenden Fragmenten noch unpräziser. P1 (Typus XIX): exp. 59 steht nach Ps 5,5 (= Lemma). Ein mögliches Scholion des Origenes steht sowohl nach Ps 5,6a (PG 12,1169 A8–11) als auch nach Ps 5,6b–7a (PG 12,1169 A14–B6; PG 69,741 C4–11; PG 27,73 C13–D5 [ex Paris. gr. 166–167]). Das zweite dieser Scholien wird irrtümlich Athanasius zugeschrieben. B2marg.: Am unteren Rand wurde exp. 59 durch eine zweite Hand ergänzt (siehe zu exp. 55). Montfaucon: exp. 59 war nur über P1 verfügbar.
urn:cts:etf:psath.expps.grc:59
– V1 M O G P1 A2 V4 B2 V5 P7 L2 A3
Τὴν] Οἶκον ἐνταῦθα ante τὴν add. G | εἰς τὴν B1 || ἱερουσαλὴμ] ἱερουσαλὴμ λέγει V5 P7 L2 A3 || τὴν τῶν πρωτοτόκων μητέρα] om. B1 || τῶν πρωτοτόκων] πρωτοτόκων P1 O V5 P7 L2 A3M O (Typus IV): exp. 60 liegt nicht im Hauptkommentar, sondern entweder unter der Kolumne des Psalmtextes (M) oder am unteren Rand (O). L2 (Typus XVI): exp. 60 wurde am oberen Rand hinzugefügt und Athanasius zugeschrieben. Montfaucon (P1 P7): exp. 60 entspricht P1.
urn:cts:etf:psath.expps.grc:60
– A1
– V1 M O G P1 A1 A2 V4 B2
πολλοὶ – διαβασκαίνοντες] om. P1 || διαβασκαίνοντες] βασκαίνοντες M O A2 V4V1 (Typus XIX): Ps 5,9a ist in zwei Zeilen aufgeteilt. exp. 61 ist mit der zweiten Zeile verbunden (ἕνεκα τῶν ἐχθρῶν μου). M O (Typus IV): Hesychius (comm. brevis in Ps 5,9b [6 Jagić]), exp. 61 sowie Aquila und Symmachus (Ps 5,9) folgen ohne eindeutige Trennung aufeinander. Dieser exegetische Komplex ist nach exp. 62 gestellt. Syrische Version (Epitome): Eine inhaltliche Parallele ist zu finden. Montfaucon: exp. 61 entspricht P1.
urn:cts:etf:psath.expps.grc:61
– V5 P7 L2 A3
ἐφ᾿ ἣν] ἐφ᾿ ἃ V5 P7 L2*vid. A3 | ἐφ᾿ ἣν L2corrV5 P7 (Typus XV) L2 A3 (Typus XVI): Der zweite Satz dieses Fragments entspricht exp. 61. In all den genannten Handschriften wird es jedoch Arsenius (Anachoreta, s. IV–V; CPG 5548; Dorival V 316) zugeschrieben. Wenn dies nicht das Ergebnis einer Zusammenlegung ist, liegt hier ein Abhängigkeitsverhältnis vor, das noch vor der zweiten Hälfte des fünften Jahrhunderts zu datieren ist.
urn:cts:etf:psath.expps.grc:61par
– V1 M O G P1 A1 A2 V4 B1 B2 P6 Z
ἢ καὶ] ἤτοι B1 B2 | καὶ ἡ P6 Z || αἱρετικῶν] post αἱρετικῶν add. δόξα, εἰς τὸ αὐτὸ συμβαίνουσά ἐστιν· Z || ἀληθείας λόγους] ἀληθείας λόγον P1 | λόγους ἀληθείας V4 || ἴσασιν] ἴ*ασιν OM O (Typus IV): exp. 62 mit Zitaten aus Theodoret (comm. in Ps 5,10a [PG 80,900 A11–12] et in Ps 5,10b [PG 80,900 A12–14]) verbunden. P6 (Typus III): Der Zusatz δόξα – ἐστιν ist in P6 nicht vorhanden. N2 (Typus III): Zwischen f. 39r und f. 40r ist mindestens ein Blatt ausgefallen. Montfaucon (P1 P6): exp. 62 entspricht P1.
urn:cts:etf:psath.expps.grc:62
– V1 M O P1 B1 B2
Τὰ] Tὴν γλῶσσαν αὐτῶν λεαίνουσι (= fons ignotus in Ps 5,10d ) ante καὶ τὰ add. P1 || ἐρευγόμενοι] ἐρεύγονται P1 || δόγματα] ῥήματα B1 B2V1 (Typus XIX): Ps 5,10d und Ps 5,11a bilden eine einzige Verszeile. M O (Typus IV): exp. 63 liegt nicht im Hauptkommentar, sondern entweder zwischen den Psalmzeilen (M) oder am unteren Rand (O). B1 (Typus I): exp. 63 wurde vom Schreiber zum äußeren Rand hinzugefügt. Montfaucon: exp. 63 wurde in der erweiterten Fassung von P1 übernommen (siehe App.).
urn:cts:etf:psath.expps.grc:63
– V1 M O G P1 V5 P7 L2 A3
Ταῦτα – ἐποιοῦντο] Ταῦτα φησὶ(ν) τὰ διαβούλια· ἃ κατ᾿ ἐμοῦ ποιοῦνται V5 P7 L2 A3 || πάντα τὰ διαβούλια] τὰ διαβούλια πάντα P1 || ἐναντιούμενοι] φθονούμενοι V5 P7 L2 A3M O (Typus IV): Ein mögliches Scholion des Origenes (Analecta sacra II 455,26–29; cf. PG 12,1172 B3–5), exp. 64 und 65 folgen ohne eindeutige Trennung aufeinander. L2 A3 (Typus XVI): exp. 64 steht nicht im Hauptkommentar, sondern zwischen den Psalmzeilen. Montfaucon (P1 P7): exp. 64 entspricht P1.
urn:cts:etf:psath.expps.grc:64
– V1 M O P1 A2 V4 B1
τὴν – ψυχὴν] τὴν φιλοθέως κατορθουμένην ψυχὴν P1 B1 | τῇ φίλα θεῷ κατορθούσῃ ψυχῇ A2 V4 || θεὸν παραπικραίνουσιν] ἐμπαραπικραίνουσι P1 | σὲ ἐμπαραπικραίνουσιν B1A2 V4 (Typus XIV): exp. 65 ist entweder anonym (A2) oder wird irrtümlich Iohannes Chrysostomus zugeschrieben (V4). Montfaucon: exp. 65 wurde nicht aus P1 übernommen, sondern erst in Ergänzung zur Editio princeps aus der Sammlung von Colville veröffentlicht. In dieser Fassung ist die Variante πικραίνουσι enthalten.
urn:cts:etf:psath.expps.grc:65
– V1 M O P1
παρ᾿ αὐτοῖς] παρ᾿ αὐτῷ P1V1 (Typus XIX): exp. 66 mit Ps 5,12b verbunden. M O (Typus IV): exp. 66 steht nicht im Hauptkommentar, sondern am unteren Rand. Syrische Übersetzung (Epitome): Eine inhaltliche Parallele ist vorhanden. Montfaucon: exp. 66 war nur über P1 verfügbar.
urn:cts:etf:psath.expps.grc:66
– A1
– V1 P1 V4 B2marg. P6 Z N2 V5 P7 L2 A3
Στέφανον φησὶν ἡμῖν] Στέφανος φησὶν ἡμῖν V1 | Στέφανος φησὶν ἡμῶν P1 | Στέφανον φησὶ B2marg. | Στέφανον ἡμῖν φησὶ Z | Στέφανον ἡμῖν V4 V5 P7 L2 A3 || χαρίσῃ τὸ τέλος· τούτῳ] χάρις· ἡ τὸ τέλος τοῦτο V1 P1 | χαρίσηται V4 | χαρίσηται τὸ τέλος τοῦτο B2marg. | χαρίσεται V5 P7 L2 A3 || περιφράττων] περιφράττουσα V1 P1V5 P7 (Typus XV): Ein bislang unbekanntes Fragment zu Ps 5,12c ist mit exp. 67 ohne eindeutige Trennung verbunden. L2 (Typus XVI): exp. 67 wurde vom Schreiber am oberen Rand hinzugefügt. Montfaucon (P1 P6 P7): exp. 67 entspricht größtenteils P1, aber χάρις· ἢ τὸ τέλος· τοῦτο wurde nach P6 zu χαρίσῃ τὸ τέλος, τούτῳ korrigiert.
urn:cts:etf:psath.expps.grc:67
– V1 G P1 A2 V4 B1 B2s2 V5 P7
Καὶ τίς ἂν εἴη] om. G | Καί τις, ἂν, ἣ (sic) B1 || ἡ ὀγδόη] Ὀγδόη G | ἡ ὀγδοᾶς B2s2 || ἢ ἡ] ἡ G B1 A2 V4 V5 P7 || τοῦ Χριστοῦ] τοῦ κυρίου B2s2 || καθ᾿ ἣν] καθἧ B2s2 || δηλαδὴ] om. B2s2 || ἀποστρεφομένων – ταραχῆς] μετ᾿ αἰσχύνης ἀποστρεφομένων εἰς τὰ ὀπίσω G || δηλονότι – προσέφερεν] om. A2 V4 V5 P7 || δηλονότι] om. B2s2 || ὡς μακρὸν χρόνον ἔχων] ὡς μακρὸν ἔχων τὸν χρόνον B2s2 || ὑπὲρ ἁμαρτίας] ὑπὲρ τῆς ἁμαρτίας B1 B2s2 || προσέφερεν] ὁ Δαυῒδ προσέφερεν B2s2V5 P7: exp. 68 ist zusammen mit anderen Texten am falschen Platz, nämlich an Ps 7,1 angebunden. Neben dem ersten dieser Texte steht am Rand geschrieben: ὑποθέσεις ἕτεραι τοῦ ζ´ ψαλμοῦ: Es handelt sich um eine unbekannte Hypothesis. Danach folgen exp. 68 und Hesychius (Antonelli und Jagić), jeweils zu Ps 6,1. Danach setzt die Erklärung von Ps 7,1 wieder ein, nämlich mit Hesychius (Antonelli und Jagić). Offensichtlich stammen all diese Texte aus unbekannten katenarischen Traditionen. Syrische Version (Epitome): Eine inhaltliche Parallele ist vorhanden (Καὶ – ταραχῆς). Montfaucon (P 1P7): exp. 68 entspricht P1, aber ἀπολειψόμεθα τοὺς καρπούς wurde nach P7 zu ἀποληψόμεθα καρπούς korrigiert.
urn:cts:etf:psath.expps.grc:68
– V1 M O G P1 A1 A2 V4 B1 B2
τὸν μετὰ θυμοῦ] τὸ μετὰ σφοδροῦ θυμοῦ B1 B2 || τὴν μετ᾿ ὀργῆς] τὸ μετ᾿ ὀργῆς B1M O (Typus IV): Evagrius (schol. nr. α´ in Ps 6,2a [304 Rondeau – Géhin – Cassin]), exp. 69 sowie exp. 70 folgen ohne eindeutige Trennung aufeinander. exp. 69 und 70 sind in diesen Randkatenen nach exp. 74 gestellt. B1 (Typus I): exp. 69 wird irrtümlich Hesychius zugeschrieben. Syrische Version (Epitome): exp. 69 wird wiedergegeben. Montfaucon: exp. 69 war nur über P1 verfügbar.
urn:cts:etf:psath.expps.grc:69
– V1 M O G P1 A1 B2s2 P6 Z N2
γὰρ] om. A1 || πίπτει] πίστει O | ἐμπίπτει N2 || πρὶν τῆς ἰσχύος] πρὸ τῆς ἰσχύος M OSyrische Version (Epitome): Eine inhaltliche Parallele ist vorhanden. Montfaucon (P1 P6): exp. 70 entspricht P1 (= P6).
urn:cts:etf:psath.expps.grc:70
– V1 M O P1 B2 V5 P7 L2
Αἱ] Ὀστᾶ φησὶν, νοῦς· διάνοια· σάρξ· (= paraphrasis ex Theodoreto, comm. in Ps 6,3b–4a [PG 80,904 A9–13 sub Ps 6,4]) ante αἱ add. P1M O (Typus IV): exp. 71 liegt nicht im Hauptkommentar, sondern zwischen den Psalmzeilen. A3 (Typus XVI): f. 6v enthält sowohl die Überschrift von Ps 6 als auch Kommentarfragmente zu dessem Beginn. Die Seite endet mit einem Text zu Ps 6,3b, welcher auf der nächsten Seite nicht vervollständigt wird. Denn darin sind bereits die letzten drei Zeilen von Psalm 6 mit den dazugehörigen Kommentarfragmenten zu lesen (f. 7r). Diese große Lücke ist auf den Zustand der unmittelbaren Vorlage von A3 zurückzuführen. Dafür spricht der Umstand, dass der obere Teil von f. 7r mit Absicht leer gelassen wurde. Eine zweite Hand war noch im Stande, die Inhalte anzubringen, die auch in L2 am Beginn von f. 45v zu lesen sind. Montfaucon (P1 P7): exp. 71 entspricht P1 (= P7).
urn:cts:etf:psath.expps.grc:71
– V1 M O G P1 A1 V4 B2 V5 P7 L2
πολυχρονίου] πολυχρόνου P1 || τὸ ῥῆμα παραστατικόν] τὸ ῥῆμα παρατατικόν B2 | τὸ (-ὸ ex corr. L2) ῥῆμα παρεκτείνων V5 P7 L2 | παραστατικόν τὸ ῥῆμα V4 || τὸ] τὰ (ut vid.) O* | τὸ OcM O (Typus IV): exp. 72 liegt nicht im Hauptkommentar, sondern zwischen den Psalmzeilen. Montfaucon (P1 P7): exp. 72 entspricht P1.
urn:cts:etf:psath.expps.grc:72
– V1 M O G P1 A1 A2 V4 B2 V5 P7 L2
Ὡς ἀπεστραμμένου αὐτοῦ] Ὡς ἀπoστραμμένου αὐτοῦ V1 | Ὡς ἀποστρεφομένου αὐτοῦ G | Ὡς ἀπεστραμμένου αὐτ[ὸ]ν A1 || δηλονότι] om. B2 || διὰ τὴν ἁμαρτίαν] δι᾿ ἁμαρτίαν V1 M G B2 | διὰ μαρτ´ OM O (Typus IV): exp. 72 liegt nicht im Hauptkommentar, sondern zwischen den Psalmzeilen. A1: exp. 73 mit Theodoret (comm. in Ps 6,4b–5 [cf. PG 80,904 B12–13 sub Ps 6,5]) verbunden. Montfaucon (P1 P7): exp. 72 entspricht P1 (= P7).
urn:cts:etf:psath.expps.grc:73
– V1 M O G P1 A1 A2 V4 B2 V5 P7 L2
Ἅπαν – τῷ ἐλέῳ] Ἅπαντα γὰρ τῷ τῆς σωτηρίας ἐλέῳ B2 | Ἅπαν γὰρ τῷ τῆς μετανοίας ἐλέῳ V5 P7 L2 || τὸ] om. M O A1vid. || τῆς] evanidum A1 || ἀναθετέον τοῦ θεοῦ] ἀναθετέον τῷ θεῷ P1* B2 | ἀναθετέον θεῷ V5 P7 L2 | ἀναθεταῖον τοῦ θεοῦ P1c | το[ῦ] [θεοῦ(?)] [............] [εὐ][χεῖν ὁ Χριστός(?)] A1O (Typus IV) L2 (Typus XVI): exp. 74 liegt nicht im Hauptkommentar, sondern entweder unter der Kolumne des Psalmtextes (O) oder darüber (L2). Montfaucon (P1 P7): exp. 72 entspricht P1, aber Ἅπαν wurde zu Πᾶν korrigiert (wahrscheinlich nach P7).
urn:cts:etf:psath.expps.grc:74
– V1 M O P1 A1 L2
γέγονε] om. L2 || δέδοικα – ὁ θάνατος] καὶ δέδοικα μὴ φθάσαι τὸν παρὰ σοῦ ἔλεον τὸν θάνατον L2 || μὴ φθάσῃ] μὴ φθάσει P1 || ἐπιταχύναι τὸν ἔλεον] τὸν ἔλεον ἐπιταχύναι L2A1: exp. 75 kann nur zum Teil gelesen werden. Außerdem scheint sie mit Theodoret (comm. in Ps 6,6 [cf. PG 80,904 D5–905 A1]) vermischt worden zu sein: Ἐ[π]ειδὴ [μακρός μοι γεγόν(?)]νε φ[ησὶν] ὁ τῆ[ς] μετ[ανο]ί[ας] [...........]επήλα[.....] [μ]ε ἐν τῷ ἐλέει [...]ε[.]λα[..] [ἔστιν(?)] [ὁ] Χριστὸς καὶ τὸν παρ[ὰ σ]οῦ ἔλεον πρ[....]λως α[ὐ]τῶ, τὴν δι[ὰ το]ῦ Χριστοῦ πίστιν καὶ ἔλεον· ἵνα μὴ φθ[άσα]ς ὁ [θ]άνατος ἐλ[θ]ὼν στερ[ή]σῃ με τῆ[ς] διὰ τοῦ Χριστοῦ πίστεως καὶ ἐξομολογήσ[ε]ως καὶ ἀφέσεως καὶ τελειώσεως. Syrische Version (Epitome): Eine inhaltliche Parallele ist vorhanden. Montfaucon: exp. 75 war nur über P1 verfügbar.
urn:cts:etf:psath.expps.grc:75
– A1
Syrische Version (Epitome): Eine inhaltliche Parallele ist zu finden.
urn:cts:etf:psath.expps.grc:77
– V1 P1 A1 A2 V4 B1 B2
νυκτὸς] [νυ]κτ[oς] add. in marg. A1corr || νύκτας] om. B1 || δάκρυσι – μου] δ[άκρ]υ[σι βρέχων τὴν στρωμν?]ή[ν μου?] A1B1 (Typus I): exp. 78 wird irrtümlich Hesychius zugeschrieben. Syrische Version (Epitome): Eine inhaltliche Parallele ist vorhanden. Montfaucon: exp. 78 war nur über P1 verfügbar.
urn:cts:etf:psath.expps.grc:78
– A1
– V1 M O G P1 A2 V4 B1 B2 P6 Z N2 V5 P7 L2
Τὸν – ὁ ὀφθαλμός] ... ὀφθαλμὸν δὲ τὸν νοῦν λέγει· ἐπειδὴ ὁ ὀφθαλμὸς τῆς ψυχῆς ἐστὶν, ὁ νοῦς P1 || οὗτος – ὁ ὀφθαλμός] οὗτος γὰρ ὁ τῆς ψυχῆς ὀφθαλμός V5 P7 L2 || τῆς ψυχῆς] τῆς διανοίας M O || ὁ ὀφθαλμός] ὀφθαλμός O B1 B2M O (Typus IV) L2 (Typus XVI): exp. 79 liegt nicht im Hauptkommentar, sondern entweder in der inneren Spalte (M O) oder zwischen den Psalmzeilen (L2). P1: Eine bislang unbekannte Erklärung (ἐφλέγμανεν ἀπὸ δακρύων μου ὁ ὁφθαλμός μου) ist mit einer Paraphrase von exp. 79 (siehe App.) verbunden. Montfaucon (P1 P6 P7): exp. 79 entspricht P1. Die mit der Expositio verbundene Erklärung wurde nicht übernommen.
urn:cts:etf:psath.expps.grc:79
– A1
– V1 M O P1 A1 A2 B2 L2 A3m.sec.
Τὸν χρόνον] Ἐνταῦθα τὸν χρόνον P1 || τῆς κακοπαθείας δηλοῖ] δηλοῖ τῆς κακοπαθείας P1 | τῆς κακοπαθείας λέγει A1M O (Typus IV) L2 (Typus XVI): exp. 80 liegt nicht im Hauptkommentar, sondern zwischen den Psalmzeilen. A2 (Typus XIV): Johannes Chrysostomus (exp. in Ps. 6 [PG 55,78, l. 13] in Ps 6,8b) wird mit exp. 80 verbunden. L2 (Typus XVI): exp. 80 liegt nicht im Hauptkommentar, sondern zwischen den Psalmzeilen. A3: Der leer gelassener oberer Teil der Seite wurde von zweiter Hand mit einigen Fragmenten gefüllt. Montfaucon: exp. 80 war nur über P1 verfügbar.
urn:cts:etf:psath.expps.grc:80
– G
Diese Erklärung scheint eine Langfassung von exp. 80 zu sein. Sie ist mit einem leicht angepassten Zitat aus Theodoret (comm. in Ps 6,8b [PG 80,905 B9–11]) verbunden .
urn:cts:etf:psath.expps.grc:80par
– V1 M O G P1 A1 B2 V5 P7 L2
μακρὸν κατὰ τῶν] evanida A1 || συνείρει] συναίρει A1 B2 | συνερεῖ V5 P7M O (Typus IV): exp. 81 liegt nicht im Hauptkommentar, sondern zwischen den Psalmzeilen. P1 (Typus XIX): exp. 81 ist mit einer verkürzenden Paraphrase aus Johannes Chrysostomus (exp. in Ps. 6 [PG 55,78, l. 36–37; 47–52] in Ps 6,9–10 = PG 27,77 C1–4 [ex P1]) sowie einem Fragment unbekannten Ursprungs (in Ps 6,9–10 = PG 27,77 C4–7 [ex P1]) verbunden. Die beiden Texte, die mit exp. 81 verbunden sind, fehlen in den anderen Vertretern des Typus XIX (V1 C G). Montfaucon (P1 P7): exp. 81 entspricht P1. Sie wurde mitsamt der Erklärung aus Johannes Chrysostomus übernommen.
urn:cts:etf:psath.expps.grc:81
– V1 M O P1 A1 B1
Ἀρχιεταῖρος τοῦ Δαυῒδ ὁ Χουσί] Ἐν ταῖς βασιλείαις ὁ Χουσὶ ἀρχιέταιρος μὲν (μὲν bis scripsit M) τοῦ Δαυῒδ· υἱὸς δὲ Ἀρχεὶ ἱστόρηται· ἐνταῦθα Ἰεμενεί (ex Basilio, hom. in Ps. 7 [PG 29,228 C4–5; 229 A1–3] in Ps 7,1) M O || Ἀρχιεταῖρος] Ἀρχιέταιρος V1 | Ἀρχιέτερος P1 B1 | Ἀρχ[ι][.] [ἔτ][ε(?)]ρος A1 || ὃς καὶ] ὃς P1 | [ὃς(?)] [..] [κα(?)]ὶ A1 || παρὰ τοῦ Δαυῒδ] παρὰ τῷ Δαυῒδ A1 || ἐπὶ τὸ ἀντιπράξαι] ἐπὶ τῷ ἀντιπράξαι O | non legi potest (imaginis causa) M | πρὸς τὸ ἀντιπαρατάξασθαι B1 | πρὸς τὸ ἀντιπράξαι A1 || βουλὰς εἰσηγουμένῳ κατὰ τοῦ Δαυΐδ] om. A1 || ὑποκρινάμενος] ὑποκρινόμενος M O B1 || προτεθείσης] προστεθήσεις P1 | προστεθείσης M O || παρὰ τοῦ Ἀβεσσαλὼμ] παρὰ τῷ Ἀβεσαλὼμ M O | κατὰ τοῦ Ἀβεσσαλὼμ B1 || αὐτῷ – τῷ Ἀχειτώφελ] αὐτῷ τὲ τῷ Ἀχιτόφελ A1 || καὶ τοῦ μεν – τὸν Δαυΐδ] καὶ τοῦ μὲν Ἀχιττόφελ κελεύοντος ἐπιδιώκειν· τοῦ δὲ μή· ὥστε διασώσασθαι τὸν Δαυΐδ· ἀκήκοεν τὰ πεπραγμένα ὁ Δαυΐδ· B1 || τοῦ Ἀχειτῶφελ] Ἀχιτόφελ οὕτως A1 || δεῖ] δῆ P1 || ἀπράκτως φησὶν ἐπιέναι ἀνδρὶ] ἀνδρὶ ἀπράκτως φησὶν ἐπιέναι M O | φησὶν ἀφρακτης (sic; -κ- ex corr.) ἐπιέναι ἀνδρὶ A1 || διασώσαντος] διασώσας M O || ἐπειδὴ – ὁ Δαυῒδ] ἀκήκοεν τὰ πεπρα[γ]μέν[α] α[ὐτ(?)]ὸς ὁ Δ[αυῒδ] A1 | om. (sed cf. B1 ad loc.) V1 P1 M O || ὑπὸ] om. P1 || σωζόμενος] σεσωσμένος B1 || ὑπὲρ τούτων] ὑπὲρ τούτου M O || χαριστήριον] εὐχαριστήριον P1 || ὠδὴν ἀναπέμπει] ἀναπέμπει ὠδήν B1 || ἐκείνῃ τῇ χάριτι] ἐκείνο[υ] τῇ [χάριτι(?)] A1 || ἀνατιθεὶς] ἀνατεθεὶς B1 || ἀνθρώπων δὲ οὐδενί] ἀνθρώπῳ δὲ οὐδέν B1 || οὐδενί] post οὐδενί add. compendium ex Basilio (hom. in Ps. 7 [PG 29,229 A5–8; A12–B4; B7–10] in Ps 7,1) M OM O: exp. 82 wurde am Anfang und am Ende durch Teile erweitert, die auf die Auslegung des Basilius zur Überschrift von Ps 7 zurückgehen. Diese Erweiterungen wurden nicht direkt aus dem ersten Kapitel seiner Homilie entnommen, sondern aus dessen Paraphrase. Die Paraphrase dieses ersten Kapitels ist auch in Typus III (P6 Z N2) zu finden, wo sie als erstes Kommentarfragment zu Ps 7 auftritt. Hintereinander gestellt, ergeben die Erweiterungen von exp. 82 geanu die erste Hälfte der Paraphrase. Syrische Übersetzung (Epitome): Eine inhaltliche Parallele ist zu finden.
urn:cts:etf:psath.expps.grc:82
– V1 M O P1 A1 P6 Z N2 V5 P7 L2 A3
Ἐπειδὴ ἀνθρώπῳ φησὶ] Ἐπειδή φησιν ἀνθρώπῳ A1 || περὶ σωτηρίας] τὰ περὶ τῆς σωτηρίας A1 | περὶ τῆς σωτηρίας M O P6 Z N2 V5 P7 L2 A3 || θαρρῶ] θαρῷ M | θαρρῷ O P7 || σῶσόν με] post σῶσόν με fort. φη(σὶ) in ras. O || μὲν ἐχθρῶν] με ἐχθρῶν O | μοῦ ἐχθρῶν A1 || ἀπὸ – ψυχῇ] ἀπὸ τοῦ ἐφεδρεύοντος τῇ ἡμετέρᾳ ψυχῂ* (ψυχῇ A1m.sec.) νοητοῦ A1 || τῇ ἡμετέρᾳ ψυχῇ] τῆν ἡμετέραν ψυχήν V1 M OSyrische Version (Epitome): Eine inhaltliche Parallele ist zu finden (ἀπὸ – ψυχῇ).
urn:cts:etf:psath.expps.grc:83
– V1 M O P1 B2 P6 Z V5 P7 L2 A3
Ὃ λέγει τοιοῦτόν ἐστιν] om. V5 P7 L2 A3 || Ὃ λέγει] Λέγει O || εἰ καὶ τό] εἰ τὸ P6 Z || ἐλευθερωθείην] ἐλευθερωθῆναι O | ἐπελευθερωθείην V5 P7 | *πελευθερωθείην (erat ἐ-) L2 || πρὸ τοῦ θανάτου] πρὸ θανάτου B2 | τοῦ θανάτου V5 P7 L2 A3V5 P7 L2 A3: exp. 85 (in Ps 7,5b) liegt vor anonym und ohne Einleitung (Ὃ λέγει τοιοῦτόν ἐστιν). Athanasius wird eine andere Erklärung zugeschrieben, die auf gleiche Weise eingeleitet wird: Ὃ λέγει τοιοῦτόν ἐστιν· ἐμπέσω (ἐμπεσῶ L2) εἰς τὰς (ἐχτὰς A3) χεῖρας τοῦ διαβόλου· εἰ τοιοῦτόν τι ἐποίησα τῶν προλεχθέντων. Es müsste sich um Hesychius handeln (schol. nr. 9 in Ps 7,6a [Antonelli; PG 27 669]), aber die Einleitung ist bei Antonelli abwesend. L2: exp. 85 am oberen Rand hinzugefügt. Montfaucon: Die Erklärung des Hesychius (mit Einleitung) und exp. 85 (ohne Einleitung) wurden zu einer einzigen Expositio zusammengeführt (jeweils aus P7 und P1 + P7 [?] = PG 27,80 A8–11).
urn:cts:etf:psath.expps.grc:85
– A1
– V1 M O P1 B2 P6 Z N2 V5 P7 L2 A3
τῶν ἐχθρῶν σου] τῶν ἐχθρῶν μου V1 P1M O: exp. 86 liegt in der inneren Kolumne.
urn:cts:etf:psath.expps.grc:86
– V1 M P1 B2 L2 A3
Σαφῶς περὶ τῆς θεοφανείας] Σαφῶς ἐνταῦθα περὶ τῆς ἐπιφανείας L2 A3V1: Ps 7,7c ist in zwei Zeilen aufgeteilt: ἐξεγέρθητι κύριε ὁ θεός μου (mit exp. 87a verbunden); ἐν προστάγματι ᾧ ἐνετείλω (mit exp. 87b verbunden). M: exp. 87a liegt zwischen den Psalmzeilen. O hat sie ausgelassen. B3: exp. 87a und 87b bilden eine Einheit, die Ps 7,7c erklärt. L2 A3: Wie in V1 sind exp. 87a und exp. 87b zwei selbständige Erklärungen. Beide müssten aus einer unbekannten katenarischen Tradition stammen. Ps 7,7c ist allerdings ungeteilt. exp. 87b wird durch ἄλλως eingeleitet. Syrische Version (Epitome): Eine inhaltliche Parallele ist zu finden. Koptische Version: exp. 87a ist erhalten. Im Vergleich zu den hier betrachteten griechischen Katenen hat sie einen Zusatz.
urn:cts:etf:psath.expps.grc:87a
– V1 M O B2 L2 A3
Ἄνωθεν – ὑπέσχετο] Ἄνωθεν γὰρ ἡμῖν διὰ τῶν προφητῶν αὐτὴν τὴν σωτηρίαν ὑπέσχου: – L2 A3 || ὑπέσχετο] post ὑπέσχετο add. βοηθ[ε]ῖ[ν] τοῖς ἀδικουμένοις; (cf. Iohannes Chrys., exp. in Ps. 7 [PG 55,90,56–57] in Ps 7,7c) B2Syrische Version (Epitome): Eine inhaltliche Parallele ist zu finden. Koptische Version: exp. 87b ist fragmentarisch erhalten. Wortkongruenzen können festgestellt werden (Ἄνωθεν ... διὰ ... σωτηρίαν ...).
urn:cts:etf:psath.expps.grc:87b
– V1 M O G P1 A1 B3 P6 Z N2
Ταύτης μὲν τῆς συναγωγῆς] ... καὶ ὑπὲρ ταύτης τῆς συναγωγῆς G | Ταύτης τῆς συναγωγῆς A1 | Τῆς συναγωγῆς P6 Z N2 || δηλονότι] δηλονότι τῆς ἐκκλησίας B3 || τὸ δὲ – ὑπὲρ ἡμῶν] om. A1 || ἢ1] om. B3 || τὴν εἰς οὐρανοὺς ἀναφοίτησιν] τῶν εἰς ὕψος ἀναφοίτησιν M O || τοῦ πατρὸς] τοῦ σωτῆρος M O | τοῦ θεοῦ B3Syrische Version (Epitome): Eine inhaltliche Parallele ist vorhanden (σταυρὸν – ἁμαρτίας). Koptische Version: exp. 89 ist fragmentarisch erhalten. Wortkongruenzen können festgestellt werden (... ἐπορεύθη ... ἐμφανισθῆναι ...).
urn:cts:etf:psath.expps.grc:89
– V5 P7
Diese breitere Version liegt anonym. Deshalb wurde Montfaucon auf sie nicht aufmerksam.
urn:cts:etf:psath.expps.grc:89par
– V1 P1 A1 B2 V5a P7a V5b P7b L2a L2b A3b
Ἐπειδὴ οἶδας] Οἶδας V5b P7b L2b || καρδίας] om. V5a | add. m.sec. (in marg.) P7a || τὰ κινήματα] τὰ κινήματα καὶ βάθη A1 | τὰ νοήματα B2 V5a P7a V5b P7b L2a L2b A3bV5 P7 L2 A3: exp. 91 ist in zwei Versionen vorhanden: Während die erste anonym ist (V5a P7a L2a), wird die zweite Athanasius zugeschrieben (V5b P7b L2b A3b). V5a: Die Expositio ist falsch plaziert (in Ps 7,10a–b). Durch drei Punkte wird eine Verbindung mit Ps 7,10c hergestellt. L2a: Die Expositio liegt unterhalb der Kolumne des Psalmtextes (anonym). Dieser Zustand macht eine Abstammung aus der unbekannten katenarischen Tradition wahrscheinlich. L2b: Die Expositio wurde am oberen Rand hinzugefügt (Athanasius). A3b: Die Doublette ist beseitigt zugunsten der Expositio mit Zuschreibung. Die Tilgung könnte bereits in der unmittelbaren Vorlage durchgeführt worden sein.
urn:cts:etf:psath.expps.grc:91
– V1 G P1 P5 B1 B2 V5 P7 L2 A3
διὰ τῶν τοιούτων] δ[ιὰ] [τοιούτων(?)] G || ἔχων] ἔχον G P5 B2 | ἔχοντος P1 || οὐ μὴν παντελῆ συγγνώμην] μνήμην παντελῶς συγνώμην (sic) B1 | οὐ μὴν παντελῶς γνώμην V5 P7* | οὐ μὴν παντελῶς ἀγνοῶν P7m.sec. | οὐ μὴν παντελῶς συγγνώμην L2 A3Syrische Version (Epitome): Eine inhaltliche Parallele ist zu finden.
urn:cts:etf:psath.expps.grc:92
– A1
– V1 C M O G P1 P5 A1 B2 B3 P6 Z N2 V5 P7 L2 A3
Βέλη μὲν] Εἰς τὸ καίειν (καίων M) ante βέλη μὲν add. M O | Βέλη P5 || τὴν τιμωρίαν] τὴν μωρίαν φησὶν P6 | τὴν τιμωρίαν φησὶν Z N2 V5 P7 L2 A3 || καιομένοις – πυρός] καιομένους δὲ τοὺς ἀξίους πυρός N2 || τοῖς ἀξίοις] τοῖς ἀναξίοις OO: exp. 93 nicht im Hauptkommentar, sondern in der inneren Spalte. M hat sie im Hauptkommentar.
urn:cts:etf:psath.expps.grc:93
– V1 C M O G P1 A1
Ὁ ἐχθρὸς] Ὁ ἐχθρὸς δηλονότι GM O: exp. 94 liegt zwischen den Psalmzeilen.
urn:cts:etf:psath.expps.grc:94
– V1 C M O G P1 A1
καὶ βεβούλευται] καὶ βεβούληται V1 C G | βεβούληται M O | post βεβούλευται add. κ[α?......] A1M: exp. 97 ist exp. 95 ohne Trennung vorangestellt. Beide zusammen bilden die innere Spalte. O: exp. 97 (in Ps 7,16a) und exp. 95 (in Ps 7,16b) liegen zwischen den Psalmzeilen.
urn:cts:etf:psath.expps.grc:95
– V1 C M O P1 B1 B2 V5 P7 L2 A3
Θάνατον γὰρ] Θάνατον V5 P7 L2 A3 || κατὰ τοῦ σωτῆρος Χριστοῦ] κατὰ τοῦ σωτῆρος ἡμῶν Ἰησοῦ Χριστοῦ B1 | κατὰ τοῦ σωτῆρος V5 P7 L2 A3 || παραδίδοται] παρεδώθη B1 | παραδέδοται M O V5 P7 L2 A3C: exp. 96 in Ps 7,16–17a. M O: Siehe zu exp. 95. L2: exp. 96 liegt unterhalb der Kolumne des Bibeltextes.
urn:cts:etf:psath.expps.grc:96
– V1 C P1 A2 V4 B1 B2m.sec. P6 Z N2 V5 P7
Πάλαι – καρπούς] Πολλοὶ μὲν ἐν τῇ νομικῇ λατρείᾳ· ληνὸν τὸ προλίνιον τοῦ θυσιαστηρίου ἐλεγον· δηλονότι ἐν τῷ νεῷ· μετὰ δὲ τὴν τῶν ἐθνῶν, πολλαὶ ληνοὶ· αὐταὶ δ᾿ ἂν εἴεν· αἱ ἐκκλησίαι τῶν κατορθούντων τὴν θεοσέβειαν δεχόμεναι: – B1 | Πολλοὶ μὲν ἐν τῇ νομικῇ λατρείᾳ· αἰνεῖν τὸ προλίνιον τοῦ θυσιαστηρίου· δηλονότι τῷ ἐν τῷ νεῷ· μετὰ δὲ τὴν τῶν ἐθνῶν ἐκκλησίαν, πολλαὶ λινοὶ· αὗται δ᾿ ἂν εἶεν ἐκκλησίαι· τῶν κατορθούντων· θεοσεβείας δεχόμεναι καρπούς: – B2 || Πάλαι] Πολλὴ P6* | Πάλαι P6m.sec. || ἓν ἦν προλήνιον] ὃν ἦν προλήνιον V1 | ἦν προλήνιον Z | ἓν ἦν τὸ προλήνιον P6 Z N2 || τὸ ἐν τῷ νεῷ] τῷ ἐν τῷ νεῷ C P6* V5 P7 | τὸ ἐν τῷ νεῷ P6corr | τῷ ἐν τῷ ναῷ P1 || τῶν ἐθνῶν κλῆσιν] τῶν ἐθνῶν κλησιῶν κλῆσιν P7 || πολλαὶ ληνοὶ] πολλοὶ ληνοῖ P1 || δὲ ἂν] δ᾿ ἂν P6 Z N2 A2 V4 V5 P7 || αἱ ἐκκλησίαι αἱ] αἱ ἐκκλησίαι P6 Z N2 || αἱ ἐκκλησίαι – καρπούς] αἱ ἐκκλησίαι τῆς σιὼν τῶν κατορθούντων ἐν θεοσεβείᾳ, τῶν δεχομένων τοὺς ἀειθαλεῖς καρπούς: – A2 V4 | αἱ ἐκκλησίαι τῶν πιστῶν· αἱ ἐν σιὼν τῶν κατορθούντων ἐν θεοσεβείᾳ, τῶν δεχομένων τοὺς ἀειθαλεῖς καρπούς: – V5 P7A1: Die Hypothesis ist nur in Bruchteilen erkennbar. Das kennbare deckt sich wörtlich weder mit exp. 99 noch mit anderen bekannten Hypotheseis. Syrische Version (Epitome): exp. 99 wird vollständig wiedergegeben.
urn:cts:etf:psath.expps.grc:99
– P1 A1 A2 V4 B1 B2m.sec. B3 V5 P7 L2 A3
Ἐκπλήττεται – ὁ θεός] Ἐ[κ]πλή[ττεται] [τὴν εἰς ἀνθρώπους(?)] [δοθεῖσαν] [..................] [τοῦ] θεο[ῦ·] [οὐκ(?)] [.................] ἐν τῇ [ἰ]ο[υ]δ[αίᾳ] [..............] [una linea evanida] A1 || δοθεῖσαν γνῶσιν] χυθεῖσαν γνῶσιν A2 V4 | χυθῆσαν γνῶσιν (ut vid.) B3* | χυθεῖσαν γνῶσιν B3corr | γνῶσιν δοθεῖσαν V5 P7 L2 A3 || οὐκ – ὁ θεός] om. B1 || οὐκ ἔτι] οὐκ ἔστιν V5 P7 L2 A3 || μόνοις] μόνος V4 || τοῖς ἐν τῇ ἰουδαίᾳ γνωστὸς ὁ θεός] γνωστὸς τοῖς ἐν τῇ ἰουδαίᾳ ὁ θεός A2 V4 | τοῖς ἐν τῇ ἰουδαίᾳ ὁ θεὸς γνωστός P7V1: exp. 100 ist nicht vorhanden. Dank der Zählungsmethode dieser Handschrift ist es noch ersichtlich, dass Ps 8,2a ursprünglich durch eine Expositio erklärt war: Innerhalb der ersten hundert Expositiones (= erste Centuria) wird nach der Hypothesis zu Ps 8 (ΠΗ´ = 88) und vor der nächsten Expositio (Ҁ´ = 90 = exp. 101 nach der Zählung in dieser Edition) die Zahl (ΠΘ´ = 89) übersprungen. B1m.sec.: exp. 100 wird namentlich Athanasius zugeschrieben. A1: exp. 100 ist stark beschädigt, jedoch mit Sicherheit identifizierbar. Ps 8,2a wird lediglich durch diesen Text (anonym) erklärt. In Anbetracht der Grundtendenz dieser Handschrift – "Athanasius", wo vorhanden, ist die einzige Erklärung oder an erster Stelle – wird die Zugehörigkeit von exp. 100 zu den Expositiones zusätzlich untermauert. V5 P7 L2 A3: Ein halbes Lemma aus 8,2b steht vor exp. 100 (anonym). V5 und L2 A3 verstärken den Bezug zu Ps 8,2b durch einen obelos periestigmenos bzw. ein Verweiszeichen. Montfaucon: Seine handschriftliche Grundlage konnte noch nicht festgestellt werden. P7 kommt in diesem Fall nicht in Frage: exp. 100 ist darin anonym und weicht textuell ab. Syrische Version (Epitome): Eine inhaltliche Parallele ist zu finden (οὐκ – ἰουδαίᾳ).
urn:cts:etf:psath.expps.grc:100
– V1 C M O G P1 P5 A1 A2 V4 B2 V5 P7 L2 A3
Τῶν – αὐτόν] exp. 98 (ut vid.) post Τ- evanida A1 || τῇ κακίᾳ] post τῇ κακίᾳ· add. τὸ ὡς ἀννὰ κραζόντων ὅπέρ ἐστι σῶσον δή: – (Ps 117,25a) B2 | ἡ κακία (sic) M O || τοῦτο – ἐν τοῖς εὐαγγελίοις] τοῦτο δὲ καὶ ἐν τοῖς εὐαγγελίοις σαφῶς P1 || τοῦτο] ταῦτα A2 V4 V5 P7 L2 A3 || εἰρηκὼς ὁ σωτὴρ· ὅτε] ὅτε A2 V4 | ὅτι V5 P7 L2 A3 || οἱ φαρισαῖοι] οἱ bis scripsit M || εὐλογοῦντας] εὐλογοῦντες V4 V5* P7* L2* A3* | εὐλογοῦντας V5corr P7corr L2c | εὐλογοῦντας (ut vid.) A3c || εὐλογοῦντας αὐτόν] εὐλογοῦντας τὸν θεόν P5A1: Ein Lemma wird fast immer zuerst mit einer Expositio erklärt (soweit vorhanden). Deshalb ist es sehr wahrscheinlich, dass der unlesbare Text nach dem Lemma exp. 101 war.
urn:cts:etf:psath.expps.grc:101
– V1 C M O G P1 P5 A1
Ἢ – αἰσθητῶν] Ἤ [.................] [αἰσθ(?)][ητ][ῶν·(?)] A1 || Ἢ τῶν] [Ἢ τ]ῶν vel [Τ]ῶν P5 || ἢ τῶν αἰσθητῶν] ἢ καὶ τῶν αἰσθητῶν P5V1: Ps 8,3b–c bildet eine einzige Verszeile. exp. 102 und 103 sind dennoch getrennte Erklärungen, jeweils durch eine eigene Zahl mit dem betreffenden Teil der Verszeile verbunden.
urn:cts:etf:psath.expps.grc:102
– V1 C M O G P1 P5 A1 A2 V4 B1 V5 P7 L2 A3
Tὸν – τοὺς ἁμαρτάνοντας] om. G || Tὸν διάβολον δηλονότι] Ἐκδικητὴν, τὸν διάβολον δηλονότι P1 | Ὁ διάβολος δηλονότι M O | Ἐχθρὸν καὶ ἐκδικητὴν τὸν διάβολον φησίν V5 P7 L2 A3 | Tὸν διάβολον ὅτι A1 || πληρῶσαι] πρηρῶσαι (sic) A3 || καὶ τιμωρεῖται] [ἔτι(?)] καὶ τιμωρεῖται A1 | τιμωρεῖται M O V5 P7 L2 A3 || τοὺς ἁμαρτάνοντας] τοὺς ἀμαρτ[ό]ντας A1G: Der Anfang von Evagrius' Scholion (nr. α´ [ἄλλο] in Ps 8,3 [318,1–2 Rondeau – Géhin – Cassin]) und das Ende von exp. 103 bilden eine einzige Erklärung. O: Das incipit von exp. 103a (Ὁ διάβολος) ist am Ende der vorausgehenden Erklärung (= Evagrius, schol. nr. α´ [ἄλλο] in Ps 8,3 [318 Rondeau – Géhin – Cassin]). Syrische Übersetzung (Epitome): Inhaltliche Parallele sind zu finden (Tὸν διάβολον; τὸ μέγεθος – παριστῶν; τὸν λαὸν τῶν ἰουδαίων = P6 Z N2).
urn:cts:etf:psath.expps.grc:103
– P6 Z N2
P6 Z N2: ἢ τὸν λαὸν – τὸν νόμον ist vergleichbar mit Hesychius (schol. nr. 4–5 in Ps 8,3b–c [Antonelli; PG 27,673]). Montfaucon: exp. 100 (= PG 27,81 B7–12) aus P6.
urn:cts:etf:psath.expps.grc:103par
– V1 C G P1 P5 B2
Ἐκεῖνοι μὲν] Ἐκεῖνοι μέν φησιν P5 || ἀγανακτῶσιν] ἀγανακτ[.σιν] vel ἀγανακτ[..σιν] C | ἀγανακτοῦσι G P1 P5 B2 || τὸ οὕτω] τῶ οὕτω C || μέγα καὶ περικαλλὲς] μέγα κτίσμα καὶ περικαλλὲς P5 | καὶ περικαλλὲς B2 || περικαλλὲς] περικαλ〈λ〉ὲς G || θεωρῶ] θεωρῶν B2Syrische Version (Epitome): Eine inhaltliche Parallele ist zu finden (ἐγὼ – θεωρῶ).
urn:cts:etf:psath.expps.grc:104a
– A1
A1: exp. 104b ist vergleichbar mit Diodorus von Tarsos (comm. in Ps 8,5 [47,96–100 Olivier]).
urn:cts:etf:psath.expps.grc:104b
– V1 C M O P1 P5 A2 V4 B1 B2m.sec. P6 Z N2 V5a P7a V5b P7b L2a A3a L2b A3b
Ταῦτα τοῦ Παύλου] Ταῦτα τοῦ γὰρ Παύλου M | Τοῦ Παύλου A3a || ἐπὶ τὸν σωτῆρα ἡμῶν] om. V5b P7b L2b A3b || ἡμῶν] ἡμας O || τῇ ἐκδόσει] τῇ ἐκδικήσει B1C P1: Nach dem Lemma Ps 8,5–7a ist exp. 105a die einzige Erklärung. V1: Die Zahl zu exp. 105a ist neben Ps 8,5a (ҀΔ´). Die Zahl zu exp. 106 ist neben Ps 8,8a (ҀΕ´). Der Psalmtext bis Ps 8,8a deckt sich somit exakt mit Heb 2,6–9 (= Ps 8,5–7). M O: exp. 105a in der inneren Spalte. Es folgen exp. 106, 107, 108a (nur O). P6 Z N2: exp. 105a mit Ps 8,7b–9 (P6) bzw. 8,7b–8 (Z) bzw. 8,8b–10 (N2) verbunden. Sie ist exp. 106 unmittelbar nachgestellt (τοῦ αὐτοῦ). L2 A3: exp. 105a kommt je zweimal vor in anderen lemmatischen Anbindungen: L2a A3a in Ps 8,8a [τοῦ αὐτοῦ = Athanasius]; L2b A3b in Ps 8,5a [anonym]). L2a A3a ist exp. 106 unmittelbar nachgestellt. Offensichtlich wurden beide Texte in dieser verkehrten Reihenfolge aus der Tradition von Typus III (P6 Z N2) entnommen. V5 P7: Die Dublette wie in L2 A3 kommt auch hier vor, aber zuerst V5b P7b, dann V5a P7a. Syrische Version (Epitome): Eine inhaltliche Parallele ist zu finden (τοῦ Παύλου).
urn:cts:etf:psath.expps.grc:105a
– V1 C M O G P1 P5 A1 A2 V4 B2 P6 Z N2 V5 P7 L2 A3
Τοὺς] Πρόβατα καὶ βόας (= Ps 8,8a) ante τοὺς add. P6 Z N2 V5 P7 L2 A3 || πιστεύσαντας] πιστεύοντας P6 Z N2 V5 P7 L2 A3M O: Siehe zu exp. 105a. P6 Z N2: Der Grund der Erweiterung am Anfang ist darin zu suchen, dass sich die betreffende Psalmzeile auf der vorherigen Seite befindet (P6). Da auch Z und N2 diesen Zusatz haben, wäre anzunehmen, dass dieser bereits in einem Vorfahren der ganzen Familie hinzugefügt wurde. L2 A3: exp. 106 stammt aus der Tradition von Typus III (P6 Z N2; siehe zu exp. 105a). Syrische Übersetzung (Epitome): exp. 106 wird wiedergegeben.
