(Ps.)-Athanasius, Expositiones in Psalmos
FWF Project 32988
Available under the Creative Commons Attribution 4.0 International (CC BY 4.0)
2024-10-24
In Bearbeitung.
Liste der Textzeugen:
Abkürzung | Handschrift |
---|---|
A1 | Mediolan. Ambros. M 47 sup. |
A2 | Mediolan. Ambros. B 106 sup. |
A3 | Mediolan. Ambros. C 98 sup. |
B1 | Oxon. Bodl. Auct. D. 4. 1. |
B2 | Oxon. Coll. S. Trin. 78 |
C | Paris. Coislin 10 |
G | Genua, Franzon. Urbani 3 |
L1 | Flor. Med. Laurent. Plut. 5. 30 |
L2 | Flor. Med. Laurent. Plut. 6. 3 |
M | Mosq. Sinod. gr. 194 |
N1 | Athen. B.N. 8 |
N2 | Athen. B.N. 45 |
O | Vat. Ottob. gr. 398 |
P1 | Paris. gr. 166–167 |
P2 | Paris. Coislin 187 |
P3 | Paris. gr. 164 |
P4 | Paris. gr. 165 |
P5 | Paris. Coislin 12 |
P6 | Paris. gr. 139 |
P7 | Paris. gr. 146 |
P8 | Paris. Suppl. gr. 1157 |
V1 | Vat. gr. 754 |
V2 | Vat. gr. 1677–1678 |
V3 | Vat. gr. 1682–1683 |
V4 | Vat. gr. 1747 |
V5 | Vat. gr. 1422 |
Z | Venet. Marc. gr. Z. 17 |
– V1 M O B1 B2 V5 P7
κατὰ σάρκα τεχθησομένῳ Χριστῷ ἀνατίθησιν] τεχθησο[μένῳ] [ἀνατίθησιν(?)] B2 || ὁ Δαυΐδ] ὁ μέγας Δαυΐδ V5 P7 || ἠλπικότας· μακαρίους δὲ καλεὶ] post ἠ- non legi possunt B2 || μὴ πορευθέντας] μήτε πορ[ε]υ[θέντ]ας B2 || μὴν] -ν supra lin. O || ἐν ὁδῷ] non legi potest B2 || μήτε ἐπὶ καθέδραν] μὴ δὲ ἐπὶ καθέδρας V5 P7 || ἐπὶ καθέδραν] ἐπὶ καθέδρᾳ O || λοιμῶν καθεστηκότας] κεκαθικότας λοιμῶν B1 | κ[α]θε[στηκότας(?)] λο[ιμῶν] B2 | κεκαθηκότας λοιμῶν V5 P7 || τρία – λοιμοί] om. B2 || τάγματα] om. V5 P7 || γραμματεῖς φαρισαίοι] γραμματεῖς καὶ φαρισαίοι B1 || κληθεῖεν] κλήσει ἂν B1 || εἰκότως] ἀληθῶς V5 P7B1: Am Rand, neben dem Beginn der Hypothesis, schrieb der Schreiber: [ἐρμηνεία τοῦ Ἀθανασίου(?)] [εἰς] τοὺς [τ]ρεῖς [σ]τίχους. Nach καθεστηκότας findet sich eine graphische Zäsur: Der Anfangsbuchstabe von Τρία ist Majuskel und gefärbt. Damit entsteht der Eindruck, dass mit Τρία – λοιμοί nicht die Hypothesis endet, sondern mit der ersten Erklärung begonnen wird, und zwar von Ps 1,1. Dieser Schlussteil der Hypothesis ist in B2 bezeichnenderweise abwesend. V5 P7 L2 A3: exp. 1 muss aus selbständiger Tradition stammen: Weder Typus III noch Typus XIV enthalten sie, so dass in diesem Fall ein Abhängigkeitsverhältnis zu diesen Traditionen ausgeschlossen werden kann. Außerdem besitzt sie Varianten, die mit keinem anderen Zeugen geteilt werden. Bemerkenswert ist auch ihre Stellung: Sie wird nicht vorangestellt, sondern befindet sich inmitten der exegetischen Fragmente. Unmittelbar vor ihr stehen exp. 2 (Dubium in Ps 1,1a) und eine abweichende Fassung von exp. 3 (Dubium in Ps 1,1c). Auch dieses letzte Fragment ist falsch am Platz, so dass V5 eine ad hoc Verbindung mit Ps 1,1c herstellt. Die Abstammung all dieser Erklärungen aus einer unbekannten katenarischen Tradition ist wahrscheinlich. Syrische Version (Epitome): Eine inhaltliche Parallele ist zu finden (γραμματεὶς – λοιμοί).
urn:cts:etf:psath.expps.grc:1
– V5 P7
V5 P7: Das Dubium wird Athanasius zugeschrieben. Die restlichen, hier berücksichtigten Handschriften haben es nicht. Das Exemplum aus den Passionsgeschichten wird auch von Hesychius verwendet (schol. nr. 3 in Ps 1,1c [Antonelli; PG 27,652]). Montfaucon: exp. 2 (= PG 27,C15–D7) aus P7.
urn:cts:etf:psath.expps.grc:2
– P6 Z
P6 Z: In Bezug auf Ps 1 werden lediglich zwei Erklärungen aus "Athanasius" herangezogen, nähmlich exp. 3 und exp. 6. Trotz der großen Sorgfalt dieser Handschriften bezüglich Autorennamen kann in diesem Fall eine fehlerhafte Zuweisung vorliegen. Denn im Codex Oxon. Bodl. Barocc. 235 (s. IXex.; f. 14r) der Catena Palestinensis wird "Asterius der Arianer" als Autor dieser Erklärung angeführt (= Asterius, fr. 2 in Ps 1,1 [249 Richard]). Ein ähnliches Fragment – eine verkürzende Paraphrase? – wird auch in V5 P7 Asterius zugeschrieben (jeweils auf f. 25v; siehe zu exp. 1). Möglicherweise in einer Vorstufe von P6 Z ging exp. 2 voraus, so dass der Name "Athanasius" jenen des "Asterius" beseitigen konnte. Etwas ungeschickt wirkt die Nebeneinanderstellung von δηλοῖ (i.e. David?) und ὡς φησὶν (i.e. Iesus?), was auf eine Bearbeitung hindeuten kann. L1: Athanasius wird eine Erklärung zugeschrieben, welche aus zwei Glossen besteht: Τὴν τῶν κακῶν ἐργασίαν κατὰ διάδοσιν γινομένην / ἀκαθάρτων κακῶν (in Ps 1,1c). Die erste fokusiert den Begriff ἐπὶ καθέδραν (≅ Analecta sacra II 445,24–25); die zweite glossiert λοιμῶν. Beide finden sich fast identisch aber getrennt in V1, innerhalb der für die Glossen und hexaplarische Varianten vorgesehenen Kolumne (f. 37r). Montfaucon: exp. 3 (= PG 27,61 A1–3) enthält Varianten, die von P6 und Paris. gr. 148 (f. 4r) abweichen.
urn:cts:etf:psath.expps.grc:3
– V1 M O P1 A1 V4
Τῷ – δηλονότι] Ν[ό]μῳ, τουτέστι τῷ εὐαγγελι[κῷ]: – V4M O: exp. 4 liegt zwischen den Psalmzeilen. Syrische Version (Epitome): Eine inhaltliche Parallele ist zu finden.
urn:cts:etf:psath.expps.grc:4
– V1 M O P1 A1 B2 V5 P7
ἠμελημένως δεῖ] ἡμελημένoς δὴ M | ἡμελημένως δὴ O | δεῖ ἠμελημένον V5 P7 || τοῦ κυρίου τὸν νόμον] [τὸν νό]μ[ον τοῦ] [κυρίου(?)] B2 | τὸν νόμον τοῦ θεοῦ A1M O: exp. 5 liegt zwischen den Psalmzeilen. V5: Innerhalb der Gruppe der Fragmente zu Ps 1,2 wird exp. 5 präziser mit Ps 1,2b verbunden (mittels Obelos). Syrische Version (Epitome): Eine inhaltliche Parallele ist zu finden.
urn:cts:etf:psath.expps.grc:5
– V1 M O P1 A1 B1 B2 L1 P6 Z L2
Ξύλον – κηρυσσόμενον] Ἐξ ὁμοιώσεως παραβολῆς· ὕδατα, αἱ θεῖαι γραφαί· ἐν τούτοις γὰρ πιαίνεται ὁ τὸν νόμον κυρίου μελετῶν: – A1 || Ξύλον] Ἐξομολογήσεως ἤτοι παραβολῆς (glossa?) ante ξύλον add. P6 Z || θεοπνεύστῳ γραφῇ] θείᾳ γραφῇ B1 | γραφῇ B2 || κατὰ τὸ εἰρημένον – κηρυσσόμενον] om. B1 || ξύλον ζωῆς ἐστιν] om. V1 P1 || τοῖς ἀντεχομένοις] ἀ[ν]τ[ε]χ[ομένοις] B2 || αὐτῆς] αὐτοῦ O L1 | αὐτ[..] M | [ταύτης] B2 || λέγει – κηρυσσόμενον] om. B2 L2 || οἱ πιστεύσαντες Χριστῷ] οἱ πιστεύσαντες τῷ Χριστῷ P1 | οἱ πιστεύοντες τῷ Χριστῷ M O | οἱ πιστεύοντες Χριστῷ L1 | οἱ πιστεύοντες εἰς Χριστὸν P6 Z || μετασχηματίσει] μετασχηματίζει Z || σύμμορφον] πρὸς τὸ γενέσθαι (cf. Phil 3,21var) ante σύμμορφον add. V1 P1 | σύμορφον P6 || διεξόδους – κηρυσσόμενον] evanida M | om. L1 || τὰς θείας γραφάς] τὰς θείας φησὶ γραφάς P1 P6 Z || ἔστιν εὑρεῖν Χριστὸν κηρυσσόμενον] κύριον ἐστιν εὐρεῖν κηρυττόμενον P6 Z || Χριστὸν] *** Χριστὸν OA1 P6 Z: In beiden Fassungen von exp. 6 wird einleitend behauptet, dass die im Psalmtext verwendeten Bilder durch ein Gleichnis auszulegen sind. Bei P6 Z muss eine Textkorruption vorliegen (ἐξομολογήσεως aus ἐξ ὁμοιώσεως). exp. 6 liegt in A1 in Form einer verkürzenden Paraphrase vor. Die Auslegung von "Holz", "Baum" als ein im Alten Testament zu findendes Bild für Christus wurde zur Gänze ausgelassen. P1: Ein leerer Zwischenraum ist vor διεξόδους δὲ ὑδάτων. Auf diese Weise wird ein Themenwechsel signalisiert. M O: Die exp. ist zweiteilig: Der erste Teil wird eingeleitet durch das Halblemma καὶ ἔσται ὡς τὸ ξύλον; der zweite Teil durch παρὰ τὰς διεξόδους. Syrische Version (Epitome): Eine inhaltliche Parallele ist zu finden (ξύλον ζωῆς).
urn:cts:etf:psath.expps.grc:6
– V1 M O P1 B2 L1 V5 P7 L2
Καρπὸν – αὐτοῦ] om. B2 || νοήσεις] νόησον L1 || φύλλα] φύλλον V5 P7 L2 || αὐτοῦ] αὐτῆς P1 M || τῶν ἐντολῶν] post τῶν ἐντολῶν· add. οὐκ ἀποπεσεῖται· οὐ γάρ ἐστι τί τῶν ἁγίων πρᾶγμα ἢ λόγος, ὅπερ οὐκ εἰς ἀγαθὸν ἤξει πέρας· τοῖς γὰρ ἀγαπῶσι τὸν θεὸν, πάντα συνεργεῖ εἰς ἀγαθόν (= glossa in Ps 1,3c [ex Aquila; cf. Field II 87] + fons ignotus in Ps 1,3 [cf. Rom 8,28]) L1M O: exp. 7 liegt zwischen den Psalmzeilen. L1: In Abweichung von der restlichen Überlieferung ist exp. 7 zweiteilig: Καρπὸν – πίστιν folgt nach Ps 1,3b; Φύλλα – ἐντολῶν nach Ps 1,3c. Der zweite Teil ist durch zwei Zusätze erweitert. Erstens durch eine Glosse, die aus einer hexaplarischen Variante gewonnen wurde (Aquila). Diese findet sich auch in anderen Handschriften wie V1 (f. 37v), B2 (f. 5v). Ob es sich um eine Glosse oder hexaplarische Variante handelt, war der Schreiber von V1 möglicherweise unsicher: Die ersten Buchstaben zeichnet er als Majuskeln aus (wie für hexaplarische Varianten vorgesehen); die folgenden als Minuskeln (wie für Glossen vorgesehen). Der zweite fremde Körper in der exp. von L1 ist eine Auslegung von Ps 1,3, die durch ein Bibelzitat untermauert wird. Dieses Bibelzitat findet sich auch in V5 (f. 26r) in Gestalt einer Marginalie neben Ps 1,3d–4a. L2: exp. 7 liegt zwischen den Psalmzeilen (mit Zuweisung an Athanasius). Syrische Version (Epitome): Eine inhaltliche Parallele ist zu finden (τὴν ὀρθὴν πίστιν).
urn:cts:etf:psath.expps.grc:7
– V1 M O
V1: exp. 9a mit Ps 1,4b verbunden. Das Ἄλλα γὰρ scheint jedoch in direkter Beziehung zu οὐχ οὕτως (Ps 1,4a) zu stehen. M O: Theodoret (comm. in Ps 1,4a [PG 80,872 B12–14 sub Ps 1,5]) ohne Trennung verbunden mit exp. 9b. Die zwei Fragmente hatten bereits in V1 aufeinander aber getrennt gefolgt.
urn:cts:etf:psath.expps.grc:9a
– V5 P7
Beide Handschriften verbinden diese Fassung der exp. 9a mit Ps 1,5. Καθ᾿ ὑπερβατὸν - δικαίων wurde als fons ignotus von G. Dorival bereits herausgegeben (IV 368, fr. 13). Montfaucon wurde auf exp. 9a nicht aufmerksam, da sie in P7 anonym vorliegt (ἄλλως).
urn:cts:etf:psath.expps.grc:9a
– V1 M O P1 B2 L1 V5 P7
Διὰ τοῦτο – ῥιπιζομένῳ] om. M O || Διὰ τοῦτο μὲν· διὰ τὸ] Διατοῦτο τὸ L1 V5 P7 || ἀλλ᾿ ὁμοίους – ῥιπιζομένῳ] ὑπὸ ἀνέμου ῥιπίζονται V5 P7 | οἱ ἀνέμου ῥιπιζόμενοι L1 || ἄνεμον δὲ νοήσεις] ἀνέμους δὲ νοεῖν L1 | ἄνεμον δεῖ νοεῖν V5 P7 || πορεύεσθε] πορεύεσθαι M O || οἳ2 – θεμέλιος] om. B2 || οἳ2] οἱ M O | ὅτι L1 | καὶ V5 P7 || τὴν τοιαύτην] τὴν αὐτὴν P1 || οὐ γὰρ ἐστήκασιν εἰς Χριστὸν] ὅτι οὐκ ἔγνωκαν Χριστὸν L1 | ὅτι οὐκ ἐγνώκασι Χριστὸν V5 P7 || τῶν πιστευόντων στήριγμα] τῶ πιστεύοντι στηριγμὸς V5 P7 || θεμέλιος] θεμέλιον P7 | post θεμέλιος· add. τὸ γὰρ (γὰρ om. V5 P7) εἰς κρίσιν φησὶν οὐκ εἰς ἐρώτησιν θεοῦ (θεοῦ om. V5 P7) (= Origenes, schol. [?] in Ps 1,5a; cf. Analecta Sacra II [446,23–24], Ps-Evagrius, fr. 9 [278 Rondeau – Géhin – Cassin]) P1 V5 P7M O: exp. 10 liegt in der inneren Kolumne. V5 P7: Nicht nur exp. 9a, sondern auch exp. 10 wird mit Ps 1,5 verbunden. P1 V5 P7: exp. 10 endet mit einer Aussage, die ursprünglich eine selbständige war. Diese wird in der Überlieferung Origenes zugeschrieben, z.B. in V1 (f. 37v). Obgleich unter dem Namen des Origenes laufende Erklärungen in vielen Fällen auf Evagrius zurückgehen, behandeln die Editoren des Evagrius diesen Fall als Spurium. Die Behauptung, dass David (φησίν) den Stichos (τὸ, i.e. οὐκ ἀναστήσονται) "in Bezug auf das Gericht" und nicht "in Bezug auf die Befragung Gottes" gesagt habe, wirkt kryptisch. Der Vergleich mit der Version in den Analecta sacra scheint nahezulegen, dass es sich dabei um eine komprimierte Fassung handelt. Montfaucon: exp. 10 mit Erweiterung aus P1 (= PG 27,64 A6–7), nicht aus P7. Syrische Version (Epitome): Eine inhaltliche Parallele ist zu finden (πορεύεσθε – αἰώνιον).
urn:cts:etf:psath.expps.grc:10
– V1 M O P1 A1 A2 V4 V5 P7
ἀντὶ] * ἀντὶ O || τιμᾷ] τιμῶ M | ἀγαπᾷ A1 || κατὰ τὸ εἰρημένον – παρ᾿ ἐμοί] om. A1 || ὑπὸ θεοῦ] ὑπὸ τοῦ θεοῦ M V5 P7 || πρὸς Μωϋσῆν] εἰς Μωσῆν P1 || post γινώσκω σε παρὰ πάντας add. ἀντὶ τοῦ τιμῶ σε V5 P7 || παρ᾿ ἐμοί] ἐν ἐμοί P1 | ἐναντίον μου V5 P7urn:cts:etf:psath.expps.grc:11
– V1 M O P1 A1 A2 V4 B1 B2 P6 Z V5 P7 L2 A3
Φρύαγμά ἐστιν – τοῦ γένους] ὑπερηφανεύσαντο ἐμεγαλοφρόνησαν· (= glossa) ante φρύαγμα δέ ἐστι, τὸ ἀλόγιστον φρόνημα: – add. B2 | Φρύαγμα ἐστὶν, τὸ ἀλόγιστον φρόνημα: – B1 | Φρύαγμά ἐστι τὸ ἀλόγιστον φρόνημα· ἀπὸ κοινοῦ δὲ τὸ ἵνα τί ἐφρύαξαν: – A2 V4 || Φρύαγμά ἐστιν, τὸ ἀλόγιστον φρόνημα] om. P1 | Φρύαγμα τὸ ἄλογον φρόνημα P6 Z || ἀπὸ κοινοῦ – κενά] om. A1 || ἀπὸ κοινοῦ] ἀπὸ κοινοῦ δὲ P6 Z || ἵνα τί καὶ διὰ τί] ἵνα ᾖ καὶ διατί P6 Z | τουτέστιν διὰ τί P1 V5 P7 L2 A3 || ἵνα τί] bis scriptum O || γὰρ] om. A1 || οὐ κενὴ γέγονεν αὐτοῖς] οὐκ ἐνὶ αὐτοῖς γέγονεν V5 P7* | οὐ κενὴ αὐτοῖς γέγονεν P7c L2 A3 || δεξαμένοις] δεξαμένη V5 P7 L2 A3 || τοῦ γένους] τοῦ βροτίου γένους A1V1: Ps 2,1a–b bilden, wie im Bibelcodex B, einen einzigen Stichos. L2: exp. 14 ist in zwei Erklärungen geteilt: Φρύαγμά – φρόνημα (in Ps 2,1a) und ἀπὸ κοινοῦ – τοῦ γένους (in Ps 2,1b). Zusammen mit Hesychius (Antonelli) und einer Glosse wurde die erste Erklärung (ἄλλως) unter dem Psalmtext gesondert niedergeschrieben (Quelle 2). Die Reihe der anonymen Erklärungen zu Ps 2,1 setzt sich dann fort am Ende der Seite mit Hesychius (Jagić) und der zweiten Erklärung aus exp. 14. Somit steht exp. 17 (Quelle 1) vor exp. 14. V5 P7 A3: Wie schon in der Familienvorlage der Fall gewesen sein muss, steht auch hier exp. 17 vor der Erklärung aus exp. 14. Syrische Version (Epitome): Eine inhaltliche Parallele ist zu finden (πῶς – μελέτη).
urn:cts:etf:psath.expps.grc:14
– V1 M O P1 A1 B1 B2
τε καὶ] καὶ B1 B2Syrische Version (Epitome): exp. 13 wird wiedergegeben.
urn:cts:etf:psath.expps.grc:15
– V1 P1 A1 L1
Τὰ – νομικοί] Ἄρχοντας, τοὺς γραμματεῖς καὶ φαρισαίους καὶ νομικοὺς λέγει: – A1A1: exp. 16 wurde umgestaltet. Grund dafür war das Fehlen der Hypotheseis zu Ps 1 und 2 (= exp. 1 und 13) in dieser Katene. In diesen ist die Rede von drei Gruppen (τὰ προλεχθέντα τάγματα), in die die Anführer der Juden eingeteilt werden können. Syrische Version (Epitome): Eine inhaltliche Parallele ist zu finden (Τὰ προλεχθέντα τάγματα).
urn:cts:etf:psath.expps.grc:16
– V1 M O P1 A1 L1 P6 Z V5 P7 L2 A3
Κατὰ – λέγει] om. V1 M O P1 L1 P6 Z V5 P7 L2 A3 || ἡ γὰρ – τὸν πατέρα] om. L1 || ἡ γὰρ] Εἰ γὰρ M || εἰς αὐτὸν] εἰσάββατ (ut vid.) O || εἰ γὰρ – τῷ πατρὶ] εἰ γὰρ καὶ ὁ υἱὸς ἐν τῷ πατρὶ L1 || καὶ ὁ υἱὸς – γένοιτ᾿ ἄν] non descripsit M || πῶς οὐκ ἂν μία τίς] πῶς οὐχὶ καὶ μία τις L1 | πῶς οὐ καὶ μία P6 Z V5 P7 | πῶς [οὐ]χὶ καὶ μία (καὶ supra lin.) L2 | πῶς οὐ μία A3 || μία τίς ἡ εἰς αὐτοὺς ὕβρις] μία τής ἡ εἰς αὐτοὺς ὕβρεως O || ἡ2] ἡ supra. lin. Z || γένοιτ᾿ ἄν] γένητᾶν P1 | [γέ][νοιτἄν(?)] V5 | γένοιτἂν (sic) P7M O: exp. 17 liegt in der inneren Kolumne. Syrische Version (Epitome): Eine inhaltliche Parallele ist zu finden.