urn:cts:etf:psath.expps.grc:106
– V1 C M O G P1 P5 A1 A2 V4 B2m.sec. P6
Διὰ] Διὰ τοῦ κτήνη τοῦ πεδίου, (= Ps 8,8b) ante διὰ add. P6M O: Siehe zu exp. 105a. O: exp. 107 und 108a (in M abwesend) bilden eine Einheit nicht im Hauptkommentar, sondern in der inneren Spalte. P6 Z N2: exp. 107 und 108a wurden zur einer Einheit zusammengeführt. Die betreffenden Psalmzeilen wurden adaptiert und jeweils vorangestellt (P6). Grund dafür muss der Wechsel der Seite gewesen sein (siehe zu exp. 106). Dieses Gebilde aus Psalmtext und Exegese ist bei Z nicht zu finden. Auch N2 hat es nicht, wodurch eine engere Vewandschaft mit Z als mit P6 ersichtlich wird. Syrische Version (Epitome): exp. 107 wird wiedergegeben.
urn:cts:etf:psath.expps.grc:107
– V1 C O G P1 P5 A1 A2 V4 P6 V5 P7 L2 A3
Τοὺς ἐπῃρμένους] ... πετεινὰ δὲ οὐρανοῦ καὶ τὰ λοιπὰ ἰχθύας μὲν τῆς θαλάσσης καὶ πετεινὰ οὐρανοῦ (sic; cf. Ps 8,9b) ante τοὺς ἐπῃρμένους add. P6 || κατὰ τὸν βίον] κατὰ τῶν βίων A1 || τὰ ὑψηλὰ φρονοῦντας] τοὺς ὑψηλὰ φρονοῦντας V5 P7 L2 A3 || τοὺς ἀλογωτάτους] τοὺς ἀλογωτάτους δηλονότι G | om. A2 V4 V5 P7 L2 A3V1 C P1 O: Nur P1 setzt eine Pause (Mese) vor τοὺς ἀλογωτάτους. Dadurch wird es klarer, dass "die ohne logos" nicht mit den Vögeln, sondern mit den Fischen gleichzusetzten sind. Fische können keine Laute von sich geben. Deshalb dienen sie als Bild für jene, die ohne Sprache bzw. Vernunft sind. Möglicherweise wurden in dieser Tradition zwei ursprünglich getrennte Expositiones zusammengelegt (siehe zu exp. 108b). Diese Zusammensetzung findet sich in anderen Traditionen nicht (A2 A4 V5 P7 L2 A3). M: exp. 108a nicht vorhanden. Siehe zu exp. 105a. P6 Z N2: Siehe zu exp. 107. L2 A3: exp. 108a (Origenes zugeschrieben) findet sich neben der falschen Psalmzeile (Ps 8,7b). Mittels obelos periestigmenos wird sie mit Ps 8,9 verbunden. V5 P7: Auch hier ist exp. 108a falsch verbunden (Ps 8,7b). Nur V5 stellt mittels obelos periestigmenos die richtige Verbindung her. Syrische Version (Epitome): Eine inhaltliche Parallele ist zu finden.
urn:cts:etf:psath.expps.grc:108a
– A1
exp. 108b steht nach Ps 8,9a2–b. Syrische Übersetzung (Epitome): Eine inhaltliche Parallele ist zu finden (Tοὺς ἀλογωτάτους).
urn:cts:etf:psath.expps.grc:108b
– V1 C M O G P1 P5 A1 A2 V4 P6 Z N2 V5 P7 L2 A3
Ἀναδιπλασιάζει] Ἀναδ[ιπ]λα[σιά]ζει τοίνυν G | Ἀναλαμβάνων ἀναδιπλασιάζει P6 Z N2 || ἐκπληττόμενος] post ἐκπληττόμενος τὸ θαῦμα iterum scripsit P6 || ὡς ἔφην] om. V5 P7 L2 A3urn:cts:etf:psath.expps.grc:109
– V1 C M O G P1 P5 A1 A2 V4 P6 Z N2 V5 P7 L2 A3
Διὰ – δηλοῖ] om. P6 Z N2 | post haec scholium Evagrii (nr. α´ in Ps 9,1 [320 Rondeau – Géhin – Cassin]) inseruit G || Διὰ τούτου τοῦ ψαλμοῦ] Δι᾿ αὐτοῦ τοῦ ψαλμοῦ G || τὰ κρυφίως1] τὰ κρυφέως P5 || αὐτῷ1] αὐτοῦ P5 P6 Z N2 A2 V4 V5 P7 L2 A3 || πραττόμενα] πεπραγμένα P6 Z N2 || ἥ τε – ἀναβίωσις] [ἥ] τε ἐκ π[α]ρ[θένου γέννη]σις, κα[ὶ εἰ]ς [ἅ]δ[ο]υ [κάθο]δος· καὶ [ἡ ἐκ νεκρῶν] ἄνοδος G || ἥ τε] ἤτοι ἡ V4 V5 P7 L2 | evanida A2 | ἤτοι A3 || ὅ τε θάνατος αὐτὸς] ὅ τε θάνατος V4 | ὅ τε θάνατος αὐτοῦ V5 P7 L2 A3 || πάντα – πέπρακται] αὐτῷ πάντα κρυφίως πέπρακται P6 Z N2 || καὶ τοὺς ἄρχοντας] τοῖς ἄρχουσι V4 | evanida A2 | τοὺς ἄρχοντας V5 P7 L2 A3 || ὑπὲρ – κύριε] om. A2 V4 V5 P7 L2 A3 || ὁ προφήτης – κύριε] ὁ προφήτις λέγει P6 Z N2 || ἐκ προσώπου] ὡς ἐκ προσώπου M O || τῆς ἀνθρωπότητος] τῆς ἐνανθρωπότητος MP6 Z N2: exp. 110a wird Eusebius zugeschrieben. Stattdessen wird das darauffolgende Kommentarfragment Athanasius zugeschrieben. Dieses ist wiederum die Paraphrase des Eusebius (cf. fr. 1 in Ps 9,1a–2b [Villani]). Syrische Version (Epitome): exp. 110 beinahe vollständig wiedergegeben (Διὰ – ἀναβίωσις; ὑπὲρ – κύριε).
urn:cts:etf:psath.expps.grc:110
– V1 C P1 P5 A1 B1 B2 P6 Z N2 V5 P7 L2 A3
Ἐπὶ – φησὶ] Ἐπί τισιν ἐξομολόγησιν δηλοὶ· ἐχθρὸν δὲ αὐτοῦ τὸν διάβολον εἶναι φησίν: – B1 || ἡ ἐξομολόγησις δηλοῖ] ἡ ἐξ[ο]μολόγησις αὐτ[οῦ] γ[ίν]εται δηλοῖ A1 | ἐξομολόγησιν δηλοῖ B2 | ἡ ἐξομολόγησις δηλ(οῖ) V5 | ἡ ἐξομολόγησις δήλη P7 || τὸν θάνατον] post τὸν θάνατον δηλοῖ in ras. V1 || φησὶ τὸν καὶ] φησὶν [εἶναι(?)] καὶ A1 | εἶναι φησί· τὸν P5 | εἶναι φησὶ τὸν V5 P7 | εἶναι φησὶ τὸν καὶ B2 P6 Z N2 L2 A3 || τὸν καὶ – εἶναι] om. B1V1: exp. 111 mit Ps 9,4a verbunden. B2: exp. 111 und 112 bilden eine Einheit.
urn:cts:etf:psath.expps.grc:111
– V1 C M O G P1 P5 A1 B1 B2 L1 P6 Z N2 V5 P7 L2 A3
Ἐπειδ᾿ ἂν] Tὸν διάβολον φησὶν· ante ἐπειδ᾿ ἂν add. B1 || φησὶν] om. B1 B2 || ἀποστραφῇ] ἀποστραφείη P1 || ὁ θάνατος, τότε δὴ καὶ] ὁ διάβολος, τότε καὶ B1 || εἰ – δυνάμεων] om. B1 | εἰ γὰρ ὁ ἐχθρὸς ὁ ἔσχατος καταργεῖται· ὁ θάνατος δηλονότι V5 P7 | εἰ γὰρ ὁ ἔ[σ]χατος ἐχθρὸς καταργεῖται ὁ θ[ά]νατος δ[η]λονότι, L2 A3 || ὁ θάνατος2] θάνατος L1 | ὁ θάνατος κατὰ τὸν θεῖον ἀπόστολον A1 || τῶν ἀντικειμένων δυνάμεων] ἁπασῶν τῶν ἀντικειμένων δυνάμεων A1 P5urn:cts:etf:psath.expps.grc:112
– V1 C G P1 P5 A2 V4 B2 P6 Z N2
Τὴν αἰτίαν] Τὸ μὲν ὅτι ἐποίησας τὴν κρίσιν μου καὶ τὴν δίκην μου (cf. Ps 9,5a) ante τὴν αἰτίαν add. P6 Z N2 || εὐχαριστίας] εὐχαριστείας P1 || ἀποδίδωσιν] δίδωσι V1 G | ἀνταποδίδωσιν P1P6 N Z: exp. 113a und 114 wurden zu einer Einheit zusammengeführt. Die betreffenden Psalmzeilen wurden adaptiert und jeweils vorangestellt.
urn:cts:etf:psath.expps.grc:113
– A1
– V1 C G P1 P5 A1 A2 V4 B2 V5 P7 L2 A3
Τὸ ἐκάθισας] Τὸ δὲ ἐκάθισας G | ... τὸ δὲ ἐκάθισας ἐπὶ θρόνου P6 Z N2P6 N Z: Siehe zu exp. 113. V5 P7: exp. 114 mit Ps 9,5 verbunden. V5 präzisiert die Anknüpfung durch ein Verweiszeichen zu Ps 9,5b. L2: exp. 114 liegt zwischen den Psalmzeilen.
urn:cts:etf:psath.expps.grc:114
– A1
– V1 C P1 P5 A1 A2 V4 B2
Τοὺς – δηλονότι] Τοῖς νοητοῖς ἐχθροῖς δηλονότι: – A1 P5 A2 | Τοῖς νοητοῖς δηλονότι ἐχθροῖς: – V4urn:cts:etf:psath.expps.grc:115
– V1 C P1 P5 A1 A2 V4 B1 B2 V5 P7 L2 A3
Ῥομφαίας] Tὸν διάβολον λέγει ἐκ βίβλου ζώντων· ante ῥομφαίας add. (fons ignotus in Ps 9,6b, et non in Ps 9,7a) L2 A3 || τοῦ διαβόλου] τοῦ ἐχθροῦ B2 | ἐχθροῦ A1 || δυνάμεις φησὶ] φησὶ δυνάμεις A2 V4 | δυνάμεις δηλοί: – B1 | δυνάμεις δηλοῖ A1 V5 P7 L2 A3 || δι᾿ ὧν ἦν ἰσχυρός] om. B1 || ἦν] ἐστιν A1 B2L2: exp. 117a am oberen Rand hinzugefügt. Syrische Version (Epitome): Eine inhaltliche Parallele ist zu finden.
urn:cts:etf:psath.expps.grc:117a
– V1 C M O P5 A1 A2 V4 B2 V5 P7 L2 A3
Καὶ – εἶχον] Καὶ ποίας ἢ ταύτας περὶ ὧν ἀλλαχοῦ· ὅτι ἔθηκας πόλεις ὡς χῶμα· (χῶμα; V5m.sec.) πόλεις τὲ ὀχυρὰς τοῦ πεσεῖν αὐτῶν τὰ θεμέλια· τὰς ἀντικειμένας φησὶ δυνάμεις· / ἀφ᾿ οὗ γὰρ ὁ Χριστὸς ἐφάνη, κατηργήθησαν τοῦ διαβόλου αἱ δυνάμεις· καὶ τὰ τοῦ θανάτου καὶ τοῦ ᾅδου βασίλεια· (= comm. brevis in Ps 9,7a1; 9,7a2 [12,7–9.11–12 Jagić]) / εἰσὶ δὲ αὗται αἱ ἀντικείμεναι δυνάμεις· αἳ ὥσπερ πόλεις ὀχυραὶ τετειχισμέναι τοὺς ὑπ᾿ αὐτῶν ἁλόντας τῇ ἀπάτῃ, συλλαβοῦσαι ἔσχον: – V5 P7 L2 A3 || Καὶ ποίας] πόλεις δὲ ποίας M O || ἢ ταύτας] ταύτας ἢ B2 || ὅτι – δυνάμεις] ὅτι ἔθηκας πόλεις εἰς χῶμα· πόλεις ἰσχυρὰς τὰς ἀντικειμένας φησὶ δυνάμεις: – A2 V4 || ὅτι – ὀχυρὰς] ὅτι ἔθηκας πόλεις εἰς χῶμα· πόλεις ὀχυρὰς A1 B2 || ὅτι ἔθηκας] ἔθηκας V1 C M O || αὗται δέ] αὗται γὰρ M || εἰσιν πάλιν] πάλιν A1 || αἳ – εἶχον] om. A2 V4 || τοὺς ἁλόντας – εἶχον] τοὺς ὑπ᾿ αὐτῶν ἁλόντας τῇ ἀπάτῃ συλλαβόντες ἔσχον: – B2 || ἐν αὐταῖς] ἐν ἑαυταῖς C P5 || συλλαβοῦσαι] συλλαβοῦσθαι P7V1: Ps 9,7a ist in zwei Zeilen aufgeteilt. exp. 117b ist mit der zweiten Zeile (καὶ πόλεις καθεῖλες) verbunden. Ps A2: exp. 117b ist ohne den letzten Teil. V4: Anstelle des letzten Teils (αἳ ὥσπερ – εἶχον) tritt Hesychius. V5 P7 L2 A3: Nach Hesychius folgt der letzte Teil von exp. 117b. Möglicherweise liegt hier das Ergebnis einer Zusammenführung auf der Ebene der Familienvorlage vor: exp. 117b wurde aus einem Vorläufer von Typus XIV (nahe V4) entnommen und mit einer anderen Tradition verglichen. Aus dieser Tradition kam der letzte Teil hinzu, der an das vorhergehende durch eine Wiederholung angeschlossen wurde (εἰσὶ – δυνάμεις). Syrische Version (Epitome): Eine inhaltliche Parallele ist zu finden (αἳ – εἶχον).
urn:cts:etf:psath.expps.grc:117b
– V1 C M O P1 P5 A2 V4 B1 B2
Τῷ πτωχῷ – φησίν] Τῷ πνευματικῷ καὶ πτωχῷ λαῷ φησίν: – B1 || τῷ πνεύματι λαῷ] τῷ πνευματικῷ λαῷ P1M O: exp. 120 und 121 bilden eine Einheit im inneren Rand.
urn:cts:etf:psath.expps.grc:120
– V1 C M O P1 P5 A1 A2 V4 P6 Z V5a P7a V5b P7b L2 A3
Ὡς τὸ] Ὡς τῷ P1 M | Ὡς P6 Z A2 V4 | Ὡστε V5a P7a L2 A3 | Ὅμοιον τῷ V5b P7b || ἐν καιρῷ δεκτῷ] καιρῷ δεκτῷ P5 V5b P7b | ἐν τῷ καιρῷ δεκτῶ A2 V4 || ἐπήκουσά σου] ἐπήκουσάς μου V5a P7a V5b P7b L2 A3Z N2: exp. 121 mit der verkürzenden Paraphrase des Theodoret (comm. in Ps 9,10 [PG 80,925 B9–C2]) verbunden. Das ganze Gebilde wird Athanasius zugeschrieben. N2: exp. 121 wurde ausgelassen und die stehengebliebene Kommentierung aus Theodoret Athanasius zugeschrieben. V5 P7: exp. 121 kommt je zweimal vor in anderen lemmatischen Anbindungen (in Ps 9,10a; in Ps 9,11). L2 A3: Beim zweiten Vorkommen wurde exp. 121 (= V5b P7b) ausgelassen.
urn:cts:etf:psath.expps.grc:121
– V1 C P1 P5 A1 B2
Τῇ – φησίν] exp. 122 (ut vid.) post Τ- evanida A1 | Τῇ ἐπουρανίῳ φησὶν ἱερουσαλήμ: – P1 | Τῇ ἐπουρανίῳ [δη]λονότι: – B2urn:cts:etf:psath.expps.grc:122
– V1 C M O G P1 P5 A1 B1 B2 V5 P7 L2 A3
Ταῦτα – σημαίνει] exp. 123 post Τ- evanida A1 || πρὸς τοὺς ἀποστόλους ] πρὸς τοὺς ἀποστόλους φησίν G | om. G || καὶ – σημαίνει] om. G || τοὺς τῶν] evanida A1 || τῶν εὐαγγελίων] τῶν εὐαγγελικῶν P1 V5 P7* L2* A3 | τῶν εὐαγγελίων P7corr L2corr || τίνα – σημαίνει] om. B1 V5 P7 L2 A3 | evanida A1 || τίνα δὲ] τίνα M OV5 P7: exp. 123 und 124 (in Ps 9,12b) bilden eine Einheit. L2: exp. 123 und 124 am oberen Rand hinzugefügt.
urn:cts:etf:psath.expps.grc:123
– V1 C G P1 P5 A1 A2 V4 B2 V5 P7 L2 A3
Τὰ αἵματα] Tὰ αἵματα{τα} C | Aἵματα A2 V4 V5 P7 L2 A3 || χεόμενα – ἀξιῶσαι] ἐκκεχυμένα ἐκδικίας ἀξιώσει B2 | [ἐκκεχυ(?)]μέ[να] ἐκζητήσει A1 | ἐκχυμένα ἐκζητήσει, ἐπὶ τῷ ἐκδική[σ]εως ἀξιῶσαι A2 | ἐκκεχυμένα ἐκζητήσει, ἐπὶ τὸ ἐκδικήσεως ἀξιῶσαι V4 | ἐκκεχυμένα ἐκζητήσει ἐπὶ τὸ ἐκδική(σεως) (ἐκδικη V5) ἀξιῶσαι V5 L2 A3 | ἐκκεχυμένα ἐκζητήσει ἐπὶ τὸ ἐκδικῆσαι ἀξιῶσαι P7 || ἐπὶ τῷ ἐκδικίας ἀξιῶσαι] om. GV5 P7 L2 A3: exp. 124 offensichtlich aus der Tradition von Typus XIV (V4). Siehe auch den Kommentar zu exp. 123.
urn:cts:etf:psath.expps.grc:124
– V1 C M O P1 P5 A1 A2 V4 B2 V5 P7 L2 A3
Πένητας – αἰτοῦντες] Πένητα (Πένητας V5m.sec. P7corr) φησὶ πάλιν τοὺς δι᾿ αὐτοὺς (αὐτὸν P7corr L2c) πτωχεύσαντας καὶ (οἳ καὶ L2c) διὰ παντὸς τὰς πρὸς αὐτὸν ἱκετείας ἐποιοῦντο· ἐκδίκησιν τὴν (τῆς L2c) κατ᾿ αὐτῶν γινομένην· (γινομένης L2c) ἀδικίας παρὰ (περὶ A3) τῶν δαιμόνων αἰτοῦντες: – V5 P7 L2 A3 || δι᾿ αὐτὸν] δι᾿ αὐτῶν V4 || πτωχεύοντας] πτωχεύσαντας P1 B2 || οἳ καὶ] οἳ P5 || ἱκεσίας] ἱκετείας B2 P5 A2 V4 || ἐκδίκησιν – αἰτοῦντες] om. A2 V4 || τῶν – ἀδικιῶν] τῆς κατ᾿ αὐτῶν γενομένης ἀδι[κ]ίας B2 || γινομένων] γενομένων P5 M OSyrische Version (Epitome): Eine inhaltliche Parallele ist zu finden (οἳ – αἰτοῦντες).
urn:cts:etf:psath.expps.grc:125
– A1
– V1 C M O P1 P5 A1 P6 Z N2 V5 P7 L2 A3
Διὰ – σιών] Διατοῦτο ἐγείρει σε ἐκ γῆς ταπεινώσεως· ἵνα τῇ ἐπουρανίῳ συγχορεύσης (συγχορευσάσης V5* P7 | συγχορεύσης V5m.sec.) σιών: – V5 P7 L2 A3 || ἐγείρεις] ἐγερεὶς P1 | ἐγερεῖ σε P5 | ἐγείρει σε P6 Z N2 || ἐκ τῆς ταπεινώσεως] ἐκ γῆς ταπεινώσεως P5 P6 Z N2 || συγχορεύσωμεν] συγχορεύσω P1 | συγχορεύσης ZV1 P1 A1 P5: in Ps 9,14b; C: in Ps 9,14b–15c; P6: in Ps 9,15b; Z: in Ps 9,15–17; N2: in Ps 9,15b–c. V5 P7 L2 A3: in Ps 9,15b. exp. 127 anscheinend aus der Tradition von Typus III (P6 Z N2). Dies wird auch durch die Verbindung ersichtlich. Syrische Übersetzung (Epitome): Eine inhaltliche Parallele ist zu finden (ἵνα – σιών).
urn:cts:etf:psath.expps.grc:127
– A1
– V1 C G P1 P5 B2
γὰρ ἀληθῶς] γάρ φησιν B2 || κατασκευάσαντας] κατασκευάσαντoς C || θάνατον] τὸν θάνατον P5urn:cts:etf:psath.expps.grc:129
– V1 C M O P1 P5 A1 A2 V4 B2 L1 V5 P7 L2 A3
Ἐπιλάμψειν] Ἐπίλαμψιν L1 A1 | Ἐπιλάμψαι A2 V4 || τοῖς] τῶν (ut vid.) A3* | τοῖς (ut vid.) A3c || ἐπὶ τῆς γῆς] ἐπὶ γῆς P1 A1 V4 L2 A3 || τὸν μονογενῆ – ἄνθρωπον] τὸν μονογενῆ τοῦ θεοῦ λόγον· ὅπω[ς] ὁ δ[ι]ά[βολ]ος ὃ[ν] ἄνθρωπον A1 || ὁ ὑψηλόφρων] ὁ ὑψηλοφρονῶν P5 || ὃν καὶ – τὴν ὀφρύν] ὃς καὶ ἀνθρώπους ἐπὶ τοῦ παρόντος καλεῖ, ἐπὶ πλείω μὴ ἐπαίρειται L1 || ἐπὶ – τὴν ὀφρύν] μὴ ἐπαίρειν ἐπὶ πλεῖον τὴν ὀφρῦν A2 V4 || ἐπὶ πλέον] ἐπὶ πλείω P1 | ἐπὶ πλεῖον B2 A1 P5 V5 P7 L2 A3 || μὴ ἐπαίρῃ] μὴ ἐπαίρει P1 V5 P7 | μὴ ἐπαίρειν B2L2: exp. 131 über der Kolumne des Psalmtextes hinzugefügt (ἄλλως). Syrische Version (Epitome): Eine inhaltliche Parallele ist zu finden.
urn:cts:etf:psath.expps.grc:131
– V1 C M O P1 P5 A2 V4 B2
ἐπὶ σωτηρίᾳ] ἐπὶ σωτηρίαν M O || γενησομένην τῶν ἐθνῶν κρίσιν] γενομένην τῶν ἐθνῶν κλῆσιν P1 | γενομένην κρίσιν τῶν ἐθνῶν B2 || γενέσθαι εὔχεται] ἐπισπεύδων εὔχεται P1V1: Ps 9,20b wird durch zwei Erklärungen kommentiert. Die erste Erklärung (= exp. 132) wird Eusebius zugeschrieben. Zu den Expositiones wird ein kürzerer Text gerechnet (Κ´): Ὧν ἐγένετο κύριος καταφυγή (= Origenes, schol. [?] in Ps 9,20b). C: Die zweite Erklärung wird Eusebius (i.e. Origenes [?]) zugeschrieben. M: Die zweite Erklärung ist Teil eines Fragments, das Origenes zugeschrieben wird. Sowohl dieser Umstand als auch die Zuschreibung an Athanasius bei anderen Textzeugen (P5 A2 V4) legen nahe, dass Coislin 10 richtig ist. Montfaucon: Die handschriftliche Vorlage ist unbekannt.
urn:cts:etf:psath.expps.grc:132
– A1
– V1 C M O G P1 P5 A1 A2 V4 B1 B2 V5 P7
Καὶ τίς ὁ νομοθέτης] Νομοθέτης δὲ τίς G | Καὶ τίς νομοθέτης B1 || ἢ] ἀλλ᾿ ἢ G || τὸν – νόμον] τῆς καινῆς διαθήκης νόμον B1 | τὸν τῆς διακαιοσύνης νόμον V5 P7 || εἰσηγησάμενος τὸ εὐαγγέλιον] εἰσηγησάμενος P1 B1 A1 P5 A2 V4 | εἰσηγούμενος V5 P7Syrische Version (Epitome): Eine inhaltliche Parallele ist zu finden.
urn:cts:etf:psath.expps.grc:133
– V1 C M O G P1 P5 A1
Τῇ ὑπερβολῇ] Τῇ ὑπερβολῇ γὰρ G | Τ[ῇ γὰρ] ὑπερβολῇ A1 || τῶν δαιμόνων] τῶν δαιμονίων P1 P5 || μετενεχθέντες] μεταχθέντες V1 M O G || ὡς λέγεσθαι – αὐτοῖς] om. A1 || παρασυνεβλήθη] παρεσυνεβλήθη V1 M O G A1 || τοῖς – αὐτοῖς] καὶ τὰ ἐξῆς M O G || καὶ ὡμοιώθη αὐτοῖς] om. P5Syrische Version (Epitome): Eine inhaltliche Parallele ist zu finden (παρασυνεβλήθη – αὐτοῖς).
urn:cts:etf:psath.expps.grc:134
– V1 C M O P1 P5 A1 A2 V4 V5 P7
Ἐπιταχῦναι] Ἵνα τί κύριε ἀφέστηκας· (= Ps 9,22a) ante ἐπιταχῦναι add. A2 | Ἐπιταχυνθῆναι V1 || τῶν ἐθνῶν κλῆσιν] κλῆσιν τῶν ἐθνῶν P1 || τοῦτο δὲ αὐτῷ] τοῦτο δὲ αὐτὸ C || ὑπεροψία] ὑπε[ρηφανία] A1Syrische Version (Epitome): exp. 135 wird vollständig (frei?) wiedergegeben.
urn:cts:etf:psath.expps.grc:135
– P5
P5: exp. 136 ist Athanasius namentlich zugeschrieben. Es scheint plausibel, dass diese zweideutige Psalmzeile einer Erklärung bedürfte. Der knappe Stil ist im Einklang mit der allgemeinen Tendenz.
urn:cts:etf:psath.expps.grc:136
– V1 C M O P1 P5 A2 V4 B2 V5 P7
Ἡ ὑπεροψία] Ἡ ὑπεροχία M O || πύρωσις – λαῷ] πύρωσις τῷ λαῷ σου τῷ πτωχῷ γίνεται A2 V4 | πύρωσις τῷ πτωχῷ σου λαῷ γίνεται M O V5 P7V5 P7: exp. 137 mit Ps 9,22 verbunden.
urn:cts:etf:psath.expps.grc:137
– V1 C M O G1 G2 P1 P5 A2 V4 B1 B2 V5 P7 L2
Τοσαύτη – τὸν βίον] Tοσαύτη φησὶν γέγονεν ἀνεξικακία· διὰ τὸ ἀτιμωρήτους τισὶν μένειν τοὺς ἀσεβεῖς· ὡς καὶ λοιπὸν παρίστησιν τῶν ἀνοητωτέρων· ἀπόδεκτον αὐτῶν νομίζειν τὸν βίον: – B1 | Tοιαύτη φησὶ γέγονεν ἡ ἀνεξικακία διὰ τὸ ἀτιμωρήτους μένειν τοὺς ἀσεβεῖς ὡς καὶ λοιπὸν παρά τινων τῶν ἀνοητοτέρων ἀπὸ δὲ τῶν αὐτῶν ν[ο]μίζεσθαι τὸν [βίον]: – B2 || Τοσαύτη – καὶ1] om. G1 || Τοσαύτη – γέγονεν] Τοσαύτη φησὶ γέγονέν σου M O | Τοσαύτη φησὶ γέγονεν A2 V4 V5 P7 L2 A3 || γέγονεν ] -γο- ex corr. G2 || ἡ ἀνεξικακία] ἡ ἀλεξικακία V5 || διὰ – τὸν βίον] ἐν τῷ ἀτιμωρήτους μένειν, παρά τισι φαίνεται ἀποδεκτέον αὐτῶν εἶναι τὸν βίον G1 || διὰ τὸ ἀτιμωρήτους] ἀτιμωρήτους P1 || λοιπὸν] om. P1 | λοιποῖς M || ἀποδεκτὸν] ἀπόδεκτον M O P5 V5 P7 L2 A3 || αὐτῶν] αὐτὸν M* O | αὐτῶν Mc | αὐτοῖς V5 P7L2: exp. 139 über der Kolumne des Psalmtextes hinzugefügt. A3: exp. 139 ausgelassen. Syrische Version (Epitome): Eine inhaltliche Parallele ist zu finden (ὡς – βίον).
urn:cts:etf:psath.expps.grc:139
– V1 C M O P1 P5 A1 A2 V4 V5 P7 L2 A3
Παρώξυνε – οὐκ ἐκζητήσει] Παρώξυνε μὲν χλευάζων τοὺς περὶ προνοίας· καὶ τῆς κρίσεως αὐτοῦ λόγους· τοῦτο δὲ (τοῦτο δὲ bis scriptum A3) συνάπτεται (καὶ συνάπτεται L2) τὸ (τῶ V5* | τὸ V5m.sec.) κατὰ τὸ πλῆθος τῆς ὀργῆς αὐτοῦ, οὐκ ἐκζητήσει· ἵνα ᾖ τὸ ὅλον· αὐτὸς παρώξυνε φησὶ τὸν κύριον ὁ ἁμαρτωλὸς· πλῆθος ὀργῆς αὐτοῦ θησαυρίζων· τὸ γὰρ αὐτοῦ· ἐπὶ τοῦ παροξύναντος ληπτέον· εἶτα τὸ ἐπιφερόμενον τούτο (τούτο* V5) τὸ οὐκ ἐκζητήσει καθ᾿ ὑποστιγμὴν ἀναγνωστέον· ἵνα ᾖ τὸ νοούμενον οὕτως· ἄρα ἦν (ἆρ᾿ οὖν P7corr | ἄρα L2corr) ὁ μὲν παροξύνει τὸν θεὸν· καίτοι πλῆθος αὐτῷ ἐκκαίων ὀργῆς· ὁ δὲ, οὐκ ἐκζητήσει: – V5 P7 L2 A3 || Παρώξυνε – οὕτω1] om. A2 V4 || Παρώξυνε – λόγους] Παρώξυνε μὲν, τοὺς περὶ τῆ[ς προ]νοίας καὶ κρίσεως αὐτοῦ λό[γους] χλευάζων A1 || ἀκούοντες] ἀκούσαντες A1 || τοιοῦτό τι] τοιοῦτόν τι P1 M O A1 || τοῦτο δὲ συνάπτεται] τ[ο]ύτῳ δὲ συναπτέον A1 P5 || τὸ ὅλον] τοῦ ὅλου M O || οὕτω1] οὕτως P1 A1 P5 || τὸν κύριον φησὶν] φησὶν τὸν κύριον O | τὸν κύριον M || θησαυρίζων] post θησαυρίζων add. καὶ λέγων ὅτι οὐκ ἐκζητήσει ὁ θεὸς ἃ πράττω: – (cf. fort. Theodoretus, comm. in Ps 9,25a–b [PG 80,932 C3–7 sub Ps 10,4]) A1 || τὸ γὰρ – ἀποληπτέον] om. A1 || ἀποληπτέον] ἀπολιπαῖον P1 | ληπτέον P5 || εἶτα – ἀναγνωστέον] Τινὲς δὲ τὸ ἐπιφερόμενον τοῦτο οὐκ ἐκζητήσει; καθ᾿ ὑποστιγμὴν ἀναγινώσκουσιν A1 || τὸ ἐπιφερόμενον τούτῳ τὸ] τὸ ἐπιφερόμενον τούτο M O || ἵνα ᾖ2] ἵνα μὴ ᾖ (ἣ Μ) M O || τὸ νοούμενον] τὸ λεγόμενον P5 || οὕτω2] οὕτως P1 A1 || ἄρ᾿ οὖν] ἆρα οὖν A1 A2 V4 || παροξύνει] παρόξυνε M* | παροξύνει Mc || καίτοι – ἐκκαίων] καὶ πλῆθος ἑαυτῷ ἐκκαίει M O | καίτοι πλῆθος ἑαυτοῦ ἐκκαίων P1 | καίτοι πλῆθος ἐκκαίων (ἐκκ[έ]ων A1) ἑαυτῶ A1 A2 V4 || ἐκζητήσει] post ἐκζητήσει, add. κατὰ τὸ πλῆθος τῆς ὀργῆς (= Lemma Ps 9,25b) P5A1: exp. 140 ist in zwei Stücke aufgeteilt. Beide folgen aufeinander nach dem Lemma Ps 9,25a–b. Das erste Stück endet mit einem Einschub (aus Theodoret, wie es scheint) und einer Auslassung (τὸ γὰρ – ἀποληπτέον). Der Anfang vom zweiten Stück (ἄλλως) ist anders formuliert (εἶτα – ἀναγνωστέον) als der entsprechende Teil in exp. 140. Dabei könnte exp. 141 verglichen worden sein, um dann auf diese gänzlich zu verzichten. Denn exp. 141 wiederholt mit anderen Worten das Thema von exp. 140. P5: Das Lemma, dem exp. 141 folgt, kommt in Anwendung als Schluss von exp. 140 (nach ἐκζητήσει,). A2 V4: Nur das Ende von exp. 140 ist vorhanden (Ἆρα οὖν – ἐκζητήσει). Dieses bildet eine Einheit mit exp. 142. L2: exp. 140 am oberen Rand hinzugefügt (Athanasius). Syrische Version (Epitome): Eine inhaltliche Parallele ist zu finden (Παρώξυνε – λόγους).
urn:cts:etf:psath.expps.grc:140
– V1 C G P1 P5 B3 P6 Z N2 V5 P7 L2 A3
Καθ᾿ ὑποστιγμὴν] Καθὑποστιγμῶν P6* | Καθὑποστιγμὴν P6corr || ἵνα ᾖ] ἴν᾿ ἦ P6 Z N2 V5 P7 L2 A3 || ἑαυτῷ] αὑτῷ P5 || ὀργῆς] ὀργῆς αὐτοῦ P1urn:cts:etf:psath.expps.grc:141
– V1 C P1 P5 A1 A2 V4 L1 V5 P7 L2 A3
Ἀρχὴ] Ἀρχῆς L1 | Ἀρχὴ γὰρ A1 || τὸ] τῷ V4 || κριτὴν] κριτὴν τῶν γινομένων A1V1: exp. 142 in Ps 9,26a. V5 P7: in Ps 26b. Syrische Version (Epitome): Eine inhaltliche Parallele ist zu finden.
urn:cts:etf:psath.expps.grc:142
– V1 C P1 P5 A1 A2 V4 L1
κριτής ἐστιν] κριτὴς P5P5: Die Auslegung von Lemma Ps 9,26b ist in Unordnung. Die alternative Übersetzung von Ps 9,26b aus Iohannes Chrysostomus (PG 55 136, l. 25–26) wird Athanasius zugeschrieben. Nach exp. 147 (ἄλλως) folgt die Auslegung aus Iohannes Chrysostomus (exp. in Ps. 9 [PG 55,136, l. 26–31] in Ps 25c–26b), die auch richtig zugeschrieben wird. Syrische Version (Epitome): Eine inhaltliche Parallele ist zu finden.
urn:cts:etf:psath.expps.grc:143
– V1 C M O G P5 A1 A2 V4 B2 P6 Z N2 V5 P7 L2 A3
Παράμονον – παγίδων] om. G || Παράμονον ἕξειν φησὶ] Παράνομον φησὶ ἕξιν B2 | Παράνομόν φησὶν (sic) ἕξει A1 | Παράμονον (Παραμόνον P6) φησὶν ἕξειν A2 V4 P6 Z N2 V5 P7 L2 A3 || καὶ δόλου] δόλου B2 || τὸ στόμα πεπλήρωται] πεπλήρωται A1 || καὶ μὴν καὶ] καὶ μὴν V5 P7 L2 A3 || ἐνεδρεύει πτωχοὺς] ἐνεδρεύει εἰς πτωχοὺς B2 || διὰ τῶν ἰδίων παγίδων] διὰ τῶν παγίδων B2 | om. A1 || τὸ δὲ] τὸ V5 P7 L2 A3 || νοηθείη] νοηθῇ V1 C M O G P1 B2 | νομισθείη A2 || ἢ] ἀλλ᾿ ἢ G || οὗτοι– συμπράττουσιν] om. G || οὗτοι γὰρ τῷ διαβόλῳ] οὗ γὰρ διὰ τῶν διαβόλων B2 || γὰρ] γὰρ δὴ C P5 || τῷ διαβόλῳ – συμπράττουσιν] hic incipit lacuna unius folii in C || τῷ πνεύματι συμπράττουσιν] τῷ πατρὶ αὐτῶν συμπράττουσιν P6 Z N2 V5 P7 L2 A3V1: exp. 147a mit Ps 9,29a verbunden. Die sukzessive Verbindung ist mit Ps 9,31b (exp. 149). Bemerkenswert ist es auch, dass nach παγίδων eine starke Pause gesetzt wird (zwei Punkte). C: in Ps 9,29. V5 P7: in Ps 9,28. Fazit: Die Exegese von exp. 147a erfasst mehrere Verse. Man gewinnt den Eindruck, dass sie aus zwei Blöcken besteht. Der erste Block ist Auslegung zu Ps 9,27–28 (Παράμονον – παγίδων); der Rest ist Auslegung zu Ps 9,29. V4: Auch die Erklärung nach exp. 147a wird Athanasius zugeschrieben (= Hesychius, comm. brevis in Ps 9,29b [14 Jagić]).
urn:cts:etf:psath.expps.grc:147
– A1 C B2
τὸ δὲ1 – συμπράττουσι] om. C B2 || λέγουσι] λέγου{γο}υσ[ι] (-σι supra lin. add.) A1A1: exp. 147 steht nach Ps 9,29a. Etwas rätselhaft ist der zweite Teil der Erklärung (ἐνεδρευόντως – ἐπίρρημα). ἐνεδρευόντως ist hapax legomenon. πανούργως könnte glossierend das seltsame ἐνεδρευόντως erklären.
urn:cts:etf:psath.expps.grc:147par
– L1 P6 Z N2 V5
Παγίδα – τύραννος] Παγίδα μὲν γὰρ συνεπήξατο τῷ Χριστῷ ὁ διάβολος· ἀλλ᾿ ἐν αὐτῇ τεταπείνωται τῇ ἰδίᾳ παγίδι καὶ ὀκείᾳ· λέλυται γὰρ ἐν θανάτῳ Χριστοῦ· καὶ κατηργήθη τύραννος, ὁ πεσεῖσθαι μὴ προσδοκῶν: – P6 Z N2 | Παγίδα συνεπήξατο Χριστῷ· τὸν θάνατον ὁ διάβολος· ἀλλ᾿ ἐν αὐτῇ τεταπείνωται τῇ ὀκείᾳ παγίδι· λέλυται γὰρ ὁ θάνατος ἐν θανάτῳ τοῦ Χριστοῦ (τοῦ om. L2 A3): – V5 P7 L2 A3L1: exp. 148 Athanasius zugeschrieben. P6 Z N2: Eine Variante von exp. 148 wird Cyrillus zugeschrieben. V5 P7 L2 A3: Eine Variante von exp. 148 ist anonym. Diese kommt der Variante aus Typus III (P6 Z N2) näher. Fazit: Mehrere Erklärungen von Ps 9,31a können grundsätzlich auf zwei Fassungen reduziert werden. Prinzipiell ist nicht unmöglich, dass die eine der anderen als Modell gedient hat.
urn:cts:etf:psath.expps.grc:148
– V1 M O G P5 A11 A12 A2 V4 B2 P6 N2 Z
Τοῦτο αἴτιον] Τοῦτο τὸ αἴτιον M O A1 A2 V4 || καὶ τοῦ ἐπαρθῆναι] καὶ τοῦ ἐπαρθῆναι αὐτὸν A11 | τοῦ καὶ ἐπαρθῆναι V4A1: exp. 150 kommt zweimal vor (nach Ps 9, 27a und nach Ps 9,32).
urn:cts:etf:psath.expps.grc:150
– V1 M O G P1 P5 A2 V4 B1 B2 V5 P7 L2 A3
Εὔχεται] Ἀνάστηθι κύριε ἰσχυρὲ· ante εὔχεται add. M O || τὴν ἀνοχὴν τοῦ θεοῦ] τὴν ἀνοχὴν θεοῦ B2 || καὶ τὴν χρηστότητα κινηθῆναι] καὶ τὴν χρηστότητα κινῆσαι P1 B1 B2 V5 P7 L2 A3 | κινηθῆναι καὶ τὴν χρηστότητα A2 V4B1 V5 P7 L2 A3: exp. 151 und 152 (in Ps 9,33) bilden eine Einheit. P1: Auch hier bilden die zwei Expositiones (in Ps 9,33a) eine Einheit. Nach dem Lemma Ps 9,33b wird exp. 152 ein zweites Mal geschrieben. Allerdings der Schluss (προπετέστεροι γίνονται) wird nicht mehr ausgeschrieben, so dass eine Zeile leer bleibt. Syrische Version (Epitome): Eine inhaltliche Parallele ist zu finden.
urn:cts:etf:psath.expps.grc:151
– V1 M O P1 P5 A1 A2 V4 B1 B2 V5 P7 L2 A3
Μὴ – τοῦ θεοῦ] bis descripsit P1 || ἐπὶ τιμωρίᾳ] ἐπὶ τῇ μωρίᾳ V4 V5 P7 L2 | ἐπιτιμωρία (ut vid.) A3 || τῶν ἀσεβῶν] τῶν δυσσεβῶν V1 M O || γίνονται] γίνωνται P5 | post γίνονται add. οἱ ἀσεβεῖς καὶ ἁμαρτωλοί A1Syrische Version (Epitome): Eine inhaltliche Parallele ist zu finden.
urn:cts:etf:psath.expps.grc:152
– V1 M O P1 P5 A1 A2 V4 P6 Z N2 V5 P7 L2 A3
Σὺ] Ἡμεῖς γὰρ φησὶν οὓτω πιστεύομεν κἂν ἐκεῖνοι μὴ λέγωσιν· ante σὺ add. M O || φησὶν – γινώσκεις] κύριε φησὶ(ν) πάντα γινώσκεις A2 V4 A3 | Σὺ κύριε πάντα φησὶ γινώσκεις V5 P7 L2 || λογισμοῖς] λογισμῷ P5 P6 Z N2 A2 V4 V5 P7 L2 A3 || ἀνιόντων] om. V5 P7 L2 A3 || τοὺς πόνους – κατανοεῖς] τοὺς πόνους αὐτῶν κατανοεῖς P1 || καὶ τοὺς θυμοὺς καὶ τοὺς παροργισμοὺς ] [καὶ τοὺς] [παροργισ(?)]μοὺς [τῶν] ἐ[π][ηρ(?)]ε[αζό(?)][ντων] A1 | καὶ τοὺς θυμοὺς τῶν ἐπηρεαζόντων· καὶ τοὺς παροργισμοὺς P5 P6 Z N2 A2 V4 || πάντων] πάντως M O || κατανοεῖς] οἶδας (ut vid.) in ras. ante κατανοεῖς M || σὺ εἶ] σὺ P1 || ταῦτα πάντα] ταῦτα P6 Z N2 || ὑπὸ τὰς σὰς χεῖρας οἱ πάντες] ὑπὸ τὰς χεῖράς σου πάντες P6 Z N2 || ποῦ οὐδενὶ ἐκτὸς] ποῦ ἐκτὸς οὐδενὶ P6 Z N2 | ποῦ ἐκτὸς οὐδὲν A2* V4 | σοῦ ἐκτὸς, οὐδὲν A2c | ἐκτός σου τινὰ V5 P7 L2 A3 || διαδρᾶναι] διαδράσαι M Ourn:cts:etf:psath.expps.grc:153
– V1 P1a P1b P5 A1 A2 V4
παρὰ σοῦ] παρὰ σοὶ P1a || περιμένει] περιμένειν V1 P1a P5 | μένῃ P1bP1: exp. 154 wurde zweimal ausgeschrieben (in Ps 9,35b und in Ps 9,35c–d). In beiden Fällen ist sie nach dem Lemma die einzige Erklärung. L2: exp. 154 am oberen Rand hinzugefügt.
urn:cts:etf:psath.expps.grc:154
– V1 P1 P5 A1 A2 V4
Ἀντὶ τοῦ] Τουτέστιν A2 V4 || τὴν δυναστείαν] τὴν δυναστείαν τοῦ ἐχθροῦ P1 | post τὴν δυναστείαν add. καὶ τὴν ἐξουσίαν: – A1urn:cts:etf:psath.expps.grc:155
– V1 C M O G P1 P5 A1 B1 P6 Z N2 V5 P7 L2 A3
Δι᾿ αὐτὴν – δι᾿ αὐτήν] hic desinit lacuna in C || Δι᾿ αὐτὴν – οὕτως] om. G || Δι᾿ αὐτὴν μὲν τὴν ἁμαρτίαν] Διὰ ταύτην μὲν τὴν ἁμαρτίαν B1 | Δι᾿ αὐτὴν τὴν ἁμαρτίαν οὐ μὴ εὑρεθῆ· V5 P7 L2 A3 || ἐκζητήσης] ἐκζητήση C G | ἐκζητήσει V1 P1 M O | ἐκζητήσεις B1 | ἐκζητήσις P6 | ἐκζητή A3 || τουτέστιν – δι᾿ αὐτήν] δι᾿ αὐτὴν· ἀπολεῖται γὰρ GSyrische Version (Epitome): exp. 156 wird vollständig wiedergegeben.
urn:cts:etf:psath.expps.grc:156
– A1
– V1 C M O G P1 P5 A1 B2
τῇ βασιλείᾳ αὐτοῦ] τῇ βασιλείᾳ τοῦ θεοῦ M O | τῇ μελλούσῃ βασιλείᾳ A1 || εἰς τὸ πῦρ τὸ αἰώνιον] εἰς τὸ αἰώνιον πῦρ MSyrische Version (Epitome): Eine inhaltliche Parallele ist zu finden (βληθήσονται – αἰώνιον).
urn:cts:etf:psath.expps.grc:158
– A1
– V1 C G P1 P5 A1 A2 V4 L1
Ὅταν] Ὅτε P1 || τὴν ἐκδίκησιν – ποιήσῃ] τὴν ἐκδίκησιν τῶν πτωχῶν ποιήσει P1 L1 | τὴν ἐκδίκησιν τῶν πτωχῶν ποιήσης P5 | ἐκδί[κησιν] τῷ πτωχῷ ποιήσης A1 | τὴν ἐκδίκησιν ποιήσῃ τῶν πτωχῶν A2 V4 || ἄνθρωπος] ἄνθρωπος [ὁ] ἁμαρτωλός A1Syrische Version (Epitome): Eine inhaltliche Parallele ist zu finden.
urn:cts:etf:psath.expps.grc:161
– V1 C M O G P1 V4
Καὶ – παραστατικός] Καὶ τοῦτον τὸν ψαλμὸν ᾄδει μετὰ τὸ περιγενέσθαι τῶν ἐχθρῶν: – V4 || μετὰ τὸ περιγενέσθαι τῶν ἐχθρῶν] μετὰ περιγενέσθαι τὸν ἐχθρὸν M || φρονήματος] φρονήμα τò O || παραστατικός] παραστατικόν P1 MO: exp. 162 steht allein unter der Kolumne des Psalmtextes und ist zweiteilig (Καὶ – τὸν ψαλμόν; ἔστι – παραστατικός). Syrische Version (Epitome): Eine inhaltliche Parallele ist zu finden.
urn:cts:etf:psath.expps.grc:162
– A1
– V1 C M O G P1 A1 V5 P7 L2 A3
Τούτοις τοῖς λόγοις] Τούτοις λόγοις O || εἰς φυγὴν ἠρέθιζον] εἰσφυγεῖν ἠρέθιζον M O | φεύγειν ἐρέθιζον V5 P7 L2* A3 | φεύγειν ἠρέθιζον L2corr || φύγοι] φεύγει P1 | φευγοὶ A3* | φεύγοι V5 P7 L2 A3c || αὐτὸν] αὐτῶν V5* P7 L2* A3 | αὐτὸν V5m.sec. L2corr || τοὺς ἁμαρτωλούς] τοῖς ἁμαρτωλοῖς C | post τοὺς ἁμαρτωλούς add. δηλοῖ οὖν τοὺς πονηροὺς λογισμοὺς, βέλη εἶναι τοῦ πονηροῦ: – P1G V5 P7 L2 A3: exp. 164 und 165 bilden eine Einheit. In V5 P7 L2 A3 wird die zweite Expositio durch ἐν σκοτομήνη (= Ps 10,2c) eingeleitet.
urn:cts:etf:psath.expps.grc:164
– V1 C O G P1 V5 P7 L2 A3
Ἀντὶ] ... ἐν σκοτομήνῃ (= Ps 10,2c) ante ἀντὶ add. V5 P7 L2 A3 || τοῦ λεληθότως] τοῦ λεληθότος P1 O V5 P7 L2 A3 || τῶν νοητῶν ἐχθρῶν] τῶν ἐχθρῶν O V5 P7 L2 A3Syrische Version (Epitome): Eine inhaltliche Parallele ist zu finden (τῶν – τοξεύματα).
urn:cts:etf:psath.expps.grc:165
– V1 C M O P1 B2 P6 Z N2 V5 P7 L2 A3
Κατήγαγον τὸν ἄνθρωπον φησὶν] Κατήγαγον φησὶ τὸν ἄνθρωπον B2 | Κατήνεγκε φησὶν ὁ ἐχθρὸς τὸν ἄνθρωπον P6 Z N2 V5 P7 L2 A3 || ἐπ᾿ ἀφθαρσίᾳ] ἐν ἀφθαρσίαν O | εἰς ἀφθαρσίαν B2 | ἐπὶ ἀφθαρσίᾳ P6 Z N2 V5 P7 L2 A3O: exp. 166 und 168 wurden ineinander verschachtelt. Syrische Version (Epitome): exp. 166 wird vollständig wiedergegeben.
urn:cts:etf:psath.expps.grc:166
– V1 C M O G1 G2 P1 P5 L1 V5 P7
Εἰ καὶ οἱ ἐχθροί] post Theod. (comm. in Ps 10,3a [PG 80,940 B4–6 sub Ps 10,4]) ἀλλ᾿ ὅμως εἰ καὶ ἐχθροί G1 | Εἰ καὶ ἐχθροὶ L1 || οἱ] supra lin. add. M || τὰ τοιάδε] τὰ τοιαῦτα P1 | τοιαῦτα L1 | ταῦτα V5 P7 || ἀλλ᾿] ἀλλὰ O || ὁ ναὸν ἔχων τὸν οὐρανὸν] ὁ πάντων δεσπότης L1 || ποιούμενος] ποιήσ[ει] G1 || τοῖς μὲν – κολάσεσιν] om. G1 || ἀπονέμει] ἀπονέμεις O || ταῖς αἰωνίοις] ταῖς αἰωνίαις V1 C G P1 | τοῖς αἰωνίοις (sic) M O L1* | ταῖς αἰωνίοις L1corrV5 P7: exp. 167 und 168–169 bilden eine Einheit (in Ps 10,3). Somit sind exp. 168–169 am falschen Platz. Syrische Übersetzung (Epitome): exp. 166 wird vollständig wiedergegeben.
urn:cts:etf:psath.expps.grc:167
– V1 O G P1 P5 B2 V5 P7
Ὀφθαλμοὺς] τὸ ἀλάθητον σημαίνει τοῦ θεοῦ· (fons ignotus in Ps 10,4c = PG 27,93 C1; cf. PG 69,793 B9–10) ante ὀφθαλμοὺς δὲ add. P1 | Ὀφθαλμοὺς δὲ etiam V5 P7 || δηλοῖ] om. P1O: Siehe zu exp. 166. B2: exp. 168 und 169 bilden eine Einheit. Syrische Version (Epitome): exp. 168 wird vollständig wiedergegeben.
urn:cts:etf:psath.expps.grc:168
– L1
– L1
– A1
V4 (f. 15r): Folgende Erklärung wird Athanasius zugeschrieben: Τουτέστι σκάνδαλα καὶ προσκόμματα ἐπ᾿ αὐτοὺς ἀποστελεῖ. Es müsste sich aber um den Anfang aus der Erklärung des Hesychius (comm. magnus in Ps 10,6a–b1; ineditum) handeln. Zeuge davon ist Typus III (Zuschreibung: Hesychius); cf. z.B. P6 (f. 33r).
urn:cts:etf:psath.expps.grc:170
– V1 C P1 P5 V4 B1 V5 P7
Εἴρηται – ψαλμῷ] om. V4 || περὶ] τὰ περὶ P5 V5 P7 || τῆς γενεᾶς] ἀπὸ τῆς γενεᾶς B1 | ἐκ τῆς γενεᾶς V5 P7 || αὕτη δὲ ἂν εἴη] αὕτη δ᾿ ἂν εἴη B1 | αὐτὴ δὲ ἀνθεῖ V5 P7 || ἡ γενεὰ] γενεὰ V1 C P1 V4 || σωτῆρος ἡμῶν] σωτῆρος B1 V5 P7 || Χριστοῦ] Ἰησοῦ Χριστοῦ P1 || περὶ – τὴν γενεὰν ταύτην] om. V4 || αὐτὸς] αὐτοῖς V5 P7 || ἄνδρες νινευῗται ἀναστήσονται] νινευήται ἀναστήσονται ἄνδρες B1 || κατακρινοῦσι] κρινοῦσι P5V4: Die am Anfang und am Ende abgekürzte exp. 172 liegt in Umarbeitung vor: Εὔχεται ῥυσθῆναι τῆς γενεᾶς τῆς πονηρᾶς· τῆς λυττησάσης κατὰ τοῦ σωτῆρος ἡμῶν (f. 15v). Das Thema der Auferstehung in Zusammenhang mit der Achte wird im dem dieser Hypothesis vorangestellten Auszug aus Asterius (hom. 20,3–4 in Ps. 11 [154,4–5.7–13 Richard] in Ps 11,1; hier Iohannes Chrysostomus zugeschrieben) erneut behandelt. Aus diesem Grund wurde der Anfang der Hypothesis gestrichen.
urn:cts:etf:psath.expps.grc:172
– V1 C G P1 P5 A1 A2 V4 B1 B2 V5a P7a V5b P7b L2a A3a L2b A3b
τοῦ σωτῆρος] τοῦ σωτῆρος ἡμῶν P1 B2 || συνάγων] om. A2 || ἐπιβουλάς] post ἐπιβουλὰς add. τὲ καὶ ἔνεδρα B1 | post ἐπιβουλὰς add. τοῦτο λέγει A1A2 V4: exp. 173 mit Hesychius (comm. brevis in Ps 11,2b [17 Jagić]) verbunden (in Ps 11,3a). V5 P7 L2 A3: exp. 173 kommt zweimal vor (in Ps 11,2 und in Ps 11,3). exp. 173 V5b P7b Lb A3b ist mit der erwähnten Erklärung des Hesychius verbunden. Sie muss daher aus der Tradition des Typus XIV (A2 V4) entnommen worden sein.
urn:cts:etf:psath.expps.grc:173
– V1 C G P1 P5 A1 A2 L1 V5 P7 L2 A3
αὐτὸν – ἀγαθὸν] ἀποκαλοῦντες αὐτὸν καὶ ἀγαθὸν A1 A2 | αὐτὸν ἀπεκάλουν L1 || ἕτερα ἐβουλεύοντο] ἕτερα βουλεύονται P5 | καὶ ἕτερα ἐβουλεύοντο ἐν καρδίαις L1V5 P7 L2 A3: exp. 174 mit Hesychius (schol. nr. 4 in Ps 11,3b [Antonelli; PG 27,685]) verbunden.
urn:cts:etf:psath.expps.grc:174
– V1 C G P1 P5 A1 A2 V4 B1 B2 V5 P7 L2 A3
οὐ μεγαλορήμων] οὐ μεγαλορῆμον εἶ B1 | οὐ μεγαλορημονεῖ B2 | οὐ μεγαλορήμων L2* | οὐ μεγαλορρήμων L2corr || ἡ γλῶσσα] γλῶσσα B2 || ἡ τολμήσασα τῷ σωτῆρι] om. G | ἡ τολμῶσα τῷ κυρίῳ (-ῶ- in ras. circ. III litt. B1; erat τολμήσασα?) B1 B2 V5 P7 L2 A3 || καὶ τίς – ταύτην] om. B1 || ἔδωκεν] ἔδω- supra lin. add. A1 || τὴν ἐξουσίαν ταύτην] τὴν ἐξουσίαν B2V4: exp. 175 mit Hesychius (comm. brevis in Ps 11,4b [17 Jagić]) verbunden (f. 15v). Diese zwei Erklärungen sind in A2 getrennt.
urn:cts:etf:psath.expps.grc:175
– V1 C M G P1 P5 A1 V5 P7 L2 A3
Ὡς τοῦτο διανονουμένων] τοῦτο διακονουμένων V1 C G M | Ὡς τοῦτο διακονουμένων ἐκείνων P5 | Ὡς τοῦτο διανοουμένων ἐκείνων A1 | Ὡς τούτων διανοουμένων V5 P7 L2 A3 || τὸ ἐξουσίαν] inter τὸ et ἐξουσίαν add. ἐτάζω σωτήριον ἐμφανὲς· καὶ διδάσκων ὡς ἀληθῶς (= Theodoretus, comm. in Ps 11,6 [PG 80,944 B13–14]) M || πᾶν – εἰπεῖν] εἰπεῖν, ὅ τι ἂν βούλονται A1 || βούλοιντο] βούλοιτο M | βούληται V5 P7 L2*(?) A3 | βούλωνται L2corr || κατὰ τοῦ σωτῆρος] κατὰ τοῦ σωτῆρος Χριστοῦ V5 P7 L2 A3P1: exp. 176 und 177 bilden eine Einheit nach Ps 11,5.
urn:cts:etf:psath.expps.grc:176
– V1 C M P1 P5 A1 A2 V4 B2 L2 A3
Πτωχοὺς] evanidum A2 || μὲν] δὲ P1 | Πτωχοὺς L2 A3 || τοὺς κατὰ πνεῦμα λέγει] τοὺς συντετριμμένους τῷ πνεύματι λέγει (cf. Iohannes Chrys., exp. in Ps. 9 [PG 55,130, l. 43–47] in Ps 9,13b; cf. etiam Idem, exp. in Ps. 139 [PG 55,426, l. 18–20] in Ps 139,13–14) A2 V4 L2 A3 || τοῦ στεναγμοῦ ἀκούσας] τοῦ στεναγμοῦ εἰσακούσας P5 | τοὺς [στεναγμοὺς(?)] [εἰσ(?)][α]κ[ούσ]α[ς] A2 | τοὺς στεναγμοὺς εἰσακούσας V4 L2 A3A2 V4: in exp. 178 scheint eine oder sogar zwei Stellen aus Iohannes Chrysostomus eingefügt worden zu sein. Dieser Text wurde in der Folge ihm zugeschrieben (☧). V5 P7: exp. 178 ausgelassen. L2 A3: exp. 178, auch hier Iohannes Chrysostomus zugeschrieben, stammt eindeutig aus der Tradition des Typus XIV (A2 V4).
urn:cts:etf:psath.expps.grc:178
– V1 C M G P1 P5 A1 A2 V4 V5 P7 L2 A3
Τουτέστι] om. A2 V4 V5 P7 L2 A3 || πᾶσι καταστήσω] πᾶσι* (ut vid.) κατασκευάσω A1 || τὸ] fort. τῶ A1* || ὃ] [ὃ(?)] A1 | om. P5 A2 || παρασκευάσω γενέσθαι] γενέσθαι ποιήσω A1 | παρασκευάσαι γενέσθαι V5 P7 L2* A3 | παρασκευάσω γενέσθαι L2curn:cts:etf:psath.expps.grc:179
– V1 C M G P1 P5 A1 A2 V4 B2
φησὶν] om. M || οἱ λόγοι] [οἱ(?)] [λόγοι] A1 || ἐπηγγελμένοι] -γ-1 in ras. (-γ-2 supra lin. add.) Cc | om. B2 || καὶ τὸ ἀργύριον] τὸ ἀργύριον A1 || τὸ πολλάκις] τὸ πολλαχοῦ M || καθαρόν] om. B2P1: exp. 180 mit Theodoret (comm. in Ps 11,7 [PG 80,944 C3–5]) verbunden.
urn:cts:etf:psath.expps.grc:180
– V5 P7 L2 A3
καὶ τὸ ἀργύριον] τὸ ἀργύριον A3L2 A3: exp. 180 liegt bei der Kolumne des Psalmtextes (L2: ad Ps 11,7; A3: ad Ps 11,8).
urn:cts:etf:psath.expps.grc:180par
– V1 C M G P1 P5 A1 A2 L1 P6 Z N2 V5 P7 L2 A3
Διὰ – εἶεν] om. A2 || φυλάξεις] φυλάξαις C G | post φυλάξεις add. καὶ διατηρήσεις (διατηρήσαις C) ἡμᾶς V1 C P1 || κυκλοῦντες] om. A1 || ἐπιβουλεύοντες] καὶ ἐπιβουλεύοντες V1 G | ἐπιβουλεύονται P6 || τῇ ἡμῶν σωτηρίᾳ] τὴν ἡμῶν σωτηρίαν A1 L1 || οὗτοι δὲ ἂν] οὗτοι δ᾿ ἂν M L1 P6 Z N2 V5 P7 L2 A3 | αὐτοὶ δὲ ἂν A1 || αἱ ἀντικείμεναι δυνάμεις] αἱ ἀντικείμεναι δυνάμεις καὶ πονηραί P1 | αἱ ἀντικείμεναι καὶ πονηραὶ δυνάμεις P6 Z N2 V5 P7 L2 A3 | αἱ ἐναντίαι δυνάμεις L1V5 P7 L2 A3: exp. 181 stammt aus der Tradition des Typus III (P6 Z N2).
urn:cts:etf:psath.expps.grc:181
– V1 C M G P1 P5 A1 A2 V4 B1 P3 B2 V5 P7 L2 A3
Ὕψος – τοιοῦτον] om. G A2 V4 || Ὕψος μὲν] Ὕψος B2 || τὴν πολυχρονιότητα] πολυχρονιότητα M || ἵνα ᾖ] ἵν᾿ ἦ B1 B2 P3 V5 P7 L2 A3 || τὸ λεγόμενον τοιοῦτον] τοιοῦτον V5 P7 L2 A3 || τοιοῦτον] τοιοῦτο V1 C | τοῦτο P5 | τοιοῦτον: ἐξῆς B1 | τοῦτο ἔξης· P3 | τοῦτο ἐξεῖς· A1* | τοῦτο ἑξῆς· A1m.sec. || διὰ τῆς σῆς ἰσχύος] διὰ τῆς σῆς ἰσχύος καὶ δυνάμεως A2 V4 | διὰ τῆς ἰσχύος B2 V5 P7 || καὶ αἰώνιον – δέδωκας] καὶ αἰώνιον ἡμῖν ζωὴν δέδωκας C P1 P3 | ἡμῖν δέδωκας G | αἰώνιον τε ζωὴν ἡμῖν δέδωκας P5 || δέδωκας] post δέδωκας add. ἢ ὕψος λέγει, ὅτι ὁμοίους σου ἐποίησας· ὡς ἀνθρώπῳ δυνατόν· ἢ ὅτι πολλῆς φροντίδος ἠξίωσας (cf. Iohannes Chrys., exp. in Ps. 11 [PG 55,148, l. 22–23] in Ps 11,8–9 et Evagrius, schol. nr. δ´ in Ps 11,9b [350 Rondeau – Géhin – Cassin]) V5 P7 L2 A3 || μετὰ – ἐκτείνεται] om. B1 B2 P3 A2 V4 V5 P7 L2 A3 || τὰ – ἐκτείνεται] [ἡ] ζ[ωὴ] ἡμ[ῶν] [ἐκτείνεται(?)] A1 || ἡμῖν] ἡμῶν P5V5 P7 L2 A3: exp. 182 fehlt der Schlusssatz. Dieser wurde durch zwei Erklärungen ersetzt, die beide mit ἢ eingeleitet sind. Die zweite Erklärung – das Scholion des Evagrius – findet sich in V4 (f. 16r) als selbständige Erklärung (Origenes zugeschrieben) unmittelbar nach exp. 182. Montfaucon: Die vollständig wiedergegebene exp. 182 (aus P1) ist um den fremden Zusatz aus P7 erweitert.
urn:cts:etf:psath.expps.grc:182
– V1 C M G P1 P5 V4 B1 P6 Z V5 P7
Τοῦτον] ... τοῦτον δὲ M | Τοῦτον δὴ B1 || ᾄδει τὸν ψαλμὸν] τὸν ψαλμὸν ᾄδει C P1 | τὸν ψαλμὸν B1 || ἐν μετανοίᾳ τοῦ ἁμαρτήματος] ἐν μετανοία τοῦ ἀπαντήματος P6 Z || ἅμα δὲ καὶ] ἅμα τὲ καὶ V5 P7 || τὸ σωτήριον – ὑπογραμμὸν] διδάσκει V4 V5 P7 || τὸ σωτήριον ἡμῖν εὐαγγελιζόμενος] τὸ σωτήριον ἡμῖν τοῦ Χριστοῦ ἐργαζόμενος B1 | τὸ σωτήριον ἡμῖν ἐργαζόμενος P6 Z || ἐλάβομεν] λάβωμεν G || ἡμᾶς] om. B1 || ἐν ἁμαρτίᾳ γεγενημένους] ἐν ἁμαρτίαις γενομένους P1 B1 P6 Z V4 V5 P7 || προσιέναι θεῷ] προσιέναι τῷ θεῷ P1 P5 B1 P6 Z | προϊέναι θεῷ MV1 C G P5 Z: Da γεγονώς· mit Akut sich von dem, was folgt, abhebt, scheint mit ἅμα δὲ καὶ ein neuer Satz zu beginnen. Infolgedessen verbinden diese Zeugen εὐαγγελιζόμενος (bzw. ἐργαζόμενος) mit δι᾿ οὗ (durch Hypostigme oder Mese). So ist δι᾿ οὗ nicht auf den Psalm (τὸν ψαλμὸν) an sich zu beziehen, sondern auf τὸ σωτήριον. Diese zweite Auffassungsmöglichkeit scheint weniger sinnvoll (siehe die Version von A1). Die anderen Zeugen verbinden γεγονὼς mit dem, was folgt: durch Mese (γεγονῶς· P1 | γεγονὼς· V5 P7) oder durch Hypostigme (γεγονῶς. B1 | γεγονὼς. V4) oder ohne Pause (γεγονὼς P6). M: Theodoret (comm. in Ps 12,1 [PG 80,945 A2–9]) mit exp. 183 verbunden, deshalb die Einfügung eines δὲ. Theodorets Text weicht in textkritischer Hinsicht von der Tradition des Typus XIX ab. exp. 183 ist hingegen aus dieser Tradition. N2: exp. 183 verloren. V5 P7: exp. 183 aus der Tradition des Typus XIV (V4).
urn:cts:etf:psath.expps.grc:183
– A1
– V1 C M G P1 P5 A1 A2 V4 B1 V5 P7
Ὡς μακρᾶς οὔσης] Ὡς μικρᾶς οὔσης B1 | Ὡς μακρὰν οὔσης πολὺ A1 || τῆς γινομένης] τῆς γενομένης B1 | τῆς γεινομένης A1* | τῆς γινομένης A1m.sec. || πρὸς θεὸν] πρὸς τὸν θεὸν A1 || προσόδου] προσώπoυ M | προόδου P5 | προόδῳ A2 V4 | παρόδου (ut vid.) corr. V5m.sec. | παροδ(ου) P7urn:cts:etf:psath.expps.grc:184
– V1 C M G P1 P5 A1 B1 P3 B2 L1 P6 Z V5 P7 L2 A3
Ἀνιῶμαι] Αἰνίωμαι V1 | Ἀνίομαι P1 A1 | Ἀνίω P3 | Ἀεὶ L1 || γάρ φησι] φησὶν P3 | om. V5 P7 L2 A3 || βουλευόμενος] βουλόμενος V5 P7 || ἐν τῇ ἁμαρτίᾳ] ἐν τῇ ἁμαρτίᾳ μου A1 || καὶ τοῦτό ἐστιν – παρασκευάζει] om. M || ὃ] ὃ in lin. add. L1corr | ὃ supra lin. add. A3 | ὁ P3 || ὃ μάλιστα] μάλιστα ὃ B1 B2 A1 || ὀδύνας μου τῇ ψυχῇ] ὀδύνας μοι τῇ ψυχῇ P3 L1 | ὁδυνᾶσθαί μου τῇ ψυχῇ B2* | ὁδυνᾶσθαί μου τὴν ψυχὴν (ut vid.) B2c A1 | ὁδυνᾶσθαί μου τὴν ψυχὴν A1 | τῇ ψυχῇ μου· ὀδύνας V5 P7 L2 A3 || παρασκευάζει] παρασκευάζη L1* | παρασκευάζει L1corr | κατασκευάζει P6 ZN2: exp. 185 verloren.
urn:cts:etf:psath.expps.grc:185
– V1 C M G P1 P5 A1 B1 P6 Z V5 P7 L2 A3
Εἰ γὰρ – ὑψοῦται] Εἰ γὰρ θεοσεβούντων ταπεινοῦνται ἀνθρώπων ὅτι ἁμαρτανόντων ὑψοῦται: – M || θεοσεβούντων] θεοσεβούντων ἡμῶν P6 Z V5 P7 L2 A3 || ταπεινοῦται] post ταπεινοῦται add. ὁ ἐχθρὸς ἡμῶν διάβολος P1 | post ταπεινοῦται add. ὁ ἐχθρός B1 P6 Z V5 P7 L2 A3
Z: exp. 186 mit Hesychius (comm. magnus in Ps 12,3c [PG 93,1184 C8–11]) verbunden. P6 hat die zwei Erklärungen noch getrennt. N2: exp. 186 verloren. V5 P7: Die erwähnte Verbindung ist hier wiederzufinden. exp. 186 ist offensichtlich aus der Tradition des Typus III (nahe Z). Montfaucon: exp. 186 mit Hesychius verbunden (aus P7).
urn:cts:etf:psath.expps.grc:
urn:cts:etf:psath.expps.grc:186
– A1
A1: Hier ist eine Fassung von exp. 186 bezeugt, in der das Subjekt, d.h. die Dämonen, explizit gemacht wird (in P1 ist es der Teufel). Ob es sich dabei um sekundäre Erweiterungen handelt oder ob die anderen Zeugen die ältere Fassung bewahrt haben, ist schwer zu beurteilen.
urn:cts:etf:psath.expps.grc:186par
– V1 C P1 P5 A1 A2 V4
Tοὺς – δηλονότι] Tοὺς τῆς διανοίας ὀφθαλμοὺς δηλονότι: – C | ... ὀφθαλμοῦς τοὺς τῆς διανοίας δηλοῖ: – P1 | Ὀφθαλμοὺς τοὺς τῆς διανοίας λέγ[ει]: – A1P1: exp. 187 mit Evagrius (schol. nr. β´ in Ps 12,4b [352 Rondeau – Géhin – Cassin]) verbunden. A1: exp. 187 mit einer überarbeiteten Stelle aus Basilius von Caesarea (prol. 7 = De iudicio Dei [PG 31,656 D3–657 A7; 657 A12–B5] in Rom 1,28–29 et Ps 12,4b) verbunden. Bei dieser Verbindung wurde die Expositio möglicherweise leicht angepasst.
urn:cts:etf:psath.expps.grc:187
– V1 C M P1 P5 A1 A2 V4 B2
Θαρρῶ – τῷ σῷ] Θαρρῶν φησὶ τῆς ἁμαρτίας δέξασθαι τὴν συγχώρησιν, τῷ ἐλέει προσανέχω τῷ σῷ A2 V4 || ἁμαρτίας ἄφεσιν δέξασθαι] τὴν ἁμαρτίαν ἐκδύσασθαι B2 | ἄφεσιν τῆς ἁμαρτίας δέξασθαι A1 || διὸ] δι᾿ οὗ C P1 || ὅπερ – τὴν καρδίαν] ὅπερ σωτήριον παρασκευάσει, ἀγαλλιᾶσθαί μου τὴν καρδίαν A1 A2 V4 | ὅπως παρασκευάσῃ ἀγαλλιᾶσθαί μου τὴν καρδίαν B2 || μου] μοι M || τὴν πάλαι] πάλαι A1 || ὀδυνωμένην] ὁδυναμένην P1Randkatenen: exp. 188 mit Ps 12,6a (V1) bzw. Ps 12,6a–b (B2) bzw. Ps 12,6 (A2 V4 [wie es scheint]) verbunden. M verbindet sie nicht. Textkatenen: exp. 188 nach Ps 12,6a (C P1 P5) bzw. nach Ps 12,6 (A1). M: exp. 188 mit Theodoret (comm. in Ps 12,6a et in Ps 12,6b [PG 80,945 D3–948; 948 A2–5]) verbunden. Auch Theodorets Erklärungen stammen aus der Tradition des Typus XIX.
urn:cts:etf:psath.expps.grc:188
– V1 C M G P1 P5 A1 V4 B1 V5 P7
Διαρρήδην – τῶν ἀνθρώπων] Διαρρήδην σαφηνίζει ἐν τῷ παρόντι ψαλμῷ V4 V5 P7 || τὴν – παρανομίαν] εἰς τὸ παντελὲς, τῶν ἐπιτηδευμάτων τὴν ἀσέβειαν καὶ τὴν παρανομίαν B1 || ἀσέβειαν καὶ παρανομίαν] ἀσέβειάν τε καὶ παρανομίαν P5 A1 | ἀσέβειαν V4 V5 P7 || ἀνακηρύξῃ] ἀνακηρύξει V1 M A1* | ἀνακηρύξῃ A1c | κηρύξει P1 | κηρυχθῇ B1 || Χριστοῦ] τοῦ Χριστοῦ A1 B1V5 P7: exp 189 wahrscheinlich aus der Tradition des Typus XIV (nahe V4).
urn:cts:etf:psath.expps.grc:189
– V1 C M G P1 P5 A1 A2 V4 B1 B2
Ἐπειδὴ] Ἐξουδενώθησαν ἀπερρίφησαν· (= glossa in Ps 13,1c) ante ἐπειδὴ add. B2 || φησὶν εἶναι θεὸν] θεὸν φησὶν εἶναι B1 || τὰ ἀνθρώπινα] τὰ πνευματικὰ B1 || κρίνοντα κρίσει δικαίᾳ] δικαίᾳ κρίσει κρίνοντα G | κρίνοντα [κρ]ί[σ]ιν δικαίαν A1 || πᾶσαν] οὐ πᾶσαν (ut vid.) A1* | πᾶσαν A1corr || ἀθεμιτουργίαν εἰργάσαντο] ἀθεμιτουγίαν εἰργάσαντο M | ἀθεμιτουργίαν, ἣν εἰργάσαντο B1 || τούτου – κατασημαίνει] om. G || τούτου δὴ χάριν] τοῦδε χάριν A2 V4 | τούτου δὴ καὶ B2 || ὁ κύριος] om. V4 || διέκυψεν] διέκυψε* (ut vid.) A1 || τοῦτο – κατασημαίνει] om. B2 || τοῦτο] -ου (per compendium) supra -ο2 add. M | τοῦτο δὲ (-ὲ fort. ex corr. P5) P5 A1 V4 || τὴν – κατασημαίνει] εἰς ἀνθρώπους τοῦ κυρίου παρουσίαν σημαίνει (τοῦ supra lin. add.; παρρουσίαν ante corr.) A1 || τὴν εἰς ἀνθρώπους] καὶ τὴν εἰς [ἀ]νθρώπους A2 | τὴν ἐξ οὐ(ρα)νοὺς (sic) B1 || πάροδον κατασημαίνει] πρóoδον κατασημαίνει P1 | πάραδον (κατα)ση (sic) V4M: exp. 190 steht nach exp. 191 und exp. 192.
urn:cts:etf:psath.expps.grc:190
– V1 C Ma Mb G P1 P5 A1 B1 B2 V5 P7 L2 A3
ὁ κύριος] ὁ Χριστὸς A1 || ἀλλὰ – ἀτόπῳ] in ras. B1 || ἀλλὰ γὰρ ὑπεύθυνον] ἀλλ᾿ ὑπεύθυνον Ma B1 | ἀλλ᾿ ὑπευθύνους Mb || ἀτόπῳ] ἄτοπον V1 | post ἀτόπῳ add. [ἅπαντα λα]ό[ν] GM: exp. 191 zweimal vorhanden (Ma Mb). Zwischen den beiden Texten ist Evagrius (schol. nr. α´ in Ps 13,1c [354 Rondeau – Géhin – Cassin]). Nach Evagrius folgt eine Einheit bestehend aus exp. 191 (Mb), Ps 13,3c–j und exp. 192.
urn:cts:etf:psath.expps.grc:191
– V1 C M G P1 P5 A1 A2 V4 B2 P6 Z V5 P7 L2 A3
Καθ᾿ ὑποστιγμὴν] ... καθ᾿ ὑποστιγμὴν δὲ M || καὶ ἔξωθεν – τὸν κύριον] om. B2 || προσληπτέον] προληπτέον P6 Z || ἵνα – τὸν κύριον] om. V5 P7 L2 A3 || ἵνα – εἰ] om. P6 Z || ἵνα ᾖ] ἵν᾿ ᾖ V4 || τοῦτο τὸ σημαινόμενον] τοῦτο σημαινόμενον G | οὕτως τὸ σημαινόμενον P1 | τοιοῦτον τὸ σημαινόμενον A2 V4 || πάντες] πάντες φησὶν P5 A1 P6 Z A2 V4 || καὶ τὸ ἐποίησαν] καὶ τὸ καὶ τὸ ἐποίησαν G A2 V4 | κα[ὶ τὸ κα]ὶ τὸ ἐποίησαν A1 | καὶ τὸ ἐποίησεν ZM: Über den Grund für die Einfügung eines δὲ siehe zu exp. 191. N2: exp. 192 verloren. Montfaucon: exp. 192 aus P1 und P6 zusammengestellt und adaptiert.
urn:cts:etf:psath.expps.grc:192
– V1 C M G P1 P5 A1 A2 V4 V5 P7 L2 A3
προσκυνεῖν τῇ κτίσει] προσκυνεῖν τὴν κτίσιν P1 || καὶ οὗτοι – παρεληλυθότος] om. A2 V4 || καὶ οὗτοι φησὶν] καὶ οὗτοι M | καὶ αὐτοὶ φησὶν A1 || ἑτέροις κακῶν εἰσηγηταὶ] οἱ ἑτέροις κακῶν εἰ[σ]ηγητ[αὶ] A1 | οἱ ἑτέροις κακῶν εἰσηγηταὶ L2 A3 | οἱ ἑτέροις κακοῖς εἰσηγηταὶ (post κακοῖς del. ῶν P7c) V5 P7 || γινόμενοι] γινόμενοι P1* | γενόμενοι G P1c P5 A1 V5 P7 L2 A3 || τὸν κύριον οὐκ ἐπικαλέσονται] τὸν κύριον οὐκ ἐπεκαλέσονται V1 | οὐκ ἐπεκαλέσαντο τὸν κύριον V5 P7 | τὸν κύριον οὐκ ἐπεκαλέσαντο L2* A3 | τὸν κύριον οὐκ ἐπικαλέσονται L2corr || οὕτω] οὐ M || μέλλοντα ἀντὶ παρεληλυθότος] μέλλοντα ἀντὶ τοῦ παρεληλυθότος P1 | τὸ μέλλον ἀντὶ τοῦ παρεληλυθότος V5 P7 L2 A3M: exp. 193 steht nach exp. 196. Evagrius (schol. nr. δ´ in Ps 13,4b [356 Rondeau – Géhin – Cassin]) ist mit exp. 193 verbunden. A1: exp. 193 geht eine Erklärung voraus, welche diese Expositio zusammenfassend wiederzugeben scheint: Γράφεται οὐκ ἐπεκαλέσαντο· τάττεται δὲ οὐκ ἐπικαλέσονται· μέλλον (μέλλων A1) ἀντὶ παρεληλυθότ[ος].
urn:cts:etf:psath.expps.grc:193
– V1 C G M P1 P5 A1 A2 V4 P6 Z V5 P7 L2 A3
Ὁ – φησὶν2] om. G || νόμος φησὶν] νόμος M A1 | φησὶ νόμος P6 Z V5 P7 L2 A3 || ὁ δὲ τοῦ Χριστοῦ φόβος] ὁ δὲ τ[οῦ κυρίου] φόβος A2 | ὁ δὲ τοῦ κυρίου φόβος V4 | ὁ δὲ τοῦ θεοῦ νόμος V5 P7 | ὁ δὲ τοῦ θεοῦ φόβος L2 A3 || υἱοὺς] υἱὸς P6* | υἱοὺς P6m.sec. || γὰρ] γάρ φησιν C | om. M || παρεσκεύαζεν] παρασκευάζον V1 | παρασκευάζων M | παρασκευάζει P5 A1 A2 V4 | παρεσκεύασεν P6 Z* | παρεσκεύασε Zcorr || κατὰ – εὐλάβεια] om. A2 V4 || κατὰ – οὐκ ἔστι] om. M || κατὰ – ἐκεῖνον] μετὰ τὸν καιρὸν ἐκεῖνον P6 Z | κατὰ τὸν καιρὸν ἐκεῖνον τοίνυν V5 P7 L2 A3 || καθ᾿ ὃν δηλονότι] καθ᾿ ὃν M | καθ᾿ ὃν δὲ δηλονότι P6 Z V5 P7 | καθ᾿ ὃν * δηλονότι L2 || ἡ ἐπιφάνεια] ἡ supra lin. add. A1 || ᾧ οὐκ ἔστι] οὗ οὐκ ἔστι G A1 P6 Z V5 P7 || φόβος2 – εὐλάβεια] φόβος ὁ ἐκ [νο]μ[ι]κῆς· ἀλλ᾿ ἡ πρέπουσα μᾶλλον, ὡς υἱοῖς καὶ ἐλευθέροις εὐλάβεια A1M: exp. 194 steht unmittelbar nach exp. 196. N2: exp. 194 verloren.
urn:cts:etf:psath.expps.grc:194
– A1
– V1 C M G P1 P5 A1 B2 V5 P7 L2 A3
ἀπομείναντας] ἐναπομείναντας P5 V5 P7 || τῇ ἀπιστίᾳ] τῇ ἀπιστείᾳ V1 P1 || διώξαντας] διώξαντες V5* P7 L2* A3 | διώξαντας V5corr L2c || τοὺς πιστεύσαντας εἰς Χριστόν] τοὺς πιστεύσαντας εἰς τὸν Χριστόν C G B2 | τοὺς εἰς Χριστὸν πιστεύσαντας V5 P7 L2 A3M: Eusebius (fr. 4 in Ps 13,4 [Villani]) in verkürzender Paraphrase mit exp. 196 verbunden.
urn:cts:etf:psath.expps.grc:196
– P1 P5 P6 Z N2 V5 P7 L2 A3
Τοὺς – προφήτας] Τοὺς ἁγίους προφήτας καὶ πατριάρχας Z N2 || φησί] λέγει P1 | φησὶν P6* | φησὶ P6corr | om. V5 P7 L2 A3 || τοὺς καὶ χαρᾷ χαίροντας] καὶ τοὺς χαρᾷ χαίροντας V5 P7 L2 A3 || ἐπὶ – ἐπαγγελίας] ἐπὶ τῷ τὰς προλεχθείσας αὐτῶν ἐπαγγελίας P6 Z N2 | ἐπὶ ταῖς προλεχθεῖσαις αὐτῶν ἐπαγγελίας P1 V5 P7 L2 A3 || ἀποπληρῶσαι τὸν Χριστόν] ἀποπληροῦσαι τὸν Χριστόν V5 P7 L2* A3 | ἀποπληροῦντος τοῦ Χριστοῦ (in scribendo) L2c || αὗται δὲ ἦσαν] αὗται δέ εἰσιν P1 V5 P7 L2 A3 || αἱ – κατασημαίνουσαι] αἳ τὴν τῶν ἐθνῶν πάντων σωτηρίαν κατασημαίνουσιν V5 P7 L2 A3V1 C: Die für die Expositiones angewandten Zählungssysteme lassen nicht erkennen, dass Ps 13,7 ursprünglich durch eine Expositio erläutert war. Das Zählsystem von V1 geht nahtlos von der Zahl ΟΗ΄ (88 = exp. 196 nach der Zählung in dieser Edition) zu der Zahl ΟΘ΄ (99 = exp. 198) über, ohne dass eine Zahl übersprungen wird. Auch im Zählsystem von C gibt es in diesem Kontext keinen Zahlensprung. Für einen Zahlensprung mit fehlender Expositio siehe zu exp. 100. Wahrscheinlich hatte das Exemplar der Typus XIX-Katene, von der beide Handschriften unmittelbar abzuhängen scheinen, zu Ps 13,7 keine Expositio. Denkbar ist es auch, dass in dieser Vorlage exp. 197 anders zugeschrieben oder verloren gegangen war. P5 P6 Z N2: exp. 197 wird Athanasius zugeschrieben. P1: exp. 197 ist anonym. Aufgrund der vorrangigen Stellung der Expositiones in dieser Handschrift wird die Zugehörigkeit zu den Expositiones gestützt. Die Tatsache, dass sowohl P1 als auch P5 exp. 197 bezeugen, steht im Zusammenhang mit den zahlreichen Varianten, die diese beiden Katenen miteinander teilen. Es liegt daher nahe, von einem gemeinsamen Vorfahren auszugehen (bei P5 nur hinsichtlich der Expositiones). Wahrscheinlich enthielt dieser Vorfahre – ein Exemplar der Typus XIX-Katene älter als die erhaltenen? – eine Expositio zu Ps 13,7. Schlussfolgerung: exp. 197 kann als authentisch erachtet werden. Stilistisch lässt sich die Verwendung eines Kompositionsschemas beobachten (feminines Demonstrativpronomen als Subjekt + Prädikat durch eine finite Form von εἶναι + Prädikatsnomen mit Partizip), das auch in exp. 117b zu finden ist (αὗται δὲ ἦσαν, αἱ ... κατασημαίνουσαι versus αὗται δέ εἰσιν πάλιν, αἱ ἀντικείμεναι δυνάμεις). Montfaucon: exp. 197 aus P6 übernommen.
urn:cts:etf:psath.expps.grc:197
– V1 C M P1 P5 A1 V4 B1 P6 Z N2 V5 P7
Τοῦτον ἄδει τὸν ψαλμὸν διδάσκων] Τοῦτον διδάσκει ἄδει τὸν ψαλμὸν M* | Τοῦτον ἄδει τὸν ψαλμὸν διδάσκων (litteris α et β suprapositis) Mc | Τοῦτον τὸν ψαλμὸν ἄδει διδάσκων A1 | Διὰ τοῦδε τοῦ ψαλμοῦ [δ]ιδάσκει V4 | Διὰ τούτου τοῦ ψαλμοῦ· διδάσκει V5 P7 || τί ἄνθρωπον παρασκευάσει] τί ἂν ἄνθρωπον παρασκευάσῃ P6 | τί ἂν ἄνθρωπον παρασκευάσοι Z N2 | τοὺς ἀνθρώπους [καὶ(?)] πα[ρ]α[σ]κευάζων A1 || τυχεῖν λήξεως] λήξεως τυχεῖν B1 || διò καὶ ἀρχόμενος] om. V4 V5 P7 | διò ἀρχόμενος C P1 P5 B1 P6 Z N2 || φησίν] post φησίν· add. κύριε τίς παροικήσει ἐν τῷ σκηνώματί σου (= Ps 14,1b) V1 C M | φησί * (erat κ; κύριε scribere voluerat) A1G: Aufgrund eines Sprunges in der zur Verfügung stehender Reproduktionsreihe (f. 25v–26r) war Ps 14 nicht verfügbar. M: exp. 198, Theodoret (comm. in Ps 14,1a et in Ps 14,1b–c [PG 80,953 C3–D2; 953 D4–956 A5]) und exp. 200 bilden eine Einheit. Diese Texte sind in V1 in der gleichen Reihenfolge. V5 P7: exp. 198 aus der Tradition des Typus XIV (nahe V4). Montfaucon: exp. 198 aus P1 und P6 zusammengestellt.
urn:cts:etf:psath.expps.grc:198
– V1 C M P1 P5 B2
ἄξιος ἔσται] ἄξιος B2 || ταῖς οὐρανίοις] ταῖς οὐρανίαις P1 M P5 B2V1 M: exp. 199 liegt unter der Kolumne des Psalmtextes. V5 P7: Ein Zitat aus Basilius (hom. 1 in Ps. 14 [PG 29,252 A5–12] in Ps 14,1b–c) wird Athanasius zugeschrieben. Diese Zuschreibung gehörte wahrscheinlich zu exp. 199, die in diesem Typus nicht mehr vorhanden ist. Montfaucon: Das erwähnte Zitat aus Basilius (aus P7) mit exp. 199 (aus P1) verbunden.
urn:cts:etf:psath.expps.grc:199
– V1 C M P1 P5 B2 L1 V5 P7
Ἐπειδ᾿ ἂν γάρ τις ἀξιωθῇ] Ἐπειδ᾿ ἂν ἀξιωθῇ τις B2 | Ἐπειδ᾿ ἂν ἀξιωθῇ L1 V5 P7 || τῆς μακαρίας ἐκείνης σκηνῆς] τῆς μακαρίας ἐκείνης L1 V5 P7 || ἕξει] ἔξη L1* | ἔξει L1corrV5 P7: exp. 200 mit einem Zitat aus Basilius (hom. 1 in Ps. 14 [PG 29,253 B15–C4] in Ps 14,1b–c) verbunden (anonym). Die Expositio ist anscheinend aus der Tradition der (Text-)Katenen basierend auf den Kommentaren des Hesychius von Jerusalem und den Expositiones (L1). Montfaucon: Siehe zu exp. 199.
urn:cts:etf:psath.expps.grc:200
– A1
Nach Titulus (Ps 14,1a) und Hypothesis (exp. 198) folgt der Text von Psalm 14 ohne Unterbrechung durch Erläuterungen. Nach dem Psalmtext folgt der exegetische Teil, der nur aus exp. 199–200 und exp. 201 besteht. Die beiden Erklärungen sind jedoch nicht miteinander verbunden. Der Anfang von exp. 199–200 ist vergleichbar mit Basilius (hom. 1 in Ps. 14 [PG 29,249 D6–253 B8] in Ps 14,1b–c). Gemäß seiner Exegese von Ps 14,1b–c ist der vollkommene Mensch derjenige, der in dem von Gott gegebenen Zelt, d. h. in seinem eigenen Körper, wie ein Fremder lebt, darauf wartend, in die himmlischen Zelte aufzusteigen. Es besteht der Verdacht, dass Basilius sich bei seiner Homilie an der Exegese von Psalm 14 durch Origenes orientiert hat; vgl. z.B. Basilius (hom. 1 in Ps. 14 [PG 29,260 C11–261 A1] in Ps 14,4c et in Mt 5,34.37) mit Origenes (fr. 107 ex catenis in Mt 5,37 [59 Benz – Klostermann; GCS 41.1 = Origenes Werke, vol. 12]).
urn:cts:etf:psath.expps.grc:199–200
– V1 C P1 P5 A2 V4 L1 V5a P7a V5b P7b L2 A3
Διδάσκει – εἶναι] om. A2 V4 || Διδάσκει – ἔνατον] om. V5b P7b L2 A3 || Διδάσκει] Διδάσκει ἀμέμπτως ** L1 || ὧν] ὧ- ex corr. V1 || πέρατος] τέρατος P1 | περάτης L1 || καὶ πρῶτον μὲν] καὶ πρῶτον μὲν φησὶν V5a P7a | καὶ πρὸ τούτων μὲν L1 || ὁδεύσωμεν] ὁδεύσωμεν C* | ὁδεύσομεν Ccorr P5* V5a P7a | ὁδεύσωμεν P5c || ἥτις] είτις V1 || ἔπειτα] ἔπειτα εἰ V5a P7a || ἐργασώμεθα] ἐργασώμεθα C* | ἐργασόμεθα Ccorr L1 V5a P7a || τρίτον – οἶκον] τρίτον ἀλήθειαν· οἶκον L1 || ποιήσωμεν] ποιήσομεν V5a P7a || τέταρτον – ἕβδομον] om. L1 || εἰ δολίαν γλῶσσαν μὴ κτησώμεθα] εἰ δολίαν γλῶσσαν μὴ κτησóμεθα P1 | εἰ μὴ δολίαν τὴν γλῶσσαν ποιήσομεν V5a P7a || τὸ μὴ κακὸν τῷ πλησίον ἐργάζεσθαι] τὸ μή τι κακὸν τὸ (τῷ V5am.sec.) πλησίον ἐργάσασθαι V5a P7a || τὸ μὴ ὀνειδίσαι τὸν πλησίον] τὸ μὴ ὀνειδίσαι τοὺς πλησίον P5 | τὸ μὴ ὀνειδίσαι τῷ πλησίον V5a P7a || μὴ πρόσωπα θαυμάζειν] μὴ πρόσωπον θαυμάζειν P1 | μὴ πρόσωπα θαυμάσαι P5 | μὴ τὰ πρόσωπα θαυμάζειν V5a P7a | μὴ τὰ πρόσωπα ἐφεξῆς θαυμάζειν L1 || ἀλλὰ – δοξάζειν] om. P1 || ὄγδοον – ἔνατον] om. L1 || τὸ μὴ παραβαίνειν] τὸ μὴ παραινεῖν P7 || ἕνατον] ἕννατον P1 P5 || τὸ μὴ ἐκτοκίζειν – τὴν δόσιν] τὸ μὴ ἐκτοκίζειν ὃ καὶ τέλος πιστοῦ ἀγαθός ἐστιν ἀδωροδόκητος εἶναι τοῦ ἐκμαθεῖν τὴν κατόρθωσιν ἀσαλεύτως ἔξει τῇ ἀγαθότητι τὴν δόσιν L1 || δέκατον – εἶναι] ὁ δὲ καὶ τέλος ἐστὶ παντὸς ἀγαθοῦ· τὸ ἀδωροδόκητον εἶναι V5a P7a | καὶ ὃ τέλος παντὸς ἀγαθοῦ ἀδωροδόκητον εἶναι V5b P7b L2 A3 || τούτων] τούτων τῶν προειρημένων A2 V4 || ὁ ἐκμαθὼν] ἐκμαθὼν V1L1: exp. 201 ist in drei Auszügen vorhanden. Der erste Auszug, vom Anfang der Expositio bis zur dritten Lehre, ist Erklärung zu Ps 14,2a. Der zweite Auszug (= siebte Lehre) ist Erklärung zu Ps 14,4a. Schließlich sind die Lehren neun und zehn bis zum Ende der Expositio Erklärung zu Ps 14,5a. Die übrigen Lehren sind weggelassen worden. V5b P7b: Eine verkürzende Paraphrase des Eusebius (fr. 5 in Ps 14,5a–b [Villani]) ist mit dem Ende von exp. 201 verbunden (anonym). τοῦ μὴ ἐκτοκίζειν (anstelle von τὸ μὴ ἐκτοκίζειν) dient als Brücke zwischen den beiden Fragmenten. L2 A3: Die erwähnten Fragmente sind getrennt; τοῦ μὴ ἐκτοκίζειν ist eindeutig Teil des zweiten Fragments. Montfaucon: exp. 201 aus P1.
urn:cts:etf:psath.expps.grc:201
– A1
Diese Fassung von exp. 201 beginnt mit (Τὸ) δὲ, da exp. 199–200 unmittelbar vorausgeht (siehe oben).
urn:cts:etf:psath.expps.grc:201par
– V1 C P1 P5 A1 B1 V5 P7
Ἡ – κλῆσιν] om. V5 P7 || Ἡ ἐν χερσὶ προφητεία] Ἀν[α]γωγικῶς μὲν, ante ἡ ἐν χερσὶ προφητεία add. A1 || περιέχει καὶ] περιέχει P1 A1 || ἐπὶ ταῖς ἀπειθείαις] ἐπὶ ταῖς θυσίαις B1 || καὶ μὴν – τὸ μυστήριον] om. V5 P7 || αὐτὸ τῆς ἀναστάσεως] αὐτῆς τῆς ἀναστάσεως B1 | [καὶ αὐτὸ(?)] τῆς ἀναστάσεως A1 || Χριστοῦ1] Ἰησοῦ Χριστοῦ P1 || στηλογραφίαν ὠνόμασε τὴν ᾠδὴν] στηλογραφίαν (sic) ὠνόμασται τὴν ᾠδήν P1 | στηλογραφίαν τὴν ᾠδὴν ὠνόμασεν B1 || τοῖς μετ᾿ αὐτόν] τοῖς μετ᾿ αὐτοῦ V5 P7 || ᾄδονται – φρονεῖν] om. V5 P7 || οἱ ἐν αὐτῇ λόγοι] οἱ ἐν αὐτῷ λόγοι P1 | οἱ αὐτοὶ λόγοι B1 || ὡς] [ὡς(?)] A1 || ἐκ προσώπου Χριστοῦ] ἐκ προσώπου τοῦ Χριστοῦ P1 P5 A1 B1 || οὕτω – φρονεῖν] om. B1 || ἡμᾶς] ἡμῖν P5A1: Die Anwendung des technischen Ausdrucks 'ἀναγωγικῶς' ist bemerkenswert. V5 P7: Hesychius (comm. brevis in Ps 15,1a [20 Jagić]) mit einer Kurzfassung von exp. 201 verbunden. Dieser zusammengesetzte Text befindet sich in dem Abschnitt, in dem die Hypotheseis gesammelt sind (in Ps 15,1a). Hier steht auch exp. 202, noch vor exp. 201 gestellt. Montfaucon: exp. 201 aus P1.
urn:cts:etf:psath.expps.grc:201
– V1 C M P1 P5 A2 V4 P6 Z N2 V5 P7
τῆς ἀνθρωπότητος] om. V1 C M P1 A2 V4 || ἀναλαβὼν ὁ σωτὴρ] ἀναλαβὼν P6 Z N2 || πρὸς τὸν θεὸν] πρὸς θεὸν A2 V4 P6 Z V5 P7 || πρὸς] supra πρ- rasura vel macula V1 || λόγους] post λόγους add. οὐχ ὑπὲρ γε μᾶλλον ἑαυτοῦ· δι᾿ ἡμᾶς δὲ καὶ ὑπὲρ ἡμῶν ὡς εἷς ἐξ ἡμῶν, διὰ τὴν οἰκονομίαν P6 Z N2 || κύριον – αὐτοῦ] om. V1 C M P1 A2 V4 V5 P7 || αὐτὸν] om. P6 Z N2 || σὰρξ] ἡ σὰρξ P6 Z N2 || αὐτοῦ] post αὐτοῦ add. εἰ (ἡ P6) γὰρ σὰρξ αὐτοῦ ἡ ἐκκλησία· φυλαχθῆναι δὲ ταύτην αἰτεῖ, εἰκότως οὖν (οὖν om. Z N2) καὶ εἰς τὸ αὐτοῦ πρόσωπον ἀναφέροιτ᾿ ἂν ἡ φυλακή P6 Z N2M: exp. 202 in der inneren Kolumne. P5: exp. 202 liegt in einer erweiterten Fassung vor. Ein Vergleich mit der Version von A1 legt nahe, dass diese Erweiterung Teil der ursprünglichen Expositio war. P6 Z N2: exp. 202 (Athanasius) entspricht der Fassung in P5, hat aber zwei Erweiterungen. Diese noch längere Fassung entspricht wiederum der Kyrill von Alexandrien zugeschriebenen Kommentierung zur selben Psalmzeile (PG 69,805 D6–808,2). Diese Kommentierung wurde von Angelo Mai, dem Herausgeber der Fragmente des Psalmenkommentars von Kyrill, aus der Katene des Cod. Pal. gr. 247 (s. XII [CPG C21]; f. 88v) übernommen. Im Vergleich dazu weist exp. 202 jedoch einige Varianten auf und ist am Ende kürzer. Es lässt sich nicht feststellen, ob es in einer dieser Traditionen zu einem Austausch von Autorenzuschreibungen kam oder ob jede für sich genommen korrekt ist. Es ist daher nicht auszuschließen, dass die Tradition des Typus III (P6 Z N2) die ursprüngliche Fassung von exp. 202 bewahrt hat. Montfaucon: exp. 202 aus P6.