urn:cts:etf:psath.expps.grc:17
– V1 M O P1 A1 P6 Z V5 P7 L2 A3
Λείπει – αὐτοῦ] Kατὰ γὰρ τοῦ κυρίου γέγοναν· (γέγον[..] A3) V5 P7 A3 | om. L2 || συνήχθησαν] συνῆσαν P6 || τοῦ Χριστοῦ] τοῦ Χριστοῦ αὐτοῦ P1 M A1 || αὐτοῦ] αὐτῶν A1 P6 || οὐ γὰρ ἤθελον εἴσω] λειπει (-ι2 supra lin.) τε ἴσως P6 | λείπειται εἴσω Z || γενέσθαι σαγήνης] σαγήνης (σαγίνης P7) γενέσθαι V5 P7 L2 || ὁμοία] ὁμοίον O || σαγήνῃ] post σαγήνῃ· add. ταύτη τὸ καὶ θηρίοις ἑκόντες νοητοῖς γεγόνασι παρανάλωμα: – (glossa?) L2L2: Die abgekürzte exp. 18 ist umgeben von Erklärungen aus Hesychius (Antonelli und Jagić) zu Ps 2,3. Diese Gruppe folgt unmittelbar nach der Kommentierung von Ps 2,1 (Q2; siehe zu exp. 14). Darin weist die Textlage von exp. 18 Merkmale vor, die sie von den anderen Mitgliedern der Familie absondern: a) Sie bildet eine Einheit mit der Erklärung aus Hesychius (comm. brevis in Ps 2,3 [2 Jagić]); b) Sie enthält keinen Anfangssatz (Kατὰ γὰρ τοῦ κυρίου γέγοναν), sehr wohl aber eine konsistente Erweiterung am Ende. V5 P7 A3: Der erwähnte Anfangssatz ersetzt den ersten Teil von exp. 18. Dieser Satz dürfte zusammengestellt worden sein, um ein Problem in Bezug auf die Verständlichkeit der Familienvorlage zu umgehen. Das Verhalten von L2 in diesem Fall – nicht typisch für dieses präzise Manuskript – scheint diese Annahme zu stützen. Seine Zusammenlegung von Hesychius und Athanasius ist jedoch in den verwandten Handschriften vermieden worden. Syrische Version (Epitome): Eine inhaltliche Parallele ist zu finden (διαρρήξωμεν – σαγήνης).
urn:cts:etf:psath.expps.grc:18
– V1 P1 A1 B2 L1 V5 P7 L2 A3
Περὶ οὗ εἴρηκε] Γέγραπται ἐν εὐγγελίοις· L2 || Περὶ οὗ] οὗ V5 P7 || χρηστός ἐστιν] χ(ριστὸ)ς ἐστιν L1 V5 | χριστὸς καὶ τὸ φορτίον μου ἐλαφρόν ἐστιν: – P1Syrische Version (Epitome): Eine inhaltliche Parallele ist zu finden (ζυγός μου χρηστός).
urn:cts:etf:psath.expps.grc:19
– V1 M O P1 A1 L1
βουλευσαμένους] δηλονότι βουλευσαμένους A1 | βουλευσαμένοις V1* M O | βουλευσαμένους V1curn:cts:etf:psath.expps.grc:20
– V1 M O P1 A1 B1 L1 P6 Z V5 P7
ἢ ὅτε ἔλεγον] ἢ ὅτε ἔλεγεν (ἔλεγε Z) B1 P6 Z | ὅτι ἔλεγον L1 || τοὺς δεσμοὺς αὐτῶν] τοὺς δεσμοὺς A1 || παρ᾿ αὐτοῦ] αὐτοῦ M O | om. A1 || λαληθέντα] λαληθέντα ῥήματα A1 || ἢ τὸ, οὐαὶ ὑμῖν γραμματεῖς] οὐαὶ ὑμεῖς γραμματεῖς V1 | οὐαὶ ἡμῖν γραμματεῖς M O | εἰ τὸ οὐαὶ ὑμῖν γραμματεῖς B1 | τὸ οὐαὶ ὑμῖν γραμματεῖς L1 P6 Z || γραμματεῖς καὶ φαρισαῖοι] φαρισαῖοι καὶ γραμματεῖς B1 | γραμματεῖς καὶ φαρισαῖοι ὑποκριταὶ V5 P7 || ὅτι ἀρθήσεται] καὶ τὸ, ἀρθήσεται P1 | καὶ ἀρθήσεται B2 || ἡ βασιλεία τοῦ θεοῦ] ἡ βασιλεία P1 A1 || τοῦ θεοῦ – οὐαί] om. B1 || τοῦ θεοῦ] post τοῦ θεοῦ add. καὶ δοθήσεται ἔθνη (ἔθνη P7* | ἔθνει P7m.sec.) ποιοῦντι τοὺς καρποὺς αὐτῆς: – (glossa?) V5 P7 || καὶ ὑμῖν τοῖς νομικοῖς οὐαί] τὸ αὐτὸ καὶ ὑμῖν οὐαὶ τοῖς νομικοῖς P1 | καὶ πάλιν· καὶ ὑμῖν οὐαὶ τοὶς νομικοῖς A1 | καίτοι· καὶ ὑμῖν τοῖς νομικοῖς τὸ οὐαί L1 | καὶ τὸ καὶ ὑμῖν τοῖς νομικοῖς οὐαί P6 Z | καὶ τό τε ὑμῖν τοῖς νομικοῖς οὐαί V5 P7Syrische Version (Epitome): Eine inhaltliche Parallele ist zu finden (ἀρθήσεται – τοῦ θεοῦ).
urn:cts:etf:psath.expps.grc:22
– V1 O P1 A1 B2 L1 P6 Z V5 P7
Ὡς ἀποβληθέντος] Ὡς ἀποκλιθέντος L1 || τὴν εἰς τὰ ἔθνη γενομένην] τῆς εἰς τὰ ἔθνη γενομένης (vel γενομένην) P7 || γενομένην] γεναμένην A1 || αὐτοῦ] αὐτ** P6* | αὐτ[οῦ] (ut. vid.) P6m.sec. | αὐτὰ Z || πίστιν, αὐτοῖς διηγεῖται] πίστιν οὕτω(ς) διηγεῖται P1 L1 | πίστιν αὐτὸς ὁ Χριστὸς κατασημαίνει A1 | αὐτοῖς πίστιν διηγεῖται V5 P7O: exp. 23 liegt zwischen den Psalmzeilen. Das graphische Erscheinungsbild legt nahe, dass diese zusammen mit dem Psalmtext abgeschrieben wurde. M hat exp. 23 ausgelassen.
urn:cts:etf:psath.expps.grc:23
– V1 M O B2 V5 P7 L2 A3
Τὴν γνῶσιν] Ἐ[ξαγ]γέλλων (glossa?) ante τὴν γνῶσιν add. B2 | non legi potest L2 || τοῦ μόνου θεοῦ] τοῦ μονογενοῦς υἱοῦ τοῦ θεοῦ V5 P7 | [τοῦ μονογε(?)]νοῦς υἱοῦ [τοῦ θεοῦ(?)] L2 || καὶ τὴν ἐντολὴν] non legi possunt L2 || τοῦ κυρίου] κυρίου M OM O: exp. 25 liegt in der inneren Kolumne.
urn:cts:etf:psath.expps.grc:25
– A1
– V1 P1 A1 B2 V5 P7 L2 A3
Ὅρα] Ὁρᾶς A1 || μονογενοῦς] μονογενοῦς υἱοῦ V5 P7 A3 | μονογενοῦς [υἱοῦ] L2Syrische Version (Epitome): Eine inhaltliche Parallele ist zu finden.
urn:cts:etf:psath.expps.grc:26a
– V1
Syrische Version (Epitome): Eine inhaltliche Parallele ist zu finden.
urn:cts:etf:psath.expps.grc:27
– V1 V5 P7
μετάνοιαν] post μετάνοιαν· add. βασιλέας δὲ αὐτοὺς καλεῖ· εἰς ὅπερ εἶχον ἀξίωμα ἀνατρέχει〈ν〉 πείθων· ἐλέχθη γὰρ πρὸς αὐτοὺς τοὺς ὑπακούοντας θεῷ· ὑμεῖς δὲ ἔσεσθέ μοι βασίλειον ἱεράτευμα· ἔθνος ἅγιον· [Ex 19,6] οὗ ἐξέπεσαν διὰ τὴν εἰς τὸν μονογενενῆ δυσσέβειαν: – (fons ignotus in Ps 2,10 [cf. PG 12,1113 C8–10]) V5 P7V5 P7: Es handelt sich um ein anonymes Fragment unbekannten Ursprungs, dessen Anfang sich mit exp. 28 deckt. Ein ähnliches, aber kürzeres Fragment wurde in der PG 12 (1113 C8–10) gedruckt. Angesichts seiner Kürze könnte man ein Scholion des Origenes vermuten (oder des Evagrius?). Es ist denkbar, dass exp. 28 sich mit diesem Text vereint hat. Es ist jedoch nicht auszuschließen, dass andere Abhängigkeitsverhältnisse vorliegen. Syrische Version (Epitome): exp. 28a wird wiedergegeben.
urn:cts:etf:psath.expps.grc:28
– V1 M O P1 B2 P6 Z V5 P7 L2 A3
Τῆς εὐαγγελικῆς] Ἐπιλάβεσθε τῆς ἐπιστήμης ante τῆς εὐαγγελικῆς add. (glossa; cf. Hesychius, lex. s.v. δράξασθε παιδείας [Δ nr. 2321 Latte]) B2 || Τῆς εὐαγγελικῆς] Τῆς ἀγγελικῆς M O || δηλονότι] δηλονότι νομοθεσίας: – P1L2: exp. 30 neben der betreffenden Psalmzeile hinzugefügt. Syrische Version (Epitome): Eine inhaltliche Parallele ist zu finden.
urn:cts:etf:psath.expps.grc:30
– V1 P1 B2 P6 Z
Τοῦ] ὁδοῦ δὲ δικαίας ante τοῦ add. P6 Z || ἡ ὁδός] add. V1m.ter.urn:cts:etf:psath.expps.grc:31
– A1
Die gesamte Überlieferung, die hier berücksichtigt wird, liefert für Ps 3 keine Athanasius zugeschriebene Hypothesis. A1: Für Dubium spricht die Tatsache, dass in dieser Handschrift Hypotheseis aus den Expositiones oft herangezogen werden. Innerhalb der ersten zehn Psalmen werden vier davon durch Expositiones eingeführt (Ps 4, 5, 7, 9). Zu anderen Psalmen finden sich Auszügen aus Theodorets Einleitungen in die jeweiligen Psalmen: Zu Ps 7 nach der Hypothesis des "Athanasius" (exp. 82); wahrscheinlich auch zu Ps 2, 6 und 10, in Form von verkürzenden Paraphrasen. Zu Ps 1 besitzt A1 keine Hypothesis; jene zu Ps 8 kann kaum entziffert werden, scheint aber nicht aus Theodorets Kommentar zu stammen. Montfaucon fand einen Ersatz für die fehlende Hypothesis in P7, und zwar in der anonym liegenden Hypothesis des Hesychius (= PG 27,68 C3–12; siehe zu exp. 33b).
urn:cts:etf:psath.expps.grc:33a
– V5hyp P7hyp
V5hyp P7hyp: Derselbe Text ist in zwei Fassungen vorhanden, nämlich am Beginn in Form einer Hypothesis (exp. 33b) und am Ende als Erklärung der letzten Stichoi (exp. 41). Wahrscheinlich wurde exp. 41 von einem Kompilator zur Hypothesis gemacht. Zum einen gab es die Hypothesis des Hesychius (Antonelli; PG 27,657–658 B2–7) – diese folgt in beiden Handschriften unmittelbar nach exp. 33b –, mit einer Deutung von Ps 3 im Licht der Prophetenverfolgung. Zum anderen lag im Zentrum von exp. 41 eine spirituelle Deutung des gesamten Psalmes. Eben diese wurde an den Anfang gestellt. Ihre Conclusio, die spezifisch Ps 3,8c–9a beleuchtet, musste jedoch bei diesem Funktionswechsel umgeschrieben werden.
urn:cts:etf:psath.expps.grc:33b
– V1 O A1 A2 V4 B1 P3 B2 V5 P7 L2 A3
Τὸ – κεῖται] Ἀντὶ τοῦ σφόδρα: – P3 || Τὸ τί] Τὸ O | Τὸ δὲ τί B2L2: exp. 34 liegt zwischen den Psalmzeilen.
urn:cts:etf:psath.expps.grc:34
– V1 M O P1 A1 A2 V4 V5 P7
ἁμαρτίαν] τὴν ἁμαρτίαν A2 V4 V5 P7 || πεποιήκει] πεποιήκει ὁ Δαυῒδ A2 | ἐπεποιήκει V5 P7urn:cts:etf:psath.expps.grc:35
– V1 P1 A1 B1 V5 P7
προσιέναι] προϊένε (sic) A1 | προϊέναι V5 P7* | προσιέναι P7correxp. 36 mit Ps 3,5a verbunden (V1 P1 A1) bzw. mit Ps 3,4a (B1), Ps 3,4 (V5 P7). A1: Eine verkürzende Paraphrase des Theodoret (comm. in Ps 3,5 [cf. PG 80,885 C4–7]) ist verbunden mit exp. 36.
urn:cts:etf:psath.expps.grc:36
– V1 P1 A1
Οὗτος – ἀντὶ τοῦ] om. A1 || ἐκ τοῦ οὐρανοῦ] Ἐκ τοῦ οὐρανοῦ δηλονότι: – A1 || ἀντὶ τοῦ] ἀντὶ τὸ V1 P1urn:cts:etf:psath.expps.grc:37
– V1 M O P1 A1 A2 V4 B2
Τὸν περὶ] Ἐγὼ ἐκοιμήθην ante τὸν περὶ add. V1 P1 || Ἐγὼ ἐκοιμήθην – ὕπνον] Ἐγὼ ἐκοιμήθην καὶ ὕπνωσα, τὸν περὶ τοῦ νοῦ ὕπνον φησὶν P1 || εἰς τὴν ἁμαρτίαν] εἰς ἁμαρτίαν A1 A2 V4 || κατέπεσον] κατέπεσε(ν) A1 A2 V4 B2A1: exp. 38 ist mit einer verkürzenden Paraphrase des Theodoret (comm. in Ps 3,6 [cf. PG 80,885 D1–2; 888 Α1–4]) verbunden. Syrische Version (Epitome): Eine inhaltliche Parallele ist zu finden.
urn:cts:etf:psath.expps.grc:38
– V1 M O P1 A1 V4 L2
Ἀντὶ – πατάξεις] Ἀντὶ τοῦ πατάξεις τοὺς δαίμονας: – V4 || πατάξεις] πατάξης P1 || οὐ γὰρ ἠδικημένοι ἐπετίθεντο] om. L2 V4 || ἠδικημένοι] ἠδικημένοι παρ᾿ αὐτοῦ A1 | ἡδικημένοις P1 || ἐπετίθεντο] ἐπετίθοντο V1V1: exp. 40 mit Ps 3,8b verbunden. L2: exp. 40 ist über der Kolumne des Psalmtextes.
urn:cts:etf:psath.expps.grc:40
– V1 M O P1 A1 P6 Z N2 V5exp P7exp
φησὶ κύριε] κύριε φησὶν V5exp P7exp || εὔχομαι – τὸν λαόν] εὔχομαι δὲ τοῦτο (τούτω O) καὶ εἰς πάντα (πάντας O) ἐξενηνέχθαι τὸν ψαλμὸν M O | εὔχομαι δὲ καὶ τοῦτο εἰς πάντα ἐξενηνέχθαι τὸν λαόν P6 Z | τοῦτο δὲ καὶ εἰς πάντα τὸν λαὸν ἐξενεχθῆναι εὔχομαι N2 || ἐξενηνέχθαι] ἐξενεχθῆναι P1 A1 P6 Z N2 | ἐπενεχθῆναι V5exp P7exp || ἰστέον – ἡ σωτηρία] om. A1 || ἰστέον] ἵστεον O V5 || εἰς τὴν ἀνθρωπότητα] εἰς τὴν ἀνθρωπίνην φύσιν V5exp P7exp || ἁμαρτοῦσαν – ματαίως ] om. V5exp P7exp || ἁμαρτοῦσαν μὲν καὶ διὰ τοῦτο] ἁμαρτοῦσαν καὶ δι᾿ αὐτὸ τοῦτο P6 Z N2 || ἁμαρτοῦσαν] ἁμαρτῶσαν V1 M O P1 || παραδεδομένην] παραδιδομένην P1 || τοῖς νοητοῖς] τοῖς ἀνοήτοις P1 | ἐν τοῖς νοητοῖς P6 || καὶ ἐπακουσθεῖσαν – ἡ σωτηρία] καὶ ἐπακουσθεῖσαν παρὰ τοῦ θεοῦ· καὶ μὴν καὶ σωθεῖσαν διὰ τοῦ ἀναστῆναι αὐτὸν ἐκ νεκρῶν δηλονότι· καὶ πατάξαι τοὺς ἐχθραίνοντας ἡμῖν δαίμονας· αὐτὸς γὰρ ὁ τὰς μύλας τῶν λεόντων συνθλάσας κύριος, καὶ αὐτοῦ ἐστιν ἤτοι παρ᾿ αὐτοῦ ἡ σωτηρία: – P6 Z N2 || αὐτὸς – ἡ σωτηρία] αὐτὸς γάρ ἐστιν ὁ κύριος· ὁ τὰς μύλας τῶν λεόντων συνθλάσας καὶ αὐτός ἐστιν ἤτοι παρ᾿ αὐτοῦ ἡ σωτηρία V5exp P7exp || τὰς μύλας] τὰς μώλας fort. M* O* | τὰς μύλας Mcorr Ocorr || κύριος] om. M OV1: exp. 41 mit Ps 3,9a verbunden. V1 P1: καὶ πατάξαι – δαίμονας hängt von αὐτὸς – ἡ σωτηρία ab. M O P6 Z N2: καὶ πατάξαι – δαίμονας hängt von διὰ ab; αὐτὸς – ἡ σωτηρία sind Nominalsätze. V5exp P7exp: Durch Auslassung (ἁμαρτοῦσαν – ματαίως) und Hinzufügungen (ἐστιν) ist das Problem der mehrdeutigen Abhängigkeit beseitigt. Das Ausgelassene wird zum Herzstück der Hypothesis (= exp. 33b). Syrische Version (Epitome): Inhaltliche Parallelen sind zu finden (εὔχομαι – τὸν λαόν; καὶ πατάξαι – ματαίως).
urn:cts:etf:psath.expps.grc:41
– V1 M O P1 A1 B1 B2
Τοῦτον] ... τοῦτον δὲ B1 || νικῆσαι] νικῆσαι σωματικῶς A1 || ἀνατίθησι] ἀντιτίθησι A1 || τῷ νικοποιῷ] τῷ θῷ τῷ νικοποιῷ B1B1: Hesychius (comm. brevis in Ps 4,1 [4 Jagić)] ist mit exp. 42 verbunden, deshalb die Einfügung eines δὲ. Syrische Version (Epitome): exp. 42 wird vollständig wiedergegeben.
urn:cts:etf:psath.expps.grc:42
– V4 V5 P7
V5 P7: exp. 42 könnte aus einem verlorenen Vertreter des Typus XIV (A2 V4) entnommen worden sein (Q4). Dieser müsste enger mit V4 verwandt gewesen sein als mit A2.
urn:cts:etf:psath.expps.grc:42
– V1 M O P1 A1
Ὅμοιον τὸ] Ὅμοιον τῷ V5 P1 || σοῦ λαλοῦντος] λαλοῦντος σου P1 || ἐρῶ] ἐρεῖ P1 | om. M A1urn:cts:etf:psath.expps.grc:43
– V1 P1 A1 A2 V4 P6 Z N2
τῶν περιστάσεων] ἐκ τῶν περιστάσεων A1 || ἐξήγαγες] ἐξήγαγεν P6* | ἐξήγαγες P6corr || εὐρυχωρίαν] εὑρυχορείαν P1 || εὐρυχωρίαν πολλὴν στῆναι παρεσκεύασας] εὐρυχωρίαν στῆναι πεποίηκας A1urn:cts:etf:psath.expps.grc:44
– V1 M O P6 Z N2 V5 P7 L2 A3
εἰσηκούσθη] εἰσηκούσθην N2 || φησὶν] ἔφη P6 Z V5 P7 L2 A3 || ἐπὶ τοὺς οἰκτιρμοὺς] καὶ ἐπὶ τοὺς οἰκτιρμοὺς M O || ἀνατρέχει] ἀνατρέχειν Z V5 P7 A3 | ἀνατρέχειν με δεῖ N2 || τὸ πᾶν ἐκείνοις ἀνατιθείς] om. P6 Z N2 V5 P7 L2 A3 || ἀνατιθείς] ἂν τιθεὶς OM O: exp. 45 bildet eine Einheit mit exp. 46a.
urn:cts:etf:psath.expps.grc:45
– V1 M O P1 P6 Z N2 V5 P7
Ταῦτα] om. P6 Z N2 || τοὺς πιστεύσαντας] τοὺς πιστοὺς πιστεύσαντας V5 P7 || τῷ πλήθει] τοῦ πλήθους P6 Z N2 || ἑλεῖν τὸν δίκαιον] ἔλεγε τῶν δικαίων P1 V5 P7 || τὸν δίκαιον] τὸν δίκαιον αὐτὰ εἴρηται· P6 | τὸν δίκαιον, ταῦτα εἴρηται· Z N2 || αὕτη] αὐτ´ M | αὐτοῦ O || δέ φησιν ἡ ἐλπὶς] δὲ ἡ ἐλπὶς φησὶ(ν) P1 N2Syrische Version (Epitome): Eine inhaltliche Parallele ist zu finden (τῷ πλήθει).
urn:cts:etf:psath.expps.grc:46
– A1
– V1 M O P1 A1 B2
Ἀντὶ τοῦ γνῶτε] Γνῶτε A1 || τὸν πεποιθότα] πεποιθότα O || ἐπ᾿ αὐτῷ] ἐπ᾿ αὐτόν A1Syrische Version (Epitome): exp. 47 wird wiedergegeben.
urn:cts:etf:psath.expps.grc:47
– V1 M O P1 A1 V5 P7 L2 A3
ἰδίους] ἰουδαίους A3 || τὰ τοιαῦτα] ταῦτα P1 | ταῦτα bis scriptum O || ὡς] [καὶ ὡ]ς A1 | ὡς καὶ V5 P7 L2 A3 || δέξησθε] δέ[ξεσθε] A1 || τὴν ὀργὴν] ὀργὴν O || ἀπoφήνατε] ἀπεφήνατε P1 | ἀ[πεφήνατε] A1 || τῇ ἐν ἡσυχίᾳ] τῇ ἡσυχίᾳ V5 P7 L2 A3 || κατανυγῇ] κατανυγήτε V5corr | κατανύγητε (-τε supra lin. add.) L2 || ἐν ταῖς κοίταις] ἐπ[ὶ ταῖς κοί]ταις A1Syrische Version (Epitome): Eine inhaltliche Parallele ist zu finden (εἰ καὶ – κατανυγῇ).
urn:cts:etf:psath.expps.grc:49
– V1 P1 B2 P6 Z N2 V5 P7
Διδάσκει] Διδάσκει δὲ P6 Z || πῶς δὲ – πράττοντες] πῶς δὲ περιεσόμεθα τῶν ἐχθρῶν; ἢ δίκαια πράττοντες B2 | πῶς δὲ, εἰ δικαιοπραγμονοῦντες V5 P7 || ἢ] εἰ P1 || τοῦτο] ταῦτα B2 V5 P7P6 Z N2: exp. 50a ist mit der verkürzenden Paraphrase des Eusebius (fr. 5 in Ps 4,6 [Villani]) verbunden. Das Gefüge wird Eusebius zugeschrieben. Syrische Version (Epitome): Eine inhaltliche Parallele ist zu finden (δίκαια – τῷ θεῷ).
urn:cts:etf:psath.expps.grc:50a
– V1 A1 A2 V4 P6 Z V5 P7
τῶν] om. V5 | supra lin. add. P7Syrische Version (Epitome): Eine inhaltliche Parallele ist zu finden.
urn:cts:etf:psath.expps.grc:51
– V1 M O A1 B2 V5 P7
ὃς] ὡς O || ἐδίδαξεν] διδάξας V5 P7 || ἡμᾶς] ἡμῖν B2 || τὰ ὄντως ἀγαθὰ] τα ὄντα ἀγαθὰ M O || δι᾿ ἃ καὶ] διὰ V1 M O | διαὐτοῦ [γὰρ] A1 || εὐφροσύνην ἐσχήκαμεν] εὐφροσύνην ἣν ἐσχήκαμεν V1 M | εὐφροσύνην καὶ δ[ικαι]οσύνην A1urn:cts:etf:psath.expps.grc:52
– V1 M O A1 P6 Z N2
εὐθηνοῦντες] εὐθυνοῦντες M O || εὐθηνοῦντες οἱ περὶ τὴν] post εὐθηνο- non legi possunt A1 || ἐνόμισαν τὰ ὄντως] non legi possunt A1P6 Z N2: exp. 53 anonym (P6 N2) bzw. Hesychius zugeschrieben (Z). Syrische Version (Epitome): exp 53 wird wiedergegeben.
urn:cts:etf:psath.expps.grc:53
– V1 M O A1 B2 B2m.sec.