urn:cts:etf:psath.expps.grc:202
– V1 C M P1 P5 A1 A2 V4 B2 L1 P6 Z N2 V5 P7
Ἀγαθά φησιν ἐν τούτοις] Ἀγαθὰ φησὶ* νῦν A1 | Ἀγαθὸς φησὶν ἐν τούτοις P6 Z N2 | Ἀγαθῶν φησὶν ἐνταῦθα L1 | Ἀγαθῶν φησὶν ἐν ταύταις B2 | Ἀγαθὸν μέν φησιν ἐν ταύταις V5 P7 || τὰς κατὰ νόμον προσφερομένας θυσίας] τὰς κατὰ τὸν νόμον προσφερομένας θυσίας P5 | τὰς κατὰ τὸν νόμον θυσί[ας] A1 | ταῖς κατὰ νόμον προσφερομέναις θυσίαις B2 L1 V5 P7 || θυσίας] post θυσίας add. παραδεχόμενος φαίνεται Z N2 || ῥῆμα ἐκείνας ἀναιρεῖ] ῥῆμα ἐκεῖνο ἀναιρεῖ P6 Z N2 | ῥῆμα ἐκείνας ἀναιρεῖ φησι V5 P7 | ῥῆμα ἐκεί[νας(?)] [ἀνα][ιρεῖ(?)] A1 || μὴ φάγωμαι – πίωμαι] om. V1 C M P1 A2 V4 || μὴ φάγωμαι] οἷον μὴ φάγωμαι P5 | μὴ φάγομαι L1 V5 P7 | μὴ γάρ φησι φάγομαι B2 | μὴ φάγωμαι (φάγομαι Z N2) γάρ φησιν P6 Z N2 || πίωμαι] πίομαι P6 Z N2 V5 P7A2 V4: exp. 204 Asterius zugeschrieben. V5 P7: exp. 204 anscheinend aus der Tradition der (Text-)Katenen basierend auf den Kommentaren des Hesychius von Jerusalem und den Expositiones (B2 L1). Montfaucon: exp. 204 aus P6.
urn:cts:etf:psath.expps.grc:204
– V1 C P1 P5 A2 V4 B2 P6 Z V5 P7 L2 A3
τοὺς] το*ὺς (ut vid.) V1 || τὸ δὲ αὐτοῦ] τὸ θέλημα L2* | τὸ L2corr || ἵνα – ἄγγελος] om. B2 || ἵνα – οὕτως] ἵν᾿ ᾖ τὸ ὅλον οὕτω P6 Z V5 P7 L2 A3 || γνωστὸν] γνωσταῖον P1 || διὸ – ἄγγελος] om. A2 V4 || μεγάλης βουλῆς] τῆς μεγάλης βουλῆς P6 Z V5 P7 L2 A3N2: exp. 205 verloren. V5 P7 L2 A3: exp. 205 anscheinend aus der Tradition des Typus III (P6 Z). Montfaucon: exp. 205 aus P6.
urn:cts:etf:psath.expps.grc:205
– A1
– V1 C G P1 P5 A1 A2 V4 V5 P7
Ὅτε] Αἱ ἁμαρτίαι ὅτε A1 | Καὶ ante ὅτε add. V4 || εἰδωλολάτρουν] post εἰδωλολάτρουν add. οἱ ἐξ ἐθνῶν V4 V5 P7C: exp. 206 wurde am äußeren Rand hinzugefügt. Im Hauptext der Katene folgt nach dem Lemma (Ps 15,4a–b) exp. 207 (in Ps 15,4b). Monfaucon: exp. 206 aus der Sammlung von Colville.
urn:cts:etf:psath.expps.grc:206
– V1 C M G P1 P5 A1 A2 V4 B1 P3 B2 P6 Z V5 P7 L2 A3
Συνάγων – δι᾿ αἱμάτων] Συναγάγω φήσις συναγωγὰς ἐκ τῶ ἔθνος· (sic) τουτέστιν οὐ δι᾿ αἱμάτων P3 || Συνάγων] Συναγαγὼν B2 | Συνάγω (ut vid.) A3* | Συναγάγω V5 P7 L2 A3c || οὐ δι᾿ αἱμάτων] οὐ δι᾿ αἵματος A2 V4 || αὐτὰς συνάξω] δὲ ταύτας συνάξω V5 P7 L2 A3 || οὐδὲ] τουτέστιν οὐ A1 B1 B2 P6 Z V5 P7 L2 A3 || παρασκευάσω] διὰ τ- ante παρασκευάσω del. V4 || διὰ τῆς νομικῆς μοι] διὰ τῆς νομη A1* | διὰ τῆς νομικῆς A1m.sec. | διὰ τῆς [νομικῆς μοι(?)] A2 || προσέρχεσθαι] προέρχεσθαι M | προσεύχεσθ[α]ι P3 A3 || δὲ] δὲ supra lin. add. V4 || τῆς ἀναιμάκτου θυσίας] τῆς ἀναιμάκτου λατρείας V5 P7 L2 A3N2: exp. 208 verloren. Montfaucon: exp. 208 zweimal ediert. Die erste Version ist aus P6, die zweite aus der Sammlung von Colville.
urn:cts:etf:psath.expps.grc:208
– V1 C M G P1 A1
Οὐκ – φησὶν] Οὐκ ἔτι φησὶ κληθήσονται A1exp. 209 ist in zwei Fassungen überliefert. Die Kurzfassung entspricht inhaltlich und teilweise auch sprachlich dem Beginn und dem Ende der Langfassung. Beide Fassungen beruhen auf Euseb (fr. 6 in Ps 15,4c–d [Villani]); die Langfassung gibt jedoch einen größeren Abschnitt daraus fast wörtlich wieder (P5). V1 C: Auf die Kurzfassung folgt unmittelbar die Langfassung als eigenständiges Fragment. M: exp. 209 in der inneren Kolumne. Damit verbunden ist anscheinend eine Paraphrase aus Theodoret (comm. in Ps 15,4c–d [PG 80,960 B2–5]). P1: Die Kurzfassung und die Langfassung bilden eine Einheit. Montfaucon: Die Einheit von P1 wurde übernommen.
urn:cts:etf:psath.expps.grc:209
– V1 C P1 P5 B1 B2 V5 P7 L2 A3
Πάλαι] Πολλαὶ V5 P7 L2 A3 || φησιν] om. P5 || ἐπαξίας τῶν πράξεων] ἐπαξίως τῶν πράξεων B1 | ἀξίως τῶν πράξεων B2 | ἐπαξίως τῶν πράξεων αὐτῶν V5 P7 L2 A3 || ἐπήγοντο προσηγορίας] ἐπείγοντο προσηγορίας V1 C | ἐπήγοντο προσηγορίαι V5 P7 L2 A3 || καὶ ἄθεοι] ἄθεοι V5 P7 L2 A3 | om. V1 C P1 B1 B2 || οὐκέτι – τῶν ὀνομάτων] οὐκέτι μνησθήσομαι τῶν ὀνομάτων ἐκείνων V1 C | οὐκέτι μνησθήσομαι τῶν ὀνομάτων τούτων B1 B2 | οὐκέτι μνησθήσομαι τῶν ὀνομάτων αὐτῶν V5 P7 L2 A3 || ἕτερα – ὀνομάζων] om. B1 B2 V5 P7 L2 A3 || ἕτερα – δωρήσομαι] om. V1 C P1 || καὶ θεοσεβεῖς καλῶν] om. V1 C P1B1 B2 V5 P7 L2 A3: exp. 209 (= erste zwei Sätze der Langfassung) anonym oder Athanasius zugeschrieben (B1). P5: Die Langfassung (Athanasius) ist um einen Satz erweitert. Echtheitsfrage: Der Umstand, dass die Langfassung weitgehend mit Euseb übereinstimmt, reicht nicht aus, um in diesem Fall einen Austausch von Autorenzuschreibungen zwingend zu postulieren (d.h. Athanasius anstatt von Eusebius). Marie-Josèph Rondeau (1968) konnte nämlich zeigen, dass die Expositiones in einigen Fällen Passagen aus dem Kommentar des Eusebius nahezu wortwörtlich wiedergeben.
urn:cts:etf:psath.expps.grc:209par
– V1 C M G P1 P5 A1 L1 P6 Z V5 P7 L2 A3
Ὡσεὶ – δεδώρηται] Ὡς ἔλεγεν· ὁ πατήρ μου εἰς κλῆρον ἐμοὶ δέδωκε τὰ ἔθνη A1 || Ὡσεὶ σαφέστερον ἔλεγεν] om. G || Ὡσεὶ] fort. Ὡς εἶ V1* | Ὡσει V1corr | Ὡς εἰ P1 || ὁ πατήρ μου εἰς κλῆρόν μοι] ὁ πατήρ μου εἰς κληρονομίαν M | ὁ πατήρ μου ἐμοὶ, εἰς κληρονομίαν L1 | ὁ πατήρ μου εἰς κλῆρον μου P6 Z V5 P7 L2 A3 || ᾧ – μέχρι θανάτου] om. G || ᾧ καὶ] ὡς L1 | ὃ καὶ C || γέγονα ὑπήκοος] γέγονεν ὑπήκοος M P7 | γέγο ὑπήκοος V5 L2* | γέγονα L2corr || μέχρι θανάτου – τοῦτο] om. L1 || κατὰ τὸ εἰρημένον] ὥς ποῦ φησὶ A1 || παρελθέτω ἀπ᾿ ἐμοῦ] παρελθέτω P5 | παρελθέτω μοι P6 Z V5 P7 L2 A3 || τὸ ποτήριον τοῦτο] om. GN2: exp. 210 verloren. V5 P7 L2 A3: exp. 210 aus der Tradition des Typus III (P6 Z N2). Montfaucon: exp. 210 aus P1.
urn:cts:etf:psath.expps.grc:210
– V1 C G P1 P5 A1 A2 V4 B1 B2 L1 P6 Z V5 P7 L2 A3
φησὶν] om. G || οὓς ἔσχε] ὁ υἱὸς ἔσχεν L1 | οὓς ἔσχον P6 || καὶ κρατίστη ἐστὶν] κρατίστη ἐστὶ(ν) C B2 V5 P7 L2 | κρατή (ἐστὶ) (sic) A3 | κρατίστη B1 || τουτέστιν] om. G L1 | καὶ V5 P7 L2 A3N2: exp. 212 verloren. Montfaucon: exp. 212 anscheinend sowohl aus P1 als auch aus P6.
urn:cts:etf:psath.expps.grc:212
– P5 L1
ὑπάρχων] ὑπάρχει L1 || πλὴν ὅτι] πάλιν ὅτι L1 || συνετίζεται] συνετίζεσθαι L1P5 L1: Beide Katenen, obwohl sie nicht zur selben Familie gehören, schreiben exp. 213 Athanasius zu. Auch das Vorhandensein des eher seltenen Ausdrucks τὰ σκέμματα, wie im Fall von exp. 95 (ebenfalls im Plural), spricht für die Zugehörigkeit dieser Erklärung zu den Expositiones.
urn:cts:etf:psath.expps.grc:213
– V1 C M P1 P5 A1 A2 V4
Ἔθος – λογισμούς] Ἔθος τῇ γραφῇ νεφροὺς ὀνομάζειν τοὺς κεκρυμμένους λογισμοὺς [καὶ] τὰς ἀφανεῖς ἐνεργείας: – A1 | Tοὺς κ[ε]κρυμμένους ἐν βάθει λο[γι]σμοὺς λέγει νεφρούς: – A2 | Paraphrasin Thedoreti (PG 80,961 B15–C1 C10–12) ante (λέγει) νεφροὺς δὲ, τοὺς κεκρυμμένους καὶ ἐν βάθει λογισμούς: – add. V4 || καὶ ἐν βάθει] ἐν βάθει P5 || νύκτα δὲ τὸ ἀφανές] om. A1 A2 V4V1: exp. 214 Theodoret zugeschrieben (in der inneren Kolumne). Sie wird nicht in das Zählsystem der Expositiones einbezogen (siehe zu exp. 100 und 197). Die falsche Zuschreibung deutet auf eine Schwierigkeit im Umgang mit dieser Erklärung hin, die auf die Vorlage zurückgehen könnte. C: exp. 214 anonym und auch hier nicht mitgezählt. M: exp. 214 zwischen den Psalmzeilen. P5: exp. 214 Athanasius zugeschrieben. P1 A1: exp. 214 (anonym) ist in Katenen vorhanden, die vornehmlich Expositiones benützen. Echtheitfrage: exp. 214 enthält einen spezifisch konnotierten Ausdruck (ἐν τῇ θεοπνεύστῳ γραφῇ), den sie mit exp. 6 teilt. Montfaucon: exp. 214 aus P1.
urn:cts:etf:psath.expps.grc:214
– V1 C M P1
Τούτων] Τούτου P1 || σαφῶς] om. P1V1 C P1: exp. 215 wird auf Ps 15,7a bezogen, erklärt diese Stelle aber nicht. Seine ursprüngliche Funktion muss es gewesen sein, Ps 15,8–11, d.h. die in der Apostelgeschichte zitierten Verse (Act 2,25–28), einzuführen. Daher wiederspricht sie nicht der Zugehörigkeit von exp. 213 zu den Expositiones. M: exp. 215 und 216 bilden eine Einheit. Montfaucon: exp. 215 aus P1.
urn:cts:etf:psath.expps.grc:215
– V1 C M P1 P5 B3 P6 Z N2 V5 P7
μὲν] μὲν γὰρ V5 P7 || θεὸς] θεὸς ὁ Χριστὸς B3 || αὐτός – ἀνέχων] αὐτός ἐστιν ὁ τὰ πάντα στηρίζων καὶ ἀνέχων V1 C M | αὐτός ἐστιν ὁ πάντα στηρίζων καὶ συνέχων P1 P5 | οὕτως ἐστὶν στηρίζων πάντας καὶ ἀνέχων V5 P7 || καθὸ δὲ] καθὸ καὶ P1 | καθὰ V5 P7 || πρέπει ἂν αὐτῷ] πρέπει ἐν αὐτῷ P1 | πρέποι δ᾿ ἂν αὐτῷ B3 | πρέποι ἂν αὐτῷ P5 Z N2 | πρέπoι ἂν αὐτὸν P6 | πρέπ ἂν αὐτῷ V5 || τὸ λέγειν] τὸ V1 C M P1 || ἐσχηκέναι] ἑστηκέναι P1 || συμπλάττεται – πρέπον] om. V5 P7 || συμπλάττεται] συμπράττεται B3 || τὸ τῇ κενώσει πρέπον] τὸ τῇ κενώσει πρέπων V1 | τῷ τῇ κενώσει πρέπων P1 M || ὅρα – στηρίζοντα] om. C || ὅρα – παράβασιν] καὶ προσηνέχθη μὲν Ἀδὰμ ὁ παραβάς· ὅρα γὰρ οὖν· εἰ γέγονεν ἡμῶν ἡ (ἡ supra lin. add. P7) φύσις, εὐδόκιμος ἐν Χριστῷ· εἰς πρόσωπον τοῦ Χριστοῦ: – (post παραβάς ras. vel fenestra circ. I litt. V5) V5 P7 || ὅρα] ὅ- ex corr. V1 | ὁρᾶ P6 || ὡς γέγονεν – ἐν Χριστῷ] ὅπως γέγονεν ἡ φύσις ἡμῶν εὐδόκιμος ἐν Χριστῷ P6 Z N2 || καὶ προσηνέχθημεν] προσηνέχθη μὲν P6 | προσηνέχθημεν Z N2 || εἰς πρόσωπον] εἰς τὸ πρόσωπον M || ἐν Ἀδὰμ] om. B3 || καὶ ἐσχήκαμεν – στηρίζοντα] om. V5 P7Randkatenen: exp. 216 mit Ps 15,8a (V1) bzw. mit Ps 15,8 (Z) bzw. mit Ps 15,8–9b (P6) bzw. mit Ps 15,9a–b (N2) verbunden. Textkatenen: exp. 216 nach Ps 15,8a (P5) bzw. nach Ps 15,8 (C P1). Die Exegese von exp. 216 konzentriert sich jedoch auf Ps 15,8b (siehe zu exp. 215). Montfaucon: exp. 216 aus P1 und P6 zusammengestellt.
urn:cts:etf:psath.expps.grc:216
– V1 C P1 P5 A1 B3 L1 V5 P7
Ἀγαθὸς ὑπάρχων κατὰ φύσιν ὁ θεὸς] Ἀγαθὸς ὑπάρχων ὁ θεὸς κατὰ φύσιν A1 | Ἀγαθὸς γὰρ κατὰ φύσιν ὑπάρχων ὁ θεὸς V5 P7 || ὁ θεὸς] ὡς θεὸς C P5 B3 || εὐμενὴς τοῖς ἐπὶ γῆς ὁ πατὴρ] εὐμενὴς τοῖς ἐπὶ γῆς ὁ σωτὴρ A1 | εὐμενὴς τῶν ἐπὶ γῆς ὁ πατὴρ L1 | εὐμενὴς ὁ πατὴρ τοῖς ἐπὶ γῆς V5 P7 || καὶ οἷά τις βακτηρία] οἷα τῆς βακτηρίας L1 | οἷά τις βακτηρία V5 P7urn:cts:etf:psath.expps.grc:217
– V1 C P1 P5 A1 A2 V4 B2 B3 V5 P7
Μέχρι – καὶ] om. A2 V4 || Μέχρι – διαφθοράν] om. P1 P5 A1 B2 || καὶ] [καὶ(?)] P5 || ἦν – σαρκὸς] deperdita A2 || ἦν] om. (ut vid.) A1 | om. V5 P7 || ἡ ἐλπὶς] ἐλπὶς P1 || ὅτι ἀναλήψεται] ὅτι καὶ ἀναλήψεται P5 A1 B3 | ὅτε ἀναλήψεται V5 P7 || τὴν ἀποτεθεῖσαν ψυχήν] τὴν αὐτῷ τεθεῖσαν ψυχήν A1urn:cts:etf:psath.expps.grc:218
– V1 C M P1 A1
Αὐτὸς – ὁ ζωοποιὸς] Αὐτὸς ὢν ζωὴ καὶ ζωοποιὸς V1 C M P1 | Αὐ[τὸς] ὢ[ν] ἡ ζ[ω]ὴ A1 || κατὰ – ἡ ζωὴ2] om. V1 C M P1 || ἐζωοποιῆσθαι λέγεται] ἐζωοποιεῖσθαι λέγεται P1 M | καὶ ζωοποιεῖσθαι λέγεται A1 || διὰ τὴν οἰκονομίαν] τὴν οἰκονομίαν P1 A1M: Eine verkürzende Paraphrase des Didymus (fr. 97 in P 15,9c–10 [180 Mühlenberg]; Eusebius zugeschrieben) mit exp. 219 verbunden. Montfaucon: exp. 219 der Sammlung von Colville entnommen.
urn:cts:etf:psath.expps.grc:219
– B3 V5 P7
Diese Fassung von exp. 219 (anonym) steht nach exp. 221 aber vor exp. 220. Diese drei Expositiones befinden sich im Abschnitt zu Ps 15,11.
urn:cts:etf:psath.expps.grc:219par
– P5 B3 L1 V5 P7
Ὡς – ὁ στίχος] Λέγεται μὲν ὁ στίχος ὡς (ὡς om. B3) ἐκ προσώπου τοῦ (τοῦ om. B3) Χριστοῦ, πρὸς τὸν ἐν τοῖς οὐρανοῖς πατέρα καὶ θεόν B3 V5 P7 | Λέγεται μὲν ὅτι ἐκ προσώπου τοῦ Χριστοῦ πρὸς τὸν ἐν οὐρανοῖς πατέρα καὶ θεóν L1 || ἐκεῖνος] ἐκεῖνο P5 B3 | ἐκείνω L1 || τὸ τῆς ἀνθρωπότητος] τῆς ἀνθρωπότητος L1 || ἔχων πρόσωπον] μέτρον ἔχων πρόσωπον B3* | ἡμέτερον ἔχων πρόσωπον B3m.sec. || ὡς καθ᾿ ἡμᾶς γεγονὼς] καθ᾿ ἡμᾶς γέγονε B3 || μᾶλλον καὶ οὐχ᾿ ἑαυτῷ] μᾶλλον· οὐχ᾿ ἑαυτῶ B3 | om. P5 P7 L1 || καθὸ νοεῖται θεὸς] om. L1 || ὡς3 – ἐφ᾿ ἡμᾶς] ὡς ἑαυτῷ καὶ πρώτῳ καλῶν ἡμᾶς L1 | ὡς ἐφ᾿ ἑαυτὸν· πρῶτον καλῶν ἡμᾶς V5 P7 || καὶ πρώτῳ καλῶν ἐφ᾿ ἡμᾶς] om. B3 || τὴν – μέθεξιν] εἰς τὴν τῶν οὐρανίων ἀγαθῶν μέθεξιν V5 P7 L1 || ὅσα – προσνέμει] om. L1 || ὅσα – φησὶν] οἷα γὰρ αὐτῷ δίδως φησὶ V5 P7 || οὕτω – πεπλουτηκέναι] om. B3 | τῇ γὰρ αὐτοῦ πτωχείᾳ ἡμᾶς ἐπλούτισεν L1 | τῇ γὰρ αὐτοῦ πτωχείᾳ πεπλουτήκαμεν V5 P7Diese Fassung von exp. 220 entweder Athanasius zugeschrieben (P5 L1) oder anonym (V5 P7). In L1 steht sie nach Ps 15,9c.
urn:cts:etf:psath.expps.grc:220par
– V1 C M Ga Gb P1 P5 A1 A2 V4 B3 L1 V5 P7 L2 A3
Τοῦτο – καιρόν] perstrinxit et transposuit Ga || Τοῦτο σημαίνει] Τερπνότης ἐν τῇ δεξιᾷ σου (= Ps 15,11c) A2 || ὅτι – οἱ ἅγιοι] ὅτι (om. V5 P7 L2 A3) ἐν τέρψεσι καὶ ἐν εὐφροσύναις ἔσονται οἱ ἅγιοι A2 V5 P7 L2 A3 | ὅτι ἐν τέρψει καὶ ἐν εὐφροσύνῃ ἔσονται οἱ ἅγιοι V4 || μακραῖς] μακρῶς P1 | μακαρίαις A1 || μετὰ τὸ ἀναβιῶναι] om. L1 || καιρόν] om. A3 || ταύτην – αὐτοῦ] om. A1 || ταύτην – τοῦ πατρός] ταύτην τὴν ὄψιν ἐν δεξιᾷ εἶναι τοῦ πατρός L1 || ἡ ἀφθαρσία] ἀφθαρσία A2 V4 B3 || λήψεσθαι] λείψεσθαι P1 | λήψεσθε V5 P7 L2* A3 | λήψεσθαι L2corr || ὃς – τοῦ πατρός] ὃς καὶ ἔστι ἡ δεξιὰ τοῦ πατρός Ga | ὃς καὶ ἔστι δόξα τοῦ πατρός P5 | ὃς ἐστὶν ἐν ἡμῖν καὶ δεξιὰ τοῦ πατρός V5 P7 L2 A3 || καὶ ὡς – αὐτοῦ] om. Ga A2 V4 B3 V5 P7 L2 A3 || δῆλον] δηλονότι L1 || ἐκ τοῦ φήσαντος λογίου] ἐκ τοῦ φείσαντος λογίου C P1 | ἐκ τοῦ φήσαντος ἁγίου Gb || ὃς2 – αὐτοῦ] om. Gb || ὃς2] ὃ- ex corr. V1 || τὸ σχῆμα] τὸ σῶμα P5 L1 || σύμμορφον] συμμορφ[ον(?)] P5V5 P7: Siehe zu exp. 219. Koptische Version: Die prädikative Erweiterung μακραῖς καὶ διηνεκέσιν ist abwesend (= A2 V4 V5 P7 L2 A3). Die Erwähnung von Christus (παρὰ Χριστοῦ) wird mit Attributen erweitert. Die von den meisten Handschriften bezeugte Lesart von ὃς – τοῦ πατρός wird bestätigt. Montfaucon: exp. 221 aus P7 und P1 zusammengestellt.
urn:cts:etf:psath.expps.grc:221
– A1
Exp. 222 findet sich hier als Einleitungssatz einer umfassenderen Hypothesis wieder, wenn auch mit geringfügigen Erweiterungen. Die Erweiterungen zielen auf die geistliche Auslegung des Psalms ab (νοητῶς). Der Mittelteil weist auf den Sitz im Leben des Psalms hin (ἱστορικῶς) und könnte auf Theodoret zurückgehen (comm. in Ps 16,1a [PG 80,965 A6–8]). Die Quelle der conclusio (ἀναγωγικῶς) lässt sich nicht bestimmen.
urn:cts:etf:psath.expps.grc:par
– V1 C P1 P5 A1 A2 V4 L1
Προσευχῆς – ὁ θεός] Προσευχὴν γὰρ, οὐχὶ διὰ χειλέων δωρεῶν προσφερομένην, ἀλλὰ διὰ γλώττης κεκαθαρμένης καὶ θεῖα λόγια μελετᾶν· ἢ, ἐνωτίζεσθαι ὁ θεός: – (sic) L1 || γὰρ] om. P5 || οὐ] οὐχὶ V4 || προσφερομένης] προσφε- evanidum A1 || μελετᾶν εἰθισμένης] μελετᾶν εἰθισ- evanida A1 || ἐνωτίζεται] [ἐνω]τίζεσθαι π[έ]φ[υ]κεν A2 || ὁ θεός] θεός P5Montfaucon: exp. 224 aus P1 (προσφερομένης ausgelassen).
urn:cts:etf:psath.expps.grc:224
– V1 C M P1 P5 A1 L1
κριτὴν ἑαυτῷ καταστῆναι] κριτὴν ἑαυτὸν καταστῆσαι P5 | κριτὴν καταστῆναι L1 | κ[ριτὴν ἑαυτῷ κατα(?)]στῆναι A1M: exp. 225 steht nach exp. 226 (in der inneren Spalte). Koptische Version: exp. 225 steht nach Ps 16,2–3a. Montfaucon: exp. 225 aus P1.
urn:cts:etf:psath.expps.grc:225
– V1 C P1 P5 A1 B2
ἡ θεία γραφὴ καλεῖν] ἡ θεία καλεῖν γραφὴ P5 | κ[αλ]εῖ[ν] ἡ γραφὴ A1 || κατὰ τοῦ θεοῦ] κατὰ θεὸν A1 || γάρ φησιν] φησὶν A1L1: Folgende unedierte Erklärung (nach Ps 16,3b) wird Athanasius zugeschrieben: Πύρωσιν, τοὺς πειρασμοὺς λέγει· οἷς τῶν δικαίων αἱ ψυχαὶ δοκιμάζονται. V1m.sec. C B1 B2 schreiben diesen Text Hesychius zu (comm. magnus [?] in Ps 16,3b). Syrische Version (Epitome): Eine inhaltliche Parallele ist zu finden (βλασφημίαν). Koptische Version: exp. 226 tritt hier an die Stelle von exp. 228 (siehe oben). Montfaucon: exp. 228 aus P1.
urn:cts:etf:psath.expps.grc:228
– V1 C M P1 P5 B1
Διδάσκει] Διὰ τοῦ προκειμένου ante διδάσκει add. B1 || ὡς] ὡ〈ς〉 M || παρεφυλάττετο] παραφυλάττεσθαι P1 | παρεφύλαττεν B1 || μηδὲ ἀνθρώπινον] om. B1 || ἀλλὰ – ἀκριβολογεῖσθαι] om. V1 C M P1 B1M: Didymus (fr. 100 in Ps 16,3 [182,2–5.8–16 Mühlenberg]), exp. 229, exp. 230 und möglicherweise eine Paraphrase des Asterius (fr. 16 ex catenis in Ps 16,3–4 [262,17–20 Richard]) bilden eine Einheit. P5: Die Zugehörigkeit von ἀλλὰ – ἀκριβολογεῖσθαι zur ursprünglichen Expositio scheint durch die koptische Version bestätigt zu werden. Montfaucon: exp. 229 aus P1.
urn:cts:etf:psath.expps.grc:229
– V1 C M P1 P5 A1 B1 B2
εἰσήλασα] εἰσήλατο B2L1: Folgende unedierte Erklärung (nach Ps 16,4b) wird Athanasius zugeschrieben: Ὁ βουλόμενος τὰ ἀλλότρια φλυαρεῖν ἁμαρτήματα, τὰς οἰκείας ὁδοὺς τὰς σκληρὰς φυλαξάτω· τουτέστιν· ἐπιμνησθήτω (ἐπιμνησθεῖτω L1) τῶν ἑαυτοῦ παραπτωμάτων, καὶ οὕτως πάσης διαβολικῆς λοιδωρίας παύσεται. Da es bereits eine Expositio zu Ps 16,4b gibt, ist es wahrscheinlicher, dass es einen Autorentausch stattgefunden hat. Auch hier könnte man an eine Stelle aus dem Commentarius magnus des Hesychius denken (siehe zu exp. 228). Syrische Version (Epitome): exp. 230 wiedergegeben. Montfaucon: exp. 230 aus P1.
urn:cts:etf:psath.expps.grc:230
– V1 C P1 P5 A2 V4 B2 V5 P7 L2 A3
πεποιθέναι] πεπυθέναι B2 || ἐφ᾿ ἑαυτοῖς] ἐφ᾿ ἑαυτῷ ἢ ἐφ᾿ ἑαυτοῖς A2 V4 V5 P7 L2 A3V4: Die Erklärung, die auf exp. 231 folgt, wird ebenfalls Athanasius zugeschrieben (über τοῦ αὐτοῦ, d.h. Ἀθανασίου). Dies ist eigentlich Theodoret (comm. in Ps 16,7c–8a [PG 80,968 B10–14]), der ohne Verbindung zum Psalmtext steht. In A2 wird dieser Text korrekt verbunden und zugeschrieben. V5 P7 L2 A3: exp. 231 anscheinend aus der Tradition des Typus XIV (A2 V4). Koptische Version: Anscheinend hatte die griechische Vorlage ἐφ᾿ ἑαυτοῖς, und nicht ἐφ᾿ ἑαυτῷ ἢ ἐφ᾿ ἑαυτοῖς (= A2 V4 V5 P7 L2 A3). Syrische Version (Epitome): exp. 231 wiedergegeben. Montfaucon: exp. 231 nach P1.
urn:cts:etf:psath.expps.grc:231
– V1 C P5 P6 Z N2
Ἀντὶ] Τὸ εἰσήκουσας ante ἀντὶ add. P6 Z N2 || εἰσακούσῃ] εἰσακούσει V1C: exp. 232a vom Schreiber am Rand hinzugefügt. Koptische Version: exp. 232a ist in der Kurzfassung vorhanden, steht aber nach Ps 16,6–7b. P1: Theodoret (comm. in Ps 16,6a [PG 80,968 A14–B1]) steht hier anstelle von exp. 232a. Montfaucon: exp. 232a aus P6 übernommen und durch Theodoret (aus P1) erweitert.
urn:cts:etf:psath.expps.grc:232a
– A1
– V1 C M P1 P5 A1 A2 V4 B1 B2 V5 P7 L2 A3
Ἀβλαβῆ] Ἀβλαβῆς M || τηρηθῆναι] διατηρηθῆναι P1 B1 V5 P7 L2 A3 | φυλαχθῆναι A1 || ἐκ – δυνάμεων] om. B1M: exp. 233 nicht im Hauptkommentar, sondern in der inneren Spalte. A1: exp. 233 anscheinend mit einer Paraphrase des Theodoret (comm. in Ps 16,7c–8a [PG 80,968 C3–8]) verbunden. B1: Der letzte Teil von exp. 233 wird durch den letzten Teil von exp. 234 ersetzt. Diese Einheit steht nach Ps 16,7c–8a. L1: Folgende Erklärung (nach Ps 16,7a–b) wird Athanasius zugeschrieben: Mεγάλυνον τὸ ἔλεός σου εἰς ἐμέ. Dies ist eine Metaphrase, die zweimal hintereinander abgeschrieben wurde. Im ersten Fall ist dieser Text eindeutig als Scholion des Hesychius (nr. 14.15 in Ps 16,7a–b [Antonelli; PG 27,700]) intendiert, da es unmittelbar nach dem Lemma platziert ist (der für die anonyme Scholia des Hesychius reservierte Platz). Zwischen den beiden Texten findet ein Seitenwechsel statt. Syrische Version (Epitome): exp. 233 frei wiedergegeben. Montfaucon: exp. 233 (vorhanden in P1) wurde nicht ediert.
urn:cts:etf:psath.expps.grc:233
– V1 C P1 P5 B1
Οὔπω – τῶν ὀφθαλμῶν] Οὕτω φησὶν ἔσται μόνον ἀβλαβῆ τηρῆσαι τὸν ὀφθαλμὸν P1 | Oὕτω φησὶ μόνως ἔσται ἀβλαβῆ τηρῆσαι τὸν ὀφθαλμὸν P5 | om. B1 || εἰ] εἰ * V1 || γενόμεθα] γενοίμεθα P5 | γενηθῆναι B1Die seltene Verbalform γενόμεθα scheint die Funtion des Präsens (γιγνόμεθα bzw. γινόμεθα) zu erfüllen (vgl. z.B. Apolinaris, fr. 69 in Ps 44,12a [28 Mühlenberg]). B1: Siehe zu exp. 233. Montfaucon: exp. 234 (vorhanden in P1) wurde nicht ediert.
urn:cts:etf:psath.expps.grc:234
– V1 C P1 P5 A2 V4 V5 P7 L2 A3
σημαίνει] ὁ λόγος σημαίνει P5 A2 V4A3: exp. 235 mit Hesychius (schol. nr. 23 in Ps 16,11a [Antonelli; PG 27,700]) verbunden. Montfaucon: exp. 235 aus der Sammlung von Colville.
urn:cts:etf:psath.expps.grc:235
– V1 C M P1 P5
Ἀντὶ – ἐκβαλεῖν] Tοὺς ἐκβάλλοντας ἀντὶ τοῦ κεκρικότας ἐκβάλλειν: – P1 | Ἀντὶ τοῦ κεκρικότες ἐκβάλλειν: – P5M: exp. 236 steht nach exp. 237 (in der inneren Spalte). Montfaucon: exp. 236 (vorhanden in P1) wurde nicht ediert.
urn:cts:etf:psath.expps.grc:236
– V1 C M P1 P5 A2 V4 B2 P6 Z N2 V5a P7a V5b P7b L2a A3a L2b A3b
Εἷς σκοπός] Εἰς σκοπὸν V5b* P7b L2b A3b | Εἰς σκοπὸς (sic) V5bcorr || φησι] om. M || αὐτοῖς] ἑαυτοῖς P6 Z N2 || κατενέγκαι] -αι ex corr. A3a || εἰς γῆν] εἰς τὴν γῆν V5b P7b L2b A3b || καὶ] supra lin. add. V5a || πεῖσαι] ποιῆσαι V1 C M B2 V5b P7b L2b A3bV4: exp. 237 mit Hesychius (comm. brevis in Ps 16,11b [23 Jagić]) verbunden. Diese Einheit wird Theodoret zugeschrieben. V5 P7 L2 A3: exp. 237 ist doppelt vorhanden. Die erste Fassung ist mit Ps 16,11 verbunden: Εἷς σκοπός φησι γέγονεν αὐτοῖς· οἱονεὶ κατενέγκαι εἰς γῆν, καὶ τὰ σαρκὸς πεῖσαι φρονεῖν (V5a P7a L2a A3a; Athanasius zugeschrieben); die zweite mit Ps 16,11b: Εἷς σκοπός φησι γέγονεν αὐτοῖς· οἱονεὶ κατενέγκαι εἰς τὴν γῆν, καὶ τὰ σαρκὸς ποιῆσαι φρονεῖν (V5b P7b P7a L2b A3b; anonym). Die zweite Fassung teilt die Lesart ποιῆσαι mit V1 C (Typus XIX), M – der eng mit V1 verwandt ist –, und B2. Syrische Version (Epitome): exp. 237 wiedergegeben; sie bestätigt die Lesart πεῖσαι. Montfaucon: exp. 237 nach P1.
urn:cts:etf:psath.expps.grc:237
– A1
Dieses Dubium ähnelt einem anderen Dubium aus A1 (siehe unten exp. 345 in Ps 21,14). Es teilt mit exp. 237 einen aus dem Römerbrief entlehnten Ausdruck (τὰ σαρκὸς φρονεῖν). In A1 wird Ps 16,11 jedoch nicht durch exp. 236 und 237, sondern durch eine einzige Exegese erklärt (Diodorus Tars. [?], comm. in Ps 16,11a [88 Olivier]).
urn:cts:etf:psath.expps.grc:238
– V1 C M P1 P5 A1 A2 V4 B1 L1 P6 Z N2 V5a P7a V5b P7b L2 A3
δικαίων] -α- ex corr. V1 || μάλιστα τῶν] -ιστα τῶν evanida A1 || τοὺς ἁμαρτωλοὺς] fort. τοῖς ἁμαρτωλοῖς P1* | τοὺς ἁμαρτωλοὺς P1c || ἐξ ἀσεβείας εἰς θεοσέβειαν] ἐξασέβείαν (sic) L1 || οἱονεί – αὐτοῦ] om. B1 || οἱονεί πως] οἱονείπερ V5b P7b || ῥομφαία – τῆς πονηρίας] ῥομφαία ἐστὶ θεοῦ V5a P7a L2 A3 || ῥομφαία ἐστὶν ἠκονημένη] ῥομφαίαν τὴν ἠκονημένην L1 || ἐστὶν] evanidum A1 || τῆς πονηρίας] evanida A1 || ὦ δέσποτα – ἠκόνησας] om. V5a P7a L2 A3 || φησὶν· ἣν αὐτὸς] ἣν αὐτὸς M | φησὶν· αὐτὸς V5b P7b | evanida A1 || κατὰ τῶν ἐχθρῶν τῶν σῶν] κατὰ τῶν σῶν ἐχθρῶν P5 A2 P6 Z N2 | κατὰ τῶν ἐχθρῶν A1 L1 V4 V5b P7b || ῥῦσαι – χειρός] ῥῦσαι ἀπὸ τῶν ἐχθρῶν τῆς χειρός σου A1 V5a P7a L2 A3 | ῥῦσαι ἀπὸ τῶν ἐχθρῶν σου P5 | ῥῦσαι ἀπὸ τῶν ἐχθρῶν V1 C M | om. V5b P7b || ῥῦσαι ἀπὸ τῶν] post ῥ- evanida A1 || τίνες – αὐτοῦ] om. V5a P7a L2 A3 || τίνες δ᾿ ἂν] τίνες δὲ ἂν P5 || εἶεν οἱ τῆς] evanida A1 || ἢ – πίστει] ἀνθιστάμενοι· τῆς εἰς τὸν μονογενῆ πίστεως L1 || τῇ εἰς τὸν] evanida A1 || ὅς ἐστι] ὅστις ἐστὶ A2 V4 P6 Z N2 V5b P7b || καὶ χεὶρ] καὶ supra lin. add. (ut vid.) V1 | χεὶρ M A1 || αὐτοῦ] evanidum A1M: exp. 239 Hesychius zugeschrieben. V5 P7: exp. 239 ist doppelt vorhanden. Die erste Expositio wird Athanasius zugeschrieben: Ἑ[κ]άστη τῶν δικαίων ψυχὴ καὶ μάλιστα τῶν ἑλκόντων τοὺς ἁμαρτωλοὺς· ἐξ ἀσεβείας εἰς θεοσέβειαν, οἱονεί πως ῥομφαία ἐστὶ θεοῦ· ταύτην οὖν τὴν ῥομφαίαν, ῥῦσαι ἀπὸ τῶν ἐχθρῶν τῆς χειρός σου (V5a P7a); die zweite ist anonym: Ἑκάστη τῶν δικαίων ψυχὴ καὶ μάλιστα τῶν ἑλκόντων τοὺς ἁμαρτωλοὺς· ἐξ ἀσεβείας εἰς θεοσέβειαν, οἱονείπερ ῥομφαία ἐστὶν ἠκονημένη κατὰ τῶν πνευμάτων τῆς πονηρίας· ταύτην οὖν τὴν ῥομφαίαν ὦ δέσποτά φησιν, αὐτὸς κατὰ τῶν ἐχθρῶν ἠκόνησας· τίνες δ᾿ ἂν εἶεν οἱ τῆς χειρὸς τοῦ θεοῦ ἐχθροὶ, ἢ οἱ ἀνθιστάμενοι τῇ εἰς τὸν μονογενῆ αὐτοῦ πίστει· ὅστις ἐστὶν καὶ χεὶρ αὐτοῦ (V5b P7b). Beide Texte sind mit Ps 16,13c verbunden. L2 A3 haben die zweite Expositio ausgelassen. Syrische Version (Epitome): exp. 239 bis τῆς σῆς χειρός vollständig wiedergegeben; der letzte Satz jedoch in gekürzter Form. Montfaucon: exp. 239 nach P6.
urn:cts:etf:psath.expps.grc:239
– V1 C M P1 P5 A2 V4 B2 B3 L1 V5 P7 L2 A3
Χωρισθῆναι] fort. Χωρισθῆναι τίνες in ras. ante ΙΖ΄ Χωρισθῆναι (ΙΖ΄ [= 17] in fine ras.) V1 | Χαρισθῆναι M* | Χωρισθῆναι Mc || τῶν ὀλίγων] τῶν τε ὀλίγων M | τῶν δικαίων P1 | ἐκ τῶν δικαίων L1 || εὔχεται] evanidum A2 || καὶ οἱονεὶ πῶς διαμερισθῆναι] om. B2 || καὶ οἱονεὶ πῶς] οἱονεί πως M V5 P7 L2 A3 | καὶ οἷον εἶπω L1 || τίνες δὲ οἱ ὀλίγοι] τίνες δὲ ἂν εἶεν οἱ ὀλίγοι B3 | τίνες δ᾿ ἂν εἶεν οἱ λόγοι L1 || πολλοὶ μὲν κλητοὶ] πολλοὶ μέν εἰσι κλητοὶ P1 L1 | πολλοὶ κλητοὶ B3 || ἐκλεκτοί] ἐ- ex corr. V1M: exp. 240 nicht im Hauptkommentar, sondern in der inneren Spalte. V5 P7 L2 A3: exp. 240 mit einem Zitat aus Diodor von Tarsus (comm. in Ps 16,14c [90,147–150 Olivier]) verbunden. Montfaucon: exp. 240 nach P7.
urn:cts:etf:psath.expps.grc:240
– V1 C M P1 P5 B2 B3 V5 P7
Πάντων] Tὰ κατάλοιπα τοῖς νηπίοις· (= Ps 16,14e) ante πάντων add. M || ἀπήλαυσαν] ἀπολελαύκασι B3 V5 P7 || ὡς] * ὡς V5M: exp. 241 steht nach exp. 242 (in der inneren Spalte). Syrische Version (Epitome): Eine inhaltliche Parallele ist zu finden. Montfaucon: exp. 241 (aus P1 [?]) durch eine unbekannte Quelle erweitert.
urn:cts:etf:psath.expps.grc:241
– V1 C M P1 P5 A2 V4 B1 B2 B3 L1 V5 P7 L2 A3
ἐπλήσθησαν] ἐνεπλήσθησαν A2 V4 B1 B2 B3 L1 || ταύτην παρέπεμψαν] non descripsit M || ταύτην] τούτων A2 V4M: exp. 242 nicht im Hauptkommentar, sondern in der inneren Spalte. B1: exp. 242 wird als ἐρμηνεία Θεοδωρίτου eingeführt. Theodoret (comm. in Ps 16,14d–e [PG 80,972 A14–B4]) steht jedoch als eigenständiges Fragment nach dieser Expositio. V5 P7: exp. 242 mit Ps 16,14a–c verbunden. Montfaucon: exp. 242 wahrscheinlich aus P1 (= P7).
urn:cts:etf:psath.expps.grc:242
– V1 C M P1 P5 A2 V4 B1 P6 Z N2 V5 P7 L2 A3
ἐπανάστασιν] -ν in ras. C || ἐχθρῶν] ἐθνῶν V5 P7 L2 A3 || καὶ ἐπίκλησιν εἰς συμμαχίαν θεοῦ] καὶ ἐφεξῆς κλίσιν εἰς συμμαχείαν ἐχθρῶν αὐτοῦ B1 || καὶ τὰ – πραχθέντα] καὶ τὰ μετὰ τὴν ἀνάληψιν τὰ κατὰ τῶν δαιμόνων πραχθέντα M | καὶ μετὰ τὴν ἀνάληψιν τὰ (τὰ supra lin. add. V4) κατὰ τῶν δαιμόνων πραχθέντα A2 V4 | καὶ τὰ κατὰ τῶν δαιμόνων πραχθέντα B1 | τὰ κατὰ τῶν δαιμόνων πραχθέντα P6 Z N2 | τὰ κατὰ τῶν δαιμόνων V5 P7 L2 A3 || τῶν δαιμόνων πραχθέντα] τῶν -αιμο-ων πραχθέντ- in ras. C || ἐκβολὴν] τὴν ἐκβολὴν B1 || κλῆσιν] τὴν κλίσιν B1 || αὐτοῦ] om. B1 || ἐκ χειρὸς2] χειρὸς M* | ἐκ χειρὸς Mc || ἀναφέροιτο ἂν] ἀναφέροιτ᾿ ἂν A2 V4 B1 P6 Z N2 V5 P7 L2 A3 || ἐχθροὺς] om. V5 P7 L2 A3 || καὶ τὸν τούτων ἄρχοντα] καὶ τὸν διάβολον B1M: exp. 244 Theodoretus zugeschrieben. B1: exp. 244 Hesychius zugeschrieben. Montfaucon: P1 korrigiert mit Varianten aus P6.
urn:cts:etf:psath.expps.grc:244
– A1
Der einleitende Satz (Ἱστορικ[ῶς] – δηλοῖ) ist vergleichbar mit Theodoret (comm. in Ps 17,1–2a [PG 80,972 B16–18]).
urn:cts:etf:psath.expps.grc:244par
– V1 C M P1 P5 A1 A2 V4 B1 B2 L1
μέγιστον δῶρον] τὸ μέγιστον δῶρον A2 V4 | μέγιστα δῶρον (sic) L1 || αὐτῷ] αὐτοῦ L1 || φημί] om. A2 V4 B2 L1 || καὶ πρώτην] καὶ πρώτον B1 || ἐν ἐντολαῖς] ἐν ταῖς ἐντολαῖς A1 B2 | φησὶν ἐντολὴν A2 V4L1: Es ist zu beachten, dass nicht das Scholion des Hesychius (nr. 2 in Ps 17,3a [Antonelli; PG 27,701]) nach Ps 17,3a an erster Stelle steht, sondern eine unbekannte Erklärung (Ὅτι σὺ εἶ, ἡ ἀντίληψίς μου κύριε). Das an zweiter Stelle stehende Scholion des Hesychius wird Athanasius zugeschrieben. Diese Zuschreibung scheint darauf hinzuweisen, dass exp. 245 ursprünglich auch in der Linie der L1-Tradition vorhanden war. Tatsächlich ist diese Expositio bei verwandten Katenen vorhanden (B1 B2). Syrische Version (Epitome): Eine inhaltliche Parallele ist zu finden. Montfaucon: exp. 245 aus P1.
urn:cts:etf:psath.expps.grc:245
– V1 C M P1 P5 A1 A2 V4 B1 B2
Οὐδενὸς] Οὐδενός φησιν P1 || ἐνταῦθα] ἐνταῦ〈θα〉 M || πολέμου θνητοῦ μέμνηται] [π]ολεμ[ί]ου μέμνη[τα]ι [θ]νη[το]ῦ A1 | πολεμίου θνητοῦ μέμνηται A2 V4 B1 B2 || ἔνδον] om. M || κυκλουσῶν] [κυκλούντων] A1 | κυκλούντων A2 V4M: exp. 246 nicht im Hauptkommentar, sondern in der inneren Spalte. B1: Es wird einleitend behauptet, dass diese Expositio sechs Zeilen (στίχοι) des Psalms erklärt: ἐρμ[ην](εία) Ἀθανα[σί]ου τω(ν) Ϛ´ στίχ(ων). Während in V1 exp. 246 mit Ps 17,5a verbunden ist, steht sie in B1 nach Ps 17,7a–b. Dieser Bereich des Psalmes umfasst genau sechs Zeilen. A2 V4: Ein Scholion des Evagrius (nr. γ´ in Ps 17,5b–6 [382,1 Rondeau – Géhin – Cassin]) wird Athanasius zugeschrieben (mit Ps 17,5b verbunden). Montfaucon: exp. 246 aus P1.