Ἡ – ἐκκλησία] Ἡ κληρονομοῦσα ἐστὶ θεοφιλὴς ψυχῆς (ψυχή A1corr)· ἐστί καὶ ἡ ἐκκλησία· A1 || ἤτοι ἐκκλησία] ἤ ἡ ἐκκλ[ησία] B2m.sec. || τί δέ ἐστιν – τὴν πονηρίαν] om. B2m.sec. || κληρονομεῖ, ἃ ὀφθαλμὸς οὐκ ἴδεν] κληρονομεῖ; ἅπερ ὀφθαλμὸς οὐκ οἶδεν B2 || καὶ οὖς – τὴν πονηρίαν] om. B2 || οὖς] οὓς M O || καὶ ἐπὶ καρδίαν ἀνθρώπου οὐκ ἀνέβη] καὶ τὰ ἐξῆς M O || εὔχεται – τὴν πονηρίαν] [Εὔχετα]ι ἱκετηρίαν ποιουμένη εἰσακουσθῆναι· τό τε ἑαυτῆς εὐθὲς παριστῶσα καὶ τῶν ἐναντίων διαβάλλουσα τὴν πονηρίαν· ... A1 || αἰτίων] αἰτιῶν MA1: Ἡ – ἀνέβη verbunden mit Ps 5,1; εὔχεται – τὴν πονηρίαν mit Ps 5,2a. Dieser letzte Teil ist mit Theodoret (comm. in Ps 5,2–3b [PG 80,896 C10–12]) verbunden. V4: Die kurze Hypothesis (Καὶ οὗτος ὁ ψαλμὸς ἀπὸ τῆς ἐκκλησίας εἴρηται) kann aus exp. 55 oder Hesychius (Antonelli; PG 27,661–662 C8) entnommen worden sein. Syrische Version (Epitome): Eine inhaltliche Parallele ist zu finden (Ἡ κληρονομοῦσά – ἀνέβη).
urn:cts:etf:psath.expps.grc:55
– V1 M O P1 A1 B1 B2
Ἐν ἀπολαύσει] Ἐν ἀναπαύσει B1 || γενομένη] γενόμενος P1 | γενάμενος B1 || πιστεύω] πιστέω MV1: exp. 57 mit Ps 5,4a verbunden. Auch Ps 5,3c – wenn nicht sogar Ps 5,2–3b – wird von der Erklärung berücksichtigt.
urn:cts:etf:psath.expps.grc:57
– V1 M O A1 B1 B2 V5 P7 L2 A3
εἰς ἁγνείας καύχημα] ἁγνείας καύχημα B1 B2 | προσευχῆς ἐφόδιον A1 | ἀγωνίας καύχημα V5 P7 L2 A3 || τὸ] τῷ B1 || ἐκ κοίτης αὐτῆς] ἐκ τῆς κοίτης αὐτῆς V5 P7 L2 A3 || παρίστασθαι] προΐστασθαι V5 P7* L2* A3 | παρΐστασθαι P7corr L2corr || ἐν εὐχαριστίᾳ] εὐχαριστεῖα B1 | ἐν ἐξομολογήσει καὶ εὐχαριστείᾳ A1 || οὕτω – σε] om. B1 A1M O: exp. 57 liegt zwischen den Psalmzeilen (M) bzw. unter der Kolumne des Bibeltextes, wo sie mit einem Verweiszeichen verbunden wird (O).
urn:cts:etf:psath.expps.grc:58
– V1 M O P1 A1 A2 V4 B2
εἰσακουσθήσεσθαι] εἰ[σ]ακούσεσθαι B2 || οὐδὲν ὧν μεμίσηκας] om. A1 || ἀνομία – δόλος] ἀνομία· παρα[ν]ομία· πον[η]ρία· ψ[ε]ῦδος· φόνος· [καὶ] δόλος B2 || καὶ πονηρία] om. M || καὶ φθόνος καὶ δόλος] φόν[ο]ς κα[ὶ] δ[ό]λος A1 | καὶ δόλος καὶ φόνος A2 V4– V1 M O P1 A2 V4 B2 V5 P7 L2 A3
Τὴν] εἰς τὴν B1 || ἱερουσαλὴμ] ἱερουσαλὴμ λέγει V5 P7 L2 A3 || τὴν τῶν πρωτοτόκων μητέρα] om. B1 || τῶν πρωτοτόκων] πρωτοτόκων P1 O V5 P7 L2 A3L2: exp. 60 am oberen Rand hinzugefügt (Athanasius zugeschrieben).
urn:cts:etf:psath.expps.grc:60
– A1
– V1 M O P1 A1 A2 V4 B2
πολλοὶ – διαβασκαίνοντες] om. P1 || διαβασκαίνοντες] βασκαίνοντες M O A2 V4V1: Ps 5,9a ist in zwei Zeilen aufgeteilt. exp. 61 ist mit der zweiten Zeile verbunden (ἕνεκα τῶν ἐχθρῶν μου). Syrische Version (Epitome): Eine inhaltliche Parallele ist zu finden.
urn:cts:etf:psath.expps.grc:61
– V5 P7 L2 A3
ἐφ᾿ ἣν] ἐφ᾿ ἃ V5 P7 L2* A3 | ἐφ᾿ ἣν L2corr || τῇ θεοφιλεῖ ψυχῇ] τῇ θεοφιλῇ ψυχῇ L2* | τῇ θεοφιλεῖ ψυχῇ L2cV5 P7 L2 A3: Ein Stück, dessen zweiter Teil sich mit exp. 61 deckt, wird Arsenius (Anachoreta; s. IV–V) zugeschrieben (CPG 5548; Dorival V 316). Wenn dies nicht das Ergebnis einer Zusammenlegung ist, liegt hier ein Abhängigkeitsverhältnis vor, das noch vor der zweiten Hälfte des fünften Jahrhunderts zu datieren ist.
urn:cts:etf:psath.expps.grc:61
– V1 M O P1 A1 A2 V4 B1 B2 P6 Z
ἢ καὶ] ἤτοι B1 B2 | καὶ ἡ P6 Z || αἱρετικῶν] post αἱρετικῶν add. δόξα, εἰς τὸ αὐτὸ συμβαίνουσά ἐστιν· Z || ἀληθείας λόγους] ἀληθείας λόγον P1 | λόγους ἀληθείας V4 || ἴσασιν] ἴ*ασιν OP6: Der Zusatz δόξα – ἐστιν ist in P6 nicht vorhanden. N2: Zwischen f. 39r und f. 40r ist mindestens ein Blatt ausgefallen.
urn:cts:etf:psath.expps.grc:62
– V1 M O P1 V5 P7 L2 A3
Ταῦτα – ἐποιοῦντο] Ταῦτα φησὶ(ν) τὰ διαβούλια· ἃ κατ᾿ ἐμοῦ ποιοῦνται V5 P7 L2 A3 || πάντα τὰ διαβούλια] τὰ διαβούλια πάντα P1 || ἐναντιούμενοι] φθονούμενοι V5 P7 L2 A3M O: exp. 64 bildet eine Einheit mit exp. 65. L2: exp. 64 liegt zwischen den Psalmzeilen.
urn:cts:etf:psath.expps.grc:64
– V1 M O P1 A2 V4 B1
τὴν φίλα τῷ θεῷ πράττουσαν ψυχὴν] τὴν φιλοθέως κατορθουμένην ψυχὴν P1 B1 | τῆι φιλα θεῶι κατορθούσηι ψυχῆι A2 V4 || θεὸν παραπικραίνουσιν] ἐμπαραπικραίνουσι P1 | σὲ ἐμπαραπικραίνουσιν B1A2 V4: exp. 65 anonym (A2) bzw. Iohannes Chrysostomus zugeschrieben (V4).
urn:cts:etf:psath.expps.grc:65
– A1
– V1 P1 V4 P6 Z N2 V5 P7 L2 A3
Στέφανον φησὶν ἡμῖν] Στέφανος φησὶν ἡμῖν V1 | Στέφανος φησὶν ἡμῶν P1 | Στέφανον ἡμῖν φησὶ Z | Στέφανον ἡμῖν V4 V5 P7 L2 A3 || χαρίσῃ τὸ τέλος· τούτῳ] χάρις· ἡ τὸ τέλος τοῦτο V1 P1 | χαρίσηται V4 | χαρίσεται V5 P7 L2 A3 || περιφράττων] περιφράττουσα V1 P1L2: exp. 67 am oberen Rand hinzugefügt.
urn:cts:etf:psath.expps.grc:67
– V1 P1 A2 V4 B1 V5 P7
εἴη] ἣ B1 || ἢ ἡ] ἡ B1 A2 V4 V5 P7 || δηλονότι – προσέφερεν] om. A2 V4 V5 P7V5 P7: exp. 68 ist zusammen mit anderen Texten am falschen Platz, nämlich an Ps 7,1 angebunden. Neben dem ersten dieser Texte steht am Rand geschrieben: ὑποθέσεις ἕτεραι τοῦ ζ´ ψαλμοῦ: Es handelt sich um eine unbekannte Hypothesis. Danach folgen exp. 68 und Hesychius (Antonelli und Jagić), jeweils zu Ps 6,1. Danach setzt die Erklärung von Ps 7,1 wieder ein, nämlich mit Hesychius (Antonelli und Jagić). Offensichtlich stammen all diese Texte aus unbekannten katenarischen Tradition. Syrische Version (Epitome): Eine inhaltliche Parallele ist zu finden (Καὶ – ταραχῆς).
urn:cts:etf:psath.expps.grc:68
– V1 M O P1 A1 B2 P6 Z N2
γὰρ] om. A1 || πίπτει] πίστει O | ἐμπίπτει N2 || πρὶν τῆς] πρò τῆς M OSyrische Version (Epitome): Eine inhaltliche Parallele ist zu finden.
urn:cts:etf:psath.expps.grc:70
– V1 M O P1 B2 V5 P7 L2
Αἱ] ὀστᾶ φησὶν, νοῦς· διάνοια· σάρξ· ante αἱ add. P1M O: exp. 71 liegt zwischen den Psalmzeilen. A3: f. 6v enthält sowohl die Überschrift von Ps 6 als auch Kommentarfragmente zu dessem Beginn. Die Seite endet mit einem Text zu Ps 6,3b, welcher auf der nächsten Seite nicht vervollständigt wird. Denn darin sind bereits die letzten drei Zeilen von Psalm 6 mit den dazugehörigen Kommentarfragmenten zu lesen (f. 7r). Diese große Lücke ist auf den Zustand der unmittelbaren Vorlage von A3 zurückzuführen. Dafür spricht der Umstand, dass der obere Teil von f. 7r mit Absicht leer gelassen wurde. Eine zweite Hand war noch im Stande, die Inhalte anzubringen, die auch in L2 am Beginn von f. 45v zu lesen sind.
urn:cts:etf:psath.expps.grc:71
– V1 M O P1 A1 V4 B2 V5 P7 L2
πολυχρονίου] πολυχρόνου P1 || τὸ ῥῆμα παραστατικόν] τὸ ῥῆμα παρατατικόν B2 | τὸ ῥῆμα παρεκτείνων V5 P7 L2 | παραστατικόν τὸ ῥῆμα V4 || τὸ] τὰ (ut vid.) O* | τὸ OcM O: exp. 72 liegt zwischen den Psalmzeilen.
urn:cts:etf:psath.expps.grc:72
– V1 M O P1 A1 A2 V4 B2 V5 P7 L2
ἀπεστραμμένου] ἀπoστραμμένου V1 || ἀπεστραμμένου αὐτοῦ] ἀπεστραμμένου αὐτ[ὸ]ν A1 || δηλονότι] om. B2 || διὰ τὴν ἁμαρτίαν] δι᾿ ἁμαρτίαν V1 M O B2M O: exp. 72 liegt zwischen den Psalmzeilen. A1: exp. 73 mit Theodoret (comm. in Ps 6,4b–5 [cf. PG 80,904 B12–13 sub Ps 6,5]) verbunden.
urn:cts:etf:psath.expps.grc:73
– V1 M O P1 A1 A2 V4 B2 V5 P7 L2
Ἅπαν – τοῦ θεοῦ] Ἅπαν γὰρ τῷ τῆς μετανοίας ἐλέῳ, ἀναθετέον θεῷ: – V5 P7 L2 || τὸ] om. M O | om. (ut vid.) A1 | τῷ B2 || τῆς] non legi potest A1 || τοῦ θεοῦ] τῷ θεῷ B2 || τοῦ θεοῦ] post το[ῦ] [θεοῦ(?)] add. [............] [εὐ][χεῖν ὁ Χ(ριστός)(?)]: – A1L2: exp. 74 ist über der Kolumne des Psalmtextes.
urn:cts:etf:psath.expps.grc:74
– V1 M O P1 A1 L2
γέγονε φησὶν] φησὶν L2 || δέδοικα – ὁ θάνατος] καὶ δέδοικα μὴ φθάσαι τὸν παρὰ σοῦ ἔλεον τὸν θάνατον L2 || ἐπιταχύναι τὸν ἔλεον] τὸν ἔλεον ἐπιταχύναι L2A1: exp. 75 kann nur zum Teil gelesen werden. Außerdem scheint sie mit Theodoret (comm. in Ps 6,6 [cf. PG 80,904 D5–905 A1]) vermischt worden zu sein: Ἐ[π]ειδὴ [μακρός μοι γεγόν(?)]νε φ[ησὶν] ὁ τῆ[ς] μετ[ανο]ί[ας] [...........]επήλα[.....] [μ]ε ἐν τῷ ἐλέει [...]ε[.]λα[..] [ἔστιν(?)] [ὁ] Χριστὸς καὶ τὸν παρ[ὰ σ]οῦ ἔλεον πρ[....]λως α[ὐ]τῶ, τὴν δι[ὰ το]ῦ Χριστοῦ πίστιν καὶ ἔλεον· ἵνα μὴ φθ[άσα]ς ὁ [θ]άνατος ἐλ[θ]ὼν στερ[ή]σῃ με τῆ[ς] διὰ τοῦ Χριστοῦ πίστεως καὶ ἐξομολογήσ[ε]ως καὶ ἀφέσεως καὶ τελειώσεως. Syrische Version (Epitome): Eine inhaltliche Parallele ist zu finden.
urn:cts:etf:psath.expps.grc:75
– A1
Syrische Version (Epitome): Eine inhaltliche Parallele ist zu finden.
urn:cts:etf:psath.expps.grc:77
– A1
– A1
– V1 M O P1 A1 A2 B2 L2 A3m.sec.
τὸν χρόνον] ἐνταῦθα τὸν χρόνον P1 || τῆς κακοπαθείας δηλοῖ] δηλοῖ τῆς κακοπαθείας P1 || δηλοῖ] λέγει A1M O: exp. 80 liegt zwischen den Psalmzeilen. A2: Iohannes Chrysostomus (exp. in Ps. 6 [PG 55,78, l. 13] in Ps 6,8b) wird mit exp. 80 verbunden. L2: exp. 80 liegt zwischen den Psalmzeilen. A3: Der leer gelassener oberer Teil der Seite wurde von zweiter Hand mit einigen Fragmenten gefüllt.
urn:cts:etf:psath.expps.grc:80
– V1 M O P1 A1 B1
Ἀρχιεταῖρος τοῦ Δαυῒδ ὁ Χουσί] Ἐν ταῖς βασιλείαις ὁ Χουσὶ ἀρχιέταιρος μὲν (μὲν bis scripsit M) τοῦ Δαυῒδ· υἱὸς δὲ Ἀρχεὶ ἱστόρηται· ἐνταῦθα Ἰεμενεί (ex Basilio, hom. in Ps. 7 [PG 29,228 C4–5; 229 A1–3] in Ps 7,1) M O || Ἀρχιεταῖρος] Ἀρχιέταιρος V1 | Ἀρχιέτερος P1 B1 | Ἀρχ[ι][.] [ἔτ][ε(?)]ρος A1 || ὃς καὶ] ὃς P1 | [ὃς(?)] [..] [κα(?)]ὶ A1 || παρὰ τοῦ Δαυῒδ] παρὰ τῷ Δαυῒδ A1 || ἐπὶ τὸ ἀντιπράξαι] ἐπὶ τῷ ἀντιπράξαι O | non legi potest (imaginis causa) M | πρὸς τὸ ἀντιπαρατάξασθαι B1 | πρὸς τὸ ἀντιπράξαι A1 || βουλὰς εἰσηγουμένῳ κατὰ τοῦ Δαυΐδ] om. A1 || ὑποκρινάμενος] ὑποκρινόμενος M O B1 || προτεθείσης] προστεθήσεις P1 | προστεθείσης M O || παρὰ τοῦ Ἀβεσσαλὼμ] παρὰ τῷ Ἀβεσαλὼμ M O | κατὰ τοῦ Ἀβεσσαλὼμ B1 || αὐτῷ τε τῷ Χουσὴ καὶ τῷ Ἀχειτώφελ] αὐτῷ τὲ τῷ Ἀχιτόφελ A1 || καὶ τοῦ μεν – τὸν Δαυΐδ] καὶ τοῦ μὲν Ἀχιττόφελ κελεύοντος ἐπιδιώκειν· τοῦ δὲ μή· ὥστε διασώσασθαι τὸν Δαυΐδ· ἀκήκοεν τὰ πεπραγμένα ὁ Δαυΐδ· B1 || τοῦ Ἀχειτῶφελ] Ἀχιτόφελ οὕτως A1 || δεῖ] δῆ P1 || ἀπράκτως φησὶν ἐπιέναι ἀνδρὶ] ἀνδρὶ ἀπράκτως φησὶν ἐπιέναι M O | φησὶν ἀφρακτης (sic; -κ- ex corr.) ἐπιέναι ἀνδρὶ A1 || ἐπειδὴ – ὁ Δαυῒδ] ἀκήκοεν τὰ πεπρα[γ]μέν[α] α[ὐτ(?)]ὸς ὁ Δ[αυῒδ] A1 | om. (sed cf. B1 ad loc.) V1 P1 M O || διασώσαντος] διασώσας M O || σωζόμενος] σεσωσμένος B1 || ὑπὸ] om. P1 || ὑπὲρ τούτων] ὑπὲρ τούτου M O || χαριστήριον] εὐχαριστήριον P1 || ὠδὴν ἀναπέμπει] ἀναπέμπει ὠδήν B1 || ἀνατιθεὶς] ἀνατεθεὶς B1 || ἐκείνῃ τῇ χάριτι] ἐκείνο[υ] τῇ [χάριτι(?)] A1 || ἀνθρώπων δὲ οὐδενί] ἀνθρώπῳ δὲ οὐδέν B1 || οὐδενί] post οὐδενί add. compendium ex Basilio (hom. in Ps. 7 [PG 29,229 A5–8; A12–B4; B7–10] in Ps 7,1) M OM O: exp. 82 wurde am Anfang und am Ende durch Teile erweitert, die auf die Auslegung des Basilius zur Überschrift von Ps 7 zurückgehen. Diese Erweiterungen wurden nicht direkt aus dem ersten Kapitel seiner Homilie entnommen, sondern aus dessen Paraphrase. Die Paraphrase dieses ersten Kapitels ist auch in Typus III (P6 Z N2) zu finden, wo sie als erstes Kommentarfragment zu Ps 7 auftritt. Hintereinander gestellt, ergeben die Erweiterungen von exp. 82 geanu die erste Hälfte der Paraphrase. Syrische Übersetzung (Epitome): Eine inhaltliche Parallele ist zu finden.
urn:cts:etf:psath.expps.grc:82
– V1 M O P1 A1 P6 Z N2 V5 P7 L2 A3
Ἐπειδὴ ἀνθρώπῳ φησὶ] Ἐπειδή φησιν ἀνθρώπῳ A1 || περὶ σωτηρίας] τὰ περὶ τῆς σωτηρίας A1 | περὶ τῆς σωτηρίας M O P6 Z N2 V5 P7 L2 A3 || θαρρῶ] θαρῷ M | θαρρῷ O P7 || post σῶσόν με fort. φη(σὶ) in ras. O || μὲν ἐχθρῶν] με ἐχθρῶν O | μοῦ ἐχθρῶν A1 || ἀπὸ τοῦ ἐφεδρεύοντος – ψυχῇ] ἀπὸ τοῦ ἐφεδρεύοντος τῇ ἡμετέρᾳ ψυχῂ* (ψυχῇ A1m.sec.) νοητοῦ A1 || τῇ ἡμετέρᾳ ψυχῇ] τῆν ἡμετέραν ψυχήν V1 M OSyrische Version (Epitome): Eine inhaltliche Parallele ist zu finden (ἀπὸ – ψυχῇ).
urn:cts:etf:psath.expps.grc:83
– V1 M O P1 B2 P6 Z V5 P7 L2 A3
Ὃ λέγει τοιοῦτόν ἐστιν] om. V5 P7 L2 A3 || Ὃ λέγει] Λέγει O || εἰ καὶ τό] εἰ τὸ P6 Z || ἐλευθερωθείην] ἐλευθερωθῆναι O | ἐπελευθερωθείην V5 P7 | *πελευθερωθείην (erat ἐ-) L2 || πρὸ τοῦ θανάτου] πρὸ θανάτου B2 | τοῦ θανάτου V5 P7 L2 A3V5 P7 L2 A3: exp. 85 (in Ps 7,5b) liegt vor anonym und ohne Einleitung (Ὃ λέγει τοιοῦτόν ἐστιν). Athanasius wird eine andere Erklärung zugeschrieben, die auf gleiche Weise eingeleitet wird: Ὃ λέγει τοιοῦτόν ἐστιν· ἐμπέσω (ἐμπεσῶ L2) εἰς τὰς (ἐχτὰς A3) χεῖρας τοῦ διαβόλου· εἰ τοιοῦτόν τι ἐποίησα τῶν προλεχθέντων. Es müsste sich um Hesychius handeln (schol. nr. 9 in Ps 7,6a [Antonelli; PG 27 669]), aber die Einleitung ist bei Antonelli abwesend. L2: exp. 85 am oberen Rand hinzugefügt. Montfaucon: Die Erklärung des Hesychius (mit Einleitung) und exp. 85 (ohne Einleitung) wurden zu einer einzigen Expositio zusammengeführt (jeweils aus P7 und P1 + P7 [?] = PG 27,80 A8–11).
urn:cts:etf:psath.expps.grc:85
– A1
– V1 M O P1 B2 P6 Z N2 V5 P7 L2 A3
τῶν ἐχθρῶν σου] τῶν ἐχθρῶν μου V1 P1M O: exp. 86 liegt in der inneren Kolumne.
urn:cts:etf:psath.expps.grc:86
– V1 M P1 B2 L2 A3
Σαφῶς περὶ τῆς θεοφανείας] Σαφῶς ἐνταῦθα περὶ τῆς ἐπιφανείας L2 A3V1: Ps 7,7c ist in zwei Zeilen aufgeteilt: ἐξεγέρθητι κύριε ὁ θεός μου (mit exp. 87a verbunden); ἐν προστάγματι ᾧ ἐνετείλω (mit exp. 87b verbunden). M: exp. 87a liegt zwischen den Psalmzeilen. O hat sie ausgelassen. L2 A3: Wie in V1 sind exp. 87a und exp. 87b zwei selbständige Erklärungen. Beide müssten aus einer unbekannten katenarischen Tradition stammen. Ps 7,7c ist allerdings ungeteilt. exp. 87b wird durch ἄλλως eingeleitet. Syrische Version (Epitome): Eine inhaltliche Parallele ist zu finden. Koptische Version: exp. 87a ist erhalten. Im Vergleich zu den hier betrachteten griechischen Katenen hat sie einen Zusatz.
urn:cts:etf:psath.expps.grc:87a
– V1 M O B2 L2 A3
Ἄνωθεν – ὑπέσχετο] Ἄνωθεν γὰρ ἡμῖν διὰ τῶν προφητῶν αὐτὴν τὴν σωτηρίαν ὑπέσχου: – L2 A3 || ὑπέσχετο] post ὑπέσχετο add. βοηθ[ε]ῖ[ν] τοῖς ἀδικουμένοις; (cf. Iohannes Chrys., exp. in Ps. 7 [PG 55,90,56–57] in Ps 7,7c) B2Syrische Version (Epitome): Eine inhaltliche Parallele ist zu finden. Koptische Version: exp. 87b ist fragmentarisch erhalten. Wortkongruenzen können festgestellt werden (Ἄνωθεν ... διὰ ... σωτηρίαν ...).
urn:cts:etf:psath.expps.grc:87b
– V1 P1 B2
τῆς ἐκκλησίας] τῷ [τῆς] ἐκκ[λ]η[σίας] B2Syrische Version (Epitome): Eine inhaltliche Parallele ist zu finden. Koptische Version: exp. 88 ist fragmentarisch erhalten. Eine Wortkongruenz kann festgestellt werden (... δηλοῖ).
urn:cts:etf:psath.expps.grc:88
– V1 M O P1 A1 P6 Z N2
Ταύτης μὲν τῆς συναγωγῆς] μὲν om. A1 | Τῆς συναγωγῆς P6 Z N2 || τὸ δὲ – ὑπὲρ ἡμῶν] om. A1 || τὴν εἰς οὐρανοὺς ἀναφοίτησιν] τῶν εἰς ὕψος ἀναφοίτησιν M O || τοῦ πατρὸς] τοῦ σωτῆρος M OSyrische Version (Epitome): Eine inhaltliche Parallele ist zu finden (σταυρὸν – ἁμαρτίας). Koptische Version: exp. 89 ist fragmentarisch erhalten. Wortkongruenzen können festgestellt werden (... ἐπορεύθη ... ἐμφανισθῆναι ...).
urn:cts:etf:psath.expps.grc:89
– V5 P7
Diese breitere Version liegt anonym. Deshalb wurde Montfaucon auf sie nicht aufmerksam.
urn:cts:etf:psath.expps.grc:89
– V1 P1 A1 B2 V5a P7a V5b P7b L2a L2b A3b
Ἐπειδὴ οἶδας] Οἶδας V5b P7b L2b || καρδίας] om. V5a | add. m.sec. (in marg.) P7a || τὰ κινήματα] τὰ κινήματα καὶ βάθη A1 | τὰ νοήματα B2 V5a P7a V5b P7b L2a L2b A3bV5 P7 L2 A3: exp. 91 ist in zwei Versionen vorhanden: Während die erste anonym ist (V5a P7a L2a), wird die zweite Athanasius zugeschrieben (V5b P7b L2b A3b). V5a: Die Expositio ist falsch plaziert (in Ps 7,10a–b). Durch drei Punkte wird eine Verbindung mit Ps 7,10c hergestellt. L2a: Die Expositio liegt unterhalb der Kolumne des Psalmtextes (anonym). Dieser Zustand macht eine Abstammung aus der unbekannten katenarischen Tradition wahrscheinlich. L2b: Die Expositio wurde am oberen Rand hinzugefügt (Athanasius). A3b: Die Doublette ist beseitigt zugunsten der Expositio mit Zuschreibung. Die Tilgung könnte bereits in der unmittelbaren Vorlage durchgeführt worden sein.
urn:cts:etf:psath.expps.grc:91
– V1 P1 P5 B1 B2 V5 P7 L2 A3
ἔχων] ἔχον B2 P5 || ἔχων] ἔχοντος P1 || οὐ μὴν παντελῆ συγγνώμην] μνήμην παντελῶς συγνώμην (sic) B1 | οὐ μὴν παντελῶς γνώμην V5 P7* | οὐ μὴν παντελῶς ἀγνοῶν P7m.sec. | οὐ μὴν παντελῶς συγγνώμην L2 A3Syrische Version (Epitome): Eine inhaltliche Parallele ist zu finden.
urn:cts:etf:psath.expps.grc:92
– A1
– V1 C M O P1 P5 A1 B2 P6 Z N2 V5 P7 L2 A3
Βέλη] Εἰς τὸ καίειν (καίων M) ante βέλη add. M O || Βέλη μὲν] Βέλη P5 || τὴν τιμωρίαν] τὴν μωρίαν φησὶν P6 | τὴν τιμωρίαν φησὶν Z N2 V5 P7 L2 A3 || καιομένοις δὲ, τοῖς ἀξίοις] καιομένους δὲ τοὺς ἀξίους N2 || τοῖς ἀξίοις] τοῖς ἀναξίοις OO: exp. 93 nicht im Hauptkommentar, sondern in der inneren Spalte. M hat sie im Hauptkommentar.
urn:cts:etf:psath.expps.grc:93
– V1 C M O P1 A1
M O: exp. 94 liegt zwischen den Psalmzeilen.
urn:cts:etf:psath.expps.grc:94
– V1 C M O P1 A1
καὶ βεβούλευται] καὶ βεβούληται V1 C | βεβούληται M O | post βεβούλευται add. κ[α?......] A1M: exp. 97 ist exp. 95 ohne Trennung vorangestellt. Beide zusammen bilden die innere Spalte. O: exp. 97 (in Ps 7,16a) und exp. 95 (in Ps 7,16b) liegen zwischen den Psalmzeilen.
urn:cts:etf:psath.expps.grc:95
– V1 C M O P1 B1 B2 V5 P7 L2 A3
Θάνατον γὰρ] Θάνατον V5 P7 L2 A3 || κατὰ τοῦ σωτῆρος Χριστοῦ] κατὰ τοῦ σωτῆρος ἡμῶν Ἰησοῦ Χριστοῦ B1 | κατὰ τοῦ σωτῆρος V5 P7 L2 A3 || παραδίδοται] παρεδώθη B1 | παραδέδοται M O V5 P7 L2 A3C: exp. 96 in Ps 7,16–17a. M O: Siehe zu exp. 95. L2: exp. 96 liegt unterhalb der Kolumne des Bibeltextes.
urn:cts:etf:psath.expps.grc:96
– V1 C P1 A2 V4 B1 B2m.sec. P6 Z N2 V5 P7
Πάλαι – καρπούς] Πολλοὶ μὲν ἐν τῇ νομικῇ λατρείᾳ· ληνὸν τὸ προλίνιον τοῦ θυσιαστηρίου ἐλεγον· δηλονότι ἐν τῷ νεῷ· μετὰ δὲ τὴν τῶν ἐθνῶν, πολλαὶ ληνοὶ· αὐταὶ δ᾿ ἂν εἴεν· αἱ ἐκκλησίαι τῶν κατορθούντων τὴν θεοσέβειαν δεχόμεναι: – B1 | Πολλοὶ μὲν ἐν τῇ νομικῇ λατρείᾳ· αἰνεῖν τὸ προλίνιον τοῦ θυσιαστηρίου· δηλονότι τῷ ἐν τῷ νεῷ· μετὰ δὲ τὴν τῶν ἐθνῶν ἐκκλησίαν, πολλαὶ λινοὶ· αὗται δ᾿ ἂν εἶεν ἐκκλησίαι· τῶν κατορθούντων· θεοσεβείας δεχόμεναι καρπούς: – B2 || Πάλαι] Πολλὴ P6* | Πάλαι P6m.sec. || ἓν] ὃν V1 | om. Z || προλήνιον] τὸ προλήνιον P6 Z N2 || τὸ ἐν τῷ νεῷ] τῷ ἐν τῷ νεῷ C P6* V5 P7 | τὸ ἐν τῷ νεῷ P6corr | τῷ ἐν τῷ ναῷ P1 || τῶν ἐθνῶν κλῆσιν] τῶν ἐθνῶν κλησιῶν κλῆσιν P7 || πολλαὶ ληνοὶ] πολλοὶ ληνοῖ P1 || δὲ ἂν] δ᾿ ἂν P6 Z N2 A2 V4 V5 P7 || αἱ ἐκκλησίαι αἱ] αἱ ἐκκλησίαι P6 Z N2 || αἱ ἐκκλησίαι – καρπούς] αἱ ἐκκλησίαι τῆς σιὼν τῶν κατορθούντων ἐν θεοσεβείᾳ, τῶν δεχομένων τοὺς ἀειθαλεῖς καρπούς: – A2 V4 | αἱ ἐκκλησίαι τῶν πιστῶν· αἱ ἐν σιὼν τῶν κατορθούντων ἐν θεοσεβείᾳ, τῶν δεχομένων τοὺς ἀειθαλεῖς καρπούς: – V5 P7A1: Die Hypothesis ist nur in Bruchteilen erkennbar. Das kennbare deckt sich wörtlich weder mit exp. 99 noch mit anderen bekannten Hypotheseis. Syrische Version (Epitome): exp. 99 wird vollständig wiedergegeben.
urn:cts:etf:psath.expps.grc:99
– P1 A1 A2 V4 B1 B2m.sec. V5 P7 L2 A3
Ἐκπλήττεται – ὁ θεός] Ἐ[κ]πλή[ττεται] [τὴν εἰς ἀνθρώπους(?)] [δοθεῖσαν] [..................] [τοῦ] θεο[ῦ·] [οὐκ(?)] [.................] ἐν τῇ [ἰ]ο[υ]δ[αίᾳ] [..............] [una linea non legi potest] A1 || δοθεῖσαν γνῶσιν] γνῶσιν δοθεῖσαν V5 P7 L2 A3 || δοθεῖσαν] χυθεῖσαν A2 V4 || οὐκ ἔτι – ὁ θεός] om. B1 || οὐκ ἔτι] οὐκ ἔστιν V5 P7 L2 A3 || μόνοις] μόνος V4 || τοῖς ἐν τῇ ἰουδαίᾳ γνωστὸς ὁ θεός] γνωστὸς τοῖς ἐν τῇ ἰουδαίᾳ ὁ θεός A2 V4 | τοῖς ἐν τῇ ἰουδαίᾳ ὁ θεὸς γνωστός P7V1: exp. 100 ist nicht vorhanden. Dank der Zählungsmethode dieser Handschrift ist es noch ersichtlich, dass Ps 8,2a ursprünglich durch eine Expositio erklärt war: Innerhalb der ersten hundert Expositiones (= erste Centuria) wird nach der Hypothesis zu Ps 8 (ΠΗ´ = 88) und vor der nächsten Expositio (Ҁ´ = 90 = exp. 101 nach der Zählung in dieser Edition) die Zahl (ΠΘ´ = 89) übersprungen. B1m.sec.: exp. 100 wird namentlich Athanasius zugeschrieben. A1: exp. 100 ist stark beschädigt, jedoch mit Sicherheit identifizierbar. Ps 8,2a wird lediglich durch diesen Text (anonym) erklärt. In Anbetracht der Grundtendenz dieser Handschrift – "Athanasius", wo vorhanden, ist die einzige Erklärung oder an erster Stelle – wird die Zugehörigkeit von exp. 100 zu den Expositiones zusätzlich untermauert. V5 P7 L2 A3: Ein halbes Lemma aus 8,2b steht vor exp. 100 (anonym). V5 und L2 A3 verstärken den Bezug zu Ps 8,2b durch einen obelos periestigmenos bzw. ein Verweiszeichen. Montfaucon: Seine handschriftliche Grundlage konnte noch nicht festgestellt werden. P7 kommt in diesem Fall nicht in Frage: exp. 100 ist darin anonym und weicht textuell ab. Syrische Version (Epitome): Eine inhaltliche Parallele ist zu finden (οὐκ – ἰουδαίᾳ).
urn:cts:etf:psath.expps.grc:100
– V1 C M O P1 P5 A1 A2 V4 B2 V5 P7 L2 A3
exp. 98 (ut vid.) post Τ- non legi potest A1 || τῇ κακίᾳ] post τῇ κακίᾳ· add. τὸ ὡς ἀννὰ κραζόντων ὅπέρ ἐστι σῶσον δή: – (Ps 117,25a) B2 || τῇ κακίᾳ] ἡ κακία M O || τοῦτο – ἐν τοῖς εὐαγγελίοις] τοῦτο δὲ καὶ ἐν τοῖς εὐαγγελίοις σαφῶς P1 || τοῦτο] ταῦτα A2 V4 V5 P7 L2 A3 || εἰρηκὼς ὁ σωτὴρ ὅτε] ὅτε A2 V4 | ὅτι V5 P7 L2 A3 || οἱ φαρισαῖοι] οἱ bis scripsit M || εὐλογοῦντας] εὐλογοῦντες V4 V5* P7* L2* A3* | εὐλογοῦντας V5corr P7corr L2c | εὐλογοῦντας (ut vid.) A3c || εὐλογοῦντας αὐτόν] εὐλογοῦντας τὸν θεόν P5A1: Ein Lemma wird fast immer zuerst mit einer Expositio erklärt (soweit vorhanden). Deshalb ist es sehr wahrscheinlich, dass der unlesbare Text nach dem Lemma exp. 101 war.
urn:cts:etf:psath.expps.grc:101
– V1 C M O P1 P5 A1
Ἢ – αἰσθητῶν] Ἤ [.................] [αἰσθ(?)][ητ][ῶν·(?)] A1 || Ἢ τῶν] [Ἢ τ]ῶν vel [Τ]ῶν P5 || ἢ τῶν αἰσθητῶν] ἢ καὶ τῶν αἰσθητῶν P5V1: Ps 8,3b–c bildet eine einzige Verszeile. exp. 102 und 103 sind dennoch getrennte Erklärungen, jeweils durch eine eigene Zahl mit dem betreffenden Teil der Verszeile verbunden.
urn:cts:etf:psath.expps.grc:102
– V1 C M O P1 P5 A1 A2 V4 B1 V5 P7 L2 A3
Tὸν διάβολον] Ἐκδικητὴν τὸν διάβολον P1 | Ὁ διάβολος M O || Tὸν διάβολον δηλονότι] Ἐχθρὸν καὶ ἐκδικητὴν τὸν διάβολον φησίν V5 P7 L2 A3 || δηλονότι] ὅτι A1 || πληρῶσαι] πρηρῶσαι A3 || καὶ τιμωρεῖται] [ἔτι(?)] καὶ τιμωρεῖται A1 | τιμωρεῖται M O V5 P7 L2 A3 || τοὺς ἁμαρτάνοντας] τοὺς ἀμαρτ[ό]ντας A1O: Das incipit von exp. 103a (Ὁ διάβολος) ist am Ende der vorausgehenden Erklärung (= Evagrius, schol. nr. α´ [ἄλλο] in Ps 8,3 [318 Rondeau – Géhin – Cassin]). Syrische Übersetzung (Epitome): Inhaltliche Parallele sind zu finden (Tὸν διάβολον; τὸ μέγεθος – παριστῶν; τὸν λαὸν τῶν ἰουδαίων = P6 Z N2).
urn:cts:etf:psath.expps.grc:103
– P6 Z N2
P6 Z N2: ἢ τὸν λαὸν – τὸν νόμον ist vergleichbar mit Hesychius (schol. nr. 4–5 in Ps 8,3b–c [Antonelli; PG 27,673]). Montfaucon: exp. 100 (= PG 27,81 B7–12) aus P6.
urn:cts:etf:psath.expps.grc:103
– V1 C P1 P5 B2
Ἐκεῖνοι μὲν] ἐκεῖνοι μέν φησιν P5 || ἀγανακτῶσιν] ἀγανακτ[.σιν] vel ἀγανακτ[..σιν] C | ἀγανακτοῦσι P1 B2 P5 || τὸ οὕτω] τῶ οὕτω C || τὸ οὕτω μέγα καὶ περικαλλὲς] τὸ οὕτω καὶ περικαλλὲς B2 | τὸ οὕτω μέγα κτίσμα καὶ περικαλλὲς P5 || θεωρῶ] θεωρῶν B2Syrische Version (Epitome): Eine inhaltliche Parallele ist zu finden (ἐγὼ – θεωρῶ).
urn:cts:etf:psath.expps.grc:104a
– A1
A1: exp. 104b ist vergleichbar mit Diodorus von Tarsos (comm. in Ps 8,5 [47,96–100 Olivier]).
urn:cts:etf:psath.expps.grc:104b
– V1 C M O P1 P5 A2 V4 B1 B2m.sec. P6 Z N2 V5a P7a V5b P7b L2a A3a L2b A3b
Ταῦτα τοῦ Παύλου] Ταῦτα τοῦ γὰρ Παύλου M | Τοῦ Παύλου A3a || ἐπὶ τὸν σωτῆρα ἡμῶν] om. V5b P7b L2b A3b || ἡμῶν] ἡμας O || τῇ ἐκδόσει] τῇ ἐκδικήσει B1C P1: Nach dem Lemma Ps 8,5–7a ist exp. 105a die einzige Erklärung. V1: Die Zahl zu exp. 105a ist neben Ps 8,5a (ҀΔ´). Die Zahl zu exp. 106 ist neben Ps 8,8a (ҀΕ´). Der Psalmtext bis Ps 8,8a deckt sich somit exakt mit Heb 2,6–9 (= Ps 8,5–7). M O: exp. 105a in der inneren Spalte. Es folgen exp. 106, 107, 108a (nur O). P6 Z N2: exp. 105a mit Ps 8,7b–9 (P6) bzw. 8,7b–8 (Z) bzw. 8,8b–10 (N2) verbunden. Sie ist exp. 106 unmittelbar nachgestellt (τοῦ αὐτοῦ). L2 A3: exp. 105a kommt je zweimal vor in anderen lemmatischen Anbindungen: L2a A3a in Ps 8,8a [τοῦ αὐτοῦ = Athanasius]; L2b A3b in Ps 8,5a [anonym]). L2a A3a ist exp. 106 unmittelbar nachgestellt. Offensichtlich wurden beide Texte in dieser verkehrten Reihenfolge aus der Tradition von Typus III (P6 Z N2) entnommen. V5 P7: Die Dublette wie in L2 A3 kommt auch hier vor, aber zuerst V5b P7b, dann V5a P7a. Syrische Version (Epitome): Eine inhaltliche Parallele ist zu finden (τοῦ Παύλου).
urn:cts:etf:psath.expps.grc:105a
– V1 C M O P1 P5 A1 A2 V4 B2 P6 Z N2 V5 P7 L2 A3
Τοὺς] Πρόβατα καὶ βόας (= Ps 8,8a) ante τοὺς add. P6 Z N2 V5 P7 L2 A3 || πιστεύσαντας] πιστεύοντας P6 Z N2 V5 P7 L2 A3M O: Siehe zu exp. 105a. P6 Z N2: Der Grund der Erweiterung am Anfang ist darin zu suchen, dass sich die betreffende Psalmzeile auf der vorherigen Seite befindet (P6). Da auch Z und N2 diesen Zusatz haben, wäre anzunehmen, dass dieser bereits in einem Vorfahren der ganzen Familie hinzugefügt wurde. L2 A3: exp. 106 stammt aus der Tradition von Typus III (P6 Z N2; siehe zu exp. 105a). Syrische Übersetzung (Epitome): exp. 106 wird wiedergegeben.
urn:cts:etf:psath.expps.grc:106
– V1 C M O P1 P5 A1 A2 V4 B2m.sec. P6
Διὰ – δηλοῖ] Διὰ τοῦ κτήνη τοῦ πεδίου, (= Ps 8,8b) ante διὰ τούτων τὰ ἔθνη δηλοὶ add. P6M O: Siehe zu exp. 105a. O: exp. 107 und 108a (in M abwesend) bilden eine Einheit nicht im Hauptkommentar, sondern in der inneren Spalte. P6 Z N2: exp. 107 und 108a wurden zur einer Einheit zusammengeführt. Die betreffenden Psalmzeilen wurden adaptiert und jeweils vorangestellt (P6). Grund dafür muss der Wechsel der Seite gewesen sein (siehe zu exp. 106). Dieses Gebilde aus Psalmtext und Exegese ist bei Z nicht zu finden. Auch N2 hat es nicht, wodurch eine engere Vewandschaft mit Z als mit P6 ersichtlich wird. Syrische Version (Epitome): exp. 107 wird wiedergegeben.
urn:cts:etf:psath.expps.grc:107
– V1 C O P1 P5 A1 A2 V4 P6 V5 P7 L2 A3
Τοὺς ἐπῃρμένους] ... πετεινὰ δὲ οὐρανοῦ καὶ τὰ λοιπὰ ἰχθύας μὲν τῆς θαλάσσης καὶ πετεινὰ οὐρανοῦ (sic; cf. Ps 8,9b) ante τοὺς ἐπῃρμένους add. P6 || κατὰ τὸν βίον] κατὰ τῶν βίων A1 || τὰ ὑψηλὰ φρονοῦντας] τοὺς ὑψηλὰ φρονοῦντας V5 P7 L2 A3 || τοὺς ἀλογωτάτους] om. A2 V4 V5 P7 L2 A3V1 C P1 O: Nur P1 setzt eine Pause (Mese) vor τοὺς ἀλογωτάτους. Dadurch wird es klarer, dass "die ohne logos" nicht mit den Vögeln, sondern mit den Fischen gleichzusetzten sind. Fische können keine Laute von sich geben. Deshalb dienen sie als Bild für jene, die ohne Sprache bzw. Vernunft sind. Möglicherweise wurden in dieser Tradition zwei ursprünglich getrennte Expositiones zusammengelegt (siehe zu exp. 108b). Diese Zusammensetzung findet sich in anderen Traditionen nicht (A2 A4 V5 P7 L2 A3). M: exp. 108a nicht vorhanden. Siehe zu exp. 105a. P6 Z N2: Siehe zu exp. 107. L2 A3: exp. 108a (Origenes zugeschrieben) findet sich neben der falschen Psalmzeile (Ps 8,7b). Mittels obelos periestigmenos wird sie mit Ps 8,9 verbunden. V5 P7: Auch hier ist exp. 108a falsch verbunden (Ps 8,7b). Nur V5 stellt mittels obelos periestigmenos die richtige Verbindung her. Syrische Version (Epitome): Eine inhaltliche Parallele ist zu finden.