urn:cts:etf:psath.expps.grc:246
– V1 C P1 P5 A2 V4 B1 B2
P1: exp. 247 mit Evagrius (schol. nr. δ´ in Ps 17,7c [384 Rondeau – Géhin – Cassin]) verbunden. Montfaucon: exp. 247 (vorhanden in P1) wurde nicht ediert.
urn:cts:etf:psath.expps.grc:247
– V1 C M P1 A2 V4 B1 B2 L1 V5 P7 L2 A3
Τὰ πραχθέντα] Τὰ προλεχθέντα L1 V5 P7 L2 A3 | Τὰ πραχθέντα τότε V1 M P1 | τότε del. (punctis suprapositis) C || τοῦ κυρίου] τοῦ Χριστοῦ V4 || ἐξηγεῖται] εἰσηγεῖται C M P1 B2 || πάντες – φήμης] om. B2 || οἱ τὴν γῆν οἰκοῦντες] οἱ τῇ γῇ κατοικοῦντες V5 P7 L2 A3 || πᾶσά τε χῶρα] πᾶσα δὲ χώρα B1 || περὶ αὐτοῦ] αὐτοῦ V5 P7 L2 A3Textkatenen: exp. 248 nach Ps 17,8a (C P1 B1 L1). Randkatenen: exp. 248 mit Ps 17,8a (V1 A2 V4 B2) bzw. Ps 17,8 verbunden (V5 P7). M verbindet nicht. Ps 17,7d scheint also nicht durch eine Expositio erklärt worden zu sein. V5 P7 L2 A3: exp. 248 nahe der Tradition der (Text-)Katenen basierend auf den Kommentaren des Hesychius von Jerusalem und den Expositiones. Montfaucon: exp. 248 nach P1.
urn:cts:etf:psath.expps.grc:248
– A1
– V1 C P1 A1 A2 V4 B1 B2 L1
Ὄρη] Καὶ τὰ θεμέλια τῶν ὀρέων ἐταράχθησαν (= Ps 17,8b) ante ὄρη del. (punctis suprapositis) V1 || Ὄρη, δυνάμεις πονηραὶ] Ὄρη, δυνάμεις εἰσὶ πονηραὶ P1 L1 | Ὄρη νῦν αἱ δυνάμεις αἱ πονηραί A1 | Ὄρη, δυνάμεις φοβερὰς φησίν B2 || αἱ ἐπαιρόμεναι – τοῦ θεοῦ] om. B2 || αἱ ἐπαιρόμεναι] αἳ ἐπαιρόμεναι A1 | ἐπαιρόμεναι A2 V4 B1 | αἱ πεπορωμέναι (sic) L1 || κατὰ τῆς γνώσεως] κατὰ τῆς δόξης V1 C P1 || αὐτῶν] om. A2 V4 || τοὺς – φησίν] τοὺς ἐν βάθει λογισμοὺς φησίν P1 | φησὶ τοὺς ἐν ἀσεβείᾳ λογισμούς A1 | τοὺς ἐν βάθει διαλογισμούς B1 B2 L1Syrische Version (Epitome): Eine inhaltliche Parallele ist zu finden. Montfaucon: exp. 249 aus P1.
urn:cts:etf:psath.expps.grc:249
– V1 C P1 P5 A2 V4 B1 B2 L1 V5 P7 L2 A3
Ὀργισθεὶς φησὶν, κατέσβεσεν] Ὠργίσθη φησὶν, καὶ κατέσβεσεν L1 V5 P7 L2 A3 | Ὀ- ex Ὠ- corr. P5 || αὐτῶν τὸ πῦρ] αὐτὸ τὸ πῦρ B1 || πάλαι] πάλιν V5 P7 L2 A3 || κατέφλεγον] κατέφλεγε(ν) A2 V4 B2 V5 P7 | κατέφλε L2 A3 || καὶ – τίθησιν] om. V5 P7 L2 A3 || σύμβολον] σύμβουλον P1V5 P7 L2 A3: exp. 251 wird Origenes zugeschrieben (V5 L2 A3) oder anonym gelassen (P7). Sie ist nahe der Tradition der (Text-)Katenen basierend auf den Kommentaren des Hesychius von Jerusalem und den Expositiones (L1 B2). Syrische Version (Epitome): Eine inhaltliche Parallele ist zu finden. Montfaucon: exp. 251 nach P1.
urn:cts:etf:psath.expps.grc:251
– V1 C M P1 P5 A1 B1 L1 V5 P7 L2 A3
γὰρ] supra lin. add. M | om. A1 V5 P7 L2 A3 || ὁ τοῦ θεοῦ υἱὸς] ὁ υἱὸς τοῦ θεοῦ V5 P7 L2 A3 || ἐνήργει] ἐνείργει V1 C M P1 | ἐνεργεῖ L1 || ἀφανῶς] ἀφώνως (sed ἀφανῶς apud Eusebium, fr. 4 in Ps 17,8–11 [Villani]) V1 C M | ἄφνω L1 || τὸ πῦρ αὐτῶν] τὸ πῦρ B1 || ἑτέρῳ πυρὶ] πυρὶ V5 P7 L2 A3 || κρείττονι καὶ δυνατωτέρῳ] κρεῖττων (ut vid.) καὶ δυνατότερον L1* | κρεῖττον καὶ δυνατότερον L1cexp. 252 ist ein wörtliches Zitat aus Eusebius (siehe App.). In V5 P7 L2 A3 ist es sehr wahrscheinlich diese Expositio – und nicht die entsprechende Stelle bei Eusebius –, die mit einem Scholion des Evagrius verbunden ist (nr. ε´ in Ps 17,9b [384 Rondeau – Géhin – Cassin]). Diese Einheit (anonym [V5 P7 A3] bzw. Origenes [L2] zugeschrieben) wird irrtümlicherweise mit Ps 17,8 verbunden. M: exp. 252 wird hier wie in L2 Origenes zugeschrieben. Es handelt sich um einen falsch platzierten Autorennamen, der sich auf die folgende Erklärung beziehen sollte. Denn diese Erklärung ist das bereits erwähnte Scholion des Evagrius (anonym), sofern in Katenen Scholia des Evagrius nicht an Evagrius selbst, sondern an Origenes zugewiesen werden.
urn:cts:etf:psath.expps.grc:252
– V1 C P1 B1 L1 V5 P7 L2 A3
τοῦ θείου πυρὸς] τί τοῦ θείου πυρὸς L1Dieses Dubium ist entweder anonym (V1 C P1 V5) oder wird Athanasius (L1) oder Theodoret zugeschrieben (B1). B1: exp. 253a steht unmittelbar nach Ps 17,9b (und nicht nach Ps 17,9c). Darauf folgt exp. 252, eingeleitet durch αλλο(ς) Αθανασι(ου). A1: Eine andere Hand als die des Schreibers – vielleicht die des Korrektors (s. XIII?) – hat im Bibeltext interlinear hinzugefügt: Οἱ ἅγιοι ἅπαντες κατὰ μέθεξιν. Montfaucon: exp. 253a eher von P1 als von P7 übernommen.
urn:cts:etf:psath.expps.grc:253a
– V1 C P1 P5 A1 A2 V4 B1 B3 L1 P6 Z N2 V5 P7 L2 A3
Λευκότατα] Ἐνταῦθα λευκότατα B3 || τὸ δὲ – μέχρι θανάτου] om. A1 A2 V4 || τὸ δὲ ἔκλινεν οὐρανοὺς] om. V1 C P1 V5 P7 L2 A3 | τὸ δὲ ἔκλινεν οὐρανὸν B1 | τὸ γὰρ ἔκλινεν οὐρανὸν B3 || εἴη ἂν σημαντικὸν] εἴη δὲ ἂν σημαντικὸν V1 C P1 | εἴη δ᾿ ἂν σημαντικὸν V5 P7 L2 A3 | σημαντικόν ἐστι L1 || τοῦ – μέχρι θανάτου] τοῦ (τὸ L1) ἐταπείνωσεν ἑαυτὸν· γενόμενος ὑπήκοος μέχρι θανάτου (= Phil 2,8) B1 B3 L1 | τοῦ ἐταπείνωσεν ἑαυτὸν καὶ τὰ ἑξῆς P6 Z N2 | τὸ ἐταπείνωσεν (ἐταπείνωσας V5 P7) ἑαυτὸν μέχρι θανάτου V5 P7 L2 A3Montfaucon: P1 korrigiert mit Varianten aus P7.
urn:cts:etf:psath.expps.grc:254
– V1 C P1 P5 A1 B1 B3 L1
A2 V4 (Typus XIV): exp. 255 fehlt; stattdessen wird ein Fragment aus Gregor von Nazianz (or. 32,15 [116,3–4 Moreschini; SC 318] in Ioh 1,5) geboten. Dieses Fragment ist in A2 anonym, aber in V4 wird es Athanasius mittels αὐτοῦ zugeschrieben (Γνόφον πατεῖ τὸν ἡμέτερον; cf. Ps 17,10b). In beiden Handschriften steht es nach exp. 254 und vor exp. 256; das Fragment nach exp. 256 ist sodann die Fortsetzung von Gregors Text (in Ps 17,12a). Diesmal schreibt V4 es Gregor korrekt zu (in A2 ist es wieder anonym). Syrische Version (Epitome): exp. 255 entspricht der Kurzfassung.
urn:cts:etf:psath.expps.grc:255
– B1 B2 B3 L1 P6 Z N2
Τὴν ἀνάληψιν – δηλοῖ] Περὶ τῆς ἀναλήψεως τοῦ κυρίου λέγει ὁ προφήτης B2 || διὰ τούτων] διὰ τούτου B1 | διὰ τούτο L1 || χερουβὶμ – αὐτῶν2] om. B2 || χερουβὶμ δὲ] χερουβὶμ P6 Z N2 || περὶ ἧς] δι᾿ ἧς B3 || καὶ ταῦτα – ἐπήρθη] om. B3 || ἀπὸ τῶν ὀφθαλμῶν αὐτῶν] om. L1B2: Nur der erste Satz von exp. 256 ist verfügbar, wenn auch (anscheinend) in überarbeiteter Form. Auf diesen Satz folgt ohne Trennung die Kurzfassung von exp. 257 (in Ps 17,12a). Diese Einheit steht nach Ps 17,11. L1: Im Zitat aus der Apostelgeschichte hat der Schreiber αὐτὸν zu αὐτόν korrigiert und ἀπὸ τῶν ὀφθαλμῶν αὐτῶν ausgelassen. Es folgt ein weiterer Satz, der mit Hesychius übereinstimmt (schol. nr. 22 in Ps 17,11a [Antonelli; PG 27,704 C10–11]). Das Scholion erscheint hier ein zweites Mal, nachdem es Ps 17,11a erklärt hat. Syrische Version (Epitome): Eine inhaltliche Parallele ist zu finden. Montfaucon: exp. 256 nach P6.
urn:cts:etf:psath.expps.grc:256
– V1 C M P1 P5 A1 A2 V4
χερουβὶμ – αὐτῶν] om. A2 V4 || χερουβὶμ δὲ καὶ] χερουβὶμ δὲ M | χερουβὶμ καὶ A1 || πτέρυγας – αὐτῶν] πτέρυγας, τὴν νεφέλην φησὶν ἥτις καὶ ὑπέλαβεν αὐτὸν A1M: Isidor von Pelusius (ep. 2 [PG 78,181 A3–8]) bildet eine Einheit mit exp. 256. Beide Texte stammen aus der Tradition des Typus XIX (V C P1).
urn:cts:etf:psath.expps.grc:256par
– B1 B2 B3 L1 V5 P7
ἣν – τὴν ἀνάληψιν] om. B2 || ἣν] ἠ L1 || κατασημαίνει] σημαίνει B2 | ὁ κύριος σημαίνει L1 || λανθάνει γὰρ τοὺς πάντας] om. B3 || λανθάνει – εἰμί] om. B2 || εἰμί] post εἰμὶ add. πάσας τὰς ἡμέρας τῆς ζωῆς ὑμῶν (cf. Mt 28,20) L1Sowohl die Langfassung als auch die Kurzfassung von exp. 257 stimmen fast vollständig mit Eusebius (fr. 5 in Ps 17,12 [Villani]) überein. In dem Text, der nur die Langfassung hat, sind zwei Änderungen an Eusebius vorgenommen worden: Der bei Eusebius nach dem Einleitungssatz (= Kurzfassung von exp. 257) eingefügte Psalmtext (Ps 17,12) ist weggelassen und folglich διδάσκει λέγων in (κατα)σημαίνει geändert worden. Da die Expositiones gelegentlich den Wortlaut aus dem Eusebius-Kommentar wiedergeben (siehe M.-J. Rondeau [1968]), ist es wahrscheinlich, dass die Langfassung die ursprüngliche Version von exp. 257 bietet. Syrische Version (Epitome): Eine inhaltliche Parallele (entsprechend der Langfassung?) ist zu finden.
urn:cts:etf:psath.expps.grc:257
– B3 L1 P6 Z N2 V5 P7 L2 A3
Σκηνὴν – ἐπήγγελται] Σκηνὴν αὐτοῦ ἁγίαν, τὴν ἐκκλησίαν σημαίνει· ἐπ᾿ αὐτῆς γὰρ κατασκηνῶσαι ἐπηγγείλατο L1 || κατασκηνῶσαι] κατασκηνώσειν B3 || κύκλῳ δὲ αὐτοῦ] post κύκλῳ δὲ αὐτοῦ add. ἡ σκηνὴ αὐτοῦ (= Ps 17,12b) L1 || ἐν τῷ ἐμῷ ὀνόματι] εἰς τὸ ἐμὸν ὄνομα B3 L1 || ἐν μέσῳ] ἐμμέσῳ L1Montfaucon: exp. 258 wahrscheinlich aus P6 (= P7).
urn:cts:etf:psath.expps.grc:258
– V1 C P1 P5 A1 A2 V4 B3 P6 Z N2 V5 P7 L2 A3
Τοῦτο φησὶν] Τοῦτο εἶπεν A1 | om. V1 C P5 A2 V4 || διὰ τὸ ἀμαυρῶς] διὰ τὸ ἀμαυροὺς A1Syrische Version (Epitome): exp. 259 bis zu κεῖσθαι wiedergegeben. Montfaucon: exp. 259 wahrscheinlich aus P1 (= P6 P7).
urn:cts:etf:psath.expps.grc:259
– V1 C P1 P5 A1 A2 V4 B1 B3 V5a P7a V5b P7b L2 A3
ἃ – ἐπετέλεσεν] om. V1 C P1 || ἃ – προεῖπον] ἃ γὰρ ἐκεῖνοι λόγοις εἶπον V5a P7a L2 A3 || ἐπετέλεσεν] ἐτέλεσεν P5 B3 | ἐπετέλεσαν A2 V4 V5b P7bV5 P7: exp. 260 ist doppelt vorhanden. Die erste Fassung ist mit Ps 17,8 irrtümlich verbunden: Τὸ φῶς φησὶ τῆς ἐπιφανείας αὐτοῦ, φανερὰς τὰς προφητείας ἐποίησεν· ἃ γὰρ ἐκεῖνοι λόγοις εἶπον, ταῦτα τοῖς ἔργοις ἐπετέλεσεν (V5a P7a; anonym); die zweite mit Ps 17,12b–c (V5b P7b; Athanasius zugeschrieben). In L2 A3 wird die Dublette vermieden, indem die zweite Fassung weggelassen wird. Montfaucon: exp. 260 nach P1. Syrische Version (Epitome): Eine inhaltliche Parallele ist zu finden.
urn:cts:etf:psath.expps.grc:260
– V1 C P1 P5 A1 A2 V4 B1 B3 P6 Z N2 V5 P7 L2 A3
αὐτοῦ] αὐτῷ P1 || συμβεβηκότα – φημί] συμβεβηκότα τοῖς ἐχθροῖς· τοῖς ἐχθροῖς τοῖς νοητοῖς φημί V5 L2 A3 || φημί] φη P5 || ὥσπερ δὲ] ὥσπερ δὲ ὅτε A1 | ὥσπερ γὰρ B3 || οὕτω – χάλαζαν ἔβρεξε] om. (homoeoteleuti causa) B1 || οὕτω] οὕτως B3 || τῆς τῶν δαιμόνων δουλείας] ἐ[κ τῆς] [τῶν(?)] [δαι]μόνων δουλείας A1 || χάλαζαν ἔβρεξε] ἔβρεξε χαλάζας B3 || ταῦτα δὲ εἶεν ἂν] αὗτα[ι] δ[ὲ] εἶε[ν] A1 | αὗται δὲ εἰσι A2 | αὗται δὲ εἶναι (sic) V4 | αὗται δὲ εἶεν ἂν B1 | αὗται δὲ ἂν εἶεν B3 || τιμωρητικαὶ δυνάμεις] αἱ τιμωρητικαὶ δυνάμεις A1 | τιμωρικαῖ δυνάμεις (sic) B1 | αἱ τιμωρικαῖ δυνάμεις | αἱ τιμωρητικαὶ δυνάμεις || τοὺς νοητοὺς αἰγυπτίους] τὰς νοητὰς αἰγυπτίας P1 | τοὺς ἀνοήτους αἰγυπτίους (sed κατὰ τῶν νοητῶν αἰγυπτίων apud Eusebius, fr. 6 in Ps 17,14 [Villani]) P5 P6 Z N2 V5 P7 L2* A3 | τοὺς νοητοὺς αἰγυπτίους L2cB1: Es wird einleitend behauptet, dass diese Expositio fünf Zeilen (στίχοι) erklärt: ερμηνεια των Ε´ στιχω(ν) Αθανασιου. Während in V1 exp. 261 mit Ps 17,13b verbunden ist, steht sie in B1 nach Ps 17,15b. Dieser Bereich des Psalms umfasst genau fünf Zeilen. Syrische Version (Epitome): Eine inhaltliche Parallele ist zu finden. Montfaucon: exp. 261 aus P1 und P6 zusammengestellt.
urn:cts:etf:psath.expps.grc:261
– V1 C M P1 P5 A1 A2 V4 B1 B2 B3 L1 P6 Z N2 V5a P7a V5b P7b L2a A3a L2b A3b
Μετὰ – τὴν πίστιν] om. V5b P7b L2b A3b || Μετὰ – ἐπῳκοδομήθημεν] om. M || Μετὰ – τῶν ὑδάτων] Ὤφθησαν αἱ πηγαὶ τῶν ὑδάτων· τουτέστι μετὰ τὴν καθαίρεσιν τῶν ἐχθρῶν A2 V4 || Μετὰ τὴν καθαίρεσιν] Μετὰ τὴν ἀναίρεσιν B1 | Μετὰ τὴν καθάρισιν (sic) καὶ περιαίρεσιν Z || ὤφθησαν] fort. ὠφθῆσαι B3* | ὀφθεῖσαι B3corr || αἱ πηγαὶ] evanidum A1 || δηλαδὴ] ἤτοι B2 | om. A2 V4 || ὁ σωτήριος – λόγος] ὁ Χριστὸς τοῦ εὐαγγελίου λόγος V5a P7a | ὁ κύριος τοῦ εὐαγγελίου λόγος A3 | ὁ τοῦ εὐαγγελίου λόγος (ὁ in ras. circ. III litt.) L2acorr || ὅστις – βάπτισμα] om. B2 || ὅστις] [ὅστι(?)]ς A1 | ὃ ἔστησεν L1 || θεμέλια1] [θεμέ]λ[ι][α(?)] A1 | θεμέλιος V1 C P1 V5a P7a L2a A3a | τὰ θεμέλια L1 || γέγονεν] om. L1 || ἐπ᾿ αὐτὸν] ἐπ᾿ α[ὐτ]ῶν A1 | ἐπ᾿ αὐτῷ L1 || ἐπῳκοδομήθημεν] ἐποικοδομήθημεν B1 B3 L1 V5a P7a L2a A3a | post ἐπ[ῳ(?)]κοδομήθημεν add. τουτέστιν ἡ ἐκκλ[ησία] [ἢ(?)] [οἰ]κ[ουμέ]νη A1 || ἢ καὶ – βάπτισμα] om. A1 B1 L1 V5a P7a L2a A3a || ἢ καὶ – πίστιν] om. A2 V4 || ἢ καὶ οὕτως] om. V1 C M P1 || πηγὰς νοήσεις] πηγὰς δὲ νοήσεις V1 C M P1 || καὶ ἀντλήσετε] καὶ ἀντλήσατε V1 C M Z | ἀντλήσατε P1 || ἐκ τῶν πηγῶν] ἐκ πηγῶν P6 Z N2 V1 C M || θεμέλια δὲ – βάπτισμα] om. P1 || πίστεως] τῆς πίστεως M || εὑρήκαμεν] εὑρήσωμεν V1 C | εὑρήσομεν M || τὸ Χριστοῦ μυστήριον] τὸ μυστήριον C | τοῦ Χριστοῦ μυστήριον M || τοίνυν] το〈ί〉νυν V1 || ἤγουν] ἢ Z || τῆς ὑπ᾿ οὐρανὸν] τοὺς ὑπ᾿ οὐρανὸν M || καὶ αὐτοὶ] αὐτὸν M || κρηπίδα2] κρηπίδα ἣν V1 C M || κατεβάλοντο τὴν πίστιν] κατεβάλοντο (κατέβάλοντο V1) πίστιν V1 C | κατέβάλλοντο πίστιν M || πηγὰς δὲ] Πηγὰς A2 V4 V5b P7b L2b A3b || πάλιν] om. A2 V4 V5b P7b L2b A3bV1 C M P1: exp. 262 ist in zwei Teile gegliedert. Der erste Teil besteht aus der ersten Auslegung (Μετὰ – ἐπῳκοδομήθημεν; in M abwesend). Diese ist entweder mit Ps 17,16a verbunden (V1) oder steht nach Ps 17,16a (C) oder nach Ps 17,16a–b (P1). Der verbleibende Teil von exp. 262 ist eine Fortsetzung von exp. 263 (mit Ps 17,16c [V1] oder Ps 17,16c–d [M] verbunden oder nach Ps 17,16–17a [C P1] platziert). Es könnte sich um eine Aufspaltung handeln, die auf einen gemeinsamen Vorfahren zurückgeht (interessanterweise findet sich exp. 263 in V1 und C am Anfang einer neuen Seite). P5 P6: Bemerkenswerterweise unterscheidet sich exp. 262 in den beiden Zeugen nicht um eine einzige Variante. B1: Es wird einleitend behauptet, dass diese Expositio zwei Zeilen (στίχοι) erklärt: Ἑτέρα ἐρμην(εία) των B´ στιχω(ν) Aθανασιου. A2 V4: exp. 262 ist wie in V1 C P1 in zwei Teile geteilt. Der zweite Teil (πηγὰς ὑδάτων – βάπτισμα) besteht jedoch nur aus dem letzten Satz. V5 P7 L2 A3: exp. 262 ist doppelt vorhanden. Die erste Fassung ist Athanasius zugeschrieben: Μετὰ τὴν καθαίρεσιν τῶν ἐχθρῶν, ὤφθησαν αἱ πηγαὶ τῶν ὑδάτων· δηλαδὴ ὁ Χριστὸς τοῦ εὐαγγελίου λόγος, ὅστις καὶ θεμέλιος τῆς οἰκουμένης γέγονεν· ἐπ᾿ αὐτὸν γὰρ ἐποικοδομήθημεν (V5a P7a; L2a A3a mit Varianten); die zweite ist anonym: Πηγὰς ὑδάτων καὶ θεμέλια τῆς οἰκουμένης νοήσεις, τὸ σωτήριον βάπτισμα (V5b P7b L2b A3b). Beide Fassungen sind mit Ps 17,16a–b verbunden. V5b P7b L2b A3b ist nahe der Tradition des Typus XIV (A2 V4). Syrische Version (Epitome): Eine inhaltliche Parallele ist zu finden (ὁ σωτήριος – ἐπῳκοδομήθημεν). Montfaucon: exp. 262 auf der Basis von P6 mit Varianten aus P1.
urn:cts:etf:psath.expps.grc:262
– V1 C M P1 P5 B1 B3 P6 Z N2 V5 P7 L2 A3
Προσυπακουστέον] Προϋπακουσταῖον (sic) P1 | Προσεπακουσταῖον (sic) B1 | Προσεπακουστέον (sic) B3 || τὸ ἀνῃρέθησαν] ἀνηρέθησαν B3 | τὸ ἀνηρέθησαν A3* | τὸ ἀναιρέθησαν V5 P7 A3cZ: Vor exp. 263 ist das Feld für den Namen des Autors leer. Der Name des Athanasius steht jedoch vor dem nächsten Fragment (einer verkürzenden Paraphrase des Didymus (fr. 120 in Ps 17,16d [194 Mühlenberg], die in P6 N2 anonym ist). Der Name, der wie in P6 N2 ursprünglich zu exp. 263 gehörte, wurde neben die Paraphrase verschoben. Montfaucon: exp. 263 wahrscheinlich nach P6.
urn:cts:etf:psath.expps.grc:263
– A1
– A1
– V1 C M P1 P5 B1 B2 P6 Z V5 P7 L2 A3
Eἰς] Ῥύσεταί με ἐξ ἐχθρῶν μου (= Ps 17,18a) ante εἰς add. V1 | Ἐκ L2* A3 | Eἰς L2corr || ἐπὶ τῇ ἁμαρτίᾳ] τῇ ἁμαρτίᾳ V5 P7 L2 A3 || ὃ δὲ – ἀπέστειλεν] om. B2 || ὃ δὲ λέγει, τοιοῦτόν ἐστιν] ὁ δὲ λέγει τοιοῦτον B1 || τῆς ἐξομολογήσεώς μου] τῆς ἐξομολογήσεώς ἐμοῦ V5 P7 L2 A3 || ἐπακούσας] ὑπακούσας P1 || γέγονέ μου] γέγονέ μοι P5 P6 Z V5 P7 L2 A3 || μέλλοντός μου περιτρέπεσθαι] μέλλοντος δέ μου προτρέπεσθαι V5 P7 | μέλλοντος δέ μου περιτρέπεσθαι L2 A3 || μέγα πτῶμα] μέγα B1 || εἰ μετὰ τὴν ἁμαρτίαν] deperdita P5 | ἢ μετὰ τὴν ἁμαρτίαν P6 Z | μετὰ τὴν ἁμαρτίαν V5 P7 L2 A3 || εἰς – ἀποστασίαν] εἰς παντελῆ δὲ ἐξέπιπτον ἀποστασίαν V5 P7 A3 | εἰς παντελῆ τε ἐκπίπτειν (τε ἐκ-ειν in ras.) L2corr | εἰς παντελῆ ἐκπίπτειν ἀποστασίαν Z || πλὴν ἀλλὰ] πλὴν deperditum P5 | ἀνορθώ[σει(?)] (in ras.) L2corr || ῥύσεται] ῥύσεταί με V5 P7 L2 A3 || διδοὺς – ἠθέλησέν με1] om. M || διδοὺς ἄφεσιν] διδοὺς ἄνεσιν B1 || τῆς ἁμαρτίας] ἁμαρτίας V5 P7 L2 A3 || εὐεργετῶν με] εὐεργετῶν P1 || ἠθέλησέν με1] ὅτι ἠθέλησάς με V5 P7 || ἠθέλησέν με2] ἤθελέ(ν) με V5 P7 L2 A3N2: exp. 266 verloren (Blattausfall). B1: Es wird einleitend behauptet, dass diese Expositio fünf Zeilen (στίχοι) erklärt: ἐρμηνεία των Ε´ στιχω(ν) Ἀθανασιου. Während in V1 exp. 266 mit Ps 17,18a verbunden ist, steht sie in B1 nach Ps 17,20. Dieser Bereich des Psalms umfasst genau fünf Zeilen. Syrische Version (Epitome): Eine inhaltliche Parallele ist zu finden. Montfaucon: P1 korrigiert mit Varianten aus P6 (und möglicherweise einer Variante aus P7).
urn:cts:etf:psath.expps.grc:266
– V1 C M P1 P5 A1 A2 V4 P6 Z B1 V5 P7 L2 A3
Πέπεισμαι] Πεπίστ[ω(?)]μαι A1 || φησὶν] δέ φησιν P1 || κατὰ – αὐτοῦ] κατὰ τὸν καιρὸν τῆς δικαιοκρισίας τοῦ θεοῦ M | κατὰ τὸν τῆς δικαιοκρισίας αὐτοῦ καιρὸν A2 V4 || οὐ μνημονεύσας] οὐ μνημονεύσεις V5* P7 | οὐ μνημονεύσει (puncto supraposito) V5corr | οὐ μνημονεύσει (-ει in ras.) L2corr || μου τῆς ἁμαρτίας] [τῆς ἁ(?)][μαρ][τίας(?)] A1 || κατὰ τὴν δικαιοσύνην] διὰ τὴν δικαιοσύνην A1 A2 V4 || ἀνταποδώσει μοι] ἀποδίδωσίν μοι B1 | ἀποδώσει μοι V5 P7 L2 A3 || μου πράξεις] πράξεις M || ζυγῷ ἀντιπαραβαλὼν] ζυγῷ ἀντιπαραβάλλων A2 | ἐν ζυγῷ ἀντιπαραλαβῶν B1 | ἐν ζυγῷ ἀντιπαραβαλὼν V5 P7 L2 A3 || τῷ ἁμαρτήματί μου] τῷ ἁμαρτήματί* μου V1 | τῶ ἁμάρτημά μου (sic) M | τὰς ἁμαρτίας μου P1 | τὸ ἁμάρτημά μου A1 A2 V4 || κατὰ πολὺ] κατὰ τὸ πολὺ B1 || μοι ἁμαρτήματος] μου ἁμαρτήματος M | ἁμαρτήματός μου V5 P7 | ἁμαρτήματος A1 || διδάσκει δὲ] διδάσκει V4 || τὸ δύνασθαι – ὠλισθηκότα] τὸ δύνασθαι κατά τινα ἀσθένειαν ὀλισθηκότα P1 | τὸν κατά τινα ἀσθένειαν ὠλισθηκότα δύνασθαι A1 | τὸ (τῶ V4) δύνασθαι τὸν κατά τινα ἀσθένειαν ὀλισθήσαντα A2 V4 | τὸν κατὰ τὴν ἀσθένειαν ὠλισθηκότα M || ἀναλαμβάνειν ἑαυτὸν] ἀναλαμβάνειν ἑαυτῶν V1 | ἀναλαμβάνει ἑαυτὸν P1 | ἀναλαβεῖν αὐτῶν B1 | ἀναλαβεῖν ἑαυτὸν A1 A2 V4 V5 P7 L2 A3 || διὰ δευτέρων κατορθωμάτων] διὰ τῶν δευτέρων κατορθωμάτων MN2: exp. 267 verloren (Blattausfall). B1: Es wird einleitend behauptet, dass diese Expositio zehn Zeilen (στίχοι) erklärt: ἐρμηνεία τῶν Ι´ στίχων Ἀθανασίου· μέχρι τοῦ ἐνώπιον τῶν ὀφθαλμῶν αὐτοῦ. Während in V1 exp. 267 mit Ps 17,21a verbunden ist, steht sie in B1 nach Ps 17,25. Dieser Bereich des Psalms umfasst genau zehn Zeilen. Montfaucon: exp. 267 nach P6. Syrische Version (Epitome): Eine inhaltliche Parallele scheint vorhanden zu sein.
urn:cts:etf:psath.expps.grc:267
– V1 C M P1 P5 A1 A2 V4 P6 Z L1 V5 P7 L2 A3
Eἰκότως – εὐεργεσίας] Eἰκότως κατηξίωσάς με φησὶ τῆς σῆς εὐεργεσίας A2 V4 | Eἰκότως κατηξίωσας με τὰ τῆς εὐεργεσίας φησὶν L1 | Εἰκότως κατηξίωσάς με τῆς εὐεργεσίας φησὶν V5 P7 L2 A3 || δίκαιος ὢν, οἶδας] δίκαιον ὁς δἂν (sic) L1 || μετὰ ὁσίου] μετὰ ὁσίων P1 || ἐναπομείνας] ἐναπομείνας φησὶ A1 || παντελῆ διαστροφὴν ὑπομείνας] παντελεῖ (παντελῆ V4) διαστροφῇ A2 V4 | παντελῆ μὴ διαστροφὴν ποιησάμενος L1 || οἶδα – τῇ ἐμῇ ἁμαρτίᾳ] om. L1 || οἶδα ὅτι] οἶδας τὶ A1 | οἶδ᾿ ὅτι A2 V4 || τῇ ἐμῇ ἁμαρτίᾳ] τῇ ἐμῇ διαστροφῇ A1 A2 V4 V5 P7 L2 A3 || κατάλληλον – κρῖμα] -ληλον ἐπήγαγες τὸ σαυ- deperdita P5 || ἐπήγαγες] ἐπῆγες A1 A2 | post ἐπήγαγες add. supra lin. ἂν L2corr || τὸ σαυτοῦ κρῖμα] τὸ κρῖμα L1 || σαυτοῦ – σου] [σαυτοῦ κ(?)]ρ[ῖμα· ἐ(?)]π[ειδὴ δὲ ἐφύλαξα τὰς ὁδούς(?)] σου P5 || ἐπειδὴ δὲ] ἐπεὶ δὲ L1 V5 P7 L2 A3 || τὰς ὁδούς σου] post τὰς ὁδούς σου add. καὶ οὐκ ἠσέβησα ἀπὸ τοῦ θεοῦ μου· καὶ (καὶ om. V5 P7 L2 A3 | ὅτι A1) πάντα τὰ κρίματα αὐτοῦ ἐνώπιόν μου γέγονεν· καὶ τὰ δικαιώματα αὐτοῦ οὐκ ἀπέστησαν ἀπ᾿ ἐμοῦ (= Ps 17,22b–23) A1 L1 V5 P7 L2 A3 || σὺ ὁ μετὰ ὁσίου] σοι ****ὰ μετὰ ὁσίου (erat ὁ μετὰ?) M | ὁ μετὰ ὁσίου P5 P6 Z || ὁσιούμενος] ὅσιος ὢν V5 P7 L2 A3 || καὶ μετὰ ἀθώου ἀθωούμενος] om. A2 V4 || ἡρμόσω] εἰργάσω A1 | ἤρμοσαν L1 | εἱρμόσω V5 P7 A3 | ὠργισθης (in ras.) L2corr || μοι παρέξεις] μοι παρέξης M L1 | παρέξεις A2 V4 || ἐν τῷ σῷ δικαστηρίῳ] ἐν τῷ δικαστηρίῳ P1 | ἐν τῷ σῷ δικαίῳ δικαστηρίῳ V5 P7 L2 A3N2: exp. 268 verloren (Blattausfall). M: exp. 268 mit der Paraphrase des Didymus (fr. 131 in Ps 17,26–28 [199 Mühlenberg]) verbunden. A1: exp. 268 ist in zwei Teile aufgeteilt: Εἰκότως – ὁσιοῦσθαι steht nach Ps 17,25; der verbleibende Teil nach Ps 17,26–27. V5 P7 (Typus XV) L2 A3 (Typus XVI): exp. 268 steht hier textkritisch der Tradition der (Text-)Katenen nahe (L1). Montfaucon: exp. 268 nach P6.
urn:cts:etf:psath.expps.grc:268
– V1 C P1 P5 A1 A2 V4 P6 Z N2 B1
Ἐπὶ] Πάλιν ante ἐπὶ add. A1 || ἀναπέμπει τῶν ἀποστόλων] τῶν ἀποστόλων ἀναπέμπει τὸν λόγον B1V4: exp. 269 mittels τοῦ αὐτοῦ Hesychius zugeschrieben (A2 anonym). Montfaucon: exp. 269 wahrscheinlich aus P1 (= P6).
urn:cts:etf:psath.expps.grc:269
– V1 C P1 P5 A1 A2 V4 P6 Z N2 B1 B2 L1 V5 P7 L2 A3
Τοῦτο – τείνει] Tῶν ἰουδαικῶν ἀρχόντων· φαρισαίους καὶ γραμματεῖς, (sic) καὶ τῶν δαιμόνων: – (Hesychius, comm. brevis in Ps 17,28b [28 Jagić] + exp. 270; sub auctore Hesychio) A2 V4 || εἰς τοὺς φαρισαίους καὶ γραμματεῖς] εἰς τοὺς γραμματεῖς καὶ φαρισαίους B1 | εἰς τοὺς φαρισαίους V5 P7 L2 A3 || τείνει] om. A1 | ἀποτείνει B2V5 P7 L2 A3: exp. 270 und 271 bilden eine Einheit (mit Ps 17,28 verbunden). Montfaucon: exp. 270 wahrscheinlich aus P1 (= P6).
urn:cts:etf:psath.expps.grc:270
– V1 C P1 P5 A1 P6 Z N2 B2 V5 P7 L2 A3
φησιν] post φησιν add. νοητῶς τοῦ συνιένα[ι] A1 | post φησὶ add. λύχνον B2C: exp. 271 vom Schreiber am Rand hinzugefügt. Syrische Version (Epitome): Eine inhaltliche Parallele ist zu finden (Τὸν νοῦν). Montfaucon: exp. 271 wahrscheinlich aus P1 (= P6).
urn:cts:etf:psath.expps.grc:271
– B1
– V1 C P1 P5 A1 P6 Z N2 B2 L1 V5 P7 L2 A3
φησὶ] λέγει φησὶ (sic) L1 || διασκεδάσεις] διασκεδάσει B2 | διασκεδάσης L1 | διασκέδα[σεν(?)] A1V5 P7 L2 A3: exp. 272 mit dem Beginn der Paraphrase des Didymus (fr. 132 in Ps 17,29 [199,24–26 Mühlenberg]) verbunden. Diese Expositio und Paraphrase folgen einander (aber getrennt) in Typus III (P6 Z N2). Montfaucon: exp. 272 wahrscheinlich aus P1 (= P6).
urn:cts:etf:psath.expps.grc:272
– B1
– V1 C M P1 P5 A1 P6 Z N2 B1
φησὶ] φησὶ * (ut vid.) P5 || ἐπειδὴ ἐπελαμβάνοντο] ἐπειδὴ ἐπελάμβανον V1 C P1 P5 P6 N2 | ὅτι δὴ ἐπελαμβάνοντο A1 | ὅτι ἐπελαμβάνοντο B1 || τὸν θεῖον] fort. [τῶ]ν θεί[ων] A1* | fort. [τὸ]ν θεῖ[ον] A1m.sec. | τὸν δίκαιον B1 || καὶ μὴν καὶ] καὶ A1 || τῶν λόγων] τὸν λόγον P1 || βλασφήμων] ἐβλασφήμουν P1– V5 P7 L2 A3
{φησὶ}] puncto del. (ut vid.) V5corr || τῶν λόγων αὐτῶν] τῶν λόγων αὐτοῦ corr. Mont. (fort. recte) || ἃ διελογίζοντο] ἃ διελογίζοντο (ut vid.) L2* | διελογίζοντο L2corrV5 P7 L2 A3: ἐκ – λογισμοῦ ist eine Erweiterung des Bibelzitats und nicht der Anfang des letzten Satzes. Montfaucon: exp. 274 nach P7.
urn:cts:etf:psath.expps.grc:274par
– V1 C P1 P5 A2 V4 P6 Z N2 V5 P7 L2 A3
Ὅμοιον – δύναμιν] Tò ὁ θεὸς ὁ περιζωννύων με δύναμιν, τῷ ἕως οὗ ἐνδύσησθε δύναμιν ἐξ ὕψους συνᾴδει: – Z || τῷ εἰρημένῳ] τὸ εἰρημένον P1 || ἕως οὗ] ἕως V1 C A2 | ἕως ἂν V4 | ὑμεῖς δὲ καθίσατε ἐν τῇ πόλει ἱερουσαλὴμ (= Lc 24,49a) ante ἕως οὗ add. V5 P7 L2 A3 || ἐξ ὕψους δύναμιν] δύναμιν ἐξ ὕψους P5 V4 P6 Z N2 V5 P7 L2 A3Ps 17,31c–32 scheint nicht von Expositiones erklärt worden zu sein. Montfaucon: exp. 275 nach P1.
urn:cts:etf:psath.expps.grc:275
– B1
– A1
Die zweite Erklärung in diesem Dubium ist thematisch und auch sprachlich nah an Eusebius (fr. 13 in Ps 17,33–34 [Villani]).
urn:cts:etf:psath.expps.grc:277
– V1 C P1 A1 A2 V4 P6 Z N2 B1 V5 P7 L2 A3
Τουτέστι] om. V5 P7 L2 A3 || τὰ ἄνω] Ὁ κύριος ὥσπερ ταῖς ἐλάφοις (fort. Hesychius, schol. nr. 74 in Ps 17,34a [Antonelli; PG 27,708 D6]) ante τὰ ἄνω add. V5m.sec. || διδάσκει] διδάσκει add. (in marg.) V1m.sec. | διδάσκων A1 P6 Z N2 B1P5: Ein Blattausfall. B1: Hesychius (schol. nr. 76 in Ps 17,35a [Antonelli; PG 27,708]) mit exp. 278 verbunden. In der Folge trennte der Schreiber die beiden Erklärungen durch ein Satzzeichen (vier Punkte). V5: Eine zweite Hand – erkennbar an der schwarzen Tinte – verband die letzten Worte der Erklärung, die unmittelbar vor exp. 278 in dieser Handschrift steht (siehe App.), mit exp. 278 (durch zwei Punkte und eine Rasur). Der Grund für das Eingreifen dürfte darin liegen, dass das einleitende Wort Τουτέστι in dieser Fassung fehlt. Montfaucon: exp. 278 wahrscheinlich aus P1 (= P6).
urn:cts:etf:psath.expps.grc:278
– V1 C P1 A1 A2 V4 B1 B2 P6 Z N2 V5 P7 L2 A3
κατεσκεύασεν] κατ[εσ]κ[εύασεν(?)] A1 | κατασκευάσας V5 P7 L2 A3P5: Ein Blattausfall. B1: exp. 280 mit Hesychius (schol. nr. 77 in Ps 17,35b [Antonelli; PG 27,708]) verbunden. In der Folge trennte der Schreiber die beiden Erklärungen durch ein Satzzeichen (vier Punkte). Montfaucon: exp. 280 wahrscheinlich aus P1 (= P6).
urn:cts:etf:psath.expps.grc:280
– V1 C P1 A1 P6 Z N2 B1 B2 V5 P7 L2 A3
Ὑπερήσπισάς μου φησὶ] Ὑπερα[σπισ]μὸν A1 | Ὑπερασπίσαι μοι φησὶ B2 | Ὑπερασπίσαί με φησὶ V5 P7 L2 A3 || διὰ τοῦ σωτηρίου σου] διὰ τοῦ σταυροῦ σου B2 | evanida A1 || ἡ τῆς οἰκονομίας ἐπιδημία] [ἡ τῆς] ἐ[πιδημίας οἰκονο(?)]μία A1 | ἡ τῆς ἐπιδημίας οἰκονομία· καὶ ὁ σταυρὸς αὐτοῦ B1P5: Ein Blattausfall. Montfaucon: exp. 281 aus P1 oder P6.
urn:cts:etf:psath.expps.grc:281
– V1 C P1 A1 P6 Z N2 B1 B2 V5 P7 L2 A3
exp. 282 post Δ[εξιά] evanida A1A1: siehe zu exp. 324. P5: Ein Blattausfall. C: exp. 282 vom Schreiber am äußeren Rand hinzugefügt. Montfaucon: exp. 282 wahrscheinlich aus P1 (= P6).
urn:cts:etf:psath.expps.grc:282
– V1 C P1 A1 A2 V4 P6 Z N2 P2 B1 B2 L1 V5 P7 L2 A3
Ἡ εὐαγγελικὴ] Ἡ εὐαγγελικῆι (sic) B1 || δηλονότι] om. L1 | δ[ηλονότι(?)] A1 | δηλονότι διδασκαλία P1 P2P2: Die Folia bis zu Ps 17,36d sind verloren gegangen. exp. 283 ist die erste nach dieser Lücke. P5: Ein Blattausfall. C: exp. 283 vom Schreiber am äußeren Rand hinzugefügt. Montfaucon: exp. 283 nach P1.
urn:cts:etf:psath.expps.grc:283
– V1 C P1 A2 V4 P6 Z N2 P2 B1 B2 L1
Ἔστησας γὰρ ἐπὶ πέτραν] Ἔστησαν γὰρ ἐπὶ πέτραν V1 C | Ἔστησε(ν) γὰρ ἐπὶ πέτραν P1 P2 A2 V4 B2 L1 | Ἐστήρισεν ἐπὶ τὴν πέτραν B1 || τοὺς πόδας ἡμῶν] τοὺς πόδας μου (= Ps 39,3c) P1 B2 P6 Z N2 | post μου add. ἥτις ἐστὶν ἡ πίστις ἡμῶν P1P5: Ein Blattausfall. Montfaucon: P1 korrigiert mit einer Variante aus P6 (Ἔστησας).
urn:cts:etf:psath.expps.grc:284
– V1 C P1 A1 A2 V4 P6 Z N2 P2 B1 L1 V5 P7 L2 A3
Περιελὼν] Περιελθὼν P2 V5 P7 L2 A3 || τὰ σκάνδαλα καὶ τὰς] evanida A1 || ἃς κατεσκεύαζον οἱ ἐχθροὶ] ἃς κατεσκεύασαν οἱ ἐχθροὶ P1 | ἃ κατεσκεύαζον οἱ ἐχθροὶ A1 | ἃς ἐσκεύαζον οἱ ἐχθροὶ A2 V4 | ἃς ἐσκεύαζον ἡμῖν οἱ ἐχθροὶ B1 || κατήρτισεν ἡμῶν τὴν πορείαν] τὴν πορείαν ἡμῶν κατήρτισεν V1 C P1 | κατήρτισεν ἡμῶν τὰ ἴχνη καὶ τὴν πορείαν A1 | κατήρτισεν ἡμῖν τὴν πορείαν P6 Z N2 || ἡμῶν] deperditum A2P5: Ein Blattausfall. V5 P7 L2 A3: exp. 285 nahe der Tradition der (Text-)Katenen basierend auf den Kommentaren des Hesychius von Jerusalem und den Expositiones (B1 L1). Montfaucon: exp. 285 nach P6. In den Ergänzungen zur seiner Editio princeps der Expositiones Montfaucon edierte ein Fragment, in dem diese Expositio in einer eigenständigen Fassung enthalten ist (aus der Sammlung von Colville).
urn:cts:etf:psath.expps.grc:285
– V1 C P1 P6 Z N2 P2 B1 L1 V5 P7 L2 A3
Ὡς κατεσκευασμένος] Ὡς κατασκευασμένος P2 L1 V5 P7 L2* A3 | Ὡς κατεσκευασμένος L2corr || εἰς δρόμον] εἰς νόμον L1 || περὶ τῆς νίκης] διὰ τῆς νίκης V1 C P1 | π- in ras. (ut vid.) B1 || θαρρεῖ] θαρσεῖ P2 | θάρσει B1 V5 P7 L2*utvid A3 | θαρσῶ L2corr | ἔρχει L1P5: Ein Blattausfall. V5 P7 L2 A3: exp. 286 aus der Tradition der (Text-)Katenen basierend auf den Kommentaren des Hesychius von Jerusalem und den Expositiones (B1 L1). Montfaucon: exp. 286 nach P6.
urn:cts:etf:psath.expps.grc:286
– A1
– V1 C P1 A1 A2 V4 P6 Z N2 P2 B1 L1 V5 P7 L2 A3
περὶ τῶν αἰσθητῶν] περὶ τῶν ἀνεπιστρόφων αἰσθητῶν B1 || ἐχθρῶν] ἐχ〈θ〉ρῶν V1 || τοῦ κυρίου] τοῦ Χριστοῦ sicut in Syr.long. P2 B1 L1 | post τοῦ κυρίου add. λέγων (λέγ V5 P7) ταῦτα V5 P7 L2 A3P5: Ein Blattausfall. B1: exp. 288 Theodoret zugeschrieben. P1: exp. 288 ohne trennende Markierung mit Theodoret (comm. in Ps 17,42 [PG 80,985 B11–C1]) verbunden. Montfaucon: Die Verbindung von P1 wurde übernommen. L2: exp. 288 liegt zwischen den Psalmzeilen.
urn:cts:etf:psath.expps.grc:288
– B1
Dieses Dubium (nach Ps 17,43b) wird Athanasius zugeschrieben. Es hat keine Entsprechung in der syrischen Version (Langfassung), die Ps 17,42–43 nur mit exp. 288 erklärt.
urn:cts:etf:psath.expps.grc:289
– A1
– V1 C M P1 P6 Z N2 B1 P2 P2marg. V5 P7
Ἔτι τοῦ κυρίου] Ἐπὶ τοῦ κυρίου P2 | αἰτεῖται τοῦ P2marg. | Aἰτεῖ τοῦ κυρίου B1 || τὸ πρόσωπον] πρόσωπον P2marg. || ἀποστρεφομένου μὲν] ἀποστρεφόμενον μὲν V1 P2marg. | ἀποστρεφόμενον δὲ M || δι᾿ ἀπείθειαν] om. C | διὰ ἀπειθείαν B1 V5 P7 || τὸν ἰουδαίων λαὸν] τοῦ ἰουδαίων λαοῦ M | τὸν τῶν ἰουδαίων λαὸν C B1 | τῶν ἰουδαίων P1 P2 P2marg. V5 P7 | τὸν ἰουδαῖον λαὸν P6 || αἰτοῦντος δὲ] αἰτοῦντες δὲ P1 | αἰτοῦντα δὲ P2 P2marg. B1 V5 P7 || ἔθνη] τὰ ἔθνη P6 Z N2P5: Ein Blattausfall. M: exp. 290 bildet eine Einheit mit Theodoret (comm. in Ps 17,44a [PG 80,985 C6–10]; an Theodoret zugeschrieben). Beide Erklärungen folgen auch in V1 aufeinander, allerdings getrennt. Syrische Version (Langfassung): exp. 290 steht nach Ps 17,44–45a. Syrische Version (Epitome): exp. 290 wiedergegeben. Montfaucon: P1 korrigiert mit Varianten aus P6.