urn:cts:etf:psath.expps.grc:108a
– A1
exp. 108b in Ps 8,9a2–b. Syrische Übersetzung (Epitome): Eine inhaltliche Parallele ist zu finden (Tοὺς ἀλογωτάτους).
urn:cts:etf:psath.expps.grc:108b
– V1 C M O P1 P5 A1 A2 V4 P6 Z N2 V5 P7 L2 A3
Ἀναδιπλασιάζει τὸ θαῦμα ἐκπληττόμενος] Ἀναλαμβάνων ἀναδιπλασιάζει τὸ θαῦμα ἐκπληττόμενος τὸ θαῦμα (sic) P6 | Ἀναλαμβάνων ἀναδιπλασιάζει τὸ θαῦμα ἐκπληττόμενος Z N2 || Ἀναδιπλασιάζει] Ἀναδιπλασιάζοι O || ὡς ἔφη] om. V5 P7 L2 A3urn:cts:etf:psath.expps.grc:109
– V1 C M O P1 P5 A1 A2 V4 P6 Z N2 V5 P7 L2 A3
Διὰ – δηλοῖ] om. P6 Z N2 || τὰ κρυφίως1] τὰ κρυφέως P5 || αὐτῷ1] αὐτοῦ P5 P6 Z N2 A2 V4 V5 P7 L2 A3 || πραττόμενα] πεπραγμένα P6 Z N2 || ἥ τε] ἤτοι ἡ V4 V5 P7 L2 | non legi possunt A2 | ἤτοι A3 || ὅ τε θάνατος αὐτὸς] ὅ τε θάνατος V4 | ὅ τε θάνατος αὐτοῦ V5 P7 L2 A3 || πάντα κρυφίως αὐτῷ πέπρακται] αὐτῷ πάντα κρυφίως πέπρακται P6 Z N2 || καὶ τοὺς ἄρχοντας] τοῖς ἄρχουσι V4 | non legi possunt A2 | τοὺς ἄρχοντας V5 P7 L2 A3 || ὑπὲρ δὴ τούτων – κύριε] om. A2 V4 V5 P7 L2 A3 || ὁ προφήτης – κύριε] ὁ προφήτις λέγει: – P6 Z N2 || ἐκ προσώπου] ὡς ἐκ προσώπου M O || τῆς ἀνθρωπότητος] τῆς ἐνανθρωπότητος MP6 Z N2: exp. 110a wird Eusebius zugeschrieben. Stattdessen wird das darauffolgende Kommentarfragment Athanasius zugeschrieben. Dieses ist wiederum die Paraphrase des Eusebius (cf. fr. 1 in Ps 9,1a–2b [Villani]). Syrische Version (Epitome): exp. 110 beinahe vollständig wiedergegeben (Διὰ – ἀναβίωσις; ὑπὲρ – κύριε).
urn:cts:etf:psath.expps.grc:110
– V1 C P1 P5 A1 B1 B2 P6 Z N2 V5 P7 L2 A3
Ἐπὶ τίσιν – φησὶ] Ἐπί τισιν ἐξομολόγησιν δηλοὶ· ἐχθρὸν δὲ αὐτοῦ τὸν διάβολον εἶναι φησίν: – B1 || ἡ ἐξομολόγησις δηλοῖ] ἐξομολόγησιν δηλοῖ B2 | ἡ ἐξ[ο]μολόγησις αὐτ[οῦ] γ[ίν]εται δηλοῖ A1 || δηλοῖ] δηλ(οῖ) V5 | δήλη P7 || post τὸν θάνατον est δηλοῖ in ras. V1 || φησὶ τὸν καὶ] φησὶν [εἶναι(?)] καὶ A1 | εἶναι φησί· τὸν P5 | εἶναι φησὶ τὸν V5 P7 | εἶναι φησὶ τὸν καὶ B2 P6 Z N2 L2 A3 || τὸν καὶ – εἶναι] om. B1V1: exp. 111 mit Ps 9,4a verbunden. B2: exp. 111 und 112 bilden eine Einheit.
urn:cts:etf:psath.expps.grc:111
– V1 C M O P1 P5 A1 B1 B2 L1 P6 Z N2 V5 P7 L2 A3
Ἐπειδ᾿ ἂν] Tὸν διάβολον φησὶν· ante ἐπειδ᾿ ἂν add. B1 || Ἐπειδὰν φησὶν] ἐπειδ᾿ ἂν B1 B2 || ἀποστραφῇ] ἀποστραφείη P1 || ὁ θάνατος, τότε δὴ καὶ] ὁ διάβολος, τότε καὶ B1 || ὁ θάνατος2] θάνατος L1 | ὁ θάνατος κατὰ τὸν θεῖον ἀπόστολον A1 || εἰ γὰρ – δυνάμεων] om. B1 | εἰ γὰρ ὁ ἐχθρὸς ὁ ἔσχατος καταργεῖται· ὁ θάνατος δηλονότι V5 P7 | εἰ γὰρ ὁ ἔ[σ]χατος ἐχθρὸς καταργεῖται ὁ θ[ά]νατος δ[η]λονότι, L2 A3 || τῶν ἀντικειμένων δυνάμεων] ἁπασῶν τῶν ἀντικειμένων δυνάμεων A1 P5urn:cts:etf:psath.expps.grc:112
– V1 C P1 P5 A2 V4 B2 P6 Z N2
Τὴν αἰτίαν] Τὸ μὲν ὅτι ἐποίησας τὴν κρίσιν μου καὶ τὴν δίκην μου (cf. Ps 9,5a) ante τὴν αἰτίαν add. P6 Z N2 || εὐχαριστίας] εὐχαριστείας P1 || ἀποδίδωσιν] δίδωσι V1 | ἀνταποδίδωσιν P1P6 N Z: exp. 113a und 114 wurden zu einer Einheit zusammengeführt. Die betreffenden Psalmzeilen wurden adaptiert und jeweils vorangestellt.
urn:cts:etf:psath.expps.grc:113
– A1
– V1 C P1 P5 A1 A2 V4 B2 V5 P7 L2 A3
Τὸ ἐκάθισας] ... τὸ δὲ ἐκάθισας ἐπὶ θρόνου P6 Z N2P6 N Z: Siehe zu exp. 113. V5 P7: exp. 114 mit Ps 9,5 verbunden. V5 präzisiert die Anknüpfung durch ein Verweiszeichen zu Ps 9,5b. L2: exp. 114 liegt zwischen den Psalmzeilen.
urn:cts:etf:psath.expps.grc:114
– A1
– V1 C P1 P5 A1 A2 V4 B2
Τοὺς – δηλονότι] Τοῖς νοητοῖς ἐχθροῖς δηλονότι: – A1 P5 A2 | Τοῖς νοητοῖς δηλονότι ἐχθροῖς: – V4urn:cts:etf:psath.expps.grc:115
– V1 C P1 P5 A1 A2 V4 B1 B2 V5 P7 L2 A3
Ῥομφαίας] Tὸν διάβολον λέγει ἐκ βίβλου ζώντων· ante ῥομφαίας add. (fons ignotus in Ps 9,6b, et non in Ps 9,7a) L2 A3 || τοῦ διαβόλου] τοῦ ἐχθροῦ B2 | ἐχθροῦ A1 || δυνάμεις φησὶ] φησὶ δυνάμεις A2 V4 || φησὶ] δηλοί: – B1 | δηλοῖ A1 V5 P7 L2 A3 || δι᾿ ὧν ἦν ἰσχυρός] om. B1 || ἦν] ἐστιν B2 A1L2: exp. 117a am oberen Rand hinzugefügt. Syrische Version (Epitome): Eine inhaltliche Parallele ist zu finden.
urn:cts:etf:psath.expps.grc:117a
– V1 C M O P5 A1 A2 V4 B2 V5 P7 L2 A3
Καὶ – εἶχον] Καὶ ποίας ἢ ταύτας περὶ ὧν ἀλλαχοῦ· ὅτι ἔθηκας πόλεις ὡς χῶμα· (χῶμα; V5m.sec.) πόλεις τὲ ὀχυρὰς τοῦ πεσεῖν αὐτῶν τὰ θεμέλια· τὰς ἀντικειμένας φησὶ δυνάμεις· / ἀφ᾿ οὗ γὰρ ὁ Χριστὸς ἐφάνη, κατηργήθησαν τοῦ διαβόλου αἱ δυνάμεις· καὶ τὰ τοῦ θανάτου καὶ τοῦ ᾅδου βασίλεια· (= comm. brevis in Ps 9,7a1; 9,7a2 [12,7–9.11–12 Jagić]) / εἰσὶ δὲ αὗται αἱ ἀντικείμεναι δυνάμεις· αἳ ὥσπερ πόλεις ὀχυραὶ τετειχισμέναι τοὺς ὑπ᾿ αὐτῶν ἁλόντας τῇ ἀπάτῃ, συλλαβοῦσαι ἔσχον: – V5 P7 L2 A3 || Καὶ ποίας] πόλεις δὲ ποίας M O || ἢ ταύτας] ταύτας ἢ B2 || ὅτι ἔθηκας] ἔθηκας V1 C M O || ὅτι – δυνάμεις] ὅτι ἔθηκας πόλεις εἰς χῶμα· πόλεις ἰσχυρὰς τὰς ἀντικειμένας φησὶ δυνάμεις: – A2 V4 || ὅτι – ὀχυρὰς] ὅτι ἔθηκας πόλεις εἰς χῶμα· πόλεις ὀχυρὰς B2 A1 || αὗται δέ] αὗται γὰρ M || εἰσιν πάλιν] πάλιν A1 || αἳ – εἶχον] om. A2 V4 || τοὺς ἁλόντας αὐτῶν τῇ ἀπάτῃ, ἐν αὐταῖς συλλαβοῦσαι εἶχον] τοὺς ὑπ᾿ αὐτῶν ἁλόντας τῇ ἀπάτῃ συλλαβόντες ἔσχον: – B2 || ἐν αὐταῖς] ἐν ἑαυταῖς C P5 || συλλαβοῦσαι] συλλαβοῦσθαι P7V1: Ps 9,7a ist in zwei Zeilen aufgeteilt. exp. 117b ist mit der zweiten Zeile (καὶ πόλεις καθεῖλες) verbunden. Ps A2: exp. 117b ist ohne den letzten Teil. V4: Anstelle des letzten Teils (αἳ ὥσπερ – εἶχον) tritt Hesychius. V5 P7 L2 A3: Nach Hesychius folgt der letzte Teil von exp. 117b. Möglicherweise liegt hier das Ergebnis einer Zusammenführung auf der Ebene der Familienvorlage vor: exp. 117b wurde aus einem Vorläufer von Typus XIV (nahe V4) entnommen und mit einer anderen Tradition verglichen. Aus dieser Tradition kam der letzte Teil hinzu, der an das vorhergehende durch eine Wiederholung angeschlossen wurde (εἰσὶ – δυνάμεις). Syrische Version (Epitome): Eine inhaltliche Parallele ist zu finden (αἳ – εἶχον).
urn:cts:etf:psath.expps.grc:117b
– V1 C M O P1 P5 A2 V4 B1 B2
Τῷ πτωχῷ – φησίν] Τῷ πνευματικῷ καὶ πτωχῷ λαῷ φησίν: – B1 || τῷ πνεύματι λαῷ] τῷ πνευματικῷ λαῷ P1M O: exp. 120 und 121 bilden eine Einheit im inneren Rand.
urn:cts:etf:psath.expps.grc:120
– V1 C M O P1 P5 A1 A2 V4 P6 Z V5a P7a V5b P7b L2 A3
Ὡς τὸ] Ὡς τῷ P1 M | Ὡς P6 Z A2 V4 | Ὡστε V5a P7a L2 A3 | Ὅμοιον τῷ V5b P7b || ἐν καιρῷ δεκτῷ] καιρῷ δεκτῷ P5 V5b P7b | ἐν τῷ καιρῷ δεκτῶ A2 V4 || ἐπήκουσά σου] ἐπήκουσάς μου V5a P7a V5b P7b L2 A3Z N2: exp. 121 mit der verkürzenden Paraphrase des Theodoret (comm. in Ps 9,10 [PG 80,925 B9–C2]) verbunden. Das ganze Gebilde wird Athanasius zugeschrieben. N2: exp. 121 wurde ausgelassen und die stehengebliebene Kommentierung aus Theodoret Athanasius zugeschrieben. V5 P7: exp. 121 kommt je zweimal vor in anderen lemmatischen Anbindungen (in Ps 9,10a; in Ps 9,11). L2 A3: Beim zweiten Vorkommen wurde exp. 121 (= V5b P7b) ausgelassen.
urn:cts:etf:psath.expps.grc:121
– V1 C P1 P5 A1 B2
exp. 122 (ut vid.) post Τ- non legi potest A1 || φησίν] [δη]λονότι B2 | post φησὶν add. ἱερουσαλήμ: – P1urn:cts:etf:psath.expps.grc:122
– V1 C M O P1 P5 A1 B1 B2 V5 P7 L2 A3
exp. 123 post Τ- non legi potest A1 || τοὺς τῶν] non legi possunt A1 || τῶν εὐαγγελίων] τῶν εὐαγγελικῶν P1 V5 P7* L2* A3 | τῶν εὐαγγελίων P7corr L2corr || τίνα – σημαίνει] om. B1 V5 P7 L2 A3 | non legi possunt A1 || τίνα δὲ] τίνα M OV5 P7: exp. 123 und 124 (in Ps 9,12b) bilden eine Einheit. L2: exp. 123 und 124 am oberen Rand hinzugefügt.
urn:cts:etf:psath.expps.grc:123
– V1 C P1 P5 A1 A2 V4 B2 V5 P7 L2 A3
Τὰ αἵματα] Tὰ αἵματατα (sic) C | Aἵματα A2 V4 V5 P7 L2 A3 || χεόμενα – ἀξιῶσαι] ἐκκεχυμένα ἐκδικίας ἀξιώσει B2 | [ἐκκεχυ(?)]μέ[να] ἐκζητήσει A1 | ἐκχυμένα ἐκζητήσει, ἐπὶ τῷ ἐκδική[σ]εως ἀξιῶσαι A2 | ἐκκεχυμένα ἐκζητήσει, ἐπὶ τὸ ἐκδικήσεως ἀξιῶσαι V4 | ἐκκεχυμένα ἐκζητήσει ἐπὶ τὸ ἐκδική(σεως) (ἐκδικη V5) ἀξιῶσαι V5 L2 A3 | ἐκκεχυμένα ἐκζητήσει ἐπὶ τὸ ἐκδικῆσαι ἀξιῶσαι P7V5 P7 L2 A3: exp. 124 offensichtlich aus der Tradition von Typus XIV (V4). Siehe auch den Kommentar zu exp. 123.
urn:cts:etf:psath.expps.grc:124
– V1 C M O P1 P5 A1 A2 V4 B2 V5 P7 L2 A3
Πένητας – αἰτοῦντες] Πένητα (Πένητας V5m.sec. P7corr) φησὶ πάλιν τοὺς δι᾿ αὐτοὺς (αὐτὸν P7corr L2c) πτωχεύσαντας καὶ (οἳ καὶ L2c) διὰ παντὸς τὰς πρὸς αὐτὸν ἱκετείας ἐποιοῦντο· ἐκδίκησιν τὴν (τῆς L2c) κατ᾿ αὐτῶν γινομένην· (γινομένης L2c) ἀδικίας παρὰ (περὶ A3) τῶν δαιμόνων αἰτοῦντες: – V5 P7 L2 A3 || δι᾿ αὐτὸν] δι᾿ αὐτῶν V4 || πτωχεύοντας] πτωχεύσαντας P1 B2 || οἳ καὶ] οἳ P5 || ἱκεσίας] ἱκετείας B2 P5 A2 V4 || ἐκδίκησιν – αἰτοῦντες] om. A2 V4 || τῶν – ἀδικιῶν] τῆς κατ᾿ αὐτῶν γενομένης ἀδι[κ]ίας B2 || γινομένων] γενομένων P5 M OSyrische Version (Epitome): Eine inhaltliche Parallele ist zu finden (οἳ – αἰτοῦντες).
urn:cts:etf:psath.expps.grc:125
– A1
– V1 C M O P1 P5 A1 P6 Z N2 V5 P7 L2 A3
Διὰ – σιών] Διατοῦτο ἐγείρει σε ἐκ γῆς ταπεινώσεως· ἵνα τῇ ἐπουρανίῳ συγχορεύσης (συγχορευσάσης V5* P7 | συγχορεύσης V5m.sec.) σιών: – V5 P7 L2 A3 || ἐγείρεις] ἐγερεὶς P1 | ἐγερεῖ σε P5 | ἐγείρει σε P6 Z N2 || ἐκ τῆς ταπεινώσεως] ἐκ γῆς ταπεινώσεως P5 P6 Z N2 || συγχορεύσωμεν] συγχορεύσω P1 | συγχορεύσης ZV1 P1 A1 P5: in Ps 9,14b; C: in Ps 9,14b–15c; P6: in Ps 9,15b; Z: in Ps 9,15–17; N2: in Ps 9,15b–c. V5 P7 L2 A3: in Ps 9,15b. exp. 127 anscheinend aus der Tradition von Typus III (P6 Z N2). Dies wird auch durch die Verbindung ersichtlich. Syrische Übersetzung (Epitome): Eine inhaltliche Parallele ist zu finden (ἵνα – σιών).
urn:cts:etf:psath.expps.grc:127
– A1
– V1 C P1 P5 B2
γὰρ ἀληθῶς] γάρ φησιν B2 || κατασκευάσαντας] κατασκευάσαντoς C || θάνατον] τὸν θάνατον P5urn:cts:etf:psath.expps.grc:129
– V1 C M O P1 P5 A1 A2 V4 B2 L1 V5 P7 L2 A3
Ἐπιλάμψειν] Ἐπίλαμψιν L1 A1 | Ἐπιλάμψαι A2 V4 || τοῖς] τῶν (ut vid.) A3* | τοῖς (ut vid.) A3c || ἐπὶ τῆς γῆς] ἐπὶ γῆς P1 A1 V4 L2 A3 || τὸν μονογενῆ – ἄνθρωπον] τὸν μονογενῆ τοῦ θεοῦ λόγον· ὅπω[ς] ὁ δ[ι]ά[βολ]ος ὃ[ν] ἄνθρωπον A1 || ὁ ὑψηλόφρων] ὁ ὑψηλοφρονῶν P5 || ὃν καὶ – τὴν ὀφρύν] ὃς καὶ ἀνθρώπους ἐπὶ τοῦ παρόντος καλεῖ, ἐπὶ πλείω μὴ ἐπαίρειται L1 || ἐπὶ πλέον μὴ ἐπαίρῃ τὴν ὀφρύν] μὴ ἐπαίρειν ἐπὶ πλεῖον τὴν ὀφρῦν A2 V4 || ἐπὶ πλέον] ἐπὶ πλείω P1 | ἐπὶ πλεῖον B2 A1 P5 V5 P7 L2 A3 || μὴ ἐπαίρῃ] μὴ ἐπαίρει P1 V5 P7 | μὴ ἐπαίρειν B2L2: exp. 131 über der Kolumne des Psalmtextes hinzugefügt (ἄλλως). Syrische Version (Epitome): Eine inhaltliche Parallele ist zu finden.
urn:cts:etf:psath.expps.grc:131
– V1 C M O P1 P5 A2 V4 B2
ἐπὶ σωτηρίᾳ] ἐπὶ σωτηρίαν M O || γενησομένην τῶν ἐθνῶν κρίσιν] γενομένην τῶν ἐθνῶν κλῆσιν P1 | γενομένην κρίσιν τῶν ἐθνῶν B2 || γενέσθαι εὔχεται] ἐπισπεύδων εὔχεται P1V1: Ps 9,20b wird durch zwei Erklärungen kommentiert. Die erste Erklärung (= exp. 132) wird Eusebius zugeschrieben. Zu den Expositiones wird ein kürzerer Text gerechnet (Κ´): Ὧν ἐγένετο κύριος καταφυγή (= Origenes, schol. [?] in Ps 9,20b). C: Die zweite Erklärung wird Eusebius (i.e. Origenes [?]) zugeschrieben. M: Die zweite Erklärung ist Teil eines Fragments, das Origenes zugeschrieben wird. Sowohl dieser Umstand als auch die Zuschreibung an Athanasius bei anderen Textzeugen (P5 A2 V4) legen nahe, dass Coislin 10 richtig ist. Montfaucon: Die handschriftliche Vorlage ist unbekannt.
urn:cts:etf:psath.expps.grc:132
– A1
– V1 C M O P1 P5 A1 A2 V4 B1 B2 V5 P7
ὁ νομοθέτης] νομοθέτης B1 || τὸν – νόμον] τῆς καινῆς διαθήκης νόμον B1 | τὸν τῆς διακαιοσύνης νόμον V5 P7 || εἰσηγησάμενος τὸ εὐαγγέλιον] εἰσηγησάμενος P1 B1 A1 P5 A2 V4 | εἰσηγούμενος V5 P7Syrische Version (Epitome): Eine inhaltliche Parallele ist zu finden.
urn:cts:etf:psath.expps.grc:133
– V1 C M O P1 P5 A1
Τῇ ὑπερβολῇ] Τ[ῇ γὰρ] ὑπερβολῇ A1 || τῶν δαιμόνων] τῶν δαιμονίων P1 P5 || μετενεχθέντες] μεταχθέντες V1 M O || ὡς λέγεσθαι – αὐτοῖς] om. A1 || παρασυνεβλήθη] παρεσυνεβλήθη V1 M O A1 || τοῖς ἀνοήτοις καὶ ὡμοιώθη αὐτοῖς] καὶ τὰ ἐξῆς M O || καὶ ὡμοιώθη αὐτοῖς] om. P5Syrische Version (Epitome): Eine inhaltliche Parallele ist zu finden (παρασυνεβλήθη – αὐτοῖς).
urn:cts:etf:psath.expps.grc:134
– V1 C M O P1 P5 A1 A2 V4 V5 P7
Ἐπιταχῦναι] Ἵνα τί κύριε ἀφέστηκας· ante ἐπιταχῦναι add. A2 || Ἐπιταχύναι] Ἐπιταχυνθῆναι V1 || τῶν ἐθνῶν κλῆσιν] κλῆσιν τῶν ἐθνῶν P1 || τοῦτο δὲ αὐτῷ] τοῦτο δὲ αὐτὸ C || ὑπεροψία] ὑπε[ρηφανία] A1Syrische Version (Epitome): exp. 135 wird vollständig (frei?) wiedergegeben.
urn:cts:etf:psath.expps.grc:135
– P5
P5: exp. 136 ist Athanasius namentlich zugeschrieben. Es scheint plausibel, dass diese zweideutige Psalmzeile einer Erklärung bedürfte. Der knappe Stil ist im Einklang mit der allgemeinen Tendenz.
urn:cts:etf:psath.expps.grc:136
– V1 C M O P1 P5 A2 V4 B2 V5 P7
Ἡ ὑπεροψία] Ἡ ὑπεροχία M O || πύρωσις τῷ πτωχῷ σου γίνεται λαῷ] πύρωσις τῷ λαῷ σου τῷ πτωχῷ γίνεται A2 V4 | πύρωσις τῷ πτωχῷ σου λαῷ γίνεται M O V5 P7V5 P7: exp. 137 mit Ps 9,22 verbunden.
urn:cts:etf:psath.expps.grc:137
– V1 C M O P1 P5 A2 V4 B1 B2 V5 P7 L2
Τοσαύτη – τὸν βίον] Tοσαύτη φησὶν γέγονεν ἀνεξικακία· διὰ τὸ ἀτιμωρήτους τισὶν μένειν τοὺς ἀσεβεῖς· ὡς καὶ λοιπὸν παρίστησιν τῶν ἀνοητωτέρων· ἀπόδεκτον αὐτῶν νομίζειν τὸν βίον: – B1 | Tοιαύτη φησὶ γέγονεν ἡ ἀνεξικακία διὰ τὸ ἀτιμωρήτους μένειν τοὺς ἀσεβεῖς ὡς καὶ λοιπὸν παρά τινων τῶν ἀνοητοτέρων ἀπὸ δὲ τῶν αὐτῶν ν[ο]μίζεσθαι τὸν [βίον]: – B2 || Τοσαύτη σου φησὶ γέγονεν] Τοσαύτη φησὶ γέγονέν σου M O | Τοσαύτη φησὶ γέγονεν A2 V4 V5 P7 L2 A3 || ἡ ἀνεξικακία] ἡ ἀλεξικακία V5 || διὰ τὸ ἀτιμωρήτους] ἀτιμωρήτους P1 || λοιπὸν] om. P1 | λοιποῖς M || ἀποδεκτὸν] ἀπόδεκτον M O P5 V5 P7 L2 A3 || αὐτῶν] αὐτὸν M* O | αὐτῶν Mc | αὐτοῖς V5 P7L2: exp. 139 über der Kolumne des Psalmtextes hinzugefügt. A3: exp. 139 ausgelassen. Syrische Version (Epitome): Eine inhaltliche Parallele ist zu finden (ὡς – βίον).
urn:cts:etf:psath.expps.grc:139
– V1 C M O P1 P5 A1 A2 V4 V5 P7 L2 A3
Παρώξυνε – οὐκ ἐκζητήσει] Παρώξυνε μὲν χλευάζων τοὺς περὶ προνοίας· καὶ τῆς κρίσεως αὐτοῦ λόγους· τοῦτο δὲ (τοῦτο δὲ bis scriptum A3) συνάπτεται (καὶ συνάπτεται L2) τὸ (τῶ V5* | τὸ V5m.sec.) κατὰ τὸ πλῆθος τῆς ὀργῆς αὐτοῦ, οὐκ ἐκζητήσει· ἵνα ᾖ τὸ ὅλον· αὐτὸς παρώξυνε φησὶ τὸν κύριον ὁ ἁμαρτωλὸς· πλῆθος ὀργῆς αὐτοῦ θησαυρίζων· τὸ γὰρ αὐτοῦ· ἐπὶ τοῦ παροξύναντος ληπτέον· εἶτα τὸ ἐπιφερόμενον τούτο (τούτο* V5) τὸ οὐκ ἐκζητήσει καθ᾿ ὑποστιγμὴν ἀναγνωστέον· ἵνα ᾖ τὸ νοούμενον οὕτως· ἄρα ἦν (ἆρ᾿ οὖν P7corr | ἄρα L2corr) ὁ μὲν παροξύνει τὸν θεὸν· καίτοι πλῆθος αὐτῷ ἐκκαίων ὀργῆς· ὁ δὲ, οὐκ ἐκζητήσει: – V5 P7 L2 A3 || Παρώξυνε – οὕτω1] om. A2 V4 || Παρώξυνε – λόγους] Παρώξυνε μὲν, τοὺς περὶ τῆ[ς προ]νοίας καὶ κρίσεως αὐτοῦ λό[γους] χλευάζων A1 || ἀκούοντες] ἀκούσαντες A1 || τοιοῦτό τι] τοιοῦτόν τι P1 M O A1 || τοῦτο δὲ συνάπτεται] τ[ο]ύτῳ δὲ συναπτέον A1 P5 || τὸ ὅλον] τοῦ ὅλου M O || οὕτω1] οὕτως P1 A1 P5 || τὸν κύριον φησὶν] φησὶν τὸν κύριον O | τὸν κύριον M || θησαυρίζων] post θησαυρίζων add. καὶ λέγων ὅτι οὐκ ἐκζητήσει ὁ θεὸς ἃ πράττω: – (cf. fort. Theodoretus, comm. in Ps 9,25a–b [PG 80,932 C3–7 sub Ps 10,4]) A1 || τὸ γὰρ – ἀποληπτέον] om. A1 || ἀποληπτέον] ἀπολιπαῖον P1 | ληπτέον P5 || εἶτα – ἀναγνωστέον] Τινὲς δὲ τὸ ἐπιφερόμενον τοῦτο οὐκ ἐκζητήσει; καθ᾿ ὑποστιγμὴν ἀναγινώσκουσιν A1 || τὸ ἐπιφερόμενον τούτῳ τὸ] τὸ ἐπιφερόμενον τούτο M O || ἵνα ᾖ2] ἵνα μὴ ᾖ (ἣ Μ) M O || τὸ νοούμενον] τὸ λεγόμενον P5 || οὕτω2] οὕτως P1 A1 || ἄρ᾿ οὖν] ἆρα οὖν A1 A2 V4 || Παρώξυνε] παρόξυνε M* | παροξύνει Mc O || καίτοι πλῆθος ἑαυτῷ ἐκκαίων] καὶ πλῆθος ἑαυτῷ ἐκκαίει M O || ἑαυτῷ ἐκκαίων] ἐκκαίων (ἐκκ[έ]ων A1) ἑαυτῶ A1 A2 V4 || ἑαυτῷ] ἑαυτοῦ P1 || post ὁ δὲ οὐκ ἐκζητήσει, add. κατὰ τὸ πλῆθος τῆς ὀργῆς (= Lemma Ps 9,25b) P5A1: exp. 140 ist in zwei Stücke aufgeteilt. Beide folgen aufeinander nach dem Lemma Ps 9,25a–b. Das erste Stück endet mit einem Einschub (aus Theodoret, wie es scheint) und einer Auslassung (τὸ γὰρ – ἀποληπτέον). Der Anfang vom zweiten Stück (ἄλλως) ist anders formuliert (εἶτα – ἀναγνωστέον) als der entsprechende Teil in exp. 140. Dabei könnte exp. 141 verglichen worden sein, um dann auf diese gänzlich zu verzichten. Denn exp. 141 wiederholt mit anderen Worten das Thema von exp. 140. P5: Das Lemma, dem exp. 141 folgt, kommt in Anwendung als Schluss von exp. 140 (nach ἐκζητήσει,). A2 V4: Nur das Ende von exp. 140 ist vorhanden (Ἆρα οὖν – ἐκζητήσει). Dieses bildet eine Einheit mit exp. 142. L2: exp. 140 am oberen Rand hinzugefügt (Athanasius). Syrische Version (Epitome): Eine inhaltliche Parallele ist zu finden (Παρώξυνε – λόγους).
urn:cts:etf:psath.expps.grc:140
– V1 C P1 P5 P6 Z N2 V5 P7 L2 A3
Καθ᾿ ὑποστιγμὴν] Καθὑποστιγμῶν P6* | Καθὑποστιγμὴν P6corr || ἵνα ᾖ] ἴν᾿ ἦ P6 Z N2 V5 P7 L2 A3 || ἑαυτῷ] αὑτῷ P5 || ὀργῆς] ὀργῆς αὐτοῦ P1urn:cts:etf:psath.expps.grc:141
– V1 C P1 P5 A1 A2 V4 L1 V5 P7 L2 A3
Ἀρχὴ] Ἀρχῆς L1 | Ἀρχὴ γὰρ A1 || τὸ] τῷ V4 || κριτὴν] κριτὴν τῶν γινομένων A1V1: exp. 142 in Ps 9,26a. V5 P7: in Ps 26b. Syrische Version (Epitome): Eine inhaltliche Parallele ist zu finden.
urn:cts:etf:psath.expps.grc:142
– V1 C P1 P5 A1 A2 V4 L1
κριτής ἐστιν] κριτὴς P5P5: Die Auslegung von Lemma Ps 9,26b ist in Unordnung. Die alternative Übersetzung von Ps 9,26b aus Iohannes Chrysostomus (PG 55 136, l. 25–26) wird Athanasius zugeschrieben. Nach exp. 147 (ἄλλως) folgt die Auslegung aus Iohannes Chrysostomus (exp. in Ps. 9 [PG 55,136, l. 26–31] in Ps 25c–26b), die auch richtig zugeschrieben wird. Syrische Version (Epitome): Eine inhaltliche Parallele ist zu finden.
urn:cts:etf:psath.expps.grc:143
– V1 C M O P5 A1 A2 V4 B2 P6 Z N2 V5 P7 L2 A3
Παράμονον ἕξειν φησὶ] Παράνομον φησὶ ἕξιν B2 | Παράνομόν φησὶν (sic) ἕξει A1 | Παράμονον (Παραμόνον P6) φησὶν ἕξειν A2 V4 P6 Z N2 V5 P7 L2 A3 || καὶ δόλου] δόλου B2 || τὸ στόμα πεπλήρωται] πεπλήρωται A1 || καὶ μὴν καὶ] καὶ μὴν V5 P7 L2 A3 || ἐνεδρεύει πτωχοὺς] ἐνεδρεύει εἰς πτωχοὺς B2 || διὰ τῶν ἰδίων παγίδων] διὰ τῶν παγίδων B2 | om. A1 || τὸ δὲ] τὸ V5 P7 L2 A3 || νοηθείη] νοηθῇ V1 C M O P1 B2 | νομισθείη A2 || οὗτοι γὰρ τῷ διαβόλῳ] οὗ γὰρ διὰ τῶν διαβόλων B2 || γὰρ] γὰρ δὴ C P5 || τῷ διαβόλῳ – συμπράττουσιν] hic incipit lacuna unius folii in C || τῷ πνεύματι συμπράττουσιν] τῷ πατρὶ αὐτῶν συμπράττουσιν: – P6 Z N2 V5 P7 L2 A3V1: exp. 147a mit Ps 9,29a verbunden. Die sukzessive Verbindung ist mit Ps 9,31b (exp. 149). Bemerkenswert ist es auch, dass nach παγίδων eine starke Pause gesetzt wird (zwei Punkte). C: in Ps 9,29. V5 P7: in Ps 9,28. Fazit: Die Exegese von exp. 147a erfasst mehrere Verse. Man gewinnt den Eindruck, dass sie aus zwei Blöcken besteht. Der erste Block ist Auslegung zu Ps 9,27–28 (Παράμονον – παγίδων); der Rest ist Auslegung zu Ps 9,29. V4: Auch die Erklärung nach exp. 147a wird Athanasius zugeschrieben (= Hesychius, comm. brevis in Ps 9,29b [14 Jagić]).
urn:cts:etf:psath.expps.grc:147
– A1 C B2
τὸ δὲ ἐνέδρᾳ – συμπράττουσι] om. C B2 || λέγουσι] λέγουγουσ[ι] (-σ[ι] supra lin. add.) A1A1: exp. 147 in Ps 9,29a. Etwas rätselhaft ist der zweite Teil der Erklärung (ἐνεδρευόντως – ἐπίρρημα). ἐνεδρευόντως ist hapax legomenon. πανούργως könnte glossierend das seltsame ἐνεδρευόντως erklären.
urn:cts:etf:psath.expps.grc:147
– L1 P6 Z N2 V5
Παγίδα – τύραννος] Παγίδα μὲν γὰρ συνεπήξατο τῷ Χριστῷ ὁ διάβολος· ἀλλ᾿ ἐν αὐτῇ τεταπείνωται τῇ ἰδίᾳ παγίδι καὶ ὀκείᾳ· λέλυται γὰρ ἐν θανάτῳ Χριστοῦ· καὶ κατηργήθη τύραννος, ὁ πεσεῖσθαι μὴ προσδοκῶν: – P6 Z N2 | Παγίδα συνεπήξατο Χριστῷ· τὸν θάνατον ὁ διάβολος· ἀλλ᾿ ἐν αὐτῇ τεταπείνωται τῇ ὀκείᾳ παγίδι· λέλυται γὰρ ὁ θάνατος ἐν θανάτῳ τοῦ Χριστοῦ (τοῦ om. L2 A3): – V5 P7 L2 A3L1: exp. 148 Athanasius zugeschrieben. P6 Z N2: Eine Variante von exp. 148 wird Cyrillus zugeschrieben. V5 P7 L2 A3: Eine Variante von exp. 148 ist anonym. Diese kommt der Variante aus Typus III (P6 Z N2) näher. Fazit: Mehrere Erklärungen von Ps 9,31a können grundsätzlich auf zwei Fassungen reduziert werden. Prinzipiell ist nicht unmöglich, dass die eine der anderen als Modell gedient hat.
urn:cts:etf:psath.expps.grc:148
– V1 M O P5 A1a A1b A2 V4 B2 P6 N2 Z
αἴτιον] τὸ αἴτιον M O A1 A2 V4 || καὶ τοῦ] τοῦ καὶ V4 || τοῦ ἐπαρθῆναι] τοῦ ἐπαρθῆναι αὐτὸν A1aA1: exp. 150 kommt zweimal vor (nach Ps 9, 27a und nach Ps 9,32).
urn:cts:etf:psath.expps.grc:150
– V1 M O P1 P5 A2 V4 B1 B2 V5 P7 L2 A3
Εὔχεται] ἀνάστηθι κύριε ἰσχυρὲ· ante εὔχεται add. M O || Εὔχεται – κινηθῆναι] Εὔχεται τὴν ἀνοχὴν θεοῦ καὶ χρηστότητα κινῆσαι: – B2 || τοῦ θεοῦ καὶ τὴν χρηστότητα κινηθῆναι] τοῦ θεοῦ κινηθῆναι καὶ τὴν χρηστότητα A2 V4 || κινηθῆναι] κινῆσαι P1 B1 B2 V5 P7 L2 A3B1 V5 P7 L2 A3: exp. 151 und 152 (in Ps 9,33) bilden eine Einheit. P1: Auch hier bilden die zwei Expositiones (in Ps 9,33a) eine Einheit. Nach dem Lemma Ps 9,33b wird exp. 152 ein zweites Mal geschrieben. Allerdings der Schluss (προπετέστεροι γίνονται) wird nicht mehr ausgeschrieben, so dass eine Zeile leer bleibt. Syrische Version (Epitome): Eine inhaltliche Parallele ist zu finden.
urn:cts:etf:psath.expps.grc:151
– V1 M O P1 P5 A1 A2 V4 B1 B2 V5 P7 L2 A3
Μὴ ὑψουμένης – τοῦ θεοῦ] bis scriptum P1 || ἐπὶ τιμωρίᾳ] ἐπὶ τῇ μωρίᾳ V4 V5 P7 L2 | ἐπιτιμωρία (ut vid.) A3 || τῶν ἀσεβῶν] τῶν δυσσεβῶν V1 M O || γίνονται] γίνωνται P5 | post γίνονται add. οἱ ἀσεβεῖς καὶ ἁμαρτωλοί: – A1Syrische Version (Epitome): Eine inhaltliche Parallele ist zu finden.
urn:cts:etf:psath.expps.grc:152
– V1 M O P1 P5 A1 A2 V4 P6 Z N2 V5 P7 L2 A3
Σὺ] Ἡμεῖς γὰρ φησὶν οὓτω πιστεύομεν κἂν ἐκεῖνοι μὴ λέγωσιν· ante σὺ add. M O || Σὺ φησὶν ὦ κύριε πάντα γινώσκεις] Σὺ κύριε φησὶ(ν) πάντα γινώσκεις A2 V4 A3 | Σὺ κύριε πάντα φησὶ γινώσκεις V5 P7 L2 || λογισμοῖς] λογισμῷ P5 P6 Z N2 A2 V4 V5 P7 L2 A3 || ἀνιόντων] om. V5 P7 L2 A3 || καὶ τοὺς θυμοὺς καὶ τοὺς παροργισμοὺς ] [καὶ τοὺς] [παροργισ(?)]μοὺς [τῶν] ἐ[π][ηρ(?)]ε[αζό(?)][ντων] A1 | καὶ τοὺς θυμοὺς τῶν ἐπηρεαζόντων· καὶ τοὺς παροργισμοὺς P5 P6 Z N2 A2 V4 || τοὺς πόνους – κατανοεῖς] τοὺς πόνους αὐτῶν κατανοεῖς P1 || πάντων] πάντως M O || κατανοεῖς] οἶδας (ut vid.) in ras. ante κατανοεῖς M || σὺ εἶ] σὺ P1 || ταῦτα πάντα] ταῦτα P6 Z N2 || ὑπὸ τὰς σὰς χεῖρας οἱ πάντες] ὑπὸ τὰς χεῖράς σου πάντες P6 Z N2 || ποῦ οὐδενὶ ἐκτὸς] ποῦ ἐκτὸς οὐδενὶ P6 Z N2 | ποῦ ἐκτὸς οὐδὲν A2* V4 | σοῦ ἐκτὸς, οὐδὲν A2c | ἐκτός σου τινὰ V5 P7 L2 A3 || διαδρᾶναι] διαδράσαι M Ourn:cts:etf:psath.expps.grc:153
– V1 P1a P1b P5 A1 A2 V4
παρὰ σοῦ] παρὰ σοὶ P1a || περιμένει] περιμένειν V1 P1a P5 | μένῃ P1bP1: exp. 154 wurde zweimal ausgeschrieben (in Ps 9,35b et in Ps 9,35c–d). In beiden Fällen ist sie nach dem Lemma die einzige Erklärung. L2: exp. 154 am oberen Rand hinzugefügt.
urn:cts:etf:psath.expps.grc:154
– V1 P1 P5 A1 A2 V4
Ἀντὶ τοῦ] Τουτέστιν A2 V4 || τὴν δυναστείαν] τὴν δυναστείαν τοῦ ἐχθροῦ P1 | post τὴν δυναστείαν add. καὶ τὴν ἐξουσίαν: – A1urn:cts:etf:psath.expps.grc:155
– V1 C M O P1 P5 A1 B1 P6 Z N2 V5 P7 L2 A3
Δι᾿ αὐτὴν – οὕτως] om. A1 || Δι᾿ αὐτὴν μὲν τὴν ἁμαρτίαν] Δι᾿ αὐτὴν τὴν ἁμαρτίαν οὐ μὴ εὑρεθῆ· V5 P7 L2 A3 || Δι᾿ αὐτὴν] hic desinit lacuna in C | Διὰ ταύτην B1 || ἐκζητήσης] ἐκζητήση C | ἐκζητήσει V1 P1 M O | ἐκζητήσεις B1 | ἐκζητήσις P6 | ἐκζητή A3Syrische Version (Epitome): exp. 156 wird vollständig wiedergegeben.
urn:cts:etf:psath.expps.grc:156
– A1
– A1
– V1 C P1 P5 A1 A2 V4 L1
Ὅταν] Ὅτε P1 || τὴν ἐκδίκησιν τῶν πτωχῶν ποιήσῃ] ἐκδί[κησιν] τῶ πτωχῶ ποιήσης A1 || τῶν πτωχῶν ποιήσῃ] ποιήσῃ τῶν πτωχῶν A2 V4 || ποιήσῃ] ποιήσει P1 L1 | ποιήσης P5 || ἄνθρωπος] ἄνθρωπος [ὁ] ἁμαρτωλός: – A1Syrische Version (Epitome): Eine inhaltliche Parallele ist zu finden.
urn:cts:etf:psath.expps.grc:161
– V1 C M O P1 V4
Καὶ – παραστατικός] Καὶ τοῦτον τὸν ψαλμὸν ᾄδει μετὰ τὸ περιγενέσθαι τῶν ἐχθρῶν: – V4 || μετὰ τὸ περιγενέσθαι τῶν ἐχθρῶν] μετὰ περιγενέσθαι τὸν ἐχθρὸν M || φρονήματος] φρονήμα τò O || παραστατικός] παραστατικόν P1 MO: exp. 162 steht allein unter der Kolumne des Psalmtextes und ist zweiteilig (Καὶ – τὸν ψαλμόν; ἔστι – παραστατικός). Syrische Version (Epitome): Eine inhaltliche Parallele ist zu finden.
urn:cts:etf:psath.expps.grc:162
– A1
– V1 C M O P1 A1 V5 P7 L2 A3
Τούτοις τοῖς λόγοις] Τούτοις λόγοις O || εἰς φυγὴν ἠρέθιζον] εἰσφυγεῖν ἠρέθιζον M O | φεύγειν ἐρέθιζον V5 P7 L2* A3 | φεύγειν ἠρέθιζον L2corr || φύγοι] φεύγει P1 | φευγοὶ A3* | φεύγοι V5 P7 L2 A3c || αὐτὸν] αὐτῶν V5* P7 L2* A3 | αὐτὸν V5m.sec. L2corr || τοὺς ἁμαρτωλούς] τοῖς ἁμαρτωλοῖς C | post τοὺς ἁμαρτωλούς add. δηλοῖ οὖν τοὺς πονηροὺς λογισμοὺς, βέλη εἶναι τοῦ πονηροῦ: – P1V5 P7 L2 A3: exp. 164 und 165 bilden eine Einheit. Durch ἐν σκοτομήνη aus Ps 10,2c wird der zweite Teil dieses Gebildes eingeleitet.
urn:cts:etf:psath.expps.grc:164
– V1 C O P1 V5 P7 L2 A3
Ἀντὶ] ... ἐν σκοτομήνῃ ante ἀντὶ add. V5 P7 L2 A3 || λεληθότως] λεληθότος P1 O V5 P7 L2 A3 || τῶν νοητῶν ἐχθρῶν] τῶν ἐχθρῶν O V5 P7 L2 A3Syrische Version (Epitome): Eine inhaltliche Parallele ist zu finden (τῶν – τοξεύματα).
urn:cts:etf:psath.expps.grc:165
– V1 C M O P1 B2 P6 Z N2 V5 P7 L2 A3
Κατήγαγον τὸν ἄνθρωπον φησὶν] Κατήγαγον φησὶ τὸν ἄνθρωπον B2 | Κατήνεγκε φησὶν ὁ ἐχθρὸς τὸν ἄνθρωπον P6 Z N2 V5 P7 L2 A3 || ἐπ᾿ ἀφθαρσίᾳ] ἐν ἀφθαρσίαν O | εἰς ἀφθαρσίαν B2 | ἐπὶ ἀφθαρσίᾳ P6 Z N2 V5 P7 L2 A3O: exp. 166 und 168 wurden ineinander verschachtelt. Syrische Version (Epitome): exp. 166 wird vollständig wiedergegeben.
urn:cts:etf:psath.expps.grc:166
– V1 C M O P1 P5 L1 V5 P7
οἱ] supra lin. add. M || οἱ ἐχθροί φησι τὰ τοιάδε ἔδρασαν] ἐχθροὶ τοιαῦτα ἔδρασαν L1 || τὰ τοιάδε] τὰ τοιαῦτα P1 | ταῦτα V5 P7 || ἀλλ᾿] ἀλλὰ O || ὁ ναὸν ἔχων τὸν οὐρανὸν] ὁ πάντων δεσπότης L1 || ἔχων] ἔχον M || ἀπονέμει] ἀπονέμεις O || ταῖς αἰωνίοις] ταῖς αἰωνίαις V1 P1 C | τοῖς αἰωνίοις M O L1* | ταῖς αἰωνίοις L1corrV5 P7: exp. 167 und 168–169 bilden eine Einheit (in Ps 10,3). Somit sind exp. 168–169 am falschen Platz. Syrische Übersetzung (Epitome): exp. 166 wird vollständig wiedergegeben.