urn:cts:etf:psath.expps.grc:290
– A1
– V1 C M P1 A2 V4 P6 N2
Οὐκ] Ὃν οὐκ ἔγνων (= Ps 17,44c) ante οὐκ add. A2 || πάντα] ταῦτα V1 M || ὡς θεὸς] ὁ θεὸς M* P1 | ὡς θεὸς Mc || εἰς ἐμὲ] πρὸς ἐμὲ P6 || μὴ λαχόντες] μὴ ἔχοντες A2 V4Dieses Dubium wird entweder Cyrill von Alexandrien (V1 C M P1) oder Athanasius (P6 N2) zugeschrieben oder ist anonym (A2 V4).
urn:cts:etf:psath.expps.grc:291b
– V1 C P1 A2 V4 B2 P6 Z N2 V5 P7 L2 A3
Dieses Dubium wird entweder Cyrill von Alexandrien (V1 C) oder Athanasius (P6 Z N2 V5 P7 L2 A3) zugeschrieben oder ist anonym (P1 A2 V4 B2). Montfaucon: exp. 292 wahrscheinlich aus P1 (= P6 P7).
urn:cts:etf:psath.expps.grc:292
– V1 C P1 A2 V4 P6 Z N2 V5 P7 L2 A3
Πᾶν] Πᾶν δὲ V1 C P1 A2 V4Dieses Dubium wird entweder Cyrill von Alexandrien (V1 C) oder Athanasius (P6 Z N2 V5 P7 L2 A3) zugeschrieben oder ist anonym (P1 A2 V4). Montfaucon (P1 P6 P7): exp. 293 entspricht P6 (= P7).
urn:cts:etf:psath.expps.grc:293
– A1
A1: Dieses Dubium steht nach Ps 17,45b–46. Syrische Version (Langfassung): Nach Ps 17,45b–46 steht eine Erklärung des Ausdrucks 'fremde Söhne', die in der hier betrachteten griechischen Tradition keine Entsprechung hat.
urn:cts:etf:psath.expps.grc:294
– V1 C P1 A1 A2 V4 P2 B1 B2 P6 Z N2 V5a P7a V5b P7b L2a A3a L2b A3b
Εὐκαίρως] -αίρως fort. in ras. V1 | om. A1 | Zῶν φησὶν ὁ κύριος, εὐκαίρως γ᾿ οὖν (cf. Ps 17,47a) B1 || ἀναπεφώνηκεν] ἀνεφώνησεν A1 | ἀναφωνεῖ P2 B2 | ἐπεφώνηκεν V5a P7a L2a A3a || ἐμνημόνευσε] ἀνεμνημόνευσε A2 V4 | ἀνεμνημόνευον (sic) V5a P7a L2a A3a || τοῦ λαοῦ – λέγοντες ] τοῦ λαοῦ τῶν ἰουδαίων εἰπόντος A1 || ἐν ᾗ ἐβόων] ἐν ᾗ ἐβόουν P1 | ἐν ᾧ ἐβόων V5a P7a L2a A3a || αἶρε – αὐτόν] ἆρε ἆρε σταύρωσον V1 C | αἷρε αἷρε, σταύρωσον αὐτόν B1 | αἶρε αἶρε, σταύρωσον αὐτόν P1 A1 A2 P2 | αἴρε· αἴρε, στ(αύ)ρου αὐτοῦ B2 | αἶρε σταύρου αὐτόν V5b P7b || αὐτόν] habet etiam Syr.long.P5: Ein Blattausfall. V5 P7: exp. 295 ist in zwei Fassungen vorhanden: Die erste (V5a P7a L2a A3a) wird Athanasius zugeschrieben; die zweite ist anonym (V5b P7b L2b A3b). Beide Fassungen sind mit Ps 17,47 verbunden. Montfaucon: exp. 295 nach P1.
urn:cts:etf:psath.expps.grc:295
– V1 C P1 A1 A2 V4 P2 B1 L1 P6 Z N2
Εἰ – ἐστιν] om. (sed habet Syr.long.) V1 C P1 A1 || ἑαυτὸν φησὶν] φησὶν ἑαυτὸν P2 L1 || ὑψηλός ἐστιν] ὑψηλὸς ἔστω P2 B1 | ὑψηλὸς ἐγένετο L1 || ὅμοιον – ὄνομα] om. L1 || ὅμοιον δὲ τῷ εἰρημένῳ τὸ] sicut in Syr.long. habent (τὸ om. B1) B1 P6 Z N2 | Ὅμοιον τὸ V1 C P1 A2 V4 | Ὅμοιον τῷ A1 | ὅμοιον δὲ τῷ εἰρημένῳ P2 B1 || ὁ θεὸς αὐτὸν ὑπερύψωσεν] διὰ τοῦτο αὐτὸν ὁ θεὸς ὑπερύψωσεν (cf. Phil 2,9) P2 | διὰ τοῦτο ὁ θεὸς αὐτὸν ὑπερύψωσεν B1P5: Ein Blattausfall. Montfaucon: exp. 296 nach P6.
urn:cts:etf:psath.expps.grc:296
– V1 C P1 A1 P2 B1 P6 Z N2 V5 P7 L2 A3
Ἐκ – λαοῦ] Ἐκ τοῦ ἀπίστου λαοῦ τῶν ἰουδαίων δηλονότι: – P1 || Ἐκ] Τ[ουτέ]σ[τιν] ante ἐκ add. A1 || Ἐκ – λαοῦ] ... ἐκ τῶν ἐπανισταμένων, τοῦ ἀπίστου λαοῦ V5 P7P5: Ein Blattausfall. C P2: exp. 297 von den jeweiligen Schreibern am äußeren Rand hinzugefügt. V5 P7: Die verkürzende Paraphrase des Eusebius (fr. 20 in Ps 17,47–50 [Villani]) ist mit exp. 297 verbunden (anonym). Diese Verbindung kommt in L2 A3 nicht vor, da das Halblemma τῶν ἐπανισταμένων (= Ps 17,49b) exp. 297 vorausgeht. Beide Texte stammen wahrscheinlich aus der Typus III-Tradition (P6 Z N2), wo sie getrennt aufeinander folgen. Syrische Version (Epitome): exp. 297 wiedergegeben. Montfaucon: exp. 297 nach P1.
urn:cts:etf:psath.expps.grc:297
– V1 C A1 V4 P2 B1 P6 Z N2
P5: Ein Blattausfall. C (Typus XIX) P2: exp. 298 wurde von den jeweiligen Schreibern am äußeren Rand hinzugefügt. A2 V4 (Typus XIV): V4 bietet exp. 298, aber A2 nicht. Syrische Version (Langfassung und Epitome): exp. 298 um einen Relativsatz erweitert ('... die den Glauben gelernt haben').
urn:cts:etf:psath.expps.grc:298
– V1 C P1 A1 P2 B1 P6 Z N2
Τῶν ἀρχόντων] Περὶ τῶν ἀρχόντων Z || τοῦ ἐξ ἰσραὴλ] τοῦ ἐξῆς (sic) B1 || φησὶ λαοῦ] λαοῦ φησίν (λ[αο]ῦ supra lin. add. A1c) A1 P6 Z N2 | φησίν P2 | λαοῦ B1P5: Ein Blattausfall. C: exp. 299 vom Schreiber am äußeren Rand hinzugefügt. Montfaucon: exp. 299 nach P6.
urn:cts:etf:psath.expps.grc:299
– A1
V1: Neben Ps 17,49b steht eine Zahl (ΞΖ΄), die in Großbuchstaben geschrieben ist (wie bei Expositiones vorgesehen). Neben der inneren Spalte steht die gleiche Zahl. Über dieser Zahl hat der Schreiber die klein geschriebene Zahl κδ΄ (Evagrius) hinzugefügt. Die entsprechende Erklärung in der Spalte ist nicht die des Athanasius, sondern die des Evagrius. Eine Expositio zu Ps 17,49b ist wahrscheinlich irrtümlich weggelassen worden. A1: Die fehlende Expositio könnte hier erhalten geblieben sein. Ein Hinweis auf die Iuden findet sich auch in der von B1 bezeugten Fassung von exp. 301 (siehe App. dazu). Syrische Version (Langfassung): Dieses Dubium entspricht einer Erklärung, die jedoch erst nach Ps 17,49c platziert ist. Ps 17,49a–b wird mit zwei Worten erklärt ('geistig' und 'greifbar' in Bezug auf die Feinde; siehe exp. 288 und 289). Dieser exegetische Ansatz wird in der so genannten syrischen Epitome etwas breiter formuliert.
urn:cts:etf:psath.expps.grc:300
– V1 C P1 P6 Z N2 P2 B1 B2 V5 P7 L2 A3
Tοῦ] Ἀπ᾿ ἀνδρὸς ἀδίκου (= Ps 17,49c) ante τοῦ add. V5 P7 || Tοῦ – λέγει] Tὸν Ἰούδαν λέγει: – P1 | Τοῦ Ἰούδα φησίν: – P2 | Τοῦ Ἰούδα φησὶ καὶ τῶν ἰουδαίων: – (in Ps 17,49b–c; cf. exp. 300) B1P5: Ein Blattausfall. V1: exp. 301 befindet sich nicht im Hauptkommentar, sondern in der inneren Spalte. Sie ist wie eine hexaplarische Variante geschrieben (Majuskelbuchstaben). C: exp. 301 vom Schreiber am inneren Rand hinzugefügt (ohne Zählung). V5 P7: Ἀπ᾿ ἀνδρὸς ἀδίκου stand ursprünglich als Halblemma vor exp. 301. In L2 A3 ist dieses von exp. 301 getrennt geblieben. Montfaucon: exp. 301 nach P6.
urn:cts:etf:psath.expps.grc:301
– A1
– V1 C P1 A1 A2 V4 P6 Z N2 P2 B1 L1 V5a P7a V5b P7b
Ἐπειδὴ – τῶν ἐθνῶν] om. A2 V4 || Ἐπειδὴ – τοῦ βασιλέως] om. V5b P7b || Ἐπειδὴ – ὁ προφήτης] om. A1 || Ἐπειδὴ – ὕμνους] Ἐπειδὴ τὰ (τὰ om. V5a P7a) καὶ τὰ εἰργάσω σὺ ὁ κύριος, ἐγώ φησιν (ἐγώ φησιν om. V5a P7a) διὰ τῶν ἐθνῶν σοι ἐξομολογήσομαι· σοῦ αὐτὰ καλέσαντος ἐν τῷ ᾄδειν P2 V5a P7a | Ἐπειδὴ φησὶν διὰ τῶν ἐθνῶν σοι ἐξομολογήσομαι αὐτὰ καλέσαντος ἐν τῷ ἅδη L1 || τὰ καινὰ] τὰ κενὰ P1 | καὶ τὰ B1 | τὰ καὶ τὰ P6 Z N2 || εἰργάσω] -ω fort. in ras. V1 || αὐτὸς1] post αὐτὸς add. κύριε V1 | sicut Syr.long. non habent C P1 B1 P6 Z N2 || ἐπειδ᾿ ἂν – ὁ κύριος] Ἐπ[ειδ][ὴ σὺ αὐτὸς ὁ(?)] κ[ύριος(?)] A1 || σὺ αὐτὸς] σὺ ante σὺ αὐτὸς lineis del. V1 || ὁ κύριος] om. Z || καλέσῃς] καλέσεις P1 || δι᾿ αὐτῶν] δι᾿ αὐτόν P6 || σοι] [σοι(?)] A1 || ἀδόντων αὐτῶν] ἀδόντων αὐτὸν C | ἀδόντων B1 || μεγαλυνῶ φησὶ] μεγαλύνω φησὶ L1 | μεγαλύνων V5a P7a || τοῦ βασιλέως· αὐτοῦ μὲν] αὐτοῦ· [αὐ]τοῦ μ[ὲν] A1 | τοῦ βασιλέως αὐτοῦ· αὐτοῦ μὲν B1 | τοῦ βασιλέως· αὐτοῦ Z || τοῦ ἐξ ἐθνῶν λαοῦ] τοῦ ἐξ ἐθνῶν μου λαοῦ L1 || ἵνα ᾖ] ἵνα P2 || αὐτῶν τῶν ἐθνῶν] τῶν ἐθνῶν A1 P2 B1 L1 V5a P7a V5b P7b || ἣν] ἡ ᾠδὴ· δι᾿ ὧ[ν] A1 || ἐν μέσῳ] ἐμμέσῳ L1 || τῆς γῆς] post τῆς γῆς add. μεγαλυνῶ V1 C P1 V4 P6 Z N2 | post τῆς γῆς add. μεγαλύνων A2 | post τῆς γῆς add. μεγαλύνω V5b P7b | post τῆς γῆς add. τουτέστιν ἐν τῇ σι[ών·] τ[α]ύτην γὰρ φασὶ τὸ μεσώτατον τῆς γῆς εἶν[αι] (additamenta post τῆς γῆς non habet Syr.long.) A1P5: Ein Blattausfall. V1 C P1 P6 Z N2: exp. 302 und 303 bilden eine Einheit (mit Ps 17,50 verbunden). A2 V4: Eine Einheit ist auch hier zu finden, allerdings in einer stark gekürzten Fassung. Es handelt sich dabei um den Hauptsatz am Ende von exp. 302 und den ersten Satz von exp. 303. B1 P2 Syrische Version (Langfassung): Die gennanten Expositiones erklären jeweils Ps 17,50–51a und Ps 17,50b–c. A1: Die am Anfang kürzere Fassung von exp. 302 ist zweiteilg. Ἐπ[ειδ][ὴ] – ὕμνους steht nach Ps 17,50; Οὐ μ[όν]ον – εἶν[αι] nach Ps 17,51a. B1: Es wird einleitend behauptet, dass diese Expositio drei Zeilen (στίχοι) erklärt: ἐρμηνεία τῶν Γ´ στιχ(ων) Ἀθανασιου (= Ps 17,50–51a). V5 P7: Αὐτοῦ μὲν – τῆς γῆς ist doppelt vorhanden: zunächst als Schlussteil von exp. 302: Ἐπειδὴ καὶ τὰ εἰργάσω σὺ ὁ κύριος, διὰ τῶν ἐθνῶν σοι ἐξομολογήσομαι· σοῦ αὐτὰ καλέσαντος ἐν τῷ ᾄδειν· οὐ μόνον δὲ τοῦτο, ἀλλὰ καὶ μεγαλύνων τὰς σωτηρίας τοῦ βασιλέως· αὐτοῦ μὲν τοῦ ἐξ ἐθνῶν λαοῦ· ἵνα ᾖ· αὐτοῦ τοῦ βασιλέως τῶν ἐθνῶν, ἣν ἐποίησεν σωτηρίαν ἐν μέσῳ τῆς γῆς (V5a P7a mit Ps 17,50 verbunden); dann als Anfang von exp. 303: Αὐτοῦ μὲν τοῦ ἐξ ἐθνῶν λαοῦ· ἵνα ᾖ· αὐτοῦ τοῦ βασιλέως τῶν ἐθνῶν, ἣν ἐποίησε σωτηρίαν ἐν μέσῳ τῆς γῆς μεγαλύνω· τουτέστιν, τοῖς πᾶσι διαβοήσω λαμπρῶς· ἐπειδὴ καὶ ταύτην εἰργάσω φησὶν, ποιῶν ἔλεος ἐπὶ τὸν χρισθέντα αὐτοῦ λαóν· εἰς βασίλειον γὰρ ἱεράτευμα, ἐχρίσθημεν· ποιῶν δὲ τῷ λαῷ τὸ ἔλεος, ἐμοὶ τῷ Δαυῒδ παρασκευάσεις γενέσθαι αὐτῷ καὶ τῶ σπέρματί μου· σπέρμα γὰρ τοῦ Δαυῒδ, ὁ ἐξ ἐθνῶν λαὸς· ἅτε δὴ γεγονὼς τέκνα τοῦ ἐκ σπέρματος κατὰ σάρκα τεχθέντος Χριστοῦ (V5b P7b mit Ps 17,51a–b verbunden). exp. 302 ist nahe der Tradition der (Text-)Katenen basierend auf den Kommentaren des Hesychius von Jerusalem und den Expositiones (B1 L1). Da der wiederholte Teil durch μεγαλύνω (siehe app.) erweitert wird, stammt exp. 303 aus einer Tradition, die Typus XIX (V1 C A2 V4) und III (P6 Z N2) näher ist. Syrische Version (Epitome): Inhaltliche Parallele sind zu finden (ἐπειδ᾿ ἂν – ἐξομολογήσομαι; μεγαλυνῶ – τὰς σωτηρίας; ἣν – τῆς γῆς). Montfaucon: exp. 302 und 303 grundsätzlich nach P6.
urn:cts:etf:psath.expps.grc:302
– V1 C P1 A2 V4 P6 Z N2 P2 B1 V5 P7
τοῖς πᾶσι] πᾶσι V4 || διαβοήσω λαμπρῶς] διαβόητον ποιῶν A2 || ἐπειδὴ – Δαυΐδ3] om. A2 V4 || εἰργάσατο] εἰργάσω P1 V5b P7b || ποιῶν ἔλεον] ποιῶν ἔλεος P2 B1 V5b P7b || αὐτοῦ] αὐτῷ P1 | ὑπ᾽ αὐτοῦ P2 || καὶ ἐμοὶ] καὶ μοὶ P6 | ἐμοὶ V5b P7b || αὐτῷ] αὐτὸ C P1 P2 B1 Z || σπέρμα γὰρ τοῦ Δαυῒδ] om. P2 || καὶ ὁ ἐξ ἐθνῶν λαὸς] ὁ ἐξ ἐθνῶν λαὸς V5b P7b | ὅ ἐστιν καὶ ὁ ἐξ ἐθνῶν λαὸς P2 || τέκνα] τέκνον P1 P6 Z N2 || τοῦ ἐκ σπέρματος] ἐκ σπέρματος αὐτοῦ B1 || γεννηθέντος Δαυΐδ] τεχθέντος Δαυΐδ P2 | τεχθέντος B1 | τεχθέντος Χριστοῦ V5b P7bP5: Ein Blattausfall. B1: exp. 303 wird wie folgt eingeführt: ἐρμ(ηνεία) τῶν Β´ στιχ(ων) Ἀθανασι(ου) (= Ps 17,51b–c). V5b P7b: Siehe zu exp. 302. Syrische Version (Epitome): Inhaltliche Parallelen sind zu finden (τοῖς πᾶσι – τῷ σπέρματί μου).
urn:cts:etf:psath.expps.grc:303
– A1
– V1 C M G P1 A2 V4 P2 B1 P3 P6 Z N2 V5 P7 L2 A3
ἐκ προσώπου] ὡς ἐκ προσώπου P2 B1 || τὰ ἕτερα στοιχεῖα] ἕτερα στοιχεῖα G P2 B1 || καὶ μεγάλους] μεγάλους P1 || νομίζει] νομίζει V1* | ἐνόμιζον V1corr P6 Z N2 V5 P7 L2 A3 | νομίζεσθαι P1 | ὠνομάζον (sic) M | ὀνομάζουσι A2 P3 | ὀνομάζει V4 | νομίζουσι B1 || ταῦτα ἀνυμνεῖν] ταῦτα ἀνυμνεῖ M P6 | τούτους ἀνυμνεῖν P2 B1 P3 || τὸν ποιητὴν αὐτῶν] τὸν ποιητὴν αὐτὸν G | τὸν ποιητὴν τούτων P2 | τὸν ποιητὴν τῶν ὅλων B1 || λέγουσιν] λέγουσι V1* | λέγουσαν P3* | λέγει V1corr MP5: Ein Blattausfall. M: exp. 304a Theodoret zugeschrieben. V5 P7 (Typus XV) L2 A3 (Typus XVI): exp. 304a nahe der Tradition des Typus III (P6 Z N2). Montfaucon (P1 P6 P7): exp. 304a entspricht P6 (= P7). Allerdings wurde ἐνόμιζον in ἐνόμιζε korrigiert.
urn:cts:etf:psath.expps.grc:304a
– A1
Δογμα[τ]ικός – [τὰ ὄν]τα zeigt starke Übereinstimmung mit Diodor von Tarsus (comm. in Ps 18,1 [108,5–10 Olivier]). [ὅθεν] – [τοὺς ἀποστόλους(?)] lässt sich auf keine bekannte Quelle zurückverfolgen. μέμφεται – [τὰ ὄν]τα entspricht nicht nur der Hypothesis des Diodorus, sondern auch einem Fragment, das Felckmann in seiner Sammlung der Athanasius zugeschriebenen Fragmenten aus dem Codex Vat. Pal. gr. 247 (cf. CPG C21) veröffentlicht hat (Editio Commeliniana, 1601). Darin wird Ps 18 allerdings mit Ps 23 und nicht mit Ps 4 verglichen. Felckmann fand es am Ende der Hypothesis (anonym) zu Ps 18. Seine Zuordnung zu den Expositiones beruht daher auf Spekulation.
urn:cts:etf:psath.expps.grc:304b
– V1 C P1 P2 L1 P6 Z N2 V5 P7 L2 A3
Ὅμοιον τῷ εἰρημένῳ] Ὅμοιον τὸ εἰρημένον P1 || τὰ γὰρ ἀόρατα] τὰ γὰρ ὁρατὰ L1 || ἥ τε ἀΐδιος – θεότης] καὶ τὰ ἑξῆς P2 L1 V5 P7 A3 | καὶ τὰ ἑξῆς del. per ras. L2 || θεότης] θειότης C P1 P6 Z N2V5 P7 (Typus XV) L2 A3 (Typus XVI): exp. 305 nahe der Tradition der (Text-)Katenen basierend auf den Expositiones und den Kommentaren des Hesychius von Jerusalem (P2 L1). Montfaucon (P1 P6 P7): exp. 305 entspricht P1.
urn:cts:etf:psath.expps.grc:305a
– A1
Dieses Dubium lässt sich vage mit Theodoret (comm. in Ps 18,2 [PG 80,992 B5–9]) und Diodor von Tarsus (comm. in Ps 18,2b [109,33–39; 110,51–54 Olivier]) vergleichen.
urn:cts:etf:psath.expps.grc:305b
– V1 C G P1 V4 P2 L1
Ἡμέρα – νὺξ] Ἡ ἡμέρα φησὶ καὶ ἡ νὺξ P1 | Ἡμέρα φησὶ καὶ νυκτὶ L1 || ἀντιπαραχωροῦσαι] παραχωροῦσαι V4 || ἀλλήλαις – τῶν πραγμάτων] om. L1 || δι᾿ αὐτῶν – ἀνακηρύττουσιν] δι᾿ αὐτῶν τῶν πραγμάτων τὸν δημιουργὸν ἑαυτὸν ἀνακηρύττουσιν C L1 | δι᾿ αὐτῶν τῶν πραγμάτων τὸν δημιουργὸν αὐτῶν ἀνακηρύττουσιν G P1 | τὸν δημιουργὸν, οὐ λόγοις ἀλλ᾿ ἔργοις ἀνακηρύττουσι V4 | διὰ τῶν πραγμάτων τὸν δημιουργὸν ἀνακηρύττουσιν ἑαυτῶν P2 || ἀνακηρύττουσιν] post ἀνακηρύττουσιν add. τοῦτο γὰρ σημαίνει τὸ οὐκ εἰσὶ λαλιαὶ οὐδὲ λόγοι, τὸ οὐ διὰ ῥημάτων ἀναγγέλουσι καὶ φωνῶν, ἀλλὰ διὰ τάξεως καὶ εὐρυθμίας V4P5: Ein Blattausfall. L1: Hesychius (schol. nr. 3 in Ps 18,3a [Antonelli; PG 27,712]) ist mit exp. 306 verbunden (anonym). Montfaucon: exp. 306 nach P1. V4: Eine Paraphrase des Theodoret (PG 80,992 D3–993 A2) ist mit einer individuellen Fassung von exp. 306 verbunden. Diese Einheit fehlt in der Schwesterkatene A2 (Typus XIV).
urn:cts:etf:psath.expps.grc:306a
– P6 Z N2 V5 P7 L2 A3
Ἡμέρα – νὺξ] Ἡμέρα καὶ νὺξ φησὶν N2 | Ἡμέρα φησὶ καὶ ἡ νὺξ P7 | om. V4 || καὶ εὐαρμόστως ἀντιπαραχωροῦσαι] ἀντιπαραχωροῦσαι V5 | παραχωροῦσαι P7 || ἀλλήλαις] ἀλλήλως V5 P7 || ἑαυτῶν] ἑαυτὸν P6 || οὗ τῷ] οὕτως V5 P7 A3 L2* | οὗ τῶ L2c || καὶ3] om. (fort. erat in ras.) L2 || τὴν οὕτω καλὴν ἁρμονίαν] οὕτω τὴν καλὴν ἁρμονίαν Z | τὴν οὕτως καλὴν ἀγγελίαν A3– V1 C M G P1 P5 P2 B1 B3 P6 Z N2 V5 P7
Καθ᾿ ὑποστιγμὴν – τὰ2] deperdita P5 || Καθ᾿ ὑποστιγμὴν – φθέγγονται] om. P2 || Καθ᾿ ὑποστιγμὴν] Καθ᾿ ὑποστιγμὴν μὲν B1 || ἀντιπίπτον δὲ] ἀντιπίπτων δὲ P1 P6 || ὑποτέμνεται] ἀντιτέμνεται B3 || τὸ δὲ ἀντιπίπτον] ὅτι δὲ ἀντιπίπτον V5 P7 || οὐ φθέγγονται] οὐ φθέγγεται B1 B3 V5 P7 || διὸ λέγει] Ὃ λέγει, τοιοῦτόν ἐστιν P2 || ἆρα οὐκ] ἆρ᾿ οὐκ P2 B1 V5 P7 || τινὰ πράγματα] πράγματα V5 P7 || ἃ καὶ μὴ ἀφιέντα] καὶ μὴ ἀφιέντα P2 V5 P7 | καὶ μὴ ἀφιέντι B1 || φωνὴν] φῶς G || ἀνακηρύττουσιν] ἀνακηρύττοντα P2 V5 P7 || ἐκ – ἡρμοσμένης] ἐκ τῆς καλῶς εἱρμωσμένης P1 | ἐκ τῆς καλῆς ἡρμοσμένης V5 P7 || νηὸς] νεῶς B3* | νηὸς B3corr | νηὼς P6 Z N2 || καὶ4 – τὸ κήρυγμα] perstrinxit G || ἐπὶ τῶν ἄλλων δὲ] ἐπὶ τῶν ἄλλων P2 N2 V5 P7 || τὰ προειρημένα] προειρημένα M | om. V5 P7 || οὕτω] οὕτως P2 V5 P7 || ἀπὸ μεγέθους] ἀπὸ ποιήματος P2 B1 V5 P7 || ὡς] om. P1 || αὐτῶν] αὐτὸν V5* P7 | αὐτῶν V5corrM: exp. 307 wird Didymus zugeschrieben. B1: Es wird einleitend behauptet, dass diese Expositio drei Zeilen (στίχοι) des Psalms erklärt: ἐρμηνεία των Γ´ στιχω(ν) Ἀθανασι(ου). Während in V1 exp. 307 mit Ps 18,4 verbunden ist, steht sie in B1 nach Ps 18,4–5b. Dieser Bereich des Psalmes umfasst genau drei Zeilen. Denn in beiden Katenen Ps 18,4a–b bilden eine einzige Zeile, und nicht zwei. V5 P5: exp. 308 steht der Tradition der (Text-)Katenen basierend auf den Kommentaren des Hesychius von Jerusalem und den Expositiones (P2 B1) nahe. Montfaucon: exp. 307 nach P6.
urn:cts:etf:psath.expps.grc:307
– A1
– V1 C M P1 P5 A2 V4 P2 B1 P6 Z N2 V5 P7
Τῷ ἡλίῳ φησὶν, ἔθετο] Τῷ ἡλίῳ φησὶν ὡς ἔθετο B1 | Ἐν τῷ ἡλίῳ φησὶν ἔθετο Z N2 || σκήνωμα· ἤτοι οἶκον] τὸ σκήνωμα, ἤτοι οἶκον P1 P2 B1 | ἥτοι οἶκον τὸ σκήνωμα V5 P7 || ποῦ – τὸν οἶκον] om. (homoeoteleuti causa) V1* M | add. (in marg.) V1corr || ἢ] om. P2 V5 P7 || καὶ παστὸν] ὃν καὶ παστὸν M || ὥσπερ – τὴν δύναμιν] om. A2 V4 || ὥσπερ δὲ] ὥσπερ γὰρ P2 V5 P7 || τῇ εὐτάκτῳ συμφωνίᾳ] εὐτάκτω ἁρμονίᾳ P2 V5 P7 || οὕτω καὶ ὁ ἥλιος] οὕτω καὶ ἥλιος M | καὶ ὁ ἥλιος ὡσαύτως P2 V5 P7 || τῷ3] τὸ M P5* P6 | τῶ P5c | τὸ punctis del. P2 | om. P1 V5 P7 || τοῦ προστάττοντος] τοῦ προστάγματος V5 P7 || τὴν δύναμιν] post τὴν δύναμιν add. ὑπείκω (sic) V5 P7M: exp. 308 irrtümlich Theodoret zugeschrieben. B1: Es wird einleitend behauptet, dass diese Expositio zwei Zeilen (στίχοι) des Psalms erklärt: ἐρμ(ηνεία) τω(ν) B´ στιχ(ων) Ἀθανασιου. Während in V1 exp. 308 mit Ps 18,5c verbunden ist, steht sie in B1 nach Ps 18,5c–6a. Dieser Bereich des Psalmes umfasst genau zwei Zeilen. In der Tat kann in den hier betrachteten Katenen das Bezugslemma für exp. 308 entweder Ps 18,5c–6a oder Ps 18,5c sein. Das Ende ihrer Exegese berührt jedoch auch Ps 18,6b. V4: Vor exp. 308 steht ein bisher unediertes Fragment, das Athanasius zugeschrieben wird: Οὐ γυμνὸν ἀφῆκε τὸν ἥλιον, ἀλλὰ σκήνωμα ἔθετο ἐν αὐτῷ ὥστε μὴ διαχεῖσθαι ἀλλ᾿ ἐν ὑποστάσει εἶναι. Danach wird exp. 308 durch τοῦ αὐτοῦ eingeleitet. Die Tatsache, dass sich beide Erklärungen auf Ps 18,5c beziehen, scheint gegen die Zugehörigkeit des ersten Textes zu den Expositiones zu sprechen. Z N2: exp. 308 Eusebius zugeschrieben. P6 zeigt, dass diese Zuschreibung für das nächste Fragment vorgesehen war, nämlich die Paraphrase des Eusebius (fr. 4 in Ps 18,5c–7 [Villani]; anonym in Z). In N2 ist exp. 308 sogar mit diesem Fragment verbunden. V5 P5: exp. 308 nahe der Tradition der (Text-)Katenen basierend auf den Kommentaren des Hesychius von Jerusalem und den Expositiones (P2 B1). Montfaucon: exp. 308 aus P1 und P6 zusammengestellt.
urn:cts:etf:psath.expps.grc:308a
– A1
urn:cts:etf:psath.expps.grc:308b
– A1
Dieses Dubium steht nach Ps 18,6b–7. Das Motiv der Sonne, welche die Macht ihres Schöpfers demonstriert, weist eine signifikante Ähnlichkeit zu dem am Ende von exp. 308 gezeigten Motiv auf.
urn:cts:etf:psath.expps.grc:309
– V1 C M P1 P5 A2 V4 P2 B1 L1 P6 Z N2 V5 P7 L2 A3
Ὁ εὐαγγελικὸς δηλονότι] ... νόμον (νόμον om. P7) τὸν εὐαγγελικὸν δηλονότι M V5 P7 L2 A3 || ὡς – εἰς ἀλήθειαν] om. A2 V4 || ὡς – ὃς καὶ] in ἀπὸ τοῦ σκότους perstrinxit L1 || προειρημένων] προειρημένω〈ν〉 P5 || ἕνα] om. A3 || διδάσκονται] διδάσκοντες P2 || ὅς] ὡς M || ἐπέστρεψε] ἐπέστρεψαι P1 | ἀπέστρεψε P7 || εἰς ἀλήθειαν] εἰς τὴν ἀλήθειαν V5 P7 L2 A3M V5 P7 L2 A3: Evagrius (schol. nr. δ´ in Ps 18,8a [410 Rondeau – Géhin – Cassin]) wird mit exp. 310 verbunden. Diese Einheit wird Origenes zugeschrieben. B1: Es wird einleitend behauptet, dass diese Expositio vier Zeilen (στίχοι) des Psalms erklärt: ἐρμ(ηνεία) τῶν Δ´ στιχ(ων) Ἀθανασιου. Während in V1 exp. 310 mit Ps 18,8a verbunden ist, steht sie in B1 nach Ps 18,7–8a. V4: Eine Erklärung des Hesychius (comm. brevis in Ps 18,6b [31 Jagić] wird Athanasius zugeschrieben, in A2 ist sie anonym. N2: Eine Paraphrase aus Didymus (fr. 156 in Ps 18,8b–10 et fr. 157 in Ps 18,11.12 [212–213 Mühlenberg]) mit exp. 310 verbunden. Montfaucon: exp. 310 nach P1.
urn:cts:etf:psath.expps.grc:310
– V1 C M G P1 P5 P2 B1 P6 Z N2 V5 P7 L2 A3
Ἣν ἐμαρτύρησε] Ἧ (Ἢ Μ) ἐμαρτύρησε V1 C M || περὶ ἑαυτοῦ] περὶ αὐτοῦ M G P2 || ὁ μονογενὴς] om. G | ὁ μονογενὴς σωτὴρ P2 | ὁ σωτὴρ V5 P7 L2 A3 || ἐλήλυθα] εἰσῆλθον G || καὶ ἐγὼ – ἥκω] om. G || καὶ ἐγὼ] ***** καὶ ἐγὼ B1 || καὶ ἥκω] om. M V5 P7 L2 A3M: exp. 311 nicht im Hauptkommentar, sondern zwischen den Psalmzeilen. Montfaucon: exp. 311 wahrscheinlich aus P1 (= P6).
urn:cts:etf:psath.expps.grc:311
– V1 C G P1 P5 A2 V4 P2 B1 P6 Z N2 V5 P7 L2 A3
Ἀντὶ – κρίσει] Ἀντὶ τοῦ δικαίως ἡ γενομένη ἡ ἡμετέρα κρίσις P2 || ἡ γενομένη] ἡ γεναμένη B1 || τοῦ αἰῶνος] τοῦ αἰῶνος τούτου V4A2 V4: exp. 312 Hesychius zugeschrieben. Montfaucon: exp. 312 wahrscheinlich aus P1 (= P6).
urn:cts:etf:psath.expps.grc:312
– V1 C P1 P5 A2 V4 B1 P6 Z N2 V5 P7 L2 A3
Τοὺς] Πόρρωθεν τὴν αὐγὴν ἀποπέμπουσα (= glossa, ut vid., in Ps 18,9b) φωτίζει ante τοὺς add. (sub auctore Theodoreto) B1 || Τοὺς – φησίν] Τοὺς (τοὺς B1) τῆς διανοίας φησὶν ὀφθαλμούς P1 B1 | Τοὺς τῆς διανοίας ὀφθαλμοὺς, δηλονότι: – C | Τοὺς τῆς διανοίας δηλονότι: – A2 | Ὀφθαλμοὺς, τοὺς τῆς διανοίας δηλονότι: – V4 || φησίν] post φησὶν ὀφθαλμούς· add. πόρρωθεν τὴν αὐγὴν ἀναπέμπου[σα] (= glossa, ut vid., in Ps 18,9b) P1V1 P2: Die im Apparat zitierte Glosse zu τηλαυγής findet sich als selbständiges Fragment kurz vor exp. 313 (V1) oder unmittelbar danach (P2). Die erste Hand in der Textkatene von P2 (= Haupttext und Teil der Marginalien) hat sie in diesem Fall in den Haupttext gesetzt. Es ist bemerkenswert, dass dies vom Beginn von P2 (= Ps 17,36d) bis einschließlich Ps 18 die einzige Erklärung im Haupttext ist, die keine Expositio ist. Montfaucon: exp. 313 einschließlich der Glosse entspricht P1 (siehe App.).
urn:cts:etf:psath.expps.grc:313
– V1 C M G P1 P5 A2 V4 P2 B1 B2 P6 Z N2 V5 L2 A3
Ὡς] ἄμεμπτος καθαρὸς (= glossa in Ps 18,8a) ante ὡς add. M | om. G || πρὸς ἀντιδιαστολὴν] ἀντιδιαστολὴν B1 || τὸ τοιοῦτο] om. M | τὸ τοιοῦτο γὰρ ante ἐκεῖνος γὰρ A3 || ἦν] εἴη M | ἡμῶν P1M: exp. 314 und 315 sind nach exp. 316 gestellt. P7: exp. 314 wird ausgelassen. Montfaucon: exp. 314 entspricht P1.
urn:cts:etf:psath.expps.grc:314
– V1 C M G P1 P5 A2 V4 P2 B1 L1 P6 Z N2
Μισθὸς – γίνεται] Μισθὸς γὰρ φυλακῆς αὐτῶν γίγνεται (γίνεται N2) P5 P6 Z N2 | Μισθὸς γὰρ τῆς φυλακῆς αὐτῶν γίνεται P2 B1 L1 | in Δηλονότι perstrinxerunt A2 V4 || οὐκ εἶδεν] οὐκ οἶδε G P1 | οὐκ ἴδεν B1 L1 || καὶ2 – ἀνέβη] καὶ τὰ ἑξῆς G A2 | om. P5 P2 B1 P6 Z N2P5, P6 Z (Typus III): Nur diese Handschriften haben die Lesart γίγνεται gemeinsam. Dies stellt eine weitere Bestätigung dafür dar, dass der Kompilator des Typus III die Expositiones ab Ps 17 einer Quelle entnommen hat, die der sogenannten Katene des Photius (P5) sehr nahe stand. Die Handschriften beziehen diese Expositio überwiegend auf Ps 18,12b bzw. Ps 12 – mit Ausnahme von M und G, die sie entweder falsch oder gar nicht verknüpfen – sowie von P2. Denn in dieser letzten Handschrift steht exp. 315 nach einem umfangreichen Lemma, das Ps 18,11–13a umfasst. A2 V4: exp. 315 wird irrtümlich Theodoret zugeschrieben. Unmittelbar nach ihr folgt Theodorets Kommentar zu Ps 18,13 (τοῦ αὐτοῦ). Montfaucon: exp. 315 nach P1.
urn:cts:etf:psath.expps.grc:315
– V1 C M P1 P5 P2 B1 B2 L1 P6 Z N2
Ὁ μυσταγωγηθεὶς] Ὁ μυσταγωγεῖς C* | Ὁ μυσταγωγοθεῖς (-οθ- supra -γ-) ut vid. Cc || τῷ νόμῳ λαὸς τῷ εὐαγγελικῷ] τῷ εὐαγγελικῷ νόμῳ λαὸς P2 B1 B2 L1 || τὰ κρίματα τὰ ἀληθινὰ] τὰ κρίματα ἀληθινὰ P5 P6 Z N2 | κρίματα ἀληθινὰ P2 B1 B2 L1 || εἰπὼν] εἰδὼς B2 | ἰδὼν L1 || καὶ τῶν – δαιμόνων] om. L1 || καὶ τῶν1] τῶν M || καθαρὸς – δαιμόνων] om. B2 || ὡσαύτως – δαιμόνων] om. sicut in Copt. P5 P2 B1 P6 Z N2 || δαιμόνων] κινδύνων M* | δαιμόνων McB1: Es wird einleitend behauptet, dass diese Expositio 13 Zeilen (στίχοι) des Psalms erklärt: [ἐρμη][ν(εία) τῶν] ΙΓ´ στιχ(ων) Ἀθανασιου. Von Ps 18,13 (siehe zu exp. 315) bis zum Ende dieses Psalms sind es acht Zeilen. Die Zahl ΙΓ´ ist wahrscheinlich das Ergebnis eines falsch gelesenen Η´. Montfaucon: exp. 316 wurde aus der Sammlung von Colville übernommen.
urn:cts:etf:psath.expps.grc:316
– A1
– V1 C M G P1 P5 V4 P2 B1 B2 P6 Z N2 V5 P7
Λέγεται – θυσίας] om. V4 || Λέγεται – ἐκ προσώπου] Λέγεται δὲ ὡς ἐκ προσώπου M | Λέγεται μὲν ὁ ψαλμὸς οὗτος ἐκ προσώπου B2 || τῶν περὶ τὸν Δαυῒδ ἑταίρων] τῶν περὶ τὸν Δαυῒδ ἑτέρων C P1 | τῶν περὶ τῶν Δαυῒδ ἑταίρων G | τῶν περὶ τοῦ Δαυῒδ· ἑτέρων B1 | τῶν περὶ Δαυῒδ ἑτέρων B2 | τῶν περὶ τοῦ Δαυῒδ ἑταίρων V5* P7 | τῶν περὶ τὸν Δαυῒδ ἑταίρων V5c || ἑταίρων· αὐτῷ τῷ Δαυῒδ] om. (homoeoteleuti causa) M || αὐτῷ τῷ Δαυῒδ] αὐτοῦ τὸν Δαυῒδ B1 V5 P7 || ἐπευχομένων] ἐπευχομένω B2 || ποιοῦντι – τῶν2] om. B2 || ποιοῦντι θυσίας ] ποιοῦντι θυσίαν V1 C G P1 | ποιοῦνται (ut vid.) θυσίαν M | ποιοῦντι θυσίας Copt. sicut ceteri || ἀναφέρεται] φέρεται P2 B1 V5 P7 || δὲ] supra lin. add. V4 || εἰς πρόσωπον τῶν ἀποστόλων] εἰς τοὺς ἀποστόλους V4 || ὡς ἐν ἡμέρᾳ] ἐν ἡμέρᾳ V5 P7 || λεγομένων] λεγόντων M | λεγόμενον B1 | ῥηθέντος V4V5 P7: exp. 317 nahe der Tradition der (Text-)Katenen basierend auf den Expositiones und den Kommentaren des Hesychius von Jerusalem (P2 B1). Koptische Version: exp. 317 wird wiedergegeben. Montfaucon: exp. 317 nach P1 (λεγομένων in ῥηθέντος korrigiert).
urn:cts:etf:psath.expps.grc:317
– A1
– V1 C M G P5 A1 P2 B1 P6 Z N2
Τὸ] Φαιδρυνάτω στεασάτω (= glossae in Ps 19,4b) ante τὸ add. M || Τὸ σωτήριον φησὶν ὃ δέδωκας] ... τὸ σωτήριόν σου ὃ δέδωκας M | Τὸ σωτήριον, ὃ δέδωκάς φησὶ A1 || τῷ ἀνθρωπίνῳ γένει] τῷ ἀνθρωπείῳ γένει C P5 P6 Z N2 | τῷ τῶν ἀνθρώπων γένει P2 || καταστήσεις] κατέστησα (sed. linea ex -α educta V1) V1 M | κατέστησας C GZu Ps 19,1–5 ist keine expositio vorhanden. M: exp. 318 steht nach exp. 319. Die exp. 318 beigefügten Glossen (siehe app.) befinden sich ebenfalls in V1 unmittelbar vor dieser Expositio (allerdings getrennt). P1: exp. 319 ist durch eine andere Erklärung ersetzt (Origenes, schol. [?] in Ps 19,6a [PG 12,1248 B5–6), Montfaucon hat diese Erklärung ediert.
urn:cts:etf:psath.expps.grc:318
– V1 C M G P1 P5 A1 P2 B1 L1 P6 Z N2 V5a P7a V5b P7b L2a A3a L2b A3b
Τίνα – εἰς αὐτόν] per ras. del. L2b || Τίνα ἦν] Τίνα φησὶν L1 | ... τίνα δὲ ἦν M | Tίνα δὲ ἦν G | ... τί δὲ εἴη V5a P7a L2a A3a || ἢ τὸ] om. M V5a P7a L2a A3a || πάτερ ἅγιε] ἅγιε V5b P7b A3b | [ἅγιε(?)] L2b || τήρησον] διατήρησον Z N2 V5b P7b A3b | [διατήρησον(?)] L2b || ἐκ τοῦ κόσμου] ἐν τῷ ὀνόματ[ί σου] (= Ioh 17,11) A1 || δῆλον δὲ, ὅτι] δηλονότι M P5 P6 Z N2 V5a P7a V5b P7b L2a A3a A3b | [δηλονότι(?)] L2b | δῆλος δὲ, ὅτι L1 || τοὺς πιστεύσαντας] τοὺς πιστεύοντας M P1 B1 Z N2 V5a P7a V5b P7b L2a A3a A3b | [τοὺς πιστεύοντας(?)] L2b || εἰς αὐτόν] [εἰς] [αὐτόν(?)] A1 | αὐτῷ L1 | εἰς σέ V5a P7a L2a A3aV5 P7 L2 A3: exp. 319 ist in zwei Fassungen vorhanden: Die erste (V5a P7a L2a A3a) ist mit Ps 19,5 verbunden, die zweite (V5b P7b L2b A3b) mit Ps 19,6c–7a. Der L2-Schreiber bemerkte das Duplikat und radierte die zweite Fassung aus. M V5a P7a L2a A3a: Evagrius (schol. nr. γ´ in Ps 19,6c [414 Rondeau – Géhin – Cassin]) ist mit exp. 319 verbunden. A1: Es ist anzumerken, dass nur diese Handschrift nicht ein Mischzitat aus Ioh 17,11 und Ioh 17,15 bietet, sondern bei Ioh 15,11 bleibt. Die koptische Version bietet ebenfalls das Mischzitat wie alle andere hier betrachteten Handschriften (ἐκ τοῦ κόσμου). Montfaucon: exp. 319 nach P1.
urn:cts:etf:psath.expps.grc:319
– V1 C G P1 P5 A1 P2 B1 P6 V5 P7 L2 A3
φωταγωγηθεὶς] πληροφορ[η]θεὶς A1 | φωταγωγηθεὶς φησὶν B1 | post φωταγωγηθεὶς add. καὶ φωτισθεὶς (= glossa?) V5 L2 A3 || τὰ περὶ τῆς ἀναστάσεως] τὰ περὶ τῆς θείας καὶ σωτηρίου (σωτηρίου correximus | σωση B1) κόσμου αὐτοῦ ἀναστάσεως B1 | post τὰ περὶ τῆς ἀναστάσεως add. ἐμεμαθήκει V5 P7 L2 A3 | post τὰ περὶ [τῆ]ς ἀναστάσεως add. φησὶν ὁ λόγος A1Montfaucon: exp. 320 wahrscheinlich aus P1 (= P6).
urn:cts:etf:psath.expps.grc:320
– Z N2
– V1 C P1 P5 P2 B1 B2 L1 P6 Z N2
Ἔσωσεν] Ἔσωσας P5 P6 Z N2 || φησὶν] om. B2 || ἐνταῦθα σημαίνει] σημαίνει ἐνταῦθα L1 || διὰ τῆς δεξιᾶς] post διὰ τὰς δεξιὰς (sic) add. δυνάμεις τοῖς προσιοῦσιν ὀρέγειν = Theodoretus, comm. in Ps 19,7c (PG 80,1001 C2–3; cf. app. ad loc.) P1P1: exp. 321 ist mit Theodoret verwoben (siehe app.). Z N2: exp. 321 wird Didymus zugeschrieben. Beim ältesten Zeugen des Typus III (P6) gehört diese Zuschreibung zum nächsten Fragment, das tatsächlich auf Didymus zurückgeht (fr. 163 in Ps 19,7 [217,11–12 Mühlenberg]). Montfaucon: exp. 321 nach P1.
urn:cts:etf:psath.expps.grc:321
– V5 P7
– V1 C M P1 P5 A1 P2 B1 P6 Z N2 V5 P7
τῶν αἰσθητῶν αἰγυπτίων] [ἐ]κ τῶν αἰσθ[ητ]ῶν αἰγυπτί[ω]ν A1 | τῶν αἰγυπτίων V1 C M V5 P7 || σώζων τοὺς] -ζων τοὺς evanida A1 || σώζων] σώζων καὶ ἐλευθερῶν V5 P7 || τοὺς ἐξ ἰσραὴλ] τὸν ἰσραὴλ P1 || εἰς θάλασσαν] εἰς θάλασσαν ἐρυθρὰν V5 P7 || οὕτω] evanidum A1 || πάντων ἀνθρώπων] πάντων τῶν ἀνθρώπων P5 P6 Z N2 || τῶν νοητῶν αἰγυπτίων] [τῶν] νοητῶν ἐχθρῶ[ν] καὶ αἰγυπτίων (αἰ- corr. A1m.sec. [ut vid.]) A1 || τὰ ἅρματα] post τὰ ἅρματα add. ἤγουν τῶν πονηρῶν δυνάμεων καὶ τῶν τούτοις ἀρχόντων καὶ ἔργον αὐτῶν V5 P7B1: Es wird einleitend behauptet, dass diese Expositio 6 Zeilen (στίχοι) des Psalms erklärt: ἐρμην(εία) τῶν Ϛ´ στίχ(ων) Ἀθανασιου. Während in V1 exp. 322 mit Ps 19,8a verbunden ist, steht sie in B1 nach Ps 19,10b. Dieser Bereich des Psalmes umfasst genau 6 Zeilen. V5 P7: Eine erweiterte Fassung von exp. 322 (siehe app.) ist mit einer erweiterten Fassung des Theodoret (comm. in Ps 19,8–9 [PG 80,1001 C9–11]) verbunden. Montfaucon: exp. 322 nach P1.
urn:cts:etf:psath.expps.grc:322
– L1
– V1 C M G P1 P5 P2 B1 P6 Z N2 V5 P7
ἑταῖροι] ἑτέροι V1 B1 | ἕτεροι M || ἀναπέμπουσιν] ἀναπέμψουσιν V5 P7 || ὡς ἤδη] λίαν ἤδη V5 P7 || ἐκ τοῦ σπέρματος] ἐκ σπέρματος M P1 B1 || γεγενημένον] γεγεννημένον P5 P6 Z N2 | γεγενημένην (sic) P7 || τῷ κόσμῳ σωτήριον] τὸ τῷ κόσμῳ σωτήριον C || τοῦτο γὰρ ἦν] τοῦτο γὰρ ἣν V1 | τοῦτο δὲ ἦν P1 || ὃ ἐπεθύμει] ὁ ἐπεθύμει C || κατὰ ψυχὴν] κατὰ ψυχῆς B1 || μετὰ τοῦ κυρίου αὐτοῦ] μετὰ τοῦ κυρίου ἑαυτοῦ P5 P6 Z N2 | κυρίου αὐτοῦ M | μετὰ τοῦ κυρίου G || καὶ υἱοῦ τὸ κατὰ σάρκα] καὶ τοῦ υἱοῦ αὐτοῦ τοῦ κατὰ σάρκα M | καὶ υἱοῦ τοῦ κατὰ σάρκα P2 B1 | τοῦ υἱοῦ τὸ κατὰ σάρκα V5 P7 || αὐτῷ γέγονε] γέγονεν αὐτῷ P2 B1 || τὸ2] τοῦ V1* P1* | τὸ V1c P1c || μακροημέρευσις] μακροημέρε〈υ〉σις V5 P7 || καὶ χαρά] om. M || ἔλεον] ἔλεος P5 M P2 P6 Z N2 V5 P7– A1
Dieses Dubium ist entfernt vergleichbar mit Theodoret (comm. in Ps 20,5 [PG 80,1004 B12–C1]), aber auch mit exp. 281. Tουτέστιν wurde in der Handschrift rubriziert.
urn:cts:etf:psath.expps.grc:324
– V1 C G P1 P5 A1 P2 B1 B2 P6 Z N2
κατ᾿ αὐτοῦ] ἐπ᾿ αὐτοῦ B1 || παρὰ τοῦ ἰουδαίων λαοῦ] παρὰ τῶν ἰουδαίων A1P1: Nach Ps 20,7a steht der Kommentar des Theodoret (comm. in Ps 20,7 [PG 80,1004 D1–1005 A6]). Dieser wird Athanasius zugeschrieben.
urn:cts:etf:psath.expps.grc:326
– V1 C M P1 P5 P2 B1 B2 P6 Z N2
ἀποδείξεις] ἀποδείξης P1 | ἀναδείξεις P2 B2 || τοῦτο – ἐθησαύρισαν] om. M B1 || ἑαυτοῖς] αὐτοὶ ἑαυτοῖς P2 B1 B2 || ἐν – ἐπιφανείᾳ] ἀντὶ τοῦ ἐν τῇ δευτέρᾳ σου παρουσίᾳ P2 B2 || ὅτ᾿ ἂν] ὅτε P5 P2 B2 P6 Z N2 || καὶ ἀποδίδως] ἀποδίδως M || κατὰ τὰ ἔργα αὐτοῦ] om. MM: Die Paraphrase des Eusebius (fr. 5 in Ps 20,9–10 [Villani]) ist mit einer verkürzten exp. 327 verbunden. V5 P7: Die Erklärung des Hesychius (comm. brevis in Ps 20,10a [34–35 Jagić]) wird am Ende durch einen Relativsatz erweitert (ἐν ᾧ μέλλει ἀποδοῦναι ἑκάστῳ τὰ ἔργα αὐτοῦ. [cf. Mt 16,27 parr]). Obwohl es möglich ist, dass dieser Satz ursprünglich aus exp. 327 übernommen wurde, ist es wahrscheinlicher, dass Jagićs Ausgabe hier eine Lücke enthält.
urn:cts:etf:psath.expps.grc:327
– A1
A1: exp. 327 ist zweiteilig. Denn nach ἐθησαύρισαν folgt ein trennendes Interpunktionszeichen (⁘).
urn:cts:etf:psath.expps.grc:327par
– V5 P7
– V1 C M G P1 P5 P2 B1 P6 Z N2 V5 P7
Τοὺς λόγους – τὰ ἐνθυμήματα] Τοὺς λογισμοὺς τοὺς πονηροὺς καὶ τὰς ἐνθυμήσεις, καὶ τὰ διανοήματα (τὰ νοήματα P7) V5 P7 || ταῦτα δὲ ἦν] ταῦτα δὲ εἰσὶν P1 | ταῦτα δὲ εἶεν ἂν V5 P7 || αἱ παρ᾿ αὐτῶν] om. G | αἱ παρ᾿ αὐτῶν συντεθεῖσαι V5 P7 || αἳ καὶ] ἃ καὶ P1B1: exp. 329 Theodoret zugeschrieben.
urn:cts:etf:psath.expps.grc:329
– A1
– V1 C M G P5 A1 P2 B1 P6 Z N2 V5 P7
Tουτέστιν] Ὁ δὲ Σύμμαχος οὕτως ἡρμήνευσεν ὅτι θήσεις αὐτοὺς ἀποστρόφους (ex Theodoreto, comm. in Ps 20,13a [PG 80,1008 A8–9] ante τουτέστιν V5 P7 || καὶ] καὶ καὶ (sic) MM: exp. 330 steht nicht im Hauptkommentar, sondern in der inneren Spalte. Sie liegt ohne eindeutige Trennung zwischen Evagrius (schol. nr. ε´ in Ps 20,12a [418 Rondeau – Géhin – Cassin]) und Hesychius (comm. brevis in Ps 20,13a [35 Jagić]).
urn:cts:etf:psath.expps.grc:330
– V1 C M G P5 A1 P2 B1 P6 V5 P7
φησὶν αὐτοῖς] φησὶν αὐτοὺς V1 C M | αὐτοῖς φησιν V5 P7 || καιρόν] post καιρὸν add. πρὸς τὸ μετανοῆσαι V5 P7 || αὕτη δέ ἐστιν] ἔτι δὲ A1 || κλῆσις αὐτῶν] κλῆσις P2 | om. B1 | κλῆσις καὶ ἐπιστροφή V5 P7M: exp. 331 liegt ohne eindeutige Trennung zwischen Cyrillus (fr. in Ps 20,13 [PG 69,837 A7–15 B3–6]) und einem Dubium (Origenes, schol. [?] in Ps 20,10–13 [PG 12,1252 C5–D3]).
urn:cts:etf:psath.expps.grc:331
– V1 C M G P1 P5 A1 P2 B1 P6 Z N2 V5 P7
Ὅμοιον τὸ] Ὅμοιον τὸ A1* | Ὅμοιον τῷ A1m.sec. P5 P2 B1 P6 Z N2 V5 P7 || ἐλθέτω] ἐλθάτωι (sic) B1 || δὲ] om. A1 V5 P7 | γὰρ P2 || σαφῶς] -ς supra lin. add. B1 || παρουσίαν εὔχεται] παρουσίαν εὔχετεαι (ut vid.) A1* | παρουσίαν εὔχετο (ut vid.) A1m.sec. | εὔχεται παρουσίαν V5 P7 || διὰ τούτου γενέσθαι] διὰ τοῦτο γενέσθαι M | δι[ὰ(?)] του (τοῦ A1m.sec.) γενέσθαι A1 | γενέσθαι καὶ διὰ τούτου P2 | τοῦ υἰοῦ τοῦ θεοῦ V5 P7V5 P7: Die beiden Teilsätze von exp. 332 sind umgestellt. Mit Hesychius (schol. nr. 25 in Ps 20,14a [Antonelli; PG 27,720]) ist τὴν δευτέραν – τοῦ θεοῦ verbunden (siehe app.). Darauf folgt Ὅμοιον – σου als eigenständiges Fragment.
urn:cts:etf:psath.expps.grc:332
– V1 C M G P1 P5 P2 B1 P6 Z N2 V5 P7 L2 A3
ᾌδεται ὁ προκείμενος ψαλμὸς] ᾌδεται ὁ ψαλμὸς τοῦτος G | Ὁ παρὼν ψαλμὸς ᾄδεται N2 || ὅτι] ὅτε P2 B1 || ἀχλύος διαβολικῆς] ἀχλύος M | ἀγνοίας διαβολικῆς Z || ὁ μονογενὴς τοῦ θεοῦ λόγος] om. G || ἀνατολὴ ἐξ ὕψους] [ὥσπε]ρ ἀνατολὴ ἐξ [ὕ]ψους G | om. P2 | ἀνατολῆι ἐξ ὕψους B1 || ἢ – ἡμῖν] om. G || ἢ] εἰ P2 | ἧν B1 || ὀνομάζει] ὀνομάζουσι P2 || ἐγήγερται] ἐγείγερται P1 B1 P6 || βαθέος] βαθέως C* M P1 P2 B1 | βαθέος Ccorr || ὁ Χριστὸς] om. P2 B1 || ἐκ προσώπου] ὡς ἐκ προσώπου B1 || δὲ καὶ] δὲ A3 || τὰ συμβαίνοντα] τὰ συμβαίνοντα L2*vid. | τὰ σύμβα*τα (sic) A3* | τὰ σύμβαινοντα (sic) A3c | τὰ συμβάντα M P2 L2corr || παρὰ τῶν ἰουδαίων] περὶ τῶν ἰουδαίων V5utvid. P7 A3utvid. || ἐν τῷ καιρῷ] ἐν καιρῷ P1 || ἡμῖν] om. P2 B1 V5 P7M: exp. 334 wird Theodoret zugeschrieben. Montfaucon: P1 (wie es scheint) korrigiert mit einer Variante aus P6 oder P7 (ἐν τῷ καιρῷ). Syrische Version (Epitome): Inhaltliche Parallelen sind zu finden (ᾌδεται – λόγος; ᾄδει – ἐξηγεῖται).
urn:cts:etf:psath.expps.grc:334
– V1 C M G P1 P5 P2 B1 P6 Z N2 V5 P7 L2 A3
Αἰτεῖ – τοῦ πατρὸς] Αἰτεῖ τὴν παρὰ τοῦ πατρὸς ἐποπτίαν M | [Α]ἰτεῖ τ[ὴ]ν παρὰ τοῦ σωτῆρος ἐπ[οπτ]είαν G || μετατιθεὶς] μετατεθεὶς M || ἀρὰν· καὶ] per ras. corr. (ut vid.) V1 || ἐφ᾿ ἡμᾶς] εἰς ἡμᾶς P2 || μεταγάγῃ] μετάγει V1 C M G | μεταγάγει P1 P2 || ἐν ἀποστροφῇ] ἀποστροφῆ P1 || ἐγκαταλείψει] ἐν καταλήψει V1 B1 V5 P7 || ἐν Ἀδὰμ παράβασιν] ἐπ᾿ Ἀδὰμ παράβασιν P2 | ἐν Ἀδὰμ παραβάσει B1V5 P7 L2 A3: exp. 335 Theodoret zugeschrieben. Syrische Version (Epitome): Eine inhaltliche Parallele ist zu finden. Montfaucon: P1 korrigiert mit einer Variante aus P6 (μεταγάγῃ).
urn:cts:etf:psath.expps.grc:335
– A1
– V1 C M P1 P5 A1 P2 B1 B2 P6 Z N2
Σκόπει – ἀνθρωπότητος] Σ[κόπει μοι πάλιν τὸ τῆς(?)] [ἀνθρωπότη]τος A1 || Σκόπει μοι] Σκόπει M || πρόσωπον] -ρόσ- ex corr. M || τῶν παραπτωμάτων] evanida A1 | τῶν πταισμάτων, ἤτοι τῶν παραπτωμάτων P1 || λόγων] λόγον P2 || δῆλον – δίκης] om. A1 P2 B2 || δίκης] δικαιοσύνης V1 C M P1Montfaucon: exp. 336 nach P1.
urn:cts:etf:psath.expps.grc:336
– V5 P7
V5 P7: exp. 336 ist der letzte Text des Abschnitts, in dem die Hypotheseis gesammelt sind.
urn:cts:etf:psath.expps.grc:336par
– V1 C M G P1 P5 A1 A2 V4 P2 B1 L1 P6 Z N2 V5 P7
ἀναγνωστέον] ἀναγνωσταῖον P1 B1 || ἡμῖν] om. A2 V4 || ὅτι οὐκ ἀνόνητος] ὡς οὐκ ἀνόνητος P2 | καὶ νοητῶς L1 || τῆς προσευχῆς ὁ καρπός] om. B1 || προσευχῆς] π- ex corr. (ut vid.) V1 || ὁ καρπός· φησὶ γὰρ] ὁ καρπός φησιν· A2 V4 || οὐκ εἰς ἄνοιαν] evanida A1 || τουτέστιν] τοῦτο ἐστιν M | om. A2 V4 V5 P7 || οἶδα σαφῶς] οἶδα σαφῶς L1* | οἶδας σαφῶς L1c || ὡς] ὅτι A1 || εἰσακούσῃ] εἰσακούσει P1 V5 P7 | εἰσακούη L1 || ὅτι2 – γίνῃ ] om. V4 || ὅτι γε καὶ] ὅτι γε P2 | ὅτι δὲ καὶ A1 B1 P7 | om. L1 || κατοικῶν ἐν ἁγίοις] κατοικῶν ἐν ἁγίοις τόποις P5 | ἐν ἁγίοις κατοικῶν A1 || εἰς σὲ τὸν νοῦν ἔχουσιν] τοῖς σὲ εἰς νοῦν ἔχουσιν M | εἰς (εἰ〈ς〉 L1) σὲ νοῦν ἔχουσιν P2 L1 || ἔπαινος] post ἔπαινος add. ἀντὶ γὰρ τοῦ ἔπαινος, ὕμνος οἱ ἄλλοι τεθείκασιν ἑρμηνευταὶ = Theodoretus, comm. in Ps 21,4 (PG 80,1012 C11–12) V5 P7 || ἔπαινος καὶ δόξα αὐτῶν] ἔπαινος α[ὐτ][ῶν(?)] A2 | ἔπαινος καὶ δόξα αὐτοῖς P5 P6 Z N2 | ἔπαινος καὶ δόξα A1 P2 L1 | αὐτὸς γὰρ ἐδόξασε τὸν πατέρα δι᾿ ἑαυτοῦ V5 P7 || γίνῃ] γίγνῃ C G P1 A2 | post γίνῃ add. ἐν τῇ ἀρχῇ τῶν προφητῶν = schol. nr. 3 in Ps 21,3a (Antonelli; PG 27,721) L1B1: Es wird einleitend behauptet, dass diese Expositio drei Zeilen (στίχοι) des Psalms erklärt: Ἑτερα ερμηνεια τῶν Γ´ στιχω(ν) Ἀθανασιου. Während in V1 exp. 337 mit Ps 21,3a verbunden ist, steht sie in B1 nach Ps 21,4. Dieser Bereich des Psalmes umfasst genau drei Zeilen. V5 P7: Der Begriff ἔπαινος gab Anlass zur Einfügung einer Stelle aus Theodoret. Was nach dieser Stelle folgt, scheint eine Paraphrase dessen zu sein, was in exp. 337 nach ἔπαινος folgt. Montfaucon: exp. 337 nach P1.
urn:cts:etf:psath.expps.grc:337
– V1 C M P1 P5 A1 P2 B1 B2 L1 P6 Z N2
Πατέρας ἑαυτοῦ] Πατέρες αὐτοῦ A1 L1* | Πατέρες ἑαυτοῦ L1c || διὰ] supra lin. add. N2 || τὸ] τὸν (sic) L1 || κατὰ σάρκα] post κατὰ σάρκα add. ἐκ τοῦ Δαυῒδ εἶναι A1 || καὶ τοὺς προφήτας φησίν] om. M || καὶ] καὶ καὶ P2 || φησίν ] λέγ[ει] A1M P1: exp. 338 wird mit Theodoret (comm. in Ps 21,5a [PG 80,1012 C13–14]) verbunden. In M ersetzt die kurze Erklärung Theodorets den Schlussteil dieser (ihm zugeschrieben) Einheit. In V1 folgen beide Erklärungen ebenfalls aufeinander (allerdings getrennt). Montfaucon: Die Verbindung mit Theodoret (P1) wurde wiedergegeben und διὰ τὸ κατὰ σάρκα wurde zu κατὰ σάρκα korrigiert.
urn:cts:etf:psath.expps.grc:338
– V5 P7 L2 A3
Diese Langfassung (mit Ps 21,5 verbunden) hat Berührungspunkte mit einem Fragment eines unbekannten Kommentators, das in V5 P7 unmittelbar darauf folgt (allerdings mit Ps 21,6 verbunden): Οἱ γὰρ αὐτοῦ πρὸ τοῦ νόμου πατέρες καὶ πατριάρχαι καὶ προφήται καὶ δίκαιοι, τῷ θελήματι αὐτοῦ τοῦ Χριστοῦ ἐξακολουθήσαντες· βοώντων αὐτῶν, τῆς φωνῆς αὐτῶν εἰσήκουσεν (ed. Dorival [IV 374]). L2: exp. 338 unter der Kolumne des Psalmtextes. A3 hat sie im Kommentar, aber nicht richtig verbunden.
urn:cts:etf:psath.expps.grc:338par
– A1
Dieses Dubium steht in dieser Textkatene nach Ps 21,5b, aber von der Wortwahl erläutert es auch Ps 21,6. Nach Ps 21,6–7a steht exp. 340.
urn:cts:etf:psath.expps.grc:339
– V1 C P1 P5 A1 P2 B1 B2 P6 Z N2 V5 P7 L2 A3
Ταπεινόφρονας] Τῶ ταπεινόφρονας B1 || εἶναι – μάλιστα] evanida A1 || προσιόντας θεῷ] τοὺς προσιόντας (προσιῶντας B1) θεῷ P1 B1 | τοὺς προσιόντας τῷ θεῷ B2 | προσιόντας τῷ θεῷ A3A1: exp. 340 ist mit einem kaum lesbaren Text verbunden, bei dem es sich um eine Paraphrase des Theodoret handeln könnte (comm. in Ps 21,7 [PG 80,1013 A4–8]). V5 P7: In V5 wird exp. 340 einem Dionysius zugeschrieben, in P7 Didymus. Syrische Version (Epitome): Eine inhaltliche Parallele vorhanden (Ταπεινόφρονας – διδάσκει). Montfaucon: exp. 340 nach P6.
urn:cts:etf:psath.expps.grc:340
– V1 C G P1 P5 A1 A2 V4 P2 B1 L1 P6 Z N2
Ταῦτα – εἰς αὐτὸν] Τὰ εἰς αὐτὸν πεπράχθαι φησὶν ὁ εὐαγγελιστὴς G | Τοῦ[το] σ[α]φ[ῶς] [πεπράχθαι εἰς αὐτὸν] A1 | Ταῦτα φησὶν ὁ εὐαγγελιστὴς πέπρακται L1 || κατὰ – φησιν] [κ]ατὰ τὸ[ν] κα[ιρὸ]ν τοῦ σταυροῦ G | κατὰ τὸν καιρὸν φησὶν τοῦ σταυροῦ L1 || φησιν – ἐπέσειον] [φησίν(?)]· [καθ᾿][ὃν ἐπέσειον(?)] A1 || καθ᾿ ὃν] post καθ᾿ ὃν add. Theodoretus, comm. in Ps 21,8–9 (PG 80,1013 A13–14 B1–3) G || τὰς κεφαλὰς – λέγοντες] [τὰς κεφαλὰς(?)] [*******] A1 || καὶ – σεαυτόν] om. A2 V4 || ἐβλασφήμουν εἰς αὐτὸν] ἐβλασφήμουν αὐτὸν P5 || εἰ – σεαυτόν] om. L1 || σεαυτόν] σ- per ras. corr. V1 | σὲ αὐτόν C | σεαυτὸν καὶ ἡμᾶς P2Textkatenen: exp. 341 steht nach Ps 21,7b–8a (C P1) oder Ps 21,7b (P5 A1 P2) oder Ps 21,8a (L1) oder Ps 21,8–9 (N2). Randkatenen: exp. 341 mit Ps 21,7b (V1 P6) oder Ps 21,8 (A2 V4 Z) verknüpft. G verbindet nicht. B1: Am äußeren Rand wird behauptet, dass diese Expositio 4 Zeilen (στίχοι) des Psalms erklärt: ερμ(ηνεία) τω(ν) Δ´ στιχ(ων). In diesem Fall is die Information redundant, da exp. 341 nach einem Lemma steht, das alle zu erklärenden Zeilen enthält (Ps 21,8–9 = 4 Zeilen). Syrischen Version (Langfassung): Das Lemma für exp. 341, das fragmentarisch vorhanden ist, scheint aus Ps 21,7b–9 zu bestehen. Dass der Raum der Exegese von exp. 341 auch Ps 21,7b umfasst, ist daher die Variante, die von der knappen Mehrheit der Zeugen bevorzugt wird. Montfaucon: exp. 341 vermutlich aus P1 (= P6).
urn:cts:etf:psath.expps.grc:341
– V1 C M G P1 P5 A1 P2 B1 B3 L1 P6 Z N2
Τοῦτο φησὶν] om. M || ἐπειδὴ] ὅτι B3 || κατ᾿ εὐδοκίαν] κατευ*δοσίαν L1* | κατευδοκίαν L1corr || ἐνηνθρώπησεν] ἐνη〈ν〉θρώπησεν P5 || ὅτε] ὅταν P5 P6 || φησὶν ἦλθε] ἦλθε(ν) φησὶν P2 L1 | ἦλθε(ν) A1 B1 B3 || τὸν υἱὸν – ἐκ γυναικός] καὶ τὰ ἑξῆς M || γενόμενον – γυναικός] om. A1 || γενόμενον – ἄνθρωπος] om. L1 || γενόμενον] γεννώμενον V1 C | γενόμενον G P5 P2* B1 P6 Z N2 | γεννόμενον (sic) P1 P2corr B3 || ἐπιγράφεται γὰρ] ἐπιγράφεται δὲ A1 P2 || διὰ – σωτηρίαν] om. V1 C M G P1 B1 | sicut Syr.long. habent P5 P2 P6 Z N2 | καλῶν· διὰ τὴν [τῶν ἀνθρώπων σωτηρίαν(?)] A1 | || τῶν ἀνθρώπων] ἀνθρώπων P2 P6 || καὶ τοῦτο – ἄνθρωπος] om. A1 P2 B3P1: exp. 342 mit Evagrius (schol. nr. δ´ in Ps 21,10a [420 Rondeau – Géhin – Cassin]) verbunden. B1: Am äußeren Rand wird behauptet, dass diese Expositio 4 Zeilen (στίχοι) des Psalms erklärt: ερμ(ηνεία) τω(ν) Δ´ στιχ(ων). In diesem Fall is die Information redundant, da exp. 342 nach einem Lemma steht, das alle zu erklärenden Zeilen enthält (Ps 21,10–11 = 4 Zeilen). In V1 ist exp. 342 mit Ps 21,10a verbunden. Montfaucon: exp. 342 nach P1 (γεννόμενον zu γεννώμενον korrigiert). Die Verbindung mit Evagrius wurde wiedergegeben.
urn:cts:etf:psath.expps.grc:342
– V1 C G P1 P5 A1 P2 B2 P6 Z N2 V5 P7 L2 A3
ὡς ἐκ προσώπου] ἐκ προσώπου G || ἀνθρωπότητος] -ω- ex corr. V1P1: exp. 343 mit Theodoret (comm. in Ps 21,12 [PG 80,1013 C6–8]) verbunden. N2: exp. 343 und 344 bilden durch die Hinzufügung eines καὶ eine Einheit. Diese Einheit ist mit der Paraphrase des Eusebius verbunden (fr. 10 in Ps 21,13–14 Villani); für P6 Z siehe nächste Expositio. Syrische Version (Epitome): Eine inhaltliche Parallele ist zu finden (Εὔχεται). Montfaucon: exp. 343 nach P1. Die Verbindung mit Theodoret wurde wiedergegeben.
urn:cts:etf:psath.expps.grc:343
– V1 C G P1 P5 A1 P2 B1 B2 P6 Z N2
B1: exp. 344 mit Hesychius (comm. brevis in Ps 21,14b [37,3–5 Jagić]) verbunden. B2: exp. 344 mit Hesychius (comm. brevis in Ps 21,13a [36,2–4 Jagić]) verbunden. P6 Z: exp. 344 mit der Paraphrase des Eusebius (fr. 10 in Ps 21,13–14 Villani) verbunden. Syrische Version (Epitome): exp. 344 wiedergegeben.
urn:cts:etf:psath.expps.grc:344
– V1 C M P1 P5 A1 P2 L1 P6 Z N2
Ὀστᾶ αὐτοῦ φησὶν] Ὀστᾶ αὐτοῦ M | Ὀστέα ἑαυτοῦ φησὶ A1 | Ὀστᾶ φησὶν ἑαυτοῦ P2 L1 || εἰκότως] οὐκ ἀπεικότως A1 | οὐκ ἀπεικῶς P2 | οὐκ ἀπηκῶς (ut vid.) L1* | οὐκ ἀπεικὸς L1corr || νοηθεῖεν ἂν] νοηθείησαν (sic) A1 | νοειθήεν ἂν P1 || ὀστᾶ] ὀστέα A1 || δὲ] δὲ καὶ A1 || ὡς συλληφθέντος αὐτοῦ] ὡς συλληφθέντων αὐτῶν P2 || παρὰ – οἱ μαθηταί] om. P2 || τῆς σπείρας] τῆ σπείρα (ut vid.) L1* | τῆς σπείρας L1corr || οἱ μαθηταί] οἱ μαθηταί αὐτοῦ L1 | post οἱ μαθηταὶ· add. οἳ εἰσὶν ὀστέα αὐτοῦ A1P1: exp. 346 mit Evagrius (schol. nr. ς´ in Ps 21,15b [424 Rondeau – Géhin – Cassin]) verbunden. Syrische Version (Epitome): Eine inhaltliche Parallele ist vorhanden (οἱ μαθηταί). Montfaucon: exp. 346 nach P1. Die Verbindung mit Evagrius wurde wiedergegeben.
urn:cts:etf:psath.expps.grc:346
– V1 C M G P1 P5 A1 P2 B1 L1 P6 Z N2
λύπης] αὐτῆς B1 || τὸ εἰρημένον] τὸ εἰρημένω (sic) L1 || γέγραπται γὰρ] γέγραπται γὰρ περὶ αὐτοῦ, ὅτι A1 P2 L1 | γέγραπται γὰρ ὅτι B1 || λυπεῖσθαι] λυπεῖσθαι V1* | λυπῆσθαι V1corr L1* | λυπεῖσθαι L1corr || ἐλυπεῖτο δὲ] ἐλυπεῖτο γὰρ B1 || ὑπέρ τε τοῦ ἰουδαίων ἔθνους] ὑπέρ τε τῶν ἰουδαίων ἔθνους P1 | ὑπὲρ τοῦ τῶν ἰουδαίων ἔθνους A1 | ὑπὲρ τοῦ (τῶν L1) ἰουδαίων ἔθνους M P2 L1 | ὑπὲρ γὲ τοῦ ἰουδαίων ἔθνους B1 || τοῦ προδότου] τοῦ Ἰοῦδα τοῦ προδότου L1 || ὅτι δὴ] ὅτι τῇ M A1 | ὅτι P2 || ἀπωλείᾳ παρελαμβάνοντο] ἀπωλείᾳ παρεδίδοντ[ο] A1 | ἀπώλειαν παρελάμβανον L1 || εἰς αὐτὸν] ἑαυτῶν P2 L1Syrische Version (Epitome): Eine inhaltliche Parallele ist zu finden. Montfaucon: P1 korrigiert mit einer Variante aus P6 (τοῦ ἰουδαίων ἔθνους).
urn:cts:etf:psath.expps.grc:347
– V1 C G P1 P5 A2 V4 B1 L1 P6 Z N2
Σημαίνει διὰ τοῦτων] Tò τοίνυν ἐξηράνθη ante σημαίνει (διὰ τοῦτων om.) add. G | Διὰ τούτων σημαίνει A2 V4 | Σημαίνει διὰ τούτου B1 | Σημαίνει διὰ τούτου τοῦ στίχου L1 || ἐπὶ τῷ τιμίῳ σταυρῷ] ἐπὶ τοῦ τιμίου σταυροῦ B1 | τῷ τιμίῳ σταυρῷ L1 || ὅτε – μετὰ χολῆς] καὶ τὰ ἑξῆς L1 || αἰτήσαντι πιεῖν] αἰτήσαντος αὐτοῦ πιεῖν B1 || ὄξος – μετὰ χολῆς] ὄξος μετὰ χολῆς προσήγαγον αὐτῷ A2 V4 | ὄξος μετὰ χολῆς προσήνεγκαν αὐτῷ P5 P6 Z N2 B1Syrische Version (Epitome): Eine inhaltliche Parallele ist zu finden (τὴν – δίψαν). Montfaucon: exp. 349 nach P1.
urn:cts:etf:psath.expps.grc:349
– A1 P2 B2 V5a P7a V5b P7b L2a A3a L2b A3b
Σημαίνει – δίψαν] Διὰ τὴν ἐν τῷ σταυρῷ δίψαν ταῦτα φησίν: – V5b P7b L2b A3b || Σημαίνει διὰ τούτων] Τοῦτο σημαίνει A1 | Σημαίνει δὲ διὰ τούτων V5a P7a L2a A3a || συμβάσαν αὐτῷ] αὐτῷ ἐπισυμβᾶσαν V5a P7a L2a A3a || ὅτε – αὐτῷ2] om. V5b P7b L2b A3b || αὐτῷ πιεῖν] πιεῖν A1 | αὐτῷ B2 || ὄξους – αὐτῷ] ὄξους μεστὸν χολῆς προσήνεγκαν αὐτῷ A1 | ὄξους μεστὸν καὶ χολὴν προσήγαγον B2 | ὄξους χολῆς καὶ μεστὸν προσήγγαγον αὐτῷ L2* | ὄξους καὶ χολῆς μεστὸν προσήγαγον αὐτῷ V5a P7a L2acorr A3aV5 P7 L2 A3: exp. 349 ist in zwei Fassungen vorhanden: Die erste (V5a P7a L2a A3a) ist anonym, die zweite (V5b P7b L2b A3b) wird Athanasius zugeschrieben (in V5b P7b mit Ps 21,17a–b verbunden).
urn:cts:etf:psath.expps.grc:349par
– V1 C G P1 P5 A2 V4 P2 B1 B2 P6 Z N2
ἐγεύσατο] [ἐ]*[γ]εύσατ[ο] GP1: exp. 350 ist mit Evagrius (schol. nr. ζ´ in Ps 21,16c [424 Rondeau – Géhin – Cassin]) verbunden. Montfaucon: exp. 350 entspricht P1. Sie wird zusammen mit Evagrius als ein Fragment wiedergegeben.
urn:cts:etf:psath.expps.grc:350
– G
G: Diese Fassung scheint aus exp. 351 und 352 (dubium) zusammengesetzt zu sein. Der Verfasser stand noch unter dem Einfluss von exp. 344 zu Ps 21,13, die unmittelbar vorausgeht und fast identisch mit exp. 351 ist. In der Tat würde man hier nicht μόσχους (vgl. Ps 21,13a) erwarten, sondern κύνας.
urn:cts:etf:psath.expps.grc:351par
– V1 G P2 B2 L1
λέγει] αἰνίττεται B2Dieses Dubium ist in allen Zeugen anonym. In V1 steht es zwischen der Kolumne des Psalmtextes und der äußeren Spalte, ohne gezählt zu werden, wie es bei Expositiones der Fall ist. In P2 befindet sich das Dubium dort, wo hauptsächlich Expositiones verwendet werden, d.h. im Haupttext (erste Hand) und nicht in den Rändern. Diese Tatsache legt nahe, dass es sich um eine Expositio handeln könnte. Siehe auch die vorherige Expositio (G) und das folgende Dubium. L1: Eine fast identische Erklärung findet sich auch hier nach Ps 21,17b (Tοὺς αὐτοὺς ἰουδαίους λέγει). Da die Lemmata in dieser Handschrift zunächst mit den Scholia des Hesychius erklärt werden, wäre es möglich, dass es sich auch hier um ein Scholion des Hesychius handelt. In Antonellis Ausgabe (PG 27,724) ist diese Erklärung jedoch nicht vorhanden: schol. nr. 32,33 betrifft nur Ps 21,17a. Die Tatsache, dass bereits Ps 21,16a fast identisch erklärt wird, ist vielleicht ein Hinweis auf einen Fehler in der Edition (schol. nr. 29 in Ps 21,16a [Antonelli; PG 27,724]: Tοὺς ἰουδαίους λέγει).
urn:cts:etf:psath.expps.grc:352
– A1
urn:cts:etf:psath.expps.grc:351–352
– V1 C G P1 P5 A2 V4 P2 B1 P6 Z N2 V5 P7 L2 A3
Ψηλαφῶντες – τὸ σῶμα] om. G || Ψηλαφῶντες] Ψηλαφοῦντες P2 || τῶν ὀστέων] τῶν ὀστέων [αὐ]τοῦ G | τῶν ὀστῶν P2 B1 || ἵνα ἴδοιεν οὗ] ἵνα (ἵν᾿ P2) εἰδεῖεν ποῦ P5 P2 P6 Z N2 V5 P7 L2 A3 | ἵνα ἴδοιεν, ποῦ A2 V4 | ἣν ἰδεῖν οὗ B1Montfaucon: exp. 354 nach P1.
urn:cts:etf:psath.expps.grc:354
– V1 C G P1 P5 P2 B1 L1 P6 Z N2 V5 P7 L2 A3
ἐπεγέλασαν] ἐπεγέλουν (sic) L1 || ταῦτα δὲ φησὶν] ταῦτα γὰρ φησὶν B1 | ταῦτα ἔφη L1 || τὸν1] τῶν C A3utvid || ἐξ ἀκανθῶν] ἐξ ἀκα〈ν〉θῶν P2 || ἀντὶ σκήπτρου] ἀντὶ σκήπτρον (ut vid.) P7* | ἀντὶ σκήπτρου P7corrMontfaucon: exp. 355 vermutlich aus P1 (= P6 P7).
urn:cts:etf:psath.expps.grc:355
– A1
– V1 C G P1 P5 A2 V4 P2 B1 P6 Z N2 V5 P7 L2 A3
Μεθίστησι] Μεθίστησι φησὶ P2 || ὑποτύπωσις ἡμῖν] ὑποτύπωσις ἡμῶν V1 C G || γενόμενος] γιγνόμενος A2 V4 | γινόμενος P2 B1 V5 P7 L2 A3 || ὡς δεῖ] ὡς δὴ B1 || ἐπικαλεῖσθαι θεὸν] προσκολλᾶσθαι θεῷ P2 | ἐπικαλεῖσθαι V5 P7 L2 A3 || εἰς ἀκηδίαν] εἰς ἀδικίαν G | εἰς κακίαν V5 P7 L2 A3 | post εἰς κακίαν add. μηδὲ ἐκλύεσθαι ὑπὸ (ἀπὸ A3) τῶν θλίψεων V5 P7 L2 A3Montfaucon: exp. 357 vermutlich nach P1 (= P6). Sie wurde jedoch mit dem Zusatz aus P7 erweitert (μηδὲ – θλίψεων).
urn:cts:etf:psath.expps.grc:357
– A1
– V1 C G P1 P5 P2 B1 L1 P6 Z N2 V5 P7 L2 A3
Τὴν κακίαν – τῶν ἰουδαίων ] Τὴν κακίαν τῶν ἰουδαίων καὶ τὴν ἄνοιαν V1 C G P1 || διὰ τούτων] διὰ τοῦτο L1 | τούτων A3 || κεράτων μονοκερώτων ] κέρως (κέρας P7) τῶν μονοκερώτων P5 P6 Z N2 V5 P7 L2 A3Montfaucon: exp. 358 nach P1.
urn:cts:etf:psath.expps.grc:358
– A1
– P5 A1 P2 B1 P6 Z N2
Ἐδίδαξε γὰρ ἡμᾶς] Ἐδίδαξεν· ἤτοι ἐγνώρισεν ἡμῖν B1 || ἀληθῶς θεὸν] ἀληθείᾳ θεὸν A1 | ἀληθῆ θεόν P5 P6 Z N2V4: Die Erklärung des Theodoret (comm. in Ps 21,23 [PG 80,1020 A10–12]) wird mit Ps 21,23a verbunden und Athanasius zugeschrieben. Es ist möglich, dass ursprünglich mit dieser Zuschreibung exp. 359 eingeführt wurde. In A2 ist diese Erklärung anonym.
urn:cts:etf:psath.expps.grc:359
– V1 C P1 P5 P2 B1 B2 P6 Z N2 V5 P7 L2 A3
Πάλιν – ἐκκλησίας] Πάλιν ὡς ἄνθρωπος (ἀνθρώποις P2) ἥνωται διὰ τῆς ἐκκλησίας: – P1 P2 B2V1 C: exp. 360 und 361 bilden eine Einheit. Ps 21,24c (ἅπαν τὸ σπέρμα Ἰσραὴλ) stellt den Übergang zwischen den ursprünglich getrennten Expositiones dar. In einem Vorläufer des Typus XIX (Textkatene oder Ähnliches?) könnte dies die letzte Zeile des Lemma gewesen sein, nach dem exp. 361 folgte. Montfaucon: Siehe die Parallelversion der vorherigen Expositio.
urn:cts:etf:psath.expps.grc:360
– A1
– V1 C P5 A1 P2 B1 P6 Z N2
P1: Ps 21,24 wird mit Theodoret (comm. in Ps 21,24 [PG 80,1020 B11–C5]) erklärt (anonym), und nicht mit exp. 361. P5: exp. 361 neben Ps 21,24b am äußeren Rand geschrieben. Montfaucon: Die Erklärung Theodorets wird als Expositio ediert.
urn:cts:etf:psath.expps.grc:361
– V1 C P1 P5 A1 P2 B1 P6 Z N2
Ἃ κατώρθωσεν] Ὃ κατώρθωσεν N2 || ἡμῖν] om. A1 || ἐκδιδάσκει σαφῶς] διδ[άσ]κει σαφῶς A1 | ἐκδιδάσκει P2 | διδάσκει φησίν B1Randkatenen: exp. 362 mit Ps 21,25a (V1) oder Ps 21,25 (P6) oder Ps Ps 21,25b–c (Z) verbunden. Tetxkatenen: exp. 362 steht nach Ps 21,24c–25 (C) oder nach Ps 21,24c–25a (A1) oder Ps 21,25 (P1 N2) oder nach Ps 21,25a (P5 P2) oder nach Ps 21,25b (B1). Wo im Psalmtext die genauen Grenzen der Exegese von exp. 362 liegen, bleibt unklar. Montfaucon: exp. 362 vermutlich nach P1 (= P6).
urn:cts:etf:psath.expps.grc:362
– V1 C G P1 P5 A1 A2 V4 P2 B1 L1 P6 Z N2 V5 P7 L2 A3
Ἔπαινον – φησίν] Τὴν δοξολογίαν λέγει A1 || ἔστι – δοξάσω] om. A2 V4 || ἔστι – ἰδεῖν] ἔστι δὲ ταύτην παρ᾿ αὐτοῦ μαθ[εῖν] τοῦ σωτῆρος γενομένην A1 | ἔστι δὲ περὶ τοῦ πατρὸς αὐτῷ ταύτην (-α- ex corr. P7) γεγενημένην ἰδεῖν V5 P7 L2 A3 || ἔστι] αἰτεῖ P2 L1 || παρὰ τοῦ πατρὸς] παρὰ τοῦ σωτῆρος G || αὐτῷ γενομένην] γενομένην P1 A3 | αὐτῷ γινομένην P5 B1 P6 Z N2 | αὐτοῦ γενησομένην P2 L1 || ὅτε] ὅτι L1 || ἄνωθεν] ἐκ τοῦ οὐρανοῦ (cf. Mt 3,17) V5 P7 L2 A3 || καὶ ἐδόξασα] ἐδόξασα L1 || καὶ πάλιν δοξάσω] καὶ δοξάσω G | post καὶ πάλιν δοξάσω add. καὶ οὗτός ἐστιν ὁ υἱός μου (μου ὁ L2 A3) (= Mt 3,17parr) V5 P7 L2 A3Syrische Version (Epitome): Eine inhaltliche Parallele ist zu finden (καὶ ἐδόξασα – δοξάσω). Montfaucon: exp. 264 nach P1.
urn:cts:etf:psath.expps.grc:364
– V1 C M G P1 P5 P2 B1 P6 Z V5 P7 L2 A3
Εὐχὴ – γραφῇ] Εὐχὴ μὲν παρὰ τῇ θείᾳ ἐπαγγελία ὀνομάζεται γραφῇ M | Εὐχὴ ἡμῖν ἡ ἐπαγγελία παρὰ τῆ θείᾳ νομιζομένη γραφῇ V5 P7 L2 A3 || ἡ τῆς ὑπακοῆς ἐκπλήρωσις] ἡ τῆς ἐπακοῆς ἐκπλήρωσις P5 P6 Z | τῆς ἀκοῆς ἐκπλήρωσις V5 P7 L2 A3 || ἡ γενομένη – τῷ πατρὶ] ἡ γενομένη τῷ πατρὶ· παρὰ τοῦ υἱοῦ V5 P7 L2 A3 || υἱοῦ] υ- per ras. corr. C || καὶ τοῦτο – σαρκὸς] μέχρι θανάτου P1 P2 V5 P7 L2 A3 || ἂν νοηθείη] -η ex corr. V1 | νοηθείη ἂν M || ἀποδοθείσης τῆς εὐχῆς] [ἀ]ποδοθεῖσαν τῆς εὐχῆς (sic) G | τῆς ἀποδοθείσης εὐχῆς P2 B1 V5 P7 L2 A3 || ἀποδοθείσης] -είσ- per ras. corr. (ut vid.) C | ἀποδοθήσης P1 || παρ᾿ αὐτοῦ τῷ πατρί] παρὰ τοῦ τῶ πατρί (sic) V5 L2*utvid A3 | παρὰ τῶ πατρί P7 | παρ᾿ αὐτοῦ τῷ πατρί L2corrN2: exp. 365 verloren (Blattausfall nach f. 195v). V5 P7 L2 A3: exp. 365 Origenes zugeschrieben. Montfaucon: exp. 365 nach P6 (μέχρι τοῦ θανάτου statt μέχρι θανάτου; πατρὶ statt τῷ πατρὶ).
urn:cts:etf:psath.expps.grc:365
– V1 C G P1 P5 A1 P2 B1 B2 L1 P6 Z V5 P7 L2 A3
Προαγόρευσις] Προσαγόρευσις P1 A1 B1 | Προαγόρευσιν P2 | Προσαγόρευσιν B2 L1 || σημαίνεται] σημαίνει P2 B2 L1N2: exp. 366 verloren (siehe zu exp. 365). V5 P7 L2 A3: exp. 366 Didymus zugeschrieben.
urn:cts:etf:psath.expps.grc:366
– V1 C M G P1 P5 A1 P2 B1 B2 L1 P6 Z N2 V5 P7 L2 A3
Βασιλεῦσαι] post... βασιλεῦσαι add. δὲ M | Βασιλεὺς A1 || λέγεται τῶν ἐπὶ τῆς γῆς] λέγεται ἐπὶ γῆς V1 C M G P1 Z N2 | τῶν ἐπὶ τῆς γῆς λέγεται B1 | ἐλέγετο τῶν ἐπὶ τῆς γῆς A1 || καίτοι βασιλεὺς πάντων ὢν] καίτοι βασιλεὺς πάντων B1 | καίτοι βασιλεὺς ὢν πάντων B2 | καίτοι βασιλεὺς ὢν L1 || καθὸ θεὸς] καὶ θεὸς A1 | καθὼς θεὸς B1 L1 || αὐτοὺς] αὐτὸν P1 || εἰς τὴν – πίστιν] εἰς τὴν αὐτῶν πίστιν P1 | εἰς τὴν αὐτοῦ πίστιν L1 N2 V5 P7 L2 A3 | post πίστιν add. καὶ εὐγνωμοσύνην καὶ δικαιοσύνην V5 P7 L2 A3Randkatenen: exp. 367 mit Ps 21,28b (V1) oder Ps 21,28b–29 (M P6 Z V5 P7 L2 A3) oder Ps 21,29 (B2) verbunden. Textkatenen: exp. 367 steht nach Ps 21,28b (C P1 P5) oder Ps 21,28b–29 (A1) oder Ps 21,29 (P2 B1 L1). Dies zeigt, dass keine Katene exp. 367 auch auf Ps 21,28a bezieht, obwohl es einen Bezugspunkt gibt (ἐπιστρέψαι/ἐπιστραφήσονται). M: Theodoret (comm. in Ps 21,28a [PG 80,1021 C11–14]) mit exp. 367 verbunden (mit Zuschreibung an Theodoret). In V1 folgen beide Erklärungen ebenfalls aufeinander (aber getrennt). Montfaucon: P1 korrigiert (αὐτῶν zu αὐτοῦ) und erweitert (καὶ εὐγνωμοσύνην καὶ δικαιοσύνην) durch P7.
urn:cts:etf:psath.expps.grc:367
– V1 C M G P1 P5 A1 A2 V4 P2 B1 P6 Z N2 V5 P7 L2 A3
Τὴν πνευματικὴν] Τὴν πατρικὴν P5 P6 Z V5* P7 A3 | Τὴν πνευματικὴν V5corr || τροφήν] γραφήν V1 G || πίονας – λογίων] om. M || τὸ εὐτραφὲς] τὸ εὐτραφὲς ὑψηλ[ὸν] A1M: exp. 368 steht nicht im Hauptkommentar, sondern über der Kolumne des Psalmtextes. Syrische Version (Epitome): Eine inhaltliche Parallele ist möglicherweise zu finden (Τὴν πνευματικὴν – τροφήν). Montfaucon: exp. 368 nach P1.
urn:cts:etf:psath.expps.grc:368
– V1 C M G P1 P5 A1 P2 B1 L1 P6 Z N2 V5 P7 L2 A3
Τοῦτο – τοὺς πιστεύοντας] om. M || διὰ τὸ κλίνειν] διὰ τὸ κλ[εί(?)][νειν] A1 | ει supra -[νειν] add. A1corr | διὰ τὸ κλεῖναι (sic) B1 || αὐτῷ γόνυ] τὸ γόνυ P2 | αὐτῷ πᾶν γόνυ V5 P7 L2 A3 || τοὺς πιστεύοντας] τοὺς πιστεύσαντας P2 B1 L1 V5 P7 L2 A3 | τοὺς πιστεύοντας εἰς αὐτόν A1 || οὗτοι – ἦσαν] Οὗτοι δὲ ἦσαν οἱ πιστεύσαντες πάλαι M || οἱ πιστεύσαντες] οἱ πιστεύοντες P5* | οἱ πιστεύσαντες P5c || οἱ καταβάντες] οἱ καταβαίνοντες G P1 A1 P2 B1 L1 N2 V5 P7 L2 A3 || εἰς τὴν γῆν] εἰς γῆν M G A1 || οἱ πεσόντες] om. M | [π]εσόντες (ut vid.) A1 | πεσόντες P2 V5 P7 L2 A3 | πεσοῦνται L1 || καὶ φθορὰν] om. M || διὰ τὸ μὴ] διὰ μὴ V5 P7 || εἰδέναι] 〈ε〉ἰδέναι P2 L1 || τὸν κύριον] τὸν θεόν P2 V5 P7 L2 A3 | τὸν τῶν ἁπάντων θεόν L1M: exp. 369 Theodoret zugeschrieben. Syrische Version (Epitome): Eine inhaltliche Parallele scheint vorhanden zu sein. Montfaucon: exp. 369 nach P1.
urn:cts:etf:psath.expps.grc:369
– V1 C M G P1 P5 A2 V4 P2 B1 P6 Z N2 V5 P7 L2 A3
Ἁγία – τὴν φιλαμαρτήμονα] om. A2 V4 || ἣν πεποίηται] ἣν πεποίηκε G || ἐπὶ τῆς γῆς] ἐπὶ γῆς P1 M || ὥστε – πατρί] om. V1 C M G P1 B1 V5 P7 L2 A3 || ἱερὰν] ἱερέα P2 || σπέρμα δὲ] σπέρμα A2 V4 || νοηθεῖεν ἂν] νοηθείαν ἂν (sic) V1 | om. A2 V4 | νοηθεῖεν V5 P7 L2 A3Montfaucon: exp. 370 nach P1.
urn:cts:etf:psath.expps.grc:370
– V1 C G P1 P5 A1 P2 B1 B2 L1 P6 Z N2
Πάλιν – σημαίνει] Καὶ ταῦτα περὶ τῶν ἐθνῶν σημαίνει: – P1 | Tὰ ἔθνη λέγει: – B2V1: exp. 371 steht nicht im Hauptkommentar, sondern in der inneren Spalte. Neben dieser Expositio steht die Zahl ιζ´ anstelle der Zahl KZ´. Die Zahl ιζ´ hätte neben das Scholion des Evagrius gesetzt werden müssen, das ungezählt blieb. Neben Ps 21,31b stehen sowohl die Zahl KZ´ als auch die Zahl ιζ´. C: exp. 371 vom Schreiber am äußeren Rand hinzugefügt. A2 V4: Theodoret (comm. in Ps 21,31b–32 [PG 80,1024 C11–D2; 1025 A1–5]) mit Ps 21,31b verbunden und Athanasius zugeschrieben. Es ist wahrscheinlich, dass ursprünglich mit dieser Zuschreibung exp. 371 eingeführt wurde. Montfaucon: exp. 371 nach P1.