urn:cts:etf:psath.expps.grc:167
– V1 O P1 P5 B2 V5 P7
Ὀφθαλμοὺς] τὸ ἀλάθητον σημαίνει τοῦ θεοῦ· (fons ignotus in Ps 10,4c = PG 27,93 C1; cf. PG 69,793 B9–10) ante ὀφθαλμοὺς δὲ add. P1 | Ὀφθαλμοὺς δὲ etiam V5 P7 || δηλοῖ] om. P1O: Siehe zu exp. 166. B2: exp. 168 und 169 bilden eine Einheit. Syrische Version (Epitome): exp. 168 wird vollständig wiedergegeben.
urn:cts:etf:psath.expps.grc:168
– L1
– L1
– A1
V4 (f. 15r): Folgende Erklärung wird Athanasius zugeschrieben: Τουτέστι σκάνδαλα καὶ προσκόμματα ἐπ᾿ αὐτοὺς ἀποστελεῖ. Es müsste sich aber um den Anfang aus der Erklärung des Hesychius (comm. magnus in Ps 10,6a–b1; ineditum) handeln. Zeuge davon ist Typus III (Zuschreibung: Hesychius); cf. z.B. P6 (f. 33r).
urn:cts:etf:psath.expps.grc:170
– V1 C P1 P5 V4 B1 V5 P7
Εἴρηται – ψαλμῷ] om. V4 || περὶ] τὰ περὶ P5 V5 P7 || τῆς γενεᾶς] ἀπὸ τῆς γενεᾶς B1 | ἐκ τῆς γενεᾶς V5 P7 || αὕτη δὲ ἂν εἴη] αὕτη δὲ ἂν εἴη P5 | αὕτη δ᾿ ἂν εἴη B1 | αὐτὴ δὲ ἀνθεῖ V5 P7 || ἡ γενεὰ] γενεὰ V1 C P1 V4 || σωτῆρος ἡμῶν] σωτῆρος B1 V5 P7 || Χριστοῦ] Ἰησοῦ Χριστοῦ P1 || περὶ ἧς – τὴν γενεὰν ταύτην] om. V4 || αὐτὸς] αὐτοῖς V5 P7 || ἄνδρες νινευῗται ἀναστήσονται] νινευήται ἀναστήσονται ἄνδρες B1 || κατακρινοῦσι] κρινοῦσι P5V4: Die am Anfang und am Ende abgekürzte exp. 172 liegt in Umarbeitung vor: Εὔχεται ῥυσθῆναι τῆς γενεᾶς τῆς πονηρᾶς· τῆς λυττησάσης κατὰ τοῦ σωτῆρος ἡμῶν (f. 15v). Das Thema der Auferstehung in Zusammenhang mit der Achte wird im dem dieser Hypothesis vorangestellten Auszug aus Asterius (hom. 20,3–4 in Ps. 11 [154,4–5.7–13 Richard] in Ps 11,1; hier Iohannes Chrysostomus zugeschrieben) erneut behandelt. Aus diesem Grund wurde der Anfang der Hypothesis gestrichen.
urn:cts:etf:psath.expps.grc:172
– V1 C G P1 P5 A1 A2 V4 B1 B2 V5a P7a V5b P7b L2a A3a L2b A3b
τοῦ σωτῆρος] τοῦ σωτῆρος ἡμῶν P1 B2 || συνάγων] om. A2 || ἐπιβουλάς] post ἐπιβουλὰς add. τὲ καὶ ἔνεδρα: – B1 | post ἐπιβουλὰς add. τοῦτο λέγει: – A1A2 V4: exp. 173 mit Hesychius (comm. brevis in Ps 11,2b [17 Jagić]) verbunden (in Ps 11,3a). V5 P7 L2 A3: exp. 173 kommt zweimal vor (in Ps 11,2 und in Ps 11,3). exp. 173 V5b P7b Lb A3b ist mit der erwähnten Erklärung des Hesychius verbunden. Sie muss daher aus der Tradition des Typus XIV (A2 V4) entnommen worden sein.
urn:cts:etf:psath.expps.grc:173
– V1 C G P1 P5 A1 A2 L1 V5 P7 L2 A3
αὐτὸν ἀποκαλοῦντες] ἀποκαλοῦντες αὐτὸν A1 A2 || ἀποκαλοῦντες καὶ ἀγαθὸν, ἕτερα] ἀπεκάλουν· καὶ ἕτερα L1 || ἐβουλεύοντο] βουλεύονται P5 | ἐβουλεύοντο ἐν καρδίαις L1V4: exp. 174 abwesend. V5 P7 L2 A3: exp. 174 mit Hesychius (schol. nr. 4 in Ps 11,3b [Antonelli; PG 27,685]) verbunden.
urn:cts:etf:psath.expps.grc:174
– V1 C G P1 P5 A1 A2 V4 B1 B2 V5 P7 L2 A3
οὐ μεγαλορήμων] οὐ μεγαλορῆμον εἶ B1 | οὐ μεγαλορημονεῖ B2 | οὐ μεγαλορήμων L2* | οὐ μεγαλορρήμων L2corr || ἡ γλῶσσα] γλῶσσα B2 || ἡ τολμήσασα τῷ σωτῆρι] om. G | ἡ τολμῶσα τῷ κυρίῳ (-ῶ- in ras. circ. III litt. B1; erat τολμήσασα?) B1 B2 V5 P7 L2 A3 || καὶ τίς – ταύτην] om. B1 || ἔδωκεν] ἔδω- supra lin. add. A1 || τὴν ἐξουσίαν ταύτην] τὴν ἐξουσίαν B2V4: exp. 175 mit Hesychius (comm. brevis in Ps 11,4b [17 Jagić]) verbunden (f. 15v). Diese zwei Erklärungen sind in A2 getrennt.
urn:cts:etf:psath.expps.grc:175
– V1 C M G P1 P5 A1 V5 P7 L2 A3
τοῦτο διανονουμένων] τοῦτο διακονουμένων V1 C G M | τοῦτο διακονουμένων ἐκείνων P5 | τοῦτο διανοουμένων ἐκείνων A1 | τούτων διανοουμένων V5 P7 L2 A3 || inter τὸ et ἐξουσίαν add. ἐτάζω σωτήριον ἐμφανὲς· καὶ διδάσκων ὡς ἀληθῶς (= Theodoretus, comm. in Ps 11,6 [PG 80,944 B13–14]) M || πᾶν ὅ τι ἂν βούλοιντο εἰπεῖν] εἰπεῖν, ὅ τι ἂν βούλονται A1 || βούλοιντο] βούλοιτο M | βούληται V5 P7 L2*(?) A3 | βούλωνται L2corr || κατὰ τοῦ σωτῆρος] κατὰ τοῦ σωτῆρος Χριστοῦ V5 P7 L2 A3P1: exp. 176 und 177 bilden eine Einheit (in Ps 11,5).
urn:cts:etf:psath.expps.grc:176
– V1 C M P1 P5 A1 A2 V4 B2 L2 A3
Πτωχοὺς] evanidum A2 || Πτωχοὺς μὲν] Πτωχοὺς δὲ P1 | Πτωχοὺς L2 A3 || τοὺς κατὰ πνεῦμα λέγει] τοὺς συντετριμμένους τῷ πνεύματι λέγει (cf. Iohannes Chrys., exp. in Ps. 9 [PG 55,130, l. 43–47] in Ps 9,13b; cf. etiam Idem, exp. in Ps. 139 [PG 55,426, l. 18–20] in Ps 139,13–14) A2 V4 L2 A3 || τοῦ στεναγμοῦ ἀκούσας] τοῦ στεναγμοῦ εἰσακούσας P5 | τοὺς [στεναγμοὺς(?)] [εἰσ(?)][α]κ[ούσ]α[ς] A2 | τοὺς στεναγμοὺς εἰσακούσας V4 L2 A3A2 V4: in exp. 178 scheint eine oder sogar zwei Stellen aus Iohannes Chrysostomus eingefügt worden zu sein. Dieser Text wurde in der Folge ihm zugeschrieben (☧). V5 P7: exp. 178 ausgelassen. L2 A3: exp. 178, auch hier Iohannes Chrysostomus zugeschrieben, stammt eindeutig aus der Tradition des Typus XIV (A2 V4).
urn:cts:etf:psath.expps.grc:178
– V1 C M G P1 P5 A1 A2 V4 V5 P7 L2 A3
Τουτέστι] om. A2 V4 V5 P7 L2 A3 || πᾶσι καταστήσω] πᾶσι* (ut vid.) κατασκευάσω A1 || τὸ] fort. τῷ A1* || ὃ καὶ] [ὃ(?)] κα[ὶ] A1 | om. P5 A2 || παρασκευάσω γενέσθαι] γενέσθαι ποιήσω A1 | παρασκευάσαι γενέσθαι V5 P7 L2* A3 | παρασκευάσω γενέσθαι L2curn:cts:etf:psath.expps.grc:179
– V1 C M G P1 P5 A1 A2 V4 B2
φησὶν] om. M || οἱ λόγοι] [οἱ(?)] [λόγοι] A1 || ἐπηγγελμένοι] -γ-1 in ras. (-γ-2 supra lin. add.) Cc | om. B2 || καὶ τὸ ἀργύριον] τὸ ἀργύριον A1 || τὸ πολλάκις] τὸ πολλαχοῦ M || καθαρόν] om. B2P1: exp. 180 mit Theodoret (comm. in Ps 11,7 [PG 80,944 C3–5]) verbunden.
urn:cts:etf:psath.expps.grc:180
– V5 P7 L2 A3
καὶ τὸ ἀργύριον] τὸ ἀργύριον A3L2 A3: exp. 180 liegt bei der Kolumne des Psalmtextes (L2: ad Ps 11,7; A3: ad Ps 11,8).
urn:cts:etf:psath.expps.grc:180
– V1 C M G P1 P5 A1 A2 L1 P6 Z N2 V5 P7 L2 A3
Διὰ – εἶεν] om. A2 || φυλάξεις] φυλάξαις C G | post φυλάξεις add. καὶ διατηρήσεις (διατηρήσαις C) ἡμᾶς V1 C P1 || κυκλοῦντες] om. A1 || ἐπιβουλεύοντες] καὶ ἐπιβουλεύοντες V1 G | ἐπιβουλεύονται P6 || τῇ ἡμῶν σωτηρίᾳ] τὴν ἡμῶν σωτηρίαν A1 L1 || οὗτοι δὲ ἂν] οὗτοι δ᾿ ἂν M L1 P6 Z N2 V5 P7 L2 A3 | αὐτοὶ δὲ ἂν A1 || αἱ ἀντικείμεναι δυνάμεις] αἱ ἀντικείμεναι δυνάμεις καὶ πονηραί P1 | αἱ ἀντικείμεναι καὶ πονηραὶ δυνάμεις P6 Z N2 V5 P7 L2 A3 | αἱ ἐναντίαι δυνάμεις L1V5 P7 L2 A3: exp. 181 stammt aus der Tradition des Typus III (P6 Z N2).
urn:cts:etf:psath.expps.grc:181
– V1 C M G P1 P5 A1 A2 V4 B1 P3 B2 V5 P7 L2 A3
Ὕψος – τοιοῦτον] om. G A2 V4 || Ὕψος μὲν] Ὕψος B2 || τὴν πολυχρονιότητα] πολυχρονιότητα M || ἵνα ᾖ] ἵν᾿ ἦ B1 B2 P3 V5 P7 L2 A3 || τὸ λεγόμενον τοιοῦτον] τοιοῦτον V5 P7 L2 A3 || τοιοῦτον] τοιοῦτο V1 C | τοῦτο P5 | τοιοῦτον: ἐξῆς B1 | τοῦτο ἔξης· P3 | τοῦτο ἐξεῖς· A1* | τοῦτο ἑξῆς· A1m.sec. || διὰ τῆς σῆς ἰσχύος] διὰ τῆς σῆς ἰσχύος καὶ δυνάμεως A2 V4 | διὰ τῆς ἰσχύος B2 V5 P7 || καὶ αἰώνιον – δέδωκας] ἡμῖν δέδωκας G || καὶ αἰώνιον ζωὴν] αἰώνιον τε ζωὴν P5 || ζωὴν ἡμῖν δέδωκας] ἡμῖν ζωὴν δέδωκας C P1 P3 || μετὰ – ἐκτείνεται] om. B1 B2 P3 A2 V4 V5 P7 L2 A3 || δέδωκας] post δέδωκας add. ἢ ὕψος λέγει, ὅτι ὁμοίους σου ἐποίησας· ὡς ἀνθρώπῳ δυνατόν· ἢ ὅτι πολλῆς φροντίδος ἠξίωσας: – (cf. Iohannes Chrys., exp. in Ps. 11 [PG 55,148, l. 22–23] in Ps 11,8–9 et Evagrius, schol. nr. δ´ in Ps 11,9b [350 Rondeau – Géhin – Cassin]) V5 P7 L2 A3 || τὰ τῆς ζωῆς ἡμῖν ἐκτείνεται] [ἡ] ζ[ωὴ] ἡμ[ῶν] [ἐκτείνεται(?)] A1 || ἡμῖν] ἡμῶν P5V5 P7 L2 A3: exp. 182 fehlt der Schlusssatz. Dieser wurde durch zwei Erklärungen ersetzt, die beide mit ἢ eingeleitet sind. Die zweite Erklärung – das Scholion des Evagrius – findet sich in V4 (f. 16r) als selbständige Erklärung (Origenes zugeschrieben) unmittelbar nach exp. 182. Montfaucon: Die vollständig wiedergegebene exp. 182 (aus P1) ist um den fremden Zusatz aus P7 erweitert.
urn:cts:etf:psath.expps.grc:182
– V1 C M G P1 P5 V4 B1 P6 Z V5 P7
Τοῦτον] ... τοῦτον δὲ M | Τοῦτον δὴ B1 || ᾄδει τὸν ψαλμὸν] τὸν ψαλμὸν ᾄδει C P1 | τὸν ψαλμὸν B1 || ἐν μετανοίᾳ τοῦ ἁμαρτήματος] ἐν μετανοία τοῦ ἀπαντήματος P6 Z || ἅμα δὲ καὶ] ἅμα τὲ καὶ V5 P7 || τὸ σωτήριον – ὑπογραμμὸν] διδάσκει V4 V5 P7 || τὸ σωτήριον ἡμῖν εὐαγγελιζόμενος] τὸ σωτήριον ἡμῖν τοῦ Χριστοῦ ἐργαζόμενος B1 | τὸ σωτήριον ἡμῖν ἐργαζόμενος P6 Z || ἐλάβομεν] λάβωμεν G || ἡμᾶς] om. B1 || ἐν ἁμαρτίᾳ γεγενημένους] ἐν ἁμαρτίαις γενομένους P1 B1 P6 Z V4 V5 P7 || προσιέναι θεῷ] προσιέναι τῷ θεῷ P1 P5 B1 P6 Z | προϊέναι θεῷ MV1 C G P5 Z: Da γεγονώς· mit Akut sich von dem, was folgt, abhebt, scheint mit ἅμα δὲ καὶ ein neuer Satz zu beginnen. Infolgedessen verbinden diese Zeugen εὐαγγελιζόμενος (bzw. ἐργαζόμενος) mit δι᾿ οὗ (durch Hypostigme oder Mese). So ist δι᾿ οὗ nicht auf den Psalm (τὸν ψαλμὸν) an sich zu beziehen, sondern auf τὸ σωτήριον. Diese zweite Auffassungsmöglichkeit scheint weniger sinnvoll (siehe die Version von A1). Die anderen Zeugen verbinden γεγονὼς mit dem, was folgt: durch Mese (γεγονῶς· P1 | γεγονὼς· V5 P7) oder durch Hypostigme (γεγονῶς. B1 | γεγονὼς. V4) oder ohne Pause (γεγονὼς P6). M: Theodoret (comm. in Ps 12,1 [PG 80,945 A2–9]) mit exp. 183 verbunden, deshalb die Einfügung eines δὲ. Theodorets Text weicht in textkritischer Hinsicht von der Tradition des Typus XIX ab. exp. 183 ist hingegen aus dieser Tradition. N2: exp. 183 verloren. V5 P7: exp. 183 aus der Tradition des Typus XIV (V4).
urn:cts:etf:psath.expps.grc:183
– A1
– V1 C M G P1 P5 A1 A2 V4 B1 V5 P7
Ὡς μακρᾶς οὔσης] Ὡς μικρᾶς οὔσης B1 | Ὡς μακρὰν οὔσης πολὺ A1 || τῆς γινομένης] τῆς γενομένης B1 | τῆς γεινομένης A1* | τῆς γινομένης A1m.sec. || πρὸς θεὸν] πρὸς τὸν θεὸν A1 || προσόδου] προσώπoυ M | προόδου P5 | προόδῳ A2 V4 | παρόδου (ut vid.) corr. V5m.sec. | παροδ(ου) P7urn:cts:etf:psath.expps.grc:184
– V1 C M G P1 P5 A1 B1 P3 B2 L1 P6 Z V5 P7 L2 A3
Ἀνιῶμαι] Αἰνίωμαι V1 | Ἀνίομαι P1 A1 | Ἀνίω P3 | Ἀεὶ L1 || γάρ φησι] γὰρ φησὶν L1* P6 | γάρ φησι L1corr | φησὶν P3 | om. V5 P7 L2 A3 || βουλευόμενος] βουλόμενος V5 P7 || ἐν τῇ ἁμαρτίᾳ] ἐν τῇ ἁμαρτίᾳ μου A1 || καὶ τοῦτό ἐστιν – παρασκευάζει] om. M || ὃ] ὃ in lin. add. L1corr | ὃ supra lin. add. A3 | ὁ P3 || ὃ μάλιστα] μάλιστα ὃ B1 B2 A1 || ὀδύνας μου τῇ ψυχῇ] ὀδύνας μοι τῇ ψυχῇ P3 L1 | ὁδυνᾶσθαί μου τῇ ψυχῇ B2* | ὁδυνᾶσθαί μου τὴν ψυχὴν (ut vid.) B2c A1 | ὁδυνᾶσθαί μου τὴν ψυχὴν A1 | τῇ ψυχῇ μου· ὀδύνας V5 P7 L2 A3 || παρασκευάζει] παρασκευάζη L1* | παρασκευάζει L1corr | κατασκευάζει P6 ZN2: exp. 185 verloren.
urn:cts:etf:psath.expps.grc:185
– V1 C M G P1 P5 A1 B1 P6 Z V5 P7 L2 A3
Εἰ γὰρ – ὑψοῦται] Εἰ γὰρ θεοσεβούντων ταπεινοῦνται ἀνθρώπων ὅτι ἁμαρτανόντων ὑψοῦται: – M || θεοσεβούντων] θεοσεβούντων ἡμῶν P6 Z V5 P7 L2 A3 || ταπεινοῦται] post ταπεινοῦται add. ὁ ἐχθρὸς ἡμῶν διάβολος P1 | post ταπεινοῦται add. ὁ ἐχθρός B1 P6 Z V5 P7 L2 A3
Z: exp. 186 mit Hesychius (comm. magnus in Ps 12,3c [PG 93,1184 C8–11]) verbunden. P6 hat die zwei Erklärungen noch getrennt. N2: exp. 186 verloren. V5 P7: Die erwähnte Verbindung ist hier wiederzufinden. exp. 186 ist offensichtlich aus der Tradition des Typus III (nahe Z). Montfaucon: exp. 186 mit Hesychius verbunden (aus P7).
urn:cts:etf:psath.expps.grc:
urn:cts:etf:psath.expps.grc:186
– A1
A1: Hier ist eine Fassung von exp. 186 bezeugt, in der das Subjekt, d.h. die Dämonen, explizit gemacht wird (in P1 ist es der Teufel). Ob es sich dabei um sekundäre Erweiterungen handelt oder ob die anderen Zeugen die ältere Fassung bewahrt haben, ist schwer zu beurteilen.
urn:cts:etf:psath.expps.grc:186
– V1 C P1 P5 A1 A2 V4
Tοὺς] Tοὺς ὀφθαλμοὺς P1 | Ὀφθαλμοὺς τοὺς A1 || τῆς διανοίας] τῆς διανοίας ὀφθαλμοὺς C || δηλονότι] δηλοῖ P1 | λέγ[ει] A1P1: exp. 187 mit Evagrius (schol. nr. β´ in Ps 12,4b [352 Rondeau – Géhin – Cassin]) verbunden. A1: exp. 187 mit einer überarbeiteten Stelle aus Basilius von Caesarea (prol. 7 = De iudicio Dei [PG 31,656 D3–657 A7; 657 A12–B5] in Rom 1,28–29 et Ps 12,4b) verbunden. Bei dieser Verbindung wurde die Expositio möglicherweise leicht angepasst.
urn:cts:etf:psath.expps.grc:187
– V1 C M P1 P5 A1 A2 V4 B2
Θαρρῶ – τῷ σῷ] Θαρρῶν φησὶ τῆς ἁμαρτίας δέξασθαι τὴν συγχώρησιν, τῷ ἐλέει προσανέχω τῷ σῷ A2 V4 || ἁμαρτίας ἄφεσιν δέξασθαι] τὴν ἁμαρτίαν ἐκδύσασθαι B2 | ἄφεσιν τῆς ἁμαρτίας δέξασθαι A1 || διὸ] δι᾿ οὗ C P1 || ὅπερ – τὴν καρδίαν] ὅπερ σωτήριον παρασκευάσει, ἀγαλλιᾶσθαί μου τὴν καρδίαν A1 A2 V4 | ὅπως παρασκευάσῃ ἀγαλλιᾶσθαί μου τὴν καρδίαν B2 || μου] μοι M || τὴν πάλαι] πάλαι A1 || ὀδυνωμένην] ὁδυναμένην P1Randkatenen: exp. 188 mit Ps 12,6a (V1) bzw. Ps 12,6a–b (B2) bzw. Ps 12,6 (A2 V4 [wie es scheint]) verbunden. M verbindet sie nicht. Textkatenen: exp. 188 nach Ps 12,6a (C P1 P5) bzw. nach Ps 12,6 (A1). M: exp. 188 mit Theodoret (comm. in Ps 12,6a et in Ps 12,6b [PG 80,945 D3–948; 948 A2–5]) verbunden. Auch Theodorets Erklärungen stammen aus der Tradition des Typus XIX.
urn:cts:etf:psath.expps.grc:188
– V1 C M G P1 P5 A1 V4 B1 V5 P7
Διαρρήδην – τῶν ἀνθρώπων] Διαρρήδην σαφηνίζει ἐν τῷ παρόντι ψαλμῷ V4 V5 P7 || τὴν εἰς τὸ παντελὲς – παρανομίαν] εἰς τὸ παντελὲς, τῶν ἐπιτηδευμάτων τὴν ἀσέβειαν καὶ τὴν παρανομίαν B1 || ἀσέβειαν καὶ παρανομίαν] ἀσέβειάν τε καὶ παρανομίαν P5 A1 | ἀσέβειαν V4 V5 P7 || ἀνακηρύξῃ] ἀνακηρύξει V1 M A1* | ἀνακηρύξῃ A1c | κηρύξει P1 | κηρυχθῇ B1 || Χριστοῦ] τοῦ Χριστοῦ A1 B1V5 P7: exp 189 wahrscheinlich aus der Tradition des Typus XIV (nahe V4).