urn:cts:etf:psath.expps.grc:371
– P1 A1 P2 B1 L1
τὸ] τῶ A1 P2 B1 || οἳ] om. P1 A1 P2 L1 || ἐκ θεοῦ] ἐκ θελήματος θεοῦ L1 || ἐγεννήθησαν] ἐγενήθησαν P1Exp. 372 wird Athanasius zugeschrieben (B1 L1). Sie findet sich auch in anderen Textkatenen, die hauptsächlich Expositiones wiedergeben (P1 A1). Es ist möglich, dass zwei Traditionslinien unabhängig voneinander diese Expositio weggelassen haben (Typus XIX [V1 C G] und Typus III [P6 Z N2] mit P5). Angesichts der textlichen Nähe zwischen P1 und P5 ist es überraschend, dass P5 exp. 372 nicht enthält. Montfaucon: exp. 372 aus P1.
urn:cts:etf:psath.expps.grc:372
– V1 C M G P1 P5 A1 P2 B1 P6 Z N2 V5 P7 L2 A3
Ἄδεται – αὐτούς] Ἐκ προσώπου τῶν ἐθνῶν, ᾄδεται ὁ προκείμενος ψαλμὸς· ἀγαλλιωμένων ἐπὶ τὸ ποιμαίνεσθαι ὑπὸ τοῦ κυρίου· ἐξηγοῦνται δὲ καὶ τὴν μυστικὴν εὐωχίαν, ἣν παρέθηκεν αὐτοῖς: – V4 || ἀγαλλομένων – ἐξηγοῦνται] ἐπὶ τὸ ποιμάναι αὐτὰ τὸν κύριον, καὶ μὴν κατὰ τὴν μυστικὴν ἐξήγοντο P2 || ἀγαλλομένων] ἀγαλλιαμένων M || ἐπὶ τὸ ποιμᾶναι] ἐπὶ τῷ ποιμᾶναι G A1 Z N2 V5 P7 L2 A3 || τὸν κύριον] κύριον A1 | τὸν θεόν V5 P7 || εὐωχίαν] εὐωδίαν V1 C M G P1 | εὐοχίαν P2 | εὐω[*]χίαν N2 || παρέθηκεν] περιέθηκεν B1 || αὐτὸς] αὐτοὺς M* | αὐτὸς Mc | αὐτοῖς P1 A1 B1 | ἑαυτοῖς αὐτὸς L2*utvid | αὐτοῖς αὐτὸς P5 P2 P6 Z N2 V5 P7 L2corr A3 || ὁ ποιμαίνων] ποιμαίνων V5 P7 L2 A3M: exp. 373 und 374 bilden eine Einheit (Theodoret zugeschrieben). Montfaucon: exp. 373 nach P6.
urn:cts:etf:psath.expps.grc:373
– V1 C M G P1 P5 A1 A2 V4 P2 P6 Z N2
Tὴν] Τὸ τοῦ βαπτίσματος ante τὴν add. V1 || Tὴν – φησίν] Τὸ τοῦ βαπτίσματος: – G | Τ[ῆς] νοη[τῆς] π[ό]ας φ[ησ]ίν: – A1 || φησίν] post φησὶν add. ἤγουν (τουτέστι V4) τὴν ἱερὰν τῶν θείων λογίων διδασκαλίαν ≅ Theodoretus, comm. in Ps 22,2a (PG 80,1025 C13–14) A2 V4C: exp. 375 vom Schreiber am inneren Rand hinzugefügt. V1 M: exp. 375 in der inneren Kolumne. P1: Eine hexaplarische Variante (Aquila, Symmachus [Ps 22,2a]) mit exp. 375 verbunden. Montfaucon: Die Verbindung von P1 wurde übernommen.
urn:cts:etf:psath.expps.grc:375
– V1 C M P1 P5 A1 A2 V4 P2 B1 B2 L1 P6 Z N2
νοηθείη ἂν] om. M | νοηθείη A1 P2 B2 | νοηθείεν (sic) L1 | λέγει A2 V4 || τὸ τοῦ ἁγίου βαπτίσματος] ἀ[ν]τ[ὶ] τοῦ ἁγί[ο]υ βαπτίσμ[ατ]ος A1 | τοῦ ἁγίου βαπτίσματος P5 P6 Z N2 || ἅτε – τῶν ἁμαρτημάτων] om. A2 V4 || ἅτε δὴ] ἅτε δεῖ P1 | ἅτε M || τὸ φορτίον] φορτίον B2 || ἐξαλεῖφον τῶν ἁμαρτημάτων] ἐξαλείφων τῶν ἁμαρτημάτων V1 C M P2 B1 | ἐξαλείφων τῶν ἁμαρτιῶν P1 | τῶν ἁμ[α]ρτιῶν ἐξαλείφ[ον(?)] A1L1: exp. 377 ist exp. 376 vorangestellt. Sie bilden eine Einheit, die nach Ps 22,2b steht. Montfaucon: exp. 377 nach P1, aber δεῖ und ἐξαλείφων korrigiert zu δὴ und ἐξαλεῖφον (nach P6?).
urn:cts:etf:psath.expps.grc:376
– V1 C G P1 P5 A1 A2 V4 P2 B1 L1 P6 Z N2 V5 P7 L2 A3
Ἐκ – ζωήν] Ἐπέστρεψε δηλονότι ἐκ θανάτου, εἰς ζωὴν: – GC: exp. 377 wurde vom Schreiber am äußeren Rand hinzugefügt. V5 P7: Ein Scholion des Hesychius (nr. 4,5 in Ps 22,3a–b [Antonelli; PG 27,729]), das exp. 377 folgt, wird Athanasius zugeschrieben. L2: Theodoret (comm. in Ps 22,3a–b [PG 80,1028 A2–4]) ist mit exp. 377 verbunden; ein Interpunktionszeichen, das ursprünglich die beiden Erklärungen trennte (wie im Fall von A3), wurde wahrscheinlich ausradiert. Montfaucon: exp. 377 (wahrscheinlich aus P1 = P6 P7) wurde am Ende des Scholion des Hesychius (aus P7) angefügt.
urn:cts:etf:psath.expps.grc:377
– V1 C G P1 P5 A1 P2 B1 P6 Z N2
Τὰ – δόγματα] Τρίβους φησὶ δικαιοσύνης, τὰ εὐαγγελικὰ δόγματα: – G | Τ[ῶν εὐαγγελ]ι[κῶν φησὶ δογμάτων] χ[άρ]ιν: – A1C: exp. 378 wurde vom Schreiber am inneren Rand hinzugefügt. N2: exp. 378 wird irrtümlich Origenes zugeschrieben. Diese Zuschreibung hätte neben dem nächsten Fragment platziert werden müssen (so P6 Z). Montfaucon: exp. 378 wahrscheinlich aus P1 (= P6).
urn:cts:etf:psath.expps.grc:378
– V1 C M P1 P5 B1 L1 P6 Z N2
Aὐτὸν τὸν Χριστὸν φησὶν] ... αὐτὸν δὲ τὸν Χριστὸν φησὶν V1 C | om. M | Aὐτὸν τὸν Χριστὸν φησὶν οἷμαι λέγει (sic) B1 | Aὐτὸν τὸν θεὸν καὶ Χριστὸν φησὶν L1 || κατὰ – μεγαλειότητος] om. B1 || κατὰ τὸ ῥάβδον] κατὰ τὸν ῥάβδον L1 || ἐξαποστελεῖ σοι κύριος] ἐξαποστελεῖ κύριος P5 P6 Z N2 || ἐκ σιών] om. M || ῥάβδος1] ῥά〈β〉δος M | -β- supra lin. add. P6c || μεγαλειότητος] μεγαλώτατος P1 L1M: exp. 380a befindet sich ohne klare Trennung zwischen Gregor von Nyssa (hom. 12 in Cant. 5,5–7 [365,16–366,6; 362,6–14 Langerbeck] in Cant 5,7b et in Ps 22,4c–6) und Isidor von Pelusios (ep. 301 [PG 78,357 B4–8]) in Ps 22,4c. In V1 findet sich eine fast identische Abfolge. B1: Eine stark gekürzte Fassung von exp. 379 wird Theodoret zugeschrieben. P1: exp. 380a steht nach Ps 22,3c–4b (sic). Ps 22,4c wird mit exp. 380b (dubium) erklärt. Montfaucon: exp. 380a und 380b (nach P1) wurden miteinander verbunden (κατὰ τὸ umgewandelt in καὶ τὸ).
urn:cts:etf:psath.expps.grc:380a
– V1 M P1 A1 A2 V4 P2 B1 P3 B2 V5 P7 L2 A3
Ῥάβδος – δύναμις] Ῥάβδος θεοῦ ἡ παιδευτικῆι δύναμις (sic) B1 | Ῥάβδός ἐστιν ἡ παιδευτικὴ δύναμις: – V5 P7 | Ῥάβδος δέ ἐστιν ἡ παιδευτικὴ δύναμις: – L2 A3 || Ῥάβδος ἡ παιδευτικὴ] evanida A1 || βακτηρία – ἀντίληψις] om. V5 P7 L2 A3 || βακτηρία δὲ] βακτηρία M || ἡ διὰ τῆς παρακλήσεως] ἡ διὰ τῆς παρα- evanida A1B1: Dieses Dubium wird Theodoret zugeschrieben.
urn:cts:etf:psath.expps.grc:380b
– V1 C G P1 P5 P2 P6 Z N2 V5 P7 L2 A3
Καὶ τοῦτο] om. P2 || τὸ χρίσμα μυστικόν] τὸ χρίσμα τὸ μυστικόν P1 | Χρίσμα τὸ μυστικόν: – P2 | χρίσμα μυστικόν N2 V5 P7 L2 A3C P2: exp. 382 vom Schreiber am äußeren Rand hinzugefügt. V5 P7 L2 A3: exp. 382 steht unmittelbar nach exp. 383. A3: exp. 382 mit einem angepassten Zitat aus Didymus (fr. 206 in Ps 22,5b [238 Mühlenberg]) verbunden. In L2 ist diese Verbindung nicht vorhanden. Montfaucon: exp. 382 nach P1.
urn:cts:etf:psath.expps.grc:382
– V1 C G P1 P5 L1 P6 Z N2
εὐφροσύνην] εὐφρ〈ο〉σύνην C | λέγει εὐφροσύνην G | εὐφροσύνην φησίν P1C: exp. 383 wird vom Schreiber am äußeren Rand hinzugefügt. N2: Ein adaptiertes Zitat aus Didymus (fr. 206 in Ps 22,5b [238 Mühlenberg]) wird mit exp. 383 verbunden; diese Verbindung ist in P6 Z nicht vorhanden. Montfaucon: exp. 383 nach P1.
urn:cts:etf:psath.expps.grc:383
– A1 P2 B1 V5 P7 L2 A3
Ποτήριον – αἵματος] Τὸ τίμιον αἷμα ἤγουν τὴν μυστικὴν εὐφροσύνην: – P2 | Πάλιν τὴν μυστικὴν εὐφροσύνην, οἷμαι δηλ〈ο〉ῦν· ἤγουν τὸ τίμιον αἷμα: – B1 | Πάλιν τὴν μυστικὴν εὐφροσύνην, τὸ τίμιον αἷμα τοῦ Χριστοῦ λέγει: – V5 P7 L2 A3 || μυστικὴν] -ικὴν ex corr. A1m.sec.– V1 C G P1 P5 A1 P2 B1 L1 P6 Z N2 V5 P7 L2 A3
ἁπάντων μεταλαβόντες] πάντων μεταλαμβάνοντες A1 P2 L1 V5 P7 L2 A3 || ἔσονται] ἀεὶ ἔσονται A1 || ἐν τῷ ἐλέει] ἐν τῷ ἐλαίῷ (sic) B1 || καὶ μὴν καὶ] καὶ μὴν A1 P2 L1 | καὶ V5 P7 L2 A3 || κατοικήσουσιν] κατασκηνώσουσιν V1 | κατοικήσουσιν καὶ A1B1: exp. 384 wird doppelt, nämlich Ἀθανασιου και Θεοδωριτ(ου), zugeschrieben; in der Ausgabe des Psalmenkommentars des Theodoret (PG 80) findet sich jedoch zu Ps 22,6 keine Entsprechung zu dieser Expositio. V5 P7 L2 A3: exp. 384 nahe der Tradition der (Text-)Katenen basierend auf den den Expositiones und den Kommentaren des Hesychius von Jerusalem (P2 L1). Montfaucon: exp. 384 wahrscheinlich aus P1 (= P6).
urn:cts:etf:psath.expps.grc:384
– V1 C M P1 P5 P2 B1 P6 Z N2 V5 P7 L2 A3
Τὴν – ψαλμός] om. M || τοῦ κυρίου] omnes fere codices sicut Sir.long. | τοῦ Χριστοῦ P2 || κηρύττει ψαλμός] ψαλμὸς ἀνακηρύττει P2 || τῶν ἐθνῶν – αὐτοὶ] διδασκαλίαν τῶν ἐθνῶν· ὡς ἂν M || ἄξιοι – σκηνῶν] τῶν ἐπουρανίων ἄξιοι γένοιντο σκηνῶν P2 | ἄξιοι τῶν ἐπουρανίων γένωνται σκηνῶν B1 || γένοιντο] γένωνται V1vid. C M B1 Z N2 V5 P7 L2 A3 | γένονται P1 | γένοι〈ν〉το P5Montfaucon: exp. 385 wahrscheinlich aus P1 (γένονται korrigiert in γένωνται).
urn:cts:etf:psath.expps.grc:385
– A1
– V1 C M P1 P5 P2 B1 B2 L1 P6 Z N2 V5 P7 L2 A3
Τὴν – τῶν ἐθνῶν] ... τὴν βασιλείαν ἣν ἐβασίλευσεν M | Tὴν βασιλείαν τῶν ἐθνῶν ἐβασίλευσεν B1 || ἐπιδημήσας – λόγος] ἐπιδημήσας ὁ τοῦ θεοῦ μονογενῆς λόγος M | ἐπιδημήσας ὁ κύριος N2 || κηρύττει] ἀνακηρύττει P2 B2 L1M: Eine Paraphrase aus Theodoret (comm. in Ps 23,1a [PG 80,1029 A8–11 A5–7 A11–12]), die aus der Typus III-Tradition (P6 [f. 54r] Z N2) entstammt, wurde mit exp. 386 und 385 verbunden. exp. 386 (vollständig) geht exp. 385 (gekürzt) voraus, wobei beide Expositiones leicht überarbeitet wurden. Diese Einheit wird als Hypothesis bezeichnet und Theodoret zugeschrieben. Montfaucon: exp. 386 wahrscheinlich aus P1 (= P6 P7).
urn:cts:etf:psath.expps.grc:386
– V1 C G P1 P5 P2 B1 L1 P6 V5 P7 L2 A3
τῶν ἐχθρῶν] τῶν ἐθνῶν sicut Sir.long. V5 P7 L2 A3 || εἶναι μὲν] εἶναί με L1 || τούτου χάριν τὸν Χριστὸν] om. V5 P7 L2 A3 || τούτου χάριν] τούτου γὰρ χάριν L1 || αὐτῆς ποιητὴν] ποιητὴν αὐτῆς P2 B1 L1 V5 P7 L2 A3 || ἅμα – ἐστηρίχθαι] om. G || δὲ2] δὲ {δὲ} A3 || τὴν δύναμιν] τὴν δύνα{να}μιν B1 || ὥστε τοσοῦτον μέγεθος] ὥστε τὸ τοσοῦτον μέγεθος C | ὡς τοσοῦτον μέγεθος P2 A3 | ὡς τοσουτονέγεθος B1* | ὡς τοσουτομέγεθος B1c | ὡς τὸ οὕτως μέγεθος L1 | ὡς τὸ τοσοῦτον μέγεθος V5 P7 L2 || ἐπὶ ὑδάτων] ἐπὶ τῶν ὑδάτων V5 P7 L2 A3 || ἐστηρίχθαι] στηριχθῆναι V1 C P1 | ἐστηρίχθη P2 | ἐστηρηχ L1 | ἐνήρησται (sic) V5 P7 | ἐνήρεισται L2 A3B1: Es wird einleitend behauptet, dass diese Expositio 4 Zeilen (στίχοι) des Psalms erklärt: ερμην(εία) τῶν Δ´ στι(χων) Ἀθανασιου. Allerdings ist nur eine Zeile Gegenstand der Erklärung von exp. 387. Die Zahl Δ´ ist möglicherweise das Ergebnis einer Fehllesung eines ursprünglichen A´. Syrische Version (Langfassung): Eine Übereinstimmung mit der Kurzfassung dieser Expositio ist festzustellen.
urn:cts:etf:psath.expps.grc:387
– Z N2
– V1 C G P1 P5 P2 B2 P6 Z N2
τοῦ] ** τοῦ P6 || διεκόσμησεν] -σ-1 ex ε (ut vid.) corr. V1C P2: exp. 388 wurde von den jeweiligen Schreibern am äußeren Rand hinzugefügt. Montfaucon: exp. 388 wahrscheinlich aus P1 (= P6). Syrische Version (Langfassung): exp. 388 wird durch einen Vergleich erweitert, der in den hier berücksichtigen griechischen Traditionen keine Entsprechung hat. Die Flüsse werden mit Dienern verglichen, die durch die Kraft der Dreifaltigkeit den Tisch der Erde für ihre Bewohner reichlich decken.
urn:cts:etf:psath.expps.grc:388
– V1 C M P1 P5 P2 B1 P6 Z N2 V5 P7 L2 A3
διδασκαλίαν εἰσηγεῖται] διδασκαλίας ἐξηγεῖται P1 || δι᾿ ἀμφοτέρων τῆς ὄντως κληρονομίας] ** ἀ〈μ〉φοτέρων τ[ὴν(?)] ὄντως κληρονομί[αν(?)] MM: exp. 389 nicht im Hauptkommentar, sondern in der inneren Spalte. Montfaucon: exp. 389 nach P1. Syrische Version (Langfassung): Eine Übereinstimmung mit der Kurzfassung dieser Expositio ist festzustellen.
urn:cts:etf:psath.expps.grc:389
– B1
B1: exp. 389 wird durch eine bisher unbekannte Erklärung erweitert. Diese Einheit wird doppelt zugeschrieben (Ἀθανασιου καὶ Θεοδωριτου). Es gibt jedoch keine vergleichbare Stelle bei Theodoret.
urn:cts:etf:psath.expps.grc:389par
– V1 C M P1 P5 P2 B1 P6 Z N2
Eἴρηται – ψαλμῷ] Περὶ τούτου εἴρηται ἐν τῷ τέσσαρες καὶ δεκάτῳ ψαλμῷ: – P1 | Eἴρηται περὶ τούτου ἐν τῷ τετάρτῳ ψαλμῷ: – P2 || περὶ τούτων] τελεώτερον Z N2C: exp. 390 vom Schreiber zwischen den Zeilen hinzugefügt. Z N2: Ein Fragment, das sowohl Origenes als auch Didymus zugeschrieben wird (PG 17,113 C10–D8), ist mit exp. 390 verbunden. Infolge dieser Verbindung wurde περὶ τούτων in τελεώτερον umgewandelt. Bei P6 sind diese beiden Texte noch getrennt voneinander. Montfaucon: exp. 390 nach P1.
urn:cts:etf:psath.expps.grc:390
– V1 C G P1 P5 P2 B1 B2 P6 Z N2 V5 P7 L2 A3
φησίν] δηλοῖ P2 V5 P7 L2 A3 | λέγει B1 B2C: exp. 391 vom Schreiber am äußeren Rand hinzugefügt. Montfaucon: exp. 391 wahrscheinlich aus P1 (= P6). Syrische Version (Langfassung): exp. 391 um ein Glied erweitert, das in den hier berücksichtigen griechischen Traditionen keine Entsprechung hat.
urn:cts:etf:psath.expps.grc:391
– V1 C M G P1 P5 P2 B1 P6 Z N2 L2 A3
Ἡ] Εἰ L2 A3 || φυλάξασα] φυλάξασα γενεὰ φησίν P1 | φυλάξει L2 A3C: exp. 392 wurde vom Schreiber am äußeren Rand hinzugefügt. M: exp. 392 steht nicht im Hauptkommentar, sondern in der inneren Spalte. V5 P7: exp. 392 wurde ausgelassen; L2 A3 haben sie. Montfaucon: exp. 392 nach P1.
urn:cts:etf:psath.expps.grc:392
– V1 C G P1 P5 P2 B1 L1 P6 Z N2 V5 P7 L2 A3
Οἱ – τὰς πύλας] Oἱ διακονοῦντες τῷ κυρίῳ ἐπὶ γῆς· ἀγγελίαν λαμβάνουσι ταῖς οὐρανίαις δυνάμεσι δηλούντων ἀνοίγειν τὰς πύλας: – V5 P7 L2 A3 || Οἱ – αὐτοῦ] Οἱ διακονοῦντες τῷ κυρίῳ ἐπὶ γῆς (ἐπὶ τῆς γῆς L1) ἀγγελίαν λαμβάνουσι(ν) P2 L1 || ἐπὶ γῆς] ἐπὶ τῆς γῆς V1 C G L1 || ταῖς οὐρανίαις δυνάμεσι] ταῖς οὐρανίoις δυνάμεσιν C P2 P6 || δηλοῦσιν ἀνοίγειν τὰς πύλας] δηλοῦν τὸ ἀνοίγειν τὰς πύλας (sic) P2 L1V5 P7 L2 A3: exp. 393 nahe der Tradition der (Text)-Katenen basierend auf den den Expositiones (P2). Montfaucon: exp. 393 nach P1.
urn:cts:etf:psath.expps.grc:393
– V1 C M G P1 P2 B1 B2 P6 Z N2 V5 P7 L2 A3
καταπληττόμεναι] ἐκπληττόμεναι M P1 P5 B2 P6 Z N2 A3M: exp. 394 steht nach exp. 395. Montfaucon: exp. 394 wahrscheinlich aus P1 (= P6).
urn:cts:etf:psath.expps.grc:394
– V1 C M P1 P2 B1 P6 Z N2 V5 P7 L2 A3
τοὺς ἄνω] τοῖς ἄνω (ut vid.) M || ἀνελθόντες] ἐλθόντες P2 V5 P7 L2 A3 || ὁ καταπατήσας] καταπατήσας V1 M P2 || τοὺς νοητοὺς δὲ δηλονότι] τοὺς νοητοὺς δηλονότι M | νοητοὺς δὲ δηλονότι P2 | τοὺς νοητοὺς δῆλον δὲ ὅτι P6* | τοὺς νοητούς· δῆλον δὲ ὅτι P6c | τοὺς νοητοὺς, δηλονότι (post νοητοὺς interpunxit N2m.sec. [ut vid.]) Z N2 V5 P7 L2 A3 || ὁ τῶν ὅλων κύριος] ὁ τῶν δυνάμεων κύριος P1 P2 B1 | om. V5 P7 | ὁ βασιλεὺς τῆς δόξης κύριος τῶν δυνάμεων (= Ps 23,10; post δόξης duo puncta L2) L2 A3P5: exp. 395 verloren (ein Blattausfall). Montfaucon: exp. 395 nach P1 (τοὺς νοητοὺς δὲ δηλονότι korrigiert in τοὺς νοητοὺς δηλονότι; nach P7?). Syrische Version (Langfassung): δηλονότι bezieht sich auf τοὺς νοητοὺς und nicht auf αὐτός ἐστιν. Die Satzgliederung von P6 Z N2 V5 P7 L2 A3 wird daher nicht bestätigt. Außerdem könnte die griechische Vorlage einen Ausdruck wie ὁ βασιλεὺς τῶν δυνάμεων (vgl. L2 A3) anstelle von ὁ τῶν ὅλων κύριος enthalten haben.
urn:cts:etf:psath.expps.grc:395
– A1
urn:cts:etf:psath.expps.grc:396
– V1 C M G P1 P2 B1 P6 Z N2 V5 P7 L2 A3
Ἐν τῷ] fort. ex Ἐν τούτ corr. A3 || ψαλμῷ] om. P2 || τὸ ἑκάστου] τῶ ἑκάστω P1* | τῶ ἑκάστου P1c B1 | ἑκάστῳ P2 || πρόσωπον] προσωπ V5 | προσώπων P7 | ὄν πρόσωπον A3 || ἁπάντων τῶν συνειλεγμένων] ἁπάντων τῶν συνηλεγμένων V1 M | αὐτῶν τῶν συνειλεγμένων P1 | ἁπάντων συνειλεγμένων (συνηλεγμένων P2) P2 B1 || εἰς – ζωήν] καὶ εἰς πνευματικὴν παρακαλούντων ἀπευθύνεσθαι ζωήν P2 | εἰς πνευματικὴν παρακαλούντων, ἀπευθύνεσθαι δίκην B1 | εἰς τὴν πνευματικὴν ἀπευθύνεσθαι ζωήν P6 Z N2 V5 P7 L2 A3M: exp. 397 wird mit einer leicht modifizierten Hypothesis aus Theodoret (comm. in Ps 24,1a [PG 80,1036 B2–15]) verbunden; diese Einheit wird Theodoret zugeschrieben. P1: exp. 397 wird mit Evagrius (schol. nr. α´ in Ps 24,1b–3a [442 Rondeau – Géhin – Cassin]) verbunden. V5 P7 (Typus XV) L2 A3 (Typus XVI): exp. 397 steht der Typus III-Tradition (P6 Z N2) nahe. Montfaucon: Die Verbindung von P1 wurde übernommen, aber τῶ ἑκάστου in τὸ ἑκάστου korrigiert.
urn:cts:etf:psath.expps.grc:397
– A1
Die Hypothesis in A1 besteht aus exp. 397, der zwei Erklärungen aus Diodor von Tarsus (comm. in Ps 24,1b–2a et in Ps 24,2b [143,30–144,32; 144,35 Olivier]) angefügt werden. Im Gegensatz zu anderen Hypotheseis in A1, bei denen Expositiones vermutlich durch paraphrasierte Ergänzungsquellen erweitert werden, ist die Abhängigkeit von Diodor in diesem Fall eindeutig anhand des wörtlichen Zitats nachweisbar.
urn:cts:etf:psath.expps.grc:397par
– V1 C G P1 A1 P2 B1 B2 L1 P6 Z N2 V5 P7
Ὡς ἀποστραφέντες ἤδη ] Ὡς ἀποστραφεὶς ἤδη G L1 | Ὡς ἀποστραφέντας ἤδη A1 | Ὡς ἀποστραφέντος ἤδη Z N2 || τὴν εἰδωλολατρείαν] τῆς εἰδωλολατρείας P1 L1 || φησίν] om. P2 B2 L1 V5 P7Montfaucon: exp. 398 nach P1, aber φησίν zu φασίν emendiert.
urn:cts:etf:psath.expps.grc:398
– V1 C M P1 P2 B1 B2 L1 P6 Z N2 V5 P7 L2 A3
δηλονότι] δηλονότι οἱ δαίμονες B1M (Typus IV): exp. 399 steht nicht im Hauptkommentar, sondern zwischen den Zeilen des Psalmtextes. C (Typus XIX): exp. 399 wurde vom Schreiber am äußeren Rand hinzugefügt. Montfaucon: exp. 399 wahrscheinlich aus P1 (= P6 P7).
urn:cts:etf:psath.expps.grc:399
– A1
Diese Fassung von exp. 399 steht möglicherweise unter dem Einfluss von Diodor von Tarsus (comm. in Ps 24,2b [144 Olivier]). Die Stelle lautet Ἐχθροὺς τοὺς Βαβυλωνίους λέγει.
urn:cts:etf:psath.expps.grc:399par
– V1 C M G P1 A1 P2 B1 B2 L1 P6 Z N2 V5 P7
Ἀπὸ] Ὑπὸ V5 P7 || ἐπὶ θεῷ] ἐπὶ τῷ θεῷ A1 P2 B2 L1 V5 P7 | om. M || διὰ τὸ τὴν πεποίθησιν] διὰ τὸ πεποίθησιν M | πεποίθησιν B1 B2 | διὰ τὸ τὴν πεποίθησιν ἐπ᾿ ἐκείνῳ Z N2 | διὰ τὴν πεποίθησιν V5 P7 || ἔχειν] ἔχει add. supra lin. P2corr | linea del. P7 || ἐπιτεύξασθαι] ἐπιτεύξεσθε A1 | ἐπιτεύξεσθαι P6 Z N2 | ἐπιτεύχεσθαι (sic) B1 || ἰσχυρίζονται] διϊσχυρίζονται P1 A1 P2 B2 L1 | ἰσχυρίζεται G Z N2 | διϊσχυρίζεσθαι V5 P7M: exp. 400 steht nicht im Hauptkommentar, sondern in der inneren Spalte. Montfaucon: exp. 400 nach P1, aber διϊσχυρίζονται zu διϊσχυρίζεται emendiert. Diese und die folgende Expositio wurden als eine Einheit im Ergänzungsband zur editio princeps neu ediert. Sie wurden aus der Sammlung von Colville übernommen und nach Ps 24,3b gestellt.
urn:cts:etf:psath.expps.grc:400
– A1
– V1 C P1 P2 B1 B2 L1 P6 Z N2
Τὰ – δόγματα] Τὰ εὐαγγελικὰ δόγματα φησίν: – P1 B1 | Τὰ εὐαγγελικὰ διδάγματα: – B2C: exp. 402 vom Schreiber am äußeren Rand hinzugefügt. L1: Nach Ps 24,4b steht eine Erklärung, die mit exp. 402 identisch ist. Jedoch ist die kompositorische Struktur dieses Manuskripts zu berücksichtigen. In der Regel wird ein Lemma, zumeist bestehend aus einer einzelnen Zeile des Psalms, mit dem entsprechenden Scholion des Hesychius erläutert, dem zuweilen eine Expositio folgt (beinahe ausnahmslos mit Zuschreibung an Athanasius). In diesem Fall folgt die Erklärung unmittelbar auf Ps 24,4b und ist anonym, sodass nicht ausgeschlossen werden kann, dass es sich um ein unbekanntes Scholion des Hesychius handelt, das mit exp. 402 identisch ist. Dieser Verdacht wird durch die Tatsache erhärtet, dass in Antonellis Ausgabe Ps 24,4 (= zwei Zeilen) nur ein Scholion entspricht, bezeichnet als nr. 6,7 [PG 27,733]), das zudem nur Ps 24,4a erklärt. Das Scholion in L1 wäre dann das in dieser Ausgabe fehlende Scholion des Hesychius (nr. 7) zu Ps 24,4b. Montfaucon: exp. 402 nach P1.
urn:cts:etf:psath.expps.grc:402
– V1 C M G P1
Τοῦ προφήτου] Tὰς προφήτου (sic) M || τὰς τρίβους – ὁδηγηθέντος] om. M || τὰς τρίβους] πορεύεσθαι τρίβους P1 || τὰ περὶ θεοῦ] περὶ θεοῦ P1 || ἑαυτῶν] αὐτῶν M P1V1 C: Diese anonyme Erklärung wird am Rand als σχολ(ιον) bezeichnet.
urn:cts:etf:psath.expps.grc:404
– V1 C M P1 P2 B1 L1 P6 Z N2
Νεότητα – φησίν] ... νεότητα γὰρ, τὴν ἀφροσύνην καλεῖ ὁ προφήτης B1 || Nεότητα ] Nεότηται P2* | Nεότητα P2corr || τὴν ἀφροσύνην] ἀφροσύνην P2 || φησίν] om. M || ἀφροσύνη – καιρός] om. B1 || ἀφροσύνη δὲ σαφὴς] ἀφροσύνη δέ ἐστιν L1 || αὐτῶν] om. L1M: exp. 403 nicht im Hauptkommentar, sondern in der inneren Spalte. B1: Eine Erklärung, die mit Diodor von Tarsus weitgehend übereinstimmt (comm. in Ps 24,7a–b [145,68–72 Olivier]), wird durch einen Satz erweitert, der eine Paraphrase des ersten Satzes von exp. 403 zu sein scheint. Allerdings wird diese Einheit Theodoret zugeschrieben. In der Ausgabe des Theodoret findet sich tatsächlich eine Erklärung zu Ps 24,7a–b, die starke Parallelen zu Diodor aufweist (comm. in Ps 24,6–7b [PG 80,1037 Α30–C4]). Bei dieser Stelle handelt es sich um eine von L. Schulze aus dem Codex 1 des Theodoret stammende und durch eckige Klammern kenntlich gemachte Ergänzung. Die Erklärung in B1 ist jedoch näher an der Fassung in der Edition von Diodor als an jener in der Ausgabe des Theodoret. Montfaucon: exp. 405 wahrscheinlich aus P1 (= P6).
urn:cts:etf:psath.expps.grc:407
– P1
Dieses Dubium wird Athanasius zugeschrieben. Montfaucon hat es aus P1 ediert.
urn:cts:etf:psath.expps.grc:408
– A1 P2 B1 P6 Z N2
Ἢ – φησὶν] Ἢ αἱ πράξεις φησὶν αἱ γενόμεναι πρόξενοι A1 P2 | Eἰ αἱ πράξεις φησὶν· αἱ γενομένοι πρόξενοι B1 || τὴν νοητὴν γῆν] [τὴν γῆν·] τὴν νο[η]τὴν τῶν οὐρα[νίω]ν A1 || γενήσονται] γεν[ν(?)][ή]σ[ον]τα[ι] A1 | om. P2 || ἢ] evanidum A1 || θεὸν] evanidum A1 || γεννωμένους] γεννηθέντας A1 | γενομένους P2– V1 C M G
αἱ γενόμεναι πρόξενοι] αἱ γενόμεναι πρόξεναι V1 | αἱ γενόμενοι πρόξενοι C | αἱ γινόμεναι πρόξενοι G || γῆ – φησίν] om. G || γενήσονταί γῆ σπερμάτων ἀγαθῶν ἀνδρῶν·] γενήσονται γῆς σπέρματα ἀγαθῶν ἀνδρῶν M || γεννωμένους] γενομένης (sic) MMontfaucon: exp. 409, die in P1 fehlt, wurde aus der Sammlung von Colville übernommen. Diese Fassung enthält einige Lesarten, die mit keiner der hier berücksichtigten Katenen übereinstimmen: Αἱ πράξεις, φησὶν, αἱ γενόμεναι πρόξενοι αὐτῷ τοῦ κληρονομῆσαι τὴν νοητὴν γῆν γενήσονταί γε σπέρμα τῶν ἀγαθῶν ἀνδρῶν, δι᾿ ὧν τοὺς κατὰ Θεὸν γεννωμένους φησίν.
urn:cts:etf:psath.expps.grc:411par
– V1 C M G P1 A1 P2 P6 Z N2 V5 P7 L2a A3a L2b A3b
Ἡ – τὰς ὁδούς] Εὐαγγελικὴ δηλονότι δηλώσει τὰς τῆς σωτηρίας ὁδούς: – V5 P7 L2a A3a || Ἡ εὐαγγελική] om. A1 || τί δὲ] [τί] G | Τῆ (sic) A1 || ἢ] ἡ A1 || τῆς σωτηρίας τὰς ὁδούς] τὴν τῆς σωτηρίας ὁδόν P1 P2 L2b | τὴν σωτηρίας ὁδόν A3bM: exp. 410 wird mit Diodor von Tarsus (comm. in Ps 24,14b [147 Olivier]) verbunden. L2 A3: exp. 410 ist doppelt vorhanden. Die erste Fassung, eine Paraphrase, ist mit Ps 24,14 verbunden (L2a A3a; vgl. App.); die zweite Fassung steht aufgrund eines thematischen Anhaltspunkts (ὁδοὺς) in Verbindung mit Ps 24,9b (L2b A3b). Diese zweite Fassung steht in L2 nicht im Hauptkommentar, sondern unter der Spalte des Psalmtextes. Beide Fassungen sind anonym. In V5 P7 wird die Doppelung durch das Weglassen der zweiten Fassung vermieden. Montfaucon: exp. 410 entspricht P1 mit einer kleinen Abweichung (τὴν σωτηρίας ὁδόν). Außerdem wurde diese Expositio durch die in dieser Handschrift folgende Erklärung ergänzt (Diodorus Tars., comm. in Ps 24,14b [147 Olivier]). Dies geschah, obwohl eine klare Trennung zwischen den beiden Erklärungen besteht.
urn:cts:etf:psath.expps.grc:412
– V1 C M G P1 P2 B1 B2 B3 P6 Z N2 V5 P7 L2 A3
Δεῖ] Δὴ B1 || μὴ ὑπτίους] μὴ ὑποπτίους B1 | ὑπτίους V5 | Οὐ ante Δεῖ add. P7corr. || ἀλλὰ γὰρ καὶ] ἀλλὰ ἀεὶ M | ἀλλὰ καὶ P2 V5 P7 L2 A3 || τὸν – πόνον] τὸ διὰ τῶν πόνων ἔργον (ἔργο*ν A3) V5 P7 L2 A3Montfaucon: exp. 415 wahrscheinlich aus P1 (= P6), aber καὶ ἡμᾶς ausgelassen.
urn:cts:etf:psath.expps.grc:415
– V1 C M G P1 P2 B1 P6 Z N2 V5 P7 L2 A3
Καὶ] om. B1 || ἀπὸ τῆς ἀδικίας τῶν ἐχθρῶν] ἀπὸ τῆς ἁμαρτίας τῶν ἐχθρῶν μου (μου per ras. del. L2) V5 P7 L2 A3 || ἐκκαλεῖται] ἐκκαλεῖ V1* | ἐκκαλεῖται, ut vid., V1m.sec. | καλεῖ M G | ἐκκαλειτε B1Montfaucon: exp. 415 wahrscheinlich aus P1 (= P6).
urn:cts:etf:psath.expps.grc:416
– V1 C M G P1 P2 B1 P6 Z N2 V5 P7 L2 A3
Τῶν] -ν supra lin. add. C || εἰσφέρεται] εἰσφέρει M || ἐπὶ τῇ ἀποστάσει] ἐπὶ τῇ ἀποστασια B1 | ἐπὶ τῇ καταστάσει P6 Z N2 V5 P7 L2 A3 || τῶν συνεληλυθότων] τῶν συνελθόντων A3* | τῶν συνεληλυθόντων (sic) A3c || κατὰ – αὐτοῦ] τοῦ ἀποτοῦ κυρίου (sic) καὶ κατὰ τοῦ Χριστοῦ αὐτοῦ M | κατὰ τὸν τοῦ κυρίου καὶ κατὰ τοῦ Χριστοῦ αὐτοῦ G | καὶ κατὰ τοῦ Χριστοῦ αὐτοῦ V5 P7 L2 A3 | κατὰ τοῦ Χριστοῦ αὐτοῦ A3M (Typus IV): exp. 418 wird irrtümlich Theodoret zugeschrieben. Montfaucon (P1 P6 P7): exp. 418 entspricht P6.
urn:cts:etf:psath.expps.grc:418
– A1
– V1 C M G P1 P2 L1 P6 Z N2 V5 P7 L2 A3
Ἀκακίαν] Ἢ ἀκακίαν M || τῆς ἀπονοίας] τῆς ἀπονοίας τῆς V5 P7 L2 A3N2 (Typus III): exp. 419 wird irrtümlich Theodoret zugeschrieben. Diese Zuschreibung hätte neben dem folgenden Fragment platziert werden sollen – einer verkürzenden Paraphrase des Theodoret (comm. in Ps 25,1b–c [PG 80,1045 A13–B3]). In den übrigen Zeugen des Typus III (P6, Z) sind sowohl die Expositio als auch die Paraphrase anonym. V5 P7 (Typus XV), L2 A3 (Typus XVI): Diese beiden Katenentypen sind Sammelkatenen, die von einem gemeinsamen Vorläufer abhängen, in dem verschiedene katenarische Traditionen zusammengeführt wurden. In beiden Typen ist exp. 419 ohne eindeutige Trennung mit einer Paraphrase des Theodoret verbunden, die mit der zuvor besprochenen, im Typus III (P6 Z N2) bezeugten übereinstimmt. Ob auch exp. 419 aus der Tradition dieses Typus stammt, lässt sich aufgrund fehlender gemeinsamer Varianten jedoch nicht nachweisen. Montfaucon (P1 P6 P7): exp. 419 entspricht P1 (= P6).
urn:cts:etf:psath.expps.grc:419
– V1 C G P1 A1 P2 B1 L1 P6 Z N2 V5 P7 L2 A3
Βεβαίαν φησὶν ἕξω] Βεβαίαν ἕξω V1 G | Βεβαίαν ἔξω (ἕξω L2) φησὶν V5 P7 L2 A3 || ἔξω] post ἕ[ξω] exp. 420 evanida A1 || τὴν στάσιν] τὴν ἔτασιν V1 C G P1 || τὰς ἐλπίδας] τὰς ἐλπίδας τῆς σωτηρίας V5 P7 L2 A3 || ἀπογραψάμενος] ἀναγραψάμενος B1Eine mit dieser Expositio fast identische Erklärung findet sich, um einen kurzen Zusatz erweitert, in der Ausgabe der Fragmente aus dem Psalmenkommentar des Kyrill (PG 69,852 C3–4). Diese Stelle wurde von Angelo Mai dem Codex Vat. Regin. gr. 40 (f. 50r) entnommen, da sie dort Cyrill zugeschrieben ist. Es handelt sich jedoch um eine späte Sammelkatene (XIII s.), deren Zuverlässigkeit für Autorenzuschreibungen hinterfragt werden muss (siehe zu exp. 421a). A1: exp. 420, die nach den ersten Worten nicht mehr lesbar ist, war offenbar in einer Langfassung überliefert, da sie drei Zeilen dieser Handschrift einnahm. Am Ende dieses Textes lässt sich möglicherweise noch [κ(?)](ύρι)ε lesen. Montfaucon (P1 P6 P7): P1 wurde mit der Lesung τῆς σωτηρίας aus P7 ergänzt.
urn:cts:etf:psath.expps.grc:420
– V1 C M G P1 A1 P5 P2 B1 P6 Z N2 V5 P7 L2 A3
Εἰ – τὸν] deperdita P5 || Εἰ ἐτάσης] Εἰ ἐτάσεις C G P6 Z N2 V5 P7 L2 A3 | Εἰ ἐ[τάσ][ει(?)][ς] A1 | Εἰ ἐξετάσης P1 | Εἰ στάσεις P2 | Εἰ στήσεις B1 || φησὶ τῆς ψυχῆς μου τὰ βάθη] τῆς ψυχῆς μου φησὶν τὰ βάθη V1 C G | φησὶ τῆς ψυχῆς μου τὰ πάθη M | τῆς ψυχής μου τὰ βάθη φησὶ P1 | φησὶν τῆς ψυχῆς τὰ βάθη P2 | φησὶν τὴν ψυχήν μου τὰ βάθη B1 || μου] [μου(?)] A1 || τὰ βάθη] β- ex corr. V1 | [τὰ βάθη·] καὶ A1 || ἐπὶ – τὸν πόνον] evanida A1 || ἐπὶ τῷ σῷ μόνῳ] ἐπὶ τῷ σῷ V5 P7 L2 A3 || εὑρήσεις ἐλέει] εὑρήσης ἐλέει P1 | ἐλέει εὑρήσεις (εὑρήσις P2) P2 V5 P7 L2 A3 || πάντα μου] μου πάντα V5 P7 L2 A3 || τὸν πόνον] 〈τὸν〉 τόνον P5 | τὸν τόνον P2 B1 P6 Z N2 V5 P7 L2 A3 || ἐπανέχοντα] ἔχοντα M || εὐάρεστος] εὐχάριστος P5M (Typus IV): exp. 421a ist ohne eindeutige Trennung mit einer Erklärung verbunden, die vermutlich ein Scholion des Origenes zu Ps 25,1c ist; die Einheit ist anonym überliefert. Dass es sich tatsächlich um ein origenisches Scholion handeln könnte, legt die Tatsache nahe, dass in Handschriften des Typus XIX (V1 C) derselbe Text mit dem Namen des Eusebius versehen ist. Denn Scholien des Origenes werden in den Typen IV (M O) und XIX (V1 C P1), sofern sie eine Zuschreibung erhalten, in der Regel nicht Origenes selbst, sondern Eusebius zugeschrieben. Beachtenswert ist ferner, dass dieselbe Einheit – bestehend aus exp. 421a und dem mutmaßlichen Origenes-Scholion – auch in der Ausgabe der Fragmente aus dem Psalmenkommentar des Kyrill begegnet (fr. in Ps 25,1c [PG 69,852 C4–6]). Sie wurde von Angelo Mai dem Codex Vat. Regin. gr. 40 (f. 50r; 13. Jh.) entnommen, einer späten Psalmenkatene (Typus IX), in die verschiedene katenarische Traditionen eingeflossen sind. Dort folgt die betreffende Einheit unmittelbar auf eine erste, Kyrill zugeschriebene Erklärung (siehe zu exp. 420) und wird erneut Kyrill zugeschrieben. Auffällig ist schließlich, dass der Reginensis dabei drei sekundäre Varianten mit der entsprechenden Einheit der Handschrift M teilt. Dies dürfte darauf hindeuten, dass er in diesem spezifischen Fall von der Tradition des Typus IV abhängig ist. Beide Zuschreibungen an Kyrill wären demnach als sekundäre Verderbnis zu bewerten. Montfaucon (P1 P6 P7): exp. 421a entspricht P1; allerdings wurde εὑρήσης zu εὑρήσεις korrigiert.
urn:cts:etf:psath.expps.grc:421a
– A1
Die in ihrer Echtheit gesicherte exp. 421a steht in dieser Textkatene nach dem Lemma Ps 25,2a. Das vorliegende Dubium hingegen steht nach dem Lemma Ps 25,2b–3.
urn:cts:etf:psath.expps.grc:421b
– V1 C M P5 P1 A1 P2 B1 L1 P6 Z N2
εἰδότος] εἰδόντος (sic) L1 || τὰς καρδίας ἐτάζειν] ἐτάζειν M || τὸ – συνέδριον] τὰ τῶν παρανομωτάτων ἀρχόντων ἀρνεῖσθαι συνέδριον (sic) M | τὸν (sic) τῶν παρανομωτάτων ἀρνεῖται συνέδριον B1 || τοῦ ἰουδαίων] τῶν ἰουδαίων L1Montfaucon (P1 P6): exp. 422 entspricht P1 (= P6).
urn:cts:etf:psath.expps.grc:422a
– A1
Die in ihrer Echtheit gesicherte exp. 422a steht in dieser Textkatene nach dem Lemma Ps 25,4a. Das vorliegende Dubium hingegen steht nach dem Lemma Ps 25,4b.
urn:cts:etf:psath.expps.grc:422b
– V1 C G P1 P5 V4m.sec. P2 B1 P6 Z N2 V5 P7
Καθαρὸς ἔσομαι φησὶν] Ἀθῷος ἔσομαι φησὶ καὶ καθαρὸς V4m.sec. || τῶν μιαιφόνων αὐτῶν] τῶν μιαιφόνων V5 P7Montfaucon: exp. 424 wahrscheinlich aus P1 (= P6).
urn:cts:etf:psath.expps.grc:424
– V1 C G P1 P5 V4m.sec. P2 B1 L1 P6 Z N2
ἐν τούτῳ] ἐν τούτοις P1 P2 B1 V4m.sec. L1 || ἀνακηρύττει] om. L1Montfaucon: exp. 425 aus P1.
urn:cts:etf:psath.expps.grc:425
– V1 C G P1 P5 P2 L1 P6 Z N2 V5 P7
Εὐπρέπεια τοῦ οἴκου] Εὐπρέπεια οἴκου L1 | Eὐπρέπειαν οἴκου (οἴκου σου P7) (= Ps 25,8a) V5 P7 || οἱ διαπρέποντες] οἱ διαπρέποντες V5* P7 | οἱ διαπρέποντας (sic) V5c || διὰ θεοσεβείας] διὰ θεοσέβειαν P2 L1 P6 Z N2 V5 P7 | post διὰ θεοσέβειαν add. ἢ οἱ ἑτέραν ἄλλην ἀρετὴν κεκτημένοι V5 P7Montfaucon: exp. 426 nach P1.
urn:cts:etf:psath.expps.grc:426
– A1
– V1 C M P1 P5 A1 V4m.sec. P2 B1 P6 Z N2 V5 P7 L2 A3
Ἔξω – τοῖς ἰουδαίοις] Ἔξω κολάσεως εὔχεται γενέσθαι τῆς ἀποκειμένης τοῖς ἰουδαίοις M | Ἔξω (Ἔξω τῆς V5 P7) τοῖς ἰουδαίοις ἀποκειμένης κολάσεως γενέσθαι εὔχεται: – P2 V5 P7 | Ἔξω τῆς ἀποκειμένης ἰουδαίοις κολάσεως, εὔχεται γενέσθαι: – B1 || γενέσθαι εὔχεται] αἰτεῖ γενέσθαι N2L2 A3 (Typus XVI): exp. 427 liegt in einer anderen Textfassung vor als diejenige des verwandten Typus XV (V5 P7). Während diese Expositio im Typus XV der Tradition der Textkatenen nahe steht (P2), entspricht sie im Typus XVI vollkommen Typus III (P6 Z N2). In der Vorlage, aus der die Typen XV und XVI hervorgegangen sind, war exp. 427 wahrscheinlich doppelt vorhanden. L2 und A3 haben die Version aus der Tradition des Typus III übernommen und die andere ausgelassen. In der unmittelbaren Vorlage von V5 P7 war bereits die umgekehrte Auswahl vorhanden. Montfaucon: exp. 427 entspricht P1 (= P6).
urn:cts:etf:psath.expps.grc:427
– V1 C G P1 P5 B1 P6 Z N2 V5 P7 L2 A3
Ἢ] Εἰ B1 || ὡς καὶ] καὶ ὡς N2 V5 P7 L2 A3 || ἢ] εἰ B1 || ἐξωνήσασθαι] ἐξωνήσασθε B1P1: exp. 428 wird mit Evagrius (schol. nr. η´ in Ps 25,10b [458 Rondeau – Géhin – Cassin]) verbunden. Montfaucon: Die eben erwähnte Verbindung in P1 wurde reproduziert.
urn:cts:etf:psath.expps.grc:428
Header 1
Text 1
Header 2
Text 2
Header 3
Text 3
Header 4
Text 4