urn:cts:etf:psath.expps.grc:189
– V1 C M G P1 P5 A1 A2 V4 B1 B2
Ἐπειδὴ] Ἐξουδενώθησαν ἀπερρίφησαν· (= glossa in Ps 13,1c) ante ἐπειδὴ add. B2 || φησὶν εἶναι θεὸν] θεὸν φησὶν εἶναι B1 || τὰ ἀνθρώπινα] τὰ πνευματικὰ B1 || κρίνοντα κρίσει δικαίᾳ] δικαίᾳ κρίσει κρίνοντα G | κρίνοντα [κρ]ί[σ]ιν δικαίαν A1 || πᾶσαν] οὐ πᾶσαν (ut vid.) A1* | πᾶσαν A1corr || ἀθεμιτουργίαν εἰργάσαντο] ἀθεμιτουγίαν εἰργάσαντο M | ἀθεμιτουργίαν, ἣν εἰργάσαντο B1 || τούτου δὴ χάριν – κατασημαίνει] om. G || τούτου δὴ χάριν] τοῦδε χάριν A2 V4 | τούτου δὴ καὶ B2 || ὁ κύριος] om. V4 || διέκυψεν] διέκυψε* (ut vid.) A1 || τοῦτο γὰρ – κατασημαίνει] om. B2 || τοῦτο γὰρ] -ου (per compendium) supra -ο2 add. M | τοῦτο δὲ (-ὲ fort. ex corr. P5) P5 A1 V4 || τὴν εἰς ἀνθρώπους τοῦ κυρίου πάροδον κατασημαίνει] εἰς ἀνθρώπους τοῦ κυρίου παρουσίαν σημαίνει (τοῦ supra lin. add.; παρρουσίαν ante corr.) A1 || τὴν εἰς ἀνθρώπους] καὶ τὴν εἰς [ἀ]νθρώπους A2 | τὴν ἐξ οὐ(ρα)νοὺς (sic) B1 || πάροδον] πρóoδον P1 || πάροδον κατασημαίνει] πάραδον (κατα)ση (sic) V4M: exp. 190 steht nach exp. 191 und exp. 192.
urn:cts:etf:psath.expps.grc:190
– V1 C Ma Mb G P1 P5 A1 B1 B2 V5 P7 L2 A3
ὁ κύριος] ὁ Χριστὸς A1 || ἀλλὰ – ἀτόπῳ] in ras. B1 || ἀλλὰ γὰρ ὑπεύθυνον] ἀλλ᾿ ὑπεύθυνον Ma B1 | ἀλλ᾿ ὑπευθύνους Mb || ἀτόπῳ] ἄτοπον V1 || ἀτόπῳ] post ἀτόπῳ add. [ἅπαντα λα]ό[ν]: – GM: exp. 191 zweimal vorhanden (Ma Mb). Zwischen den beiden Texten ist Evagrius (schol. nr. α´ in Ps 13,1c [354 Rondeau – Géhin – Cassin]). Nach Evagrius folgt eine Einheit bestehend aus exp. 191 (Mb), Ps 13,3c–j und exp. 192.
urn:cts:etf:psath.expps.grc:191
– V1 C M G P1 P5 A1 A2 V4 B2 P6 Z V5 P7 L2 A3
Καθ᾿ ὑποστιγμὴν] ... καθ᾿ ὑποστιγμὴν δὲ M || καὶ ἔξωθεν – τὸν κύριον] om. B2 || προσληπτέον] προληπτέον P6 Z || ἵνα – τὸν κύριον] om. V5 P7 L2 A3 || ἵνα – εἰ] om. P6 Z || ἵνα ᾖ] ἵν᾿ ᾖ V4 || τοῦτο τὸ σημαινόμενον] τοῦτο σημαινόμενον G | οὕτως τὸ σημαινόμενον P1 | τοιοῦτον τὸ σημαινόμενον A2 V4 || πάντες] πάντες φησὶν P5 A1 P6 Z A2 V4 || καὶ τὸ ἐποίησαν] καὶ τὸ καὶ τὸ ἐποίησαν G A2 V4 | κα[ὶ τὸ κα]ὶ τὸ ἐποίησαν A1 | καὶ τὸ ἐποίησεν ZM: Über den Grund für die Einfügung eines δὲ siehe zu exp. 191. N2: exp. 192 verloren. Montfaucon: exp. 192 aus P1 und P6 zusammengestellt und adaptiert.
urn:cts:etf:psath.expps.grc:192
– V1 C M G P1 P5 A1 A2 V4 V5 P7 L2 A3
προσκυνεῖν τῇ κτίσει] προσκυνεῖν τὴν κτίσιν P1 || καὶ οὗτοι – παρεληλυθότος] om. A2 V4 || καὶ οὗτοι φησὶν] καὶ οὗτοι M | καὶ αὐτοὶ φησὶν A1 || ἑτέροις κακῶν εἰσηγηταὶ] οἱ ἑτέροις κακῶν εἰ[σ]ηγητ[αὶ] A1 | οἱ ἑτέροις κακῶν εἰσηγηταὶ L2 A3 | οἱ ἑτέροις κακοῖς εἰσηγηταὶ (post κακοῖς del.ῶν P7c) V5 P7 || γινόμενοι] γινόμενοι P1* | γενόμενοι G P1c P5 A1 V5 P7 L2 A3 || τὸν κύριον οὐκ ἐπικαλέσονται] τὸν κύριον οὐκ ἐπεκαλέσονται V1 | οὐκ ἐπεκαλέσαντο τὸν κύριον V5 P7 | τὸν κύριον οὐκ ἐπεκαλέσαντο L2* A3 | τὸν κύριον οὐκ ἐπικαλέσονται L2corr || οὕτω] οὐ M || μέλλοντα ἀντὶ παρεληλυθότος] μέλλοντα ἀντὶ τοῦ παρεληλυθότος P1 | τὸ μέλλον ἀντὶ τοῦ παρεληλυθότος V5 P7 L2 A3M: exp. 193 steht nach exp. 196. Evagrius (schol. nr. δ´ in Ps 13,4b [356 Rondeau – Géhin – Cassin]) ist mit exp. 193 verbunden. A1: exp. 193 geht eine Erklärung voraus, welche diese Expositio zusammenfassend wiederzugeben scheint: Γράφεται οὐκ ἐπεκαλέσαντο· τάττεται δὲ οὐκ ἐπικαλέσονται· μέλλον (μέλλων A1) ἀντὶ παρεληλυθότ[ος].
urn:cts:etf:psath.expps.grc:193
– V1 C G M P1 P5 A1 A2 V4 P6 Z V5 P7 L2 A3
Ὁ – φησὶν2] om. G || νόμος φησὶν] νόμος M A1 | φησὶ νόμος P6 Z V5 P7 L2 A3 || ὁ δὲ τοῦ Χριστοῦ φόβος] ὁ δὲ τ[οῦ κυρίου] φόβος A2 | ὁ δὲ τοῦ κυρίου φόβος V4 | ὁ δὲ τοῦ θεοῦ νόμος V5 P7 | ὁ δὲ τοῦ θεοῦ φόβος L2 A3 || υἱοὺς] υἱὸς P6* | υἱοὺς P6m.sec. || γὰρ] γάρ φησιν C | om. M || παρεσκεύαζεν] παρασκευάζον V1 | παρασκευάζων M | παρασκευάζει P5 A1 A2 V4 | παρεσκεύασεν P6 Z* | παρεσκεύασε Zcorr || κατὰ τὸν καιρὸν – εὐλάβεια] om. A2 V4 || κατὰ τὸν καιρὸν – οὐκ ἔστι] om. M || κατὰ τὸν καιρὸν τοίνυν ἐκεῖνον] μετὰ τὸν καιρὸν ἐκεῖνον P6 Z | κατὰ τὸν καιρὸν ἐκεῖνον τοίνυν V5 P7 L2 A3 || καθ᾿ ὃν δηλονότι] καθ᾿ ὃν M | καθ᾿ ὃν δὲ δηλονότι P6 Z V5 P7 | καθ᾿ ὃν * δηλονότι L2 || ἡ ἐπιφάνεια] ἡ supra lin. add. A1 || ᾧ οὐκ ἔστι] οὗ οὐκ ἔστι G A1 P6 Z V5 P7 || φόβος2 – εὐλάβεια] φόβος ὁ ἐκ [νο]μ[ι]κῆς· ἀλλ᾿ ἡ πρέπουσα μᾶλλον, ὡς υἱοῖς καὶ ἐλευθέροις εὐλάβεια A1M: exp. 194 steht unmittelbar nach exp. 196. N2: exp. 194 verloren.
urn:cts:etf:psath.expps.grc:194
– A1
– V1 C M G P1 P5 A1 B2 V5 P7 L2 A3
ἀπομείναντας] ἐναπομείναντας P5 V5 P7 || τῇ ἀπιστίᾳ] τῇ ἀπιστείᾳ V1 P1 || διώξαντας] διώξαντες V5* P7 L2* A3 | διώξαντας V5corr L2c || τοὺς πιστεύσαντας εἰς Χριστόν] τοὺς πιστεύσαντας εἰς τὸν Χριστόν C G B2 | τοὺς εἰς Χριστὸν πιστεύσαντας V5 P7 L2 A3M: Eusebius (fr. 4 in Ps 13,4 [Villani]) in verkürzender Paraphrase mit exp. 196 verbunden.
urn:cts:etf:psath.expps.grc:196
– P1 P5 P6 Z N2 V5 P7 L2 A3
Τοὺς ἁγίους πατριάρχας καὶ προφήτας] Τοὺς ἁγίους προφήτας καὶ πατριάρχας Z N2 || φησί] λέγει P1 | φησὶν P6* | φησὶ P6corr | om. V5 P7 L2 A3 || τοὺς καὶ χαρᾷ χαίροντας] καὶ τοὺς χαρᾷ χαίροντας V5 P7 L2 A3 || ἐπὶ τῷ – ἐπαγγελίας] ἐπὶ τῷ τὰς προλεχθείσας αὐτῶν ἐπαγγελίας P6 Z N2 | ἐπὶ ταῖς προλεχθεῖσαις αὐτῶν ἐπαγγελίας P1 V5 P7 L2 A3 || ἀποπληρῶσαι τὸν Χριστόν] ἀποπληροῦσαι τὸν Χριστόν V5 P7 L2* A3 | ἀποπληροῦντος τοῦ Χριστοῦ (in scribendo) L2c || αὗται δὲ ἦσαν] αὗται δέ εἰσιν P1 V5 P7 L2 A3 || αἱ τὴν τῶν ἐθνῶν ἁπάντων σωτηρίαν κατασημαίνουσαι] αἳ τὴν τῶν ἐθνῶν πάντων σωτηρίαν κατασημαίνουσιν V5 P7 L2 A3V1 C: Die für die Expositiones angewandten Zählungssysteme lassen nicht erkennen, dass Ps 13,7 ursprünglich durch eine Expositio erläutert war. Das Zählsystem von V1 geht nahtlos von der Zahl ΟΗ΄ (88 = exp. 196 nach der Zählung in dieser Edition) zu der Zahl ΟΘ΄ (99 = exp. 198) über, ohne dass eine Zahl übersprungen wird. Auch im Zählsystem von C gibt es in diesem Kontext keinen Zahlensprung. Für einen Zahlensprung mit fehlender Expositio siehe zu exp. 100. Wahrscheinlich hatte das Exemplar der Typus XIX-Katene, von der beide Handschriften unmittelbar abzuhängen scheinen, zu Ps 13,7 keine Expositio. Denkbar ist es auch, dass in dieser Vorlage exp. 197 anders zugeschrieben oder verloren gegangen war. P5 P6 Z N2: exp. 197 wird Athanasius zugeschrieben. P1: exp. 197 ist anonym. Aufgrund der vorrangigen Stellung der Expositiones in dieser Handschrift wird die Zugehörigkeit zu den Expositiones gestützt. Die Tatsache, dass sowohl P1 als auch P5 exp. 197 bezeugen, steht im Zusammenhang mit den zahlreichen Varianten, die diese beiden Katenen miteinander teilen. Es liegt daher nahe, von einem gemeinsamen Vorfahren auszugehen (bei P5 nur hinsichtlich der Expositiones). Wahrscheinlich enthielt dieser Vorfahre – ein Exemplar der Typus XIX-Katene älter als die erhaltenen? – eine Expositio zu Ps 13,7. Schlussfolgerung: exp. 197 kann als authentisch erachtet werden. Stilistisch lässt sich die Verwendung eines Kompositionsschemas beobachten (feminines Demonstrativpronomen als Subjekt + Prädikat durch eine finite Form von εἶναι + Prädikatsnomen mit Partizip), das auch in exp. 117b zu finden ist (αὗται δὲ ἦσαν, αἱ ... κατασημαίνουσαι versus αὗται δέ εἰσιν πάλιν, αἱ ἀντικείμεναι δυνάμεις). Montfaucon: exp. 197 aus P6 übernommen.
urn:cts:etf:psath.expps.grc:197
– V1 C M P1 P5 A1 V4 B1 P6 Z N2 V5 P7
Τοῦτον ἄδει τὸν ψαλμὸν διδάσκων] Τοῦτον διδάσκει ἄδει τὸν ψαλμὸν M* | Τοῦτον ἄδει τὸν ψαλμὸν διδάσκων (litteris α et β suprapositis) Mc | Τοῦτον τὸν ψαλμὸν ἄδει διδάσκων A1 | Διὰ τοῦδε τοῦ ψαλμοῦ [δ]ιδάσκει V4 | Διὰ τούτου τοῦ ψαλμοῦ· διδάσκει V5 P7 || τί ἄνθρωπον παρασκευάσει] τί ἂν ἄνθρωπον παρασκευάσῃ P6 | τί ἂν ἄνθρωπον παρασκευάσοι Z N2 | τοὺς ἀνθρώπους [καὶ(?)] πα[ρ]α[σ]κευάζων A1 || τυχεῖν λήξεως] λήξεως τυχεῖν B1 || διò καὶ ἀρχόμενος] om. V4 V5 P7 | διò ἀρχόμενος C P1 P5 B1 P6 Z N2 || φησίν] post φησίν· add. κύριε τίς παροικήσει ἐν τῷ σκηνώματί σου (= Ps 14,1b) V1 C M | φησί * (erat κ; κύριε scribere voluerat) A1G: Aufgrund eines Sprunges in der zur Verfügung stehender Reproduktionsreihe (f. 25v–26r) war Ps 14 nicht verfügbar. M: exp. 198, Theodoret (comm. in Ps 14,1a et in Ps 14,1b–c [PG 80,953 C3–D2; 953 D4–956 A5]) und exp. 200 bilden eine Einheit. Diese Texte sind in V1 in der gleichen Reihenfolge. V5 P7: exp. 198 aus der Tradition des Typus XIV (nahe V4). Montfaucon: exp. 198 aus P1 und P6 zusammengestellt.
urn:cts:etf:psath.expps.grc:198
– V1 C M P1 P5 B2
ἄξιος ἔσται] ἄξιος B2 || ταῖς οὐρανίοις] ταῖς οὐρανίαις P1 M P5 B2V1 M: exp. 199 liegt unter der Kolumne des Psalmtextes. V5 P7: Ein Zitat aus Basilius (hom. 1 in Ps. 14 [PG 29,252 A5–12] in Ps 14,1b–c) wird Athanasius zugeschrieben. Diese Zuschreibung gehörte wahrscheinlich zu exp. 199, die in diesem Typus nicht mehr vorhanden ist. Montfaucon: Das erwähnte Zitat aus Basilius (aus P7) mit exp. 199 (aus P1) verbunden.
urn:cts:etf:psath.expps.grc:199
– V1 C M P1 P5 B2 L1 V5 P7
Ἐπειδ᾿ ἂν γάρ τις ἀξιωθῇ] Ἐπειδ᾿ ἂν ἀξιωθῇ τις B2 | Ἐπειδ᾿ ἂν ἀξιωθῇ L1 V5 P7 || τῆς μακαρίας ἐκείνης σκηνῆς] τῆς μακαρίας ἐκείνης L1 V5 P7 || ἕξει] ἔξη L1* | ἔξει L1corrV5 P7: exp. 200 mit einem Zitat aus Basilius (hom. 1 in Ps. 14 [PG 29,253 B15–C4] in Ps 14,1b–c) verbunden (anonym). Die Expositio ist anscheinend aus der Tradition der (Text-)Katenen basierend auf den Kommentaren des Hesychius von Jerusalem und den Expositiones (L1). Montfaucon: Siehe zu exp. 199.
urn:cts:etf:psath.expps.grc:200
– A1
Nach Titulus (Ps 14,1a) und Hypothesis (exp. 198) folgt der Text von Psalm 14 ohne Unterbrechung durch Erläuterungen. Nach dem Psalmtext folgt der exegetische Teil, der nur aus exp. 199–200 und exp. 201 besteht. Die beiden Erklärungen sind jedoch nicht miteinander verbunden. Der Anfang von exp. 199–200 ist vergleichbar mit Basilius (hom. 1 in Ps. 14 [PG 29,249 D6–253 B8] in Ps 14,1b–c). Gemäß seiner Exegese von Ps 14,1b–c ist der vollkommene Mensch derjenige, der in dem von Gott gegebenen Zelt, d. h. in seinem eigenen Körper, wie ein Fremder lebt, darauf wartend, in die himmlischen Zelte aufzusteigen. Es besteht der Verdacht, dass Basilius sich bei seiner Homilie an der Exegese von Psalm 14 durch Origenes orientiert hat; vgl. z.B. Basilius (hom. 1 in Ps. 14 [PG 29,260 C11–261 A1] in Ps 14,4c et in Mt 5,34.37) mit Origenes (fr. 107 ex catenis in Mt 5,37 [59 Benz – Klostermann; GCS 41.1 = Origenes Werke, vol. 12]).
urn:cts:etf:psath.expps.grc:199–200
– V1 C P1 P5 A2 V4 L1 V5a P7a V5b P7b L2 A3
Διδάσκει – ἀδωροδόκητον εἶναι] om. A2 V4 || Διδάσκει – ἔνατον] om. V5b P7b L2 A3 || Διδάσκει] Διδάσκει ἀμέμπτως ** L1 || ὧν] ὧ- ex corr. V1 || πέρατος] τέρατος P1 | περάτης L1 || καὶ πρῶτον μὲν] καὶ πρῶτον μὲν φησὶν V5a P7a | καὶ πρὸ τούτων μὲν L1 || ὁδεύσωμεν] ὁδεύσωμεν C* | ὁδεύσομεν Ccorr P5* V5a P7a | ὁδεύσωμεν P5c || ἥτις] είτις V1 || ἔπειτα] ἔπειτα εἰ V5a P7a || ἐργασώμεθα C* | ἐργασόμεθα Ccorr L1 V5a P7a || τρίτον, εἰ ἀληθείας οἶκον] τρίτον ἀλήθειαν· οἶκον L1 || τὴν καρδίαν ποιήσωμεν] τὴν καρδίαν ποιήσομεν V5a P7a || τέταρτον – ἕβδομον] om. L1 || εἰ δολίαν γλῶσσαν μὴ κτησώμεθα] εἰ δολίαν γλῶσσαν μὴ κτησóμεθα P1 | εἰ μὴ δολίαν τὴν γλῶσσαν ποιήσομεν V5a P7a || τὸ μὴ κακὸν τῷ πλησίον ἐργάζεσθαι] τὸ μή τι κακὸν τὸ (τῷ V5am.sec.) πλησίον ἐργάσασθαι V5a P7a || τὸ μὴ ὀνειδίσαι τὸν πλησίον] τὸ μὴ ὀνειδίσαι τοὺς πλησίον P5 | τὸ μὴ ὀνειδίσαι τῷ πλησίον V5a P7a || μὴ πρόσωπα θαυμάζειν] μὴ πρόσωπον θαυμάζειν P1 | μὴ πρόσωπα θαυμάσαι P5 | μὴ τὰ πρόσωπα θαυμάζειν V5a P7a | μὴ τὰ πρόσωπα ἐφεξῆς θαυμάζειν L1 || ἀλλὰ – δοξάζειν] om. P1 || ὄγδοον – ἔνατον] om. L1 || τὸ μὴ παραβαίνειν] τὸ μὴ παραινεῖν P7 || τὸ μὴ ἐκτοκίζειν – τὴν δόσιν] τὸ μὴ ἐκτοκίζειν ὃ καὶ τέλος πιστοῦ ἀγαθός ἐστιν ἀδωροδόκητος εἶναι τοῦ ἐκμαθεῖν τὴν κατόρθωσιν ἀσαλεύτως ἔξει τῇ ἀγαθότητι τὴν δόσιν L1 || ἕνατον] ἕννατον P1 P5 || δέκατον ὃ καὶ τέλος ἐστὶ παντὸς ἀγαθοῦ, ἀδωροδόκητον εἶναι] ὁ δὲ καὶ τέλος ἐστὶ παντὸς ἀγαθοῦ· τὸ ἀδωροδόκητον εἶναι V5a P7a | καὶ ὃ τέλος παντὸς ἀγαθοῦ ἀδωροδόκητον εἶναι V5b P7b L2 A3 || τούτων] post τούτων add. τῶν προειρημένων A2 V4 || ὁ ἐκμαθὼν] ἐκμαθὼν V1L1: exp. 201 ist in drei Auszügen vorhanden. Der erste Auszug, vom Anfang der Expositio bis zur dritten Lehre, ist Erklärung zu Ps 14,2a. Der zweite Auszug (= siebte Lehre) ist Erklärung zu Ps 14,4a. Schließlich sind die Lehren neun und zehn bis zum Ende der Expositio Erklärung zu Ps 14,5a. Die übrigen Lehren sind weggelassen worden. V5b P7b: Eine verkürzende Paraphrase des Eusebius (fr. 5 in Ps 14,5a–b [Villani]) ist mit dem Ende von exp. 201 verbunden (anonym). τοῦ μὴ ἐκτοκίζειν (anstelle von τὸ μὴ ἐκτοκίζειν) dient als Brücke zwischen den beiden Fragmenten. L2 A3: Die erwähnten Fragmente sind getrennt; τοῦ μὴ ἐκτοκίζειν ist eindeutig Teil des zweiten Fragments. Montfaucon: exp. 201 aus P1.
urn:cts:etf:psath.expps.grc:201
– A1
Diese Fassung der exp. 201 beginnt mit (Τὸ) δὲ, da exp. 199–200 unmittelbar vorausgeht (siehe oben).
urn:cts:etf:psath.expps.grc:201
– V1 C P1 P5 A1 B1 V5 P7
Ἡ – κλῆσιν] om. V5 P7 || Ἡ ἐν χερσὶ προφητεία] Ἀν[α]γωγικῶς μὲν, ante ἡ ἐν χερσὶ προφητεία add. A1 || περιέχει καὶ] περιέχει P1 A1 || ἐπὶ ταῖς ἀπειθείαις] ἐπὶ ταῖς θυσίαις B1 || καὶ μὴν – τὸ μυστήριον] om. V5 P7 || αὐτὸ τῆς ἀναστάσεως] αὐτῆς τῆς ἀναστάσεως B1 | [καὶ αὐτὸ(?)] τῆς ἀναστάσεως A1 || Χριστοῦ1] Ἰησοῦ Χριστοῦ P1 || στηλογραφίαν ὠνόμασε τὴν ᾠδὴν] στηλογραφίαν (sic) ὠνόμασται τὴν ᾠδήν P1 | στηλογραφίαν τὴν ᾠδὴν ὠνόμασεν B1 || τοῖς μετ᾿ αὐτόν] τοῖς μετ᾿ αὐτοῦ V5 P7 || ᾄδονται – φρονεῖν] om. V5 P7 || οἱ ἐν αὐτῇ λόγοι] οἱ ἐν αὐτῷ λόγοι P1 | οἱ αὐτ